A Jule Mad Runner egy pici, vicces távirányítós autó. Alapvetően azért vágytam egy ilyenre, mert szerettem volna a szobában is autózni valamivel, ezért kellett egy kisméretű rc kocsi. Sokat költeni nem akartam rá, és ezt viszonylag könnyű is megvalósítani, ugyanis az ára még a vámértéket sem éri el, ugyanis 5.800 forintba kerül.

Kicsomagolás

A dobozon a Jule 23211 feliratot nem fogjuk megtalálni, ellenben a Mad Runner szavak hatalmas felirattal díszelegnek a csomagolás oldalán. A másik felén a zöld variánst láthatjuk, illetve a figyelmeztető 6+ évet, mint minimum életkori meghatározást, és itt kezdtem el azt érezni: lehet, hogy ezt a kisautót nem nekem találták ki.

Kinyitottam a dobozt, amiből egyből dőlni kezdtek a hungarocell darabok, beterítve a lodzsát, szállt mindenfelé, mint a konfetti szilveszterkor. A tető levétele után egy újabb teljesen indokolatlan dolog fogadott, egy hungarocell négyzetlap, ami semmit nem csinált, csak úgy ott volt. Kiemelve a Mad Runnert, feltűnt, hogy valamilyen fura, takonypisztolyból kinyomott „ragasztóhoz” hasonlító anyag szövi át pókhálóként a gumikat, amire a már így is mindenhol szálló fehér darabok remekül tapadnak.

Ez kellett ide, mint egy falat kenyér

Nem tudom, hogy ez valami Jule féle „easter egg”, vagy tényleg ennyire igénytelenül csomagolták be a terméket, gyanítom, hogy az utóbbi. Ehhez képest az 1:20 arányú kisautó meglepően jó minőségű, a borítás szép, kellemes anyagokból áll a test, ilyen értelemben az előző tapasztalatok ellenkezőjét élhetjük át. A buggy alján helyezkedik el a 600 milliamperórás nikkel-kadmium akkumulátor, amihez egy USB-s töltőkábel is jár, és szerencsére a távirányítót sem felejtették ki a dobozból, amit az autó alatt találhatunk meg a csomagolásban.

Leírás nincsen, de a működtetés annyira egyszerű, hogy nincs is rá szükség. Két csavart kell kitekernünk, egyikben lakik a már említett akkumulátor, a másik mögé pedig 2 db AA elemet kell betennünk, ez fogja a távirányítót üzemeltetni. Ez utóbbi meglehetősen pőre, se gumírozás, se puha szivacs, mint ahogy azt megszokhattunk a drágább modellek esetében. A kormánykerék úgy kattan, mintha egy McDonald’s-os műanyag kanalat hajlítgatnánk, és a gázadásért felelős ravasz érzete sem jobb. Igazi játékautó, de ezt is vártam egy 5.800 forintos terméktől 

Tesztüzem

A kibontás után egyből elkezdtem tolni neki a szobában, és azt vettem észre, hogy nem nagyon akar lemerülni. Már vagy 20 perce autóztam, amikor elkezdtem érezni, hogy lassul, és nagyjából 5 percre rá állt meg. Ez eddig a leghosszabb üzemidő, amivel találkoztam, kivételesen sokat lehet egy töltésből játszani a hátsókerék meghajtású géppel. Igen, sajnos a rendszer nem összkerekes, emiatt is van hátul a képeken is látható hatalmas puttony.

Ennek azért van egy nagy előnye, hogy a tömeg nagyobb része esik hátra, így remekül lehet faroltatni a gépet, legalábbis egy irányba. Nagy gáz után, annak elvételére megindul a gép és 180 fokos fordulatot tesz, ha ilyenkor hátra húzzuk a kart, akkor szinte teljesen folyamatos mozgással lehet visszafele haladni. Nagyjából ez az egyetlen olyan dolog, amit csinálni lehet vele, és itt jön az első probléma, amiért nem tudja betölteni a neki szánt szerepet.

A szervo borzalmas, gyakorlatilag három állása van, bal, jobb, közép, átmenet nélkül, így tulajdonképpen csak átrántja a kereket a másik oldalra és kész. Elméletileg a trakciót állíthatjuk a hason elhelyezkedő fehér műanyag kallantyúval, ha a futómű húzna valamerre, de erre igazából nem nagyon van szükség, mert az autó szépen tartja a kijelölt útvonalat. A gond abból fakad, hogy iszonyatosan nagy körön fordul, és én ezért elsődlegesen a buta szervót hibáztatom.

Egy olyan pici autónak - mint amilyen a Mad Runner is - pont az lenne a lényege, hogy a bútorok között szlalomozhatnánk vele, de ez úgy fordul, mint egy tankhajó, szóval leginkább sehogy. Megnéztem néhány videót, és azokon úgy tűnt, hogy másoknak sokkal fordulékonyabb, szóval lehet az én példányommal volt valami probléma.

Az ellenálló képességét viszont volt időm letesztelni, ugyanis a „nemkanyarodás” miatt szinte mindennek nekimentem, aminek lehetett. Az biztos, hogy nagyon bírja az ütéseket, mert néha akkorákat csattant a széklábon vagy az ajtófélfán, hogy vártam mikor kezdik el ütni a szomszédok a radiátor csöveit. Semmilyen sérülés nem keletkezett a szerkezeten, és a futómű is képes elnyelni némi energiát, így ugrálni is lehet vele, amennyiben valaki épít neki egy lakáson belüli sáncot. A kerekek is elég ballonosak, sokszor használtam spontán ütközőként, és a Mad Runner sem mutatott széthullási szándékot, szóval elhiszem, hogy a gyerekek gyötrését is kibírja.

A végsebesség 20 kilométer óránként, ami lakásban bőségesen elegendő. Elméletileg „splashproof” vagyis a felfröccsenő folyadékoknak is ellenáll, de ez szinte mindenre igaz, szóval ezt azért nem gondolom olyan nagy érdemnek. Persze amikor a kölykök majd leöntik, jól fog jönni, és tulajdonképpen a célközönséget is bennük látom. Egy 6-7 éves gyerek simán el tudja terelgetni, teljesen veszélytelen, lenyelni nem lehet, nem esik szét, és nem is fog legázolni ékszerteknősnél nagyobb háziállatokat, azok meg úgyis bírják a gyűrődést.

Összefoglaló

Érdekes termék a Jules 23211, vagyis művész nevén Mad Runner. Távirányítós autónak kültérre kicsi, beltérbe pedig nem elég fordulékony, de a gyűrődést nagyon bírja. Üzemideje rendkívül hosszú, és egészen jól gyorsul. Ha eltekintünk a csomagolás igénytelenségétől, akkor tulajdonképpen 5.800 forintért egy egészen jól kivitelezett terméket kapunk, bár szerintem ez már nem felnőtt kézbe való.

Valójában ajándéknak, nagyon fiatal lurkóknak jó választás lehet, csak felnőttként – és persze több, nagyobb és drágább távirányítós autóval a hátam mögött – éreztem azt, hogy nem elég fordulékony, gyors és erős. De hát mit vártam? Ráírták, hogy hatéves kortól, szóval egy szavam sem lehet.

A távirányítós autót itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Jule 23211 Mad runner távirányítós autó, Gearbest CN raktár: 20 USD, 5.800 Ft