Alapok, kezdőknek - ha most kezded a hobbyt

back_to_basics.jpgSokan hiányolták, hogy nincsen alap-alap cikk. Nem tudom ez mit takar, de most megpróbálok ácsolni ilyet. Sokkal nehezebb egyébként, mint gondoltam, mert ami nekem triviális, az lehet másnak kínai. Megpróbálom belesűríteni egy cikkbe az egészet, de biztosan marad ki valami, amit elfelejtek, akkor ér kérdezni a blog alatt a bejegyzés rovatban. 

Amikor ezt a cikket olvasod, akkor éppen olyan helyzetben vagy, hogy már vettél vagy most szeretnél venni valamilyen multirotoros gépet. Ha már megvetted, akkor a 0. kérdést át is ugorhatod,ha nem, akkor kérlek olvass tovább.

0. KÉRDÉS: MIT VEGYEK

Erre a kérdésedre nem ebből a cikkből fogsz választ kapni, viszont a blogon már számtalan cikk született ezzel a témával kapcsolatban. Az alapmű mindenképpen az alábbi:

Mivel általában az emberek a fenti cikk alapján sem tudják eldönteni a kérdést, egyszerűbb ha a pénzkeret alapján kategorizáljuk a dolgokat, mert ez mindig jó viszonyítási pont:

Egyetlen kérdés marad a vásárlás előtt, hogy szénkefés (brushed) vagy nem szénkefés (brushless) gépet vegyünk. Az előbbi látszólag olcsóbb, de a fenntartási költsége kb. ugyan annyi, azzal a különbséggel hogy a ráfordított költségünk 70%-át alkatrészekbe fogjuk invesztálni, állandóan szerelgetni kell, pucolgatni, törik mint a ropi, ráadásul ha valami nem jött meg hozzá, heteket kell várnunk. Cserébe sokkal olcsóbb hozzá minden, de semmi sem tartós, nincs teljesítménye, üzemideje sem emelő ereje. Játék kategóriába tartozik az összes, így is kell kezelnünk (mint egy eldobható gépet). Én mindenképpen a brushless gépeket favorizálom, az áruk és az erejük ellenére, ez alól egy kivétel van, ha teljesen kezdő vagy, akkor szénkefés gépet vegyél, de abból is olyat, ami bírja a strapát. Én most már (10-egynéhány brushed géppel a hátam mögött) csak az Eachine H8 mini, Nihui U807 közül választanék. Mind a kettő iszonyatosan bírja a strapát, szinte törhetetlenek. Amit viszont semmiképpen ne vegyünk:

  • olyat, ami nem direkt hajtású vagyis nem a tengelyen van a propeller. Ugye senki nem akarja a műanyag fogaskereket fogkefével pucolni, hogy kijöjjön belőle a kosz? (kivéve Nihui U807)
  • ne vegyünk négy motornál többel rendelkező gépeket (kivéve talán az MJX X800), mert a plusz elemek (motor, áttétel tengely) növelik a hibaforrások számát, az alkatrész igényt stb.
  • a fő hibaforrások, amivel szívni fogunk (nagyjából a gyakoriság sorrendjében): törött propeller, fogaskerekes áttétel, bedöglött motor, váztörés. Pont ebben a sorrendben lesz egyre macerásabb a csere.

A lényeg, hogy próbáljuk meg elkerülni a problémás gépeket, mert megutáljuk az egész hobbyt, mielőtt elkezdtük volna.

1. KÉRDÉS: VETTEM VALAMIT, HOGYAN HASZNÁLJAM

A dobozt kibontva általában az alábbiakat találjuk benne:

  • kézikönyv (manual): mindig olvassuk el, ha van, ez legyen az első dolog, amit megteszünk
  • propeller és propeller védők: beltérben tegyük fel, kültérben viszont NE. Egy dologra jó, hogy felakadjunk vele a fára. Fontos, hogy a propellervédő NEM a propellert védi, hanem a propellertől véd minden mást. Kültérben azonban haszontalan, csak nehezíti a repülést. A propellerek törnek, nincs mit tenni. Ez normális állapot, vegyünk tartalék szett(ek)et
  • töltő és akkumulátor: az 1 cellás (S betű jelöli, cellánként 3.7V, vagyis 1S 3.7, 2S 7.4 V stb.) akkumulátorokat USB kábellel szokás tölteni. A 2S vagy nagyobb akkumulátoroknak speciális, ún. balanszer töltője van. Ez azért kell, mert a cellák közötti feszültséget ki kell egyenlíteni, vagyis akármivel nem tölthető. Persze a csomagban mindig van valamilyen balanszer töltő, de ez hosszú távon nem jó megoldás (mert tönkre teszi az akkumulátorokat), vennünk kell valamilyen microprocesszor vezérelt töltőt, pl. egy Imax B6-ot.

1.1. A TÁVIRÁNYÍTÓ

Direkt hagytam ki a fenti felsorolásból a távirányítót, ugyanis ennek a kezelése kulcskérdés. Amit minden távirányítón meg fogunk találni, az a két irányító kar (gimbal) és 4 trim kar. A távirányítók általában Mode 2 rendszerűek, ez azt jelenti, hogy a bal kar a gáz és a forgás, a jobb kar az előre-hátra és a jobbra-balra irány. Amennyiben a távirányítón kapcsolható a Mode (pl.MJX X600), állítsuk Mode 2-re akkor is ha gyárilag nem azon volt. A Mode 1 egyébként ugyan ez, csak fordítva működnek a karok. 

A 4 trim gomb arra szolgál, hogy kikompenzáljuk a gép kúszását, a 3 trim a három irány, a 4. pedig a tengely körül forgás (yaw). Az fontos, hogy sosem fogjuk tudni teljesen kikompenzálni a kúszást, ezek a gépek ilyenek, amíg nincs GPS modulunk, kúszni fognak. Fontos tudni, hogy sokszor van valamilyen kombináció arra, hogy a gyroszkópot alaphelyzetbe állítsuk, ez általában a két fő kar jobbra le húzásával és ott tartásával tehetjük meg, ez többet szokott segíteni a kúszáson, mint a trimmelés.

Általában a távirányító frontján is szokott lenni további két gomb, a bal oldali jellemzően a kamera vagy valamilyen szoftveres mód kapcsolója, a jobb oldali pedig az automatikus bukfencezést aktiválja (arra bukfencezik, amerre az iránykart húzzuk). Általában lehet még ki-be kapcsolni az irányfényeket, ez legközelebbi fejezetben fontos lesz.

Szokott lenni egy "sebességállító" gomb. Ezzel nem csak a gép gyorsulhat fel, hanem jobban engedi dőlni a testet is. Ez egyrészt nehezebben vezethetővé teszi, másrészt pl. jobban leküzdi a szelet a nagyobb testdőlés miatt. Hogy melyikkel érdemes kezdeni, azt nehéz megmondani, egyiktől sem lesznek ezek rakéták, ha szél van, használjuk a "leggyorsabb" fokozatot.kepkivagas_1.JPG

2. A GÉP IRÁNYÍTÁSA

A gép irányítása szempontjából az orientáció a legfontosabb. Mindig úgy tegyük le felszállás előtt a gépet, hogy a hátulja nézzen felénk, az eleje pedig tőlünk távolabb. Ezt általában eltérő színű ledek jelzik a gépen, jegyezzük meg, melyik az elejét és melyik a hátulját jelző fény. A gép ebben a pozícióban követi az iránykarok mozgását, vagyis a bal balra, a jobb jobbra fogja vinni. Ezt a gép és a távirányító egymáshoz képesti helyzete határozza meg.

Ha a gép a levegőben elfordul 180 fokkal, akkor az irányok felcserélődnek. Ezt eleinte nagyon nehéz lekezelni, de egy kis gyakorlással megszokható. Ha a gép áthaladna a fejünk felett vagy háttal állnánk a gépnek, akkor a balra és a jobbra irányok ismét felcserélődnének, de ez nagyon ritkán fordul elő. Azért, hogy ez egyébként se történjen meg, mindig forduljunk a testünkkel a gép után, lekövetve annak mozgását. 

Van egy úgynevezett headless mód, ami elvileg arra jó, hogy az irányok nem cserélődnek fel. Azért csak elvileg, mert általában ezek a funkciók nem működnek megfelelően. Ennek az oka az, hogy a pontos helymeghatározáshoz GPS modulra lenne szükség, ezzel pedig az olcsó gépek nem rendelkeznek. A Return to home vagyis a felszállási helyhez való visszatérést pont ugyan ennyire kell komolyan venni.

Ahogy már említettem, mindig olvassuk el a manualt, mert minden gépen egy kicsit eltérőek a funkciók és a kombinációk, amikkel aktiválhatjuk azokat.

3. A REPÜLÉS

Kint állunk a terepen és repülnünk kellene a géppel, de nem tudjuk, hogy tegyük. Első dolog, hogy ha van élesítési szekvencia (arm) akkor nézzük meg, hogy mi az. A legtöbb hobby kategóriájú gépen nincsen, de pl. az MJX-eken a gázkar fel-le,fel-le mozgatása élesíti a gépet.

Az sem baj, hogy ha először propellerek nélkül élesítünk. Ha reagálnak a motorok, nyomjunk propeller nélkül egy maximum gázt majd kapcsoljuk ki a távot és nézzük meg, hogy a gép egy idő után leveszi-e a teljesítményt. Ha igen, az jó, akkor nem fog elrepülni, ha megszakad a kapcsolat, hanem leesik. Ha nem, akkor vigyáznunk kell, mert az utolsó kapott parancsot ismétli a gép, tehát ha a jel megszakad, a gép elrepülhet.

Mode 2 beállítás esetén a bal kar előre hátra mozgatása a gázadás (throttle). A bal kar oldalra mozgatása a függőleges! tengely körüli forgást vezérli (yaw) ezt egyelőre ne babráljuk. A jobb kar előre hátra mozgatása a gépet távolítja és közelíti, illetve dönti a gép orrát a föld felé (pitch). 

1. Gyakorlat: a bal kar előre tolásával, kis gázadással toljuk előre a jobb kart. Ekkor a gép távolodni fog. Ugyan ezt fordítva, a jobb kar felénk húzásával ismételjük meg, ekkor a gép közeledni fog felénk.

Vissza a jobb oldali irányító karhoz. A jobb kar oldal irányú mozgatása a gépet jobbra és balra mozdítja el a térben, illetve dönti a gép testét, ez a vízszintes! tengely körüli forgás (roll). Ekkor a gép adott gáz mellett úgy viselkedik, mint ha egy kétdimenziós lapon mozogna. Ez mind addig így is marad, amíg a függőleges tengely körüli forgással nem módosítunk az irányokon (yaw) vagy nem változtatjuk a bal oldali gázkar állását (throttle).

2. Gyakorlat: ugyan azt kell csinálnunk, mint az előbb, de most a jobb kart jobbra és balra kell kimozdítanunk, ekkor a gép jobbra, illetve balra ki fog térni. A gázzal szabályozhatjuk a magasságot, a lényeg, hogy ne legyen se túl sok (elrepülés) se túl kevés (földre esés).

Ha a fentiek mennek, térjünk vissza a bal kar oldalirányú mozgásához. Ha a gázadás mellett - ami a bal kar előre tolása - a kart oldal irányba is kitérítjük (tehát srégen) a gép a tengelye körül elkezd forogni. Addig forog, amíg a kart vissza nem térítjük a vízszintes sík középállásába. Fontos, hogy ha a gépet 180 fokkal körbeforgatjuk, megváltoznak az irányok, a bal a jobb lesz és fordítva.

3. Gyakorlat: emelkedjünk fel a géppel a bal kart nyomva majd közben srégen húzzuk egy irányt, szintén a bal karon és forgassuk körbe 360 foknyit a testet, majd tegyük le. Ismételjük meg ugyan ezt a másik irányba is, majd ismét tegyük le a gépet.

Ahogy már említettem a függőleges tengely körüli érték (yaw) érték uralása a legnehezebb az alap irányítási feladatok közül. Éppen ezért ezzel a legkönnyebb összekuszálnunk a gép orientációját. Ha a gép hátulja néz a távirányító felé, akkor az irányok azok, amiket a karon húzunk, de ha a  gép eleje néz felénk, akkor felcserélődnek, EZT NEM TUDOM ELÉGSZER HANGSÚLYOZNI. A gépelvesztések 90%-a ebből származik, vagyis hogy az irányok felcserélődésével elveszítjük az orientációt és pánikba esünk. 

4. Gyakorlat: ugyan az mint a 3. gyakorlat, de ne 360, hanem 180 fokban forgassuk el a gépet, hogy az irányok felcserélődjenek. Próbáljunk meg így is kitérni jobbra (balra húzás) és balra (jobbra húzás).

A fenti gyakorlatokat addig ismételjük, amíg a dolog flottul nem megy. Ha már úgy érezzük, kellőképpen ügyesek vagyunk, menjünk ki egy nagyobb területre, ahol kevés az ember és kezdjünk el repülni, hogy a mozdulatok összecsiszolódjanak.

4. ALKATRÉSZEK

Sokan elfelejtenek alkatrészeket vásárolni akkor, amikor megrendelik a gépüket. Öreg hiba, mert utána minden firlefrancra heteket vagy még többet kell majd várni. Amit mindenképpen vegyünk a megvételkor:

  • 1 szett propeller, ez motoronként 1 db-ot jelent, vagyis általában 1 szett 4 db propeller
  • 2-3 akkumulátort plusszban, mert az 5-8 perc üzemidő nagyon kevés ám, ha az ember belejön
  • ha 1cellás (1S) akkumulátoros gépünk van, vegyünk annyi USB kábelt hozzá, amennyivel tudjuk tölteni, hogy ne 4-5 órát kelljen várnunk a teljes feltöltésre
  • 1-1 CW és CCW motort, mert ezek mindig hajlamosak elpusztulni

5. NÉHÁNY JÓ TANÁCS A VÉGÉRE

Ha az első gép megvásárlása után megtetszett a hobby és már biztonságosan tudsz repülni, akkor érdemes váltani második gépként egyből szénkefe nélküli vagyis brushless gépre. Nem érdemes szénkefés gépeket felhalmozni, mondom ezt úgy hogy nekem volt vagy 10, rengeteg velük a baj és közel sem adják meg azt az élményt, amit egy brushless gép. NE AKARJUNK ÉPÍTENI MÁSODIK GÉPET, még akkor sem, ha műszaki emberek vagyunk. Mindig van valami nem várt szívás, amire nem gondolunk vagy egy hibás alkatrész, amely hetekre meg tudja bénítani a munkát. Harmadik gépnek viszont jöhet az építés, különösen ha a racerek vonzanak.

Vegyünk egy olcsó brushless gépet az alábbiak közül, de ne költsünk el 50.000 Ft-nál többet, mert ezekről is tovább fogunk lépni:

Legyünk reálisak a költségeket tekintve. A raceres világba a belépés 100-150.000 Ft. Tudom, hogy neked lesz egy haverod, aki majd megoldja olcsóbban, mondjuk
50.000-ből, amiért kapsz egy használt taknyolt gépet, valami ótvar távval, de erre majd ugyan annyit kell költened, a gyenge ESC, a rossz táv meg a tonnányi akkumulátor és a hordányi törött vázkar miatt, mint ha alapból mindenből megvetted volna az újat, ami működik.

A kamerás világba is kb. 100-150.000 Ft a beugró, de itt a tuti tipp a DJI Phantom 3 Standard. Ha nem akarsz bajlódni, veszel egy ilyet és boldog leszel vele. De még ha nem is hiszitek el, ennél olcsóbban a jelenlegi piaci körülmények között nem lehet ezt a hobbyt megúszni.

Címkék: alapok, drone, drón, Cikkek