Azt hittétek, hogy ha összedobáljuk az alkatrészeket, már kész is a gép? Ó, ez hiú ábránd és örök hiba, hiszen a gép lelke nem a hardverben lakozik. Az áram őszinte, oda megy, ahova kötöd, ott ráz, ahová nyúlsz, ha értesz hozzá (én pl. nem:D) akkor méréssel még diagnosztizálni is lehet a problémákat. Persze van néhány nehezítő körülmény, de hardver sosem hazudik, mindig ad jeleket, igaz néha füst formájában. Ellenben a szoftver, Dante poklának különböző mélységeit tartalmazza, rettenetes mennyiségű kínnal és különböző szívásfaktorokkal. Ezt fejeljük meg a "világ legstabilabb operációs rendszerének" a sajátosságaival, a különböző konfigurációs rendszerek - mert olyan jól sikerült összeválogatnom, hogy Emax=baseflight, Ogre=cleanflight, Falcon=Librepilot mindegyik különbözik - beépített szívásaival, az eltérő ESC firmwarekkel. Akkora szivornya az egész, hogy az ember már szinte vágyik rá nem? Hát nem...

Kb. 1.5 hónapja mutatták be a DJI Phantom legújabb verzióját, a 4-est, amit óriási hype előzött meg (és tulajdonképpen még mindig tart). Azóta persze néhányan rájöttek már, hogy az ami csokis palacsintának néz ki, nem feltétlenül azt a tölteléket tartalmazza, amire először gondoltunk. Persze az idei crash compilationokban előkelő helyet kapó Phantom 4 hírét jelentős mennyiségű user error öregbítette, pl. hogy a gép hátulján nincsenek tárgyelkerülő szenzorok, amelyet egyeseknek nehezen sikerült feldolgozniuk. Ez a tény pedig sok esetben meghaladta a felhasználók szellemi képességeit, míg a fenyőfák sűrű tűlevél lombozata pedig a Phantom szoftverének bizonyult túl rágós falatnak. Ezeket a sorokat azért írtam most ide, hogy kicsit lecsökkentsem azt a hatást, amit a Mi márka új quadkoptere, a Mi Drone megjelenése okozott. Hátrébb hát az agarakkal, szedjük össze az állunkat a földről és nézzük meg, mi is a valóság.

Megkaptam ezt a kis csodát, 15.000 Ft-ért a Banggoodtól, örültem is mint majom a farkának, végre egy igazán pici és könnyű kamera. Ráadásul elég lapos ahhoz, hogy ne csak kamera platform drónra vagy racerre tudjuk rátenni, hanem zsebre vágjuk és jaszkarizzunk vele a városban, fel és alá, tesztelve a tudását. Ha el akarnék vele vegyülni, akkor nem a rikító narancs színűt kellett volna választanom, de gondoltam kalandvágyból bevállalom, unalmasak már ezek a fehér és fekete kamerák. Ilyen értelemben a Runcam HD egyáltalán nem rendhagyó, hiszen a másik szín az ezüstszürke, ami nem egy retinavakító szín (az feltűnt, hogy minden második autó fehér vagy ezüst színű az utakon? Emberek, kérnék egy kis kreativitást...). Így maradt ez az electric orange szerű narancsszín, ami lényegesen jobban látható, mint a szürke társa és vonzza a muslicákat és egyéb ízeltlábúakat, mint mágnes a vasreszeléket. 

A fenti cím egy igen elnagyolt fordítása a jelenségnek, amelyre igazából nincsen magyar szó. Angolul úgy hangzik hogy Vortex ring state (örvénygyűrű állapot) vagy VRS, de sokszor találkozhatunk a Wobble of Death (halálos inogás) megnevezéssel is, de a Power Stall kifejezés sem ritka. Pont ez történt velem is, meg is örökítettem videón és nem is olyan régen egy fórumtárs is elszenvedte a VRS jelenséget, nála szó szerint halálos volt, legalábbis a gépére nézve. Azért hogy elkerüljétek az ilyen eseteket, született meg ez a bejegyzés, mert amikor az ember a saját bőrén tapasztalja ezt a jelenséget, akkor elég ijesztő tud lenni.

Az előző heti uborkaszezon után találtam néhány érdekesebb gépet a hétre, egy iszonyatosan ronda szörnyszülöttet, két brushless gépet, egy, a selfie-botot megreformáló repülő kamerát és egy csomó műszaki paramétert, ami ezekhez tartozik. Bevallom, bűnbe estem, egészen rákívántam a repülő selfie-botra, pedig gyakorlatilag nettó értelmetlenség, de valahogy bejön, mondjuk az ára már nem annyira. Tessék csak tessék, vegyétek vigyétek, ahogy Jason Statham mondja.

FRISSÍTVE: 2016.05.21.

Ez a cikk az előző 1S és 2S akksi cikkekhez (ami még el sem készült :D) képest annyiban különbözik, hogy itt nem igazán tudom megmérni a nullára merített állapotot. Ennek az oka az, hogy a brushless gépekkel nem igazán repülök addig, amíg azok le nem koppannak a földre, hiszen mint tudjuk, az egyik fő lipo gyilkos a túlmerítés. A másik ok, hogy nem nagyon szeretnem őket földhöz csapkodni, ha egy mód van rá, ezért más módszert találtam ki az összehasonlításra. Ennek ellenére eléggé kivettem belőlük az áramot, mint Sándor a vízbűl a zoxigént, szóval nem kell aggódni, gyötörtem őket, helyettetek is.

FRISSÍTVE: 2016.07.06: mert nem tudok helyesen írni és fogalmazni:D

Igen, végre elkezdődött, tudom hogy hihetetlen, de belevágtam, mert már nem tudtam több alibi cikket írni végre tudtam időt szakítani az építésre. Ez az oly távoli pillanat most még is eljött, elkezdjük az Ogre Mark I. építését és lehet, hogy belekóstolunk az Ogre Mark II. terveibe is egy kicsit. A két projekt között csak annyi a különbség, hogy míg az első esetében a már meglévő alkatrészeket fogjuk szépen elhelyezgetni, addig a Mark II.-höz újakat is kell vásárolunk, ezeket viszont előtte át kell néznünk, hogy lássuk az esetlegesen felmerülő problémákat.

Elég rossz volt a heti felhozatal (mármint a múlt heti:D), konkrétan nem hogy gépet találtam volna, hanem a Banggood összerúgta a port a Kingkonggal, ezért szépen megváltak egymástól. Igen ez azt jelenti, hogy nincs több propeller, motor és kb. semmi ami Kingkong a Banggoodon, ami elég durva, ezzel az utóbbi idők egyik legjobb racere is a süllyesztőbe került, a Kingkong 210 GT (nem is linkelem, mert nincs mit). Persze az élet nem áll meg, ahogy a Vásár Vasárnap (Hétfő:) sem, ezért elkezdtem nézegetni a Kickstarter projekteket, hiszen ki tudja, miből lesz a cserebogár. Találtam is egy két érdekes kezdeményezést a régiek mellett, lássuk, mik ezek.

Ahogy a kultúrsokknak is vannak különböző fázisai, úgy ennek a hobbynak is. Itt az elsőt hívjuk mondjuk eufóriának, amikor mindenki nagyon lelkesedik mindenért, ami a multikopterekhez kapcsolódik. A második fázis itt a sokk fázisa, amit az előttünk álló nehézségek okoznak, illetve amikor ráeszmélünk arra, micsoda brutális pénzmennyiség felhasználása árán lehet csak előbbre jutni. A legtöbb ember itt adja fel, amiért egyáltalán nem hibáztatom őket. Aki ezt túléli, kb. fél év után eljut a begyűjtési fázisba, amikor is eldönti, hogy ezzel a hobbival szeretne komolyabban foglalkozni, ehhez azonban nagyon sok minden kell, ezért ezeket elkezdi felhalmozni. Így lesz 3 ládányi jó lesz majd még valamire szerszámunk, amitől az asszony sikítófrászt kap, mikor kinyitja azt az ajtót, ahol eddig a felmosószerek laktak, ám azokat kiszorították apu "játékszerei". Ebben a fázisban kerülnek véglegesen az autó csomagtartójába azok a multikopterek, amelyeket már nem merünk bevallani a családnak, pedig a 12. "még muszáj volt megvenni" drónt igazán nem hagyhattuk ott. Ebben a fázisban van már mindenkinek 3 tucat akkumulátora, amihez viszont egyre több töltő és egyre több tápegység kell, hogy tartozzon,  különben képtelenség őket emberi léptékben mérhető idő alatt feltölteni. Így lett meg nekem is a második Imax B6 töltőm:D

Sajnos elkezdtem aktívan nézegetni a multirotoros gépek ősatyát az rc helikoptert. Itt már önmagában kevés pusztán egyetlen helikopterre gondolni, hiszen legalább két tucat gép műszaki paramétereinek az átnyálazásán vagyok túl, amelyet egy újabb menüpont megszületése - meglepő módon "helikopterek"  néven - képvisel a honlap jobb felső sarkában. Eleinte csak műszaki érdeklődésem kiterjesztése miatt kezdtem el pörgetni az interneten a képeket, érdekelt pl. az Assault Reaper drón működése, de aztán rájöttem, a puding próbája az evés, mindenképpen kell egy helit venni és ki kell próbál. Igen ám, de ekkor jött a meglepetés, hogy nem is olyan könnyű beleenni abba a pudingba, sőt ha Gombóc Arthuri hasonlattal akarnék élni, azt mondanám: van itt kerek, lapos, szögletes, tej és étcsokoládé is. Szóval a választás egyáltalán nem könnyű, főleg ha az ember annyira nem ért hozzá, mint most én.