Mikro versenygépek 2017 - Mit vegyél meg és mit kerülj el

_10_1.jpgMostanában a mini versenygépek reneszánszukat élik. Ennek kulcsa az alacsony ár, ez kellett ahhoz, hogy ilyen gyorsan el tudjanak terjedni. Sajnos azonban mindennek ára van, ezért rengeteg olyan modellt találhatunk a piacon, ami már az első próbákon elvérzik. Az alábbi cikkben azokat a mini drónokat szedtem össze, amelyeket szerintem érdemes megvenni, de kitérek azokra is, amelyek kerülendőek.

Néhány alaptézist le kell, hogy fektessek. Ezek egyelőre megkerülhetetlennek látszanak a kategóriában, és sajnos elég sok probléma már azzal megoldódik, hogy az ember szénkefe mentes drónokra vált. Mivel a hibák szinte minden gépnél tapasztalhatóak, ezért érdemes ezekre odafigyelni, bár nem kell szentírásnak sem tekinteni. Aki esetleg talált megoldást a lent említettekre, az kérem, hogy a komment mezőben jelezze.

 

A szénkefés, micro versenygépek általános problémái:

  • a motorok rövid élettartama: ez sajnos egy általános probléma, ezért aki ilyen drónt vesz, legalább 1-1 CW/CCW pótmotort vegyen, de az sem baj, ha egy teljes tartalék szettet beszerez. Minél magasabb a feszültség, annál inkább rövidül az élettartam, ráadásul van egy olyan gyanúm, hogy a gyártók bizonyos esetekben trükköznek a paraméterekkel, és a motorok ugyanazok, független az akkumulátorok cellaszámától
  • szór a motorok gyártási minősége: három közel azonos gép – Eachine E010/JJRC H36/Furibee F36 – esetében is találkoztam drasztikusan nagy teljesítménybeli szórással. Az E010 alig bírt átrepülni a küszöbön, míg a Furibee F36 simán elbírt egy mini kamerát is. Minden gép lutri, de vannak szériák, amik sokkal jobban sikerültek
  • általánosan gyenge minőség: ez főleg a váznál használt anyagok kapcsán érhető tetten, a legtöbb egyszerűen széthullik a használattól. Vékony anyagok, , amelyek könnyen törnek, de említhetném negatív példaként a több sávon adó VTX-eket is
  • nincs kameradöntési lehetőség, emiatt tapasztaltabbak nehezen tudnak csak repülni vele
  • nincs propellerfelfogatás: a motorok folyamatosan lerúgják a propellereket vagy megszorítják azt, esetleg a túlzott rányomás miatt belekapnak a vázba
  • véletlenszerű csatlakozók és fura akkumulátor formák: nagyon jó példa erre a Furibee F90 akkumulátor formája vagy az E010 akku csatlakozója, ami eltér az általánosan használttól
  • nincsenek magas feszültségű motorok: általában 1 cellás akkumulátorokkal repülnek a mini racerek, emiatt gyengék, a 2 cellás motorok pedig melegednek

 

Top 5 „kéne” micro versenydrón

a9b9523f-cbf8-4034-8a8e-01bc613f851d.jpg

5. Eachine Tiny QX90: Az elsők között adták ki a 90-es modellt, amelynek nevében a szám a motortól motorig távolságot jelzi. Egy viszonylag jól repülő gépről beszélünk, ami kellemes alapbeállításokkal párosul. A vezérlő szabadon állítható, a rajta futó szoftver még Cleanflight, míg az újabbak már Betaflighttal érkeznek. Az egyik nagy baja a szerintem igénytelen kivitelezés. Kinézetre engem egy szemétdombra emlékeztet, ahová az alkatrészeket véletlenszerűen hajigálták le. Mindenhol befőttes gumik, amelyek könnyen el tudnak szakadni, az összkép pedig kifejezetten rendezetlen hatást kelt. A kamerát gyárilag nem lehet dönteni, persze mindenfélét alátömködhetünk, hogy megtaláljuk a megfelelő szöget. Itt még DIP kapcsolókkal kell operálnunk, ellentétben az újabb variánsokkal, ahol már egy mikrokapcsoló segíti a csatornaváltást. Sajnos a gép hajlamos ledobálni a propellereit, de legalább a váz nagy része karbon, ezért jól bírja az eséseket. Az üzemidő elég hosszú, nagyjából 6 perc, ami az alacsony súlynak köszönhető. Nemsokára érkezik a blogra a QX90C variáns, ami a termék felfrissített változata.

mkf-micro-fpv-sq.jpg

4. Makerfire Micro: eleinte azt hittem, hogy a márka elírta a saját nevét, de az mennyire ciki lenne, nem? A lényeg a Makerfire egy egészen jó kis Tiny Whoop másolat lett. A drón tulajdonképpen egy Furibee F36 szebben burkolva, és egy kamerával megtoldva. Alig van komoly hibája, ami viszont van az elég fájdalmas: nem nagyon van hozzá alkatrész és nagyjából 3 perc a repülési ideje. A vezérlő teljes értékű, betaflight fut rajta, vagyis szabadon konfigurálható. A gép rendkívül ellenálló, és elég finoman is repül, de inkább beltérbe ajánlott, mert a nagy motorerőnek híján van. Most éppen egy picit magasabb az ára, de leárazások idején az 65 dollárra is vissza szokott esni.

 xk-x100_2.jpg

3. XK X100: nagyon szeretem ezt a kis méregzsákot. A repülési tulajdonságai fantasztikusak, megy, mint az ördög, ennek a legjobb a távirányítója, van kezdőbarát és acro módja is, amiben teljesen szabadon repülhetünk. Több irányító egység közül választhatunk, a drágábbik ráadásul a gyártó más modelleihez is jó. Sajnos több nagy hibája is van, az egyik, hogy meglehetősen akkumulátor gyilkos quadkopterről van szó. Ha befejeztük a repülést, egyből húzzuk le az áramforrást, mert fél óra alatt 3 V feszültség alá képes merülni, akkor pedig dobhatjuk a kukába. Nekem egyszer az integrált vezérlő is elpusztult, illetve egy motort is cseréltem, de szerencsére minden csatlakozóra szerelt, ezért egy gyerek is meg tudja javítani. Sajnos gyárilag nem jár hozzá kamera, így az ára nagyjából a BNF/ARF modellek szintjére kúszik fel. A vezérlőn futó szoftver viszont nem módosítható. Aki teljesen komplett modellt keres, az teheti a lista első helyére is. Tesztet itt olvashatsz róla.

9336dad5-b6f8-4452-946c-c5c9cd6c45ef_1.jpg

2. Eachine Tiny QX95: én is rendelkeztem ilyen géppel, jelenleg azonban a Real Drone Simulator csapata használja, és készíti el a játékbeli változatát. A Tiny QX 95 szerintem az a gép, amit fenntartásokkal akár szeretni is lehet. Nem vagyok egy nagy Eachine fan, mert szerintem rájuk igaz az: "olcsó húsnak híg a leve" mondás, de azt el kell ismernem, hogy ez a modell még nekem is tetszett. Jó vele repülni, elég erős, jók a fényei, a vezérlő teljes értékűen programozható, elég sokáig repül és gyárilag két akkumulátort is adnak hozzá. Cserébe állandóan leesik a hátsó LED sor, nehéz párosítani a Flysky vevőt a távirányítóval, bár ez nem a drón hibája. Az viszont igen, ahogyan a „mérnökök” felrögzítették a kamerát. Most komolyan, ki használ postásgumit ilyesmire? A szög nem állítható és az antenna rész is eléggé védtelen. A fentiek ellenére nem gondolom rossz választásnak, de ez inkább a konkurencia gyengeségét mutatja, és nem a Tiny QX95 erényeit csillogtatja. Tesztet itt olvashatsz róla.

furibee-f36-top.jpg 

1. Furibee F36+Eachine TX03: vicces dolog leírni, de a Furibee F36 és az Eachine TX02/TX03 párosításával egy igen élvezetes masinát lehet összehozni. A drón egy meglehetősen buta vezérlővel lett megáldva,vagyis nem programpzható. Szerencsére nem is kell, hiszen így is nagyon élvezetesen repülhető, és ami sokkal fontosabb, hogy nagyon játékos a levegőben. Nemcsak az előre beprogramozott bukfenc gombbal, de a gravitáció erejével is átfordulhatunk, ráadásul az egy cella ellenére is kellően erős. Az Eachine TX02 kamera pedig jó társ a mókához, míg a TX03 variáns már DVR-t is tartalmaz, a vevő és a kamera mellett. A propeller lerúgására egyáltalán nem hajlamos, a váz szinte törhetetlen és a két termék ára együttesen alig éri el a 10.000 forintot, vagyis ezt a felsorolást elsődlegesen az árcédulájával nyeri meg. Tesztet itt olvashatsz róla.

 

Top 5 „nem kéne” micro versenydrón

sdu_1.jpg

5. Furibee F90: végre egy gép, ami kellően erős, jól repül, 2 S akkumulátort kapott gyárilag és még aranyosan is néz ki, mi baja lehet? Pedig sajnos van neki elég, ennek nagy része pedig a propellerekhez köthető. Ez utóbbit állandóan "lerúgja", ha pedig jobban rányomjuk, akkor beleakadnak az alatta elhelyezett csavarbölcsőbe. Ez utóbbi egy tervezési hiba és nem is lehet kijavítani. Ellenben a teljesen fölösleges propellervédő keretet - ami nemhogy védené a gépet, de egyenesen akadályozza a repülést - le lehet vágni. A tengelyre pedig pillanatragasztóval felragaszthatjuk a háromágú forgószárnyakat, megoldva a legnagyobb problémát, ami a gépet sújtja. A barkácsszakkörben megszerzett ismeretek használatáért azonban nem egy drón blogon osztogatják a pontokat, ezért ő lett az első nem ajánlott gép. Tesztet itt olvashattok róla.

 3f917db9-e1ad-4c91-9975-4559cbc1d645_1_2.jpg

4. Eachine E010: a gépet kifejezetten utáltam, gyenge volt, alig bírta magát 1 perc repülés után átszenvedni a küszöbön, ráadásul 1.25-ös micro jst csatlakozós akkumulátorokat használt, így nem tudtam használni az XK X100 áramforrásait, ami nagyon bosszantott. A kamerát ehhez is külön kell megvennünk, de ezt az alacsony, 4.000 forint körüli ár kompenzálja. A „krónikák” szerint ez a modell már sokkal erősebb, és a repülési képességei is kielégítőek. Miért van ellentmondás a mások által tapasztaltak és a saját észleléseim között? A fentebb már említett gyártási szórásból kifolyólag. Ha tudnám, hogy minden modell erős, és repülni is jó velük, akkor azt mondanám, hogy ez a gép majdnem olyan jó, mint a Furibee F36. A bátrak vegyék meg, és örüljenek neki, ha kellően erős, ha pedig mégsem, akkor pedig írjátok meg. Eddig nagyjából az emberek felének volt szerencséje, de minek kockáztassunk, ha vehetünk F36-ot is? Tesztet itt olvashatsz róla.

519e1a22-d3d6-4c33-9de2-34c6badec97d_1.jpg

3. Eachine Tiny QX80: az első és legfontosabb dolog, hogy a korai modelleket DIY KIT-ben, vagyis szereld magad csomagban adták ki. Aki próbált már precízen forrasztani 1-2 milliméteres pontokra, az tudja, hogy igazi kínszenvedés összerakni. Ezen még túl lehet lépni, de emellett a repülési tulajdonságai is borzalmasak, túl nehéz, emiatt rettenetesen tohonya, hiába kapcsoljuk át acro módba, egyszerűen képtelen átfordulni. A kicsi váz miatt állandóan hajlítgatni kell az FPV anetnnát, különben belevernek a propellerek. A nagy súly ráadásul a menetidőt is agyonveri, ha nyomjuk neki, akkor 3-4 perc, ha nem, akkor meg rossz vele repülni. Az első modellek egyike volt, azóta szerencsére sokat fejlődtek az utódai. Tesztet itt olvashatsz róla.

853e3f04-4dc8-44f7-a4e5-49bd4d7495ea.jpg

2. Eachine X73: hasonló problémákkal szembesül az, aki az Eachine X73-mat válassza, mint amit a Tiny QX80 esetében is említettem. Alultervezett erőátvitel, kicsi motorok, rossz repülési karakterisztika. Sok pozitívumot is említhetnék, azért nem teszem, mert van egy olyan hibája, ami miatt egyáltalán nem érdemes megvenni: véletlenszerűen elmegy az FPV kép. Ez egyben azt is jelenti, hogy folyamatosan stresszelhetünk azon, hogy vajon hová esik majd le a drón, amit persze kép hiányában nem fogunk megtalálni. A másik probléma, hogy a levegőben folyamatosan jelen van némi oszcilláció, ami kifejezetten idegesítő tud lenni.

ech-504297-dsm2.jpg 

1. Eachine QX70: aki igazi betegágyat keres, annak tökéletes a QX70, ám aki nem a mazochista, messzire kerülje el. Elképesztően alulmotorizált, gyakorlatilag nincs üzemideje (1 perc 30 másodperc), folyamatosan beszakad a feszültség, amit igen gyorsan 1-2 méter közötti pattogás vált fel. Ezt sikerült megfejelni a gyenge motor, nagy önsúly kombinációval, persze lehet, hogy itt is a motorok gyártási szórásáról van szó. Mi ne foglalkozzunk vele, egyszerűen kerüljük el és kész. A moddereknek viszont jó alany lehet, és egyben kihívás is, hogy egy jobb repülési tulajdonságokkal rendelkező gépet faragjanak belőle. Addig viszont a QX70 esetében a „racer” szót igencsak tegyük zárójelbe.

Címkék: cikkek, drón