A fenti összefoglaló név, valójában nem is a kiegészítőket tartalmazza, hanem azokat a szükséges dolgokat, amiket mindenképpen meg kell vennünk a drónunkhoz. Nevén nevezve a gyerek(ek)et: akkumulátor, töltő, távirányító. Fogós kérdések ezek, és mindegyik megérne egy fél tucat cikket, de mivel ez egy kezdőknek szóló sorozat, nem eresztem bő lére. Ami viszont biztos, hogy erre rengeteg pénzt ki lehet adni, néha akkor is, ha nem akarjuk, de most adok néhány spórolási tippet, amit sajnos a saját bőrömön kellett megtanulnom.

A Kezdőkör I.-et is olvassa el az, aki még nem tette, mert ahhoz kötődik a mai bejegyzés, bár önállóan is megállja a helyét. A három említett részegységből a kamera platformot reptetőknek viszonylag könnyű dolguk van, mert mindhárom dolgot rendszerint adja a gyártó, de ez egyben kötöttséget is jelent. A távirányítót nyugodtan elfelejthetjük, mert például egy DJI modellnél nincs mire, és nem is szükséges lecserélnünk azt. Igaz ez a gyári töltőre is, addig amíg egy akkumulátorunk van, de ez nem sokáig lesz így.

 Távirányító

A kameraplatformot birtokló tulajdonosoknak egyszerű dolguk van, használják azt, amit a gyár ad. Aki pedig ilyen jellegű gépet szeretne építeni, arra nagyjából ugyanazok az alapigazságok vonatkoznak, mint a versenygépet reptetőkre. Aki bővebben szeretne olvasni a távirányítók működéséről, az olvassa el ezt a cikket, illetve az írás végén a listában még találhat néhányat a sorozat epizódjai közül.

A lényeg, hogy távirányítót hosszú vagy nagyon hosszú távra veszünk, vagyis évekre. Van aki megveszi első kontrollerét és addig használja, amíg a hobbival foglalkozik, van aki esetleg vesz egy másodikat vagy egy harmadikat, de ez közel sem olyan dolog, mint a drónok, hogy havi szinten cserélgetjük őket. Tartós befektetés, amit egyszer kell meghozni, de ezt érdemes jól csinálni.

Nem kifejtve a dolog mélységét, a főbb szempontok egy távirányító kapcsán az alábbiak: csatornaszám, modell memória, milyen vevőkkel működik együtt, illetve hogy milyen kiegészítő funkciókat tud futtatni a firmware.

Ez utóbbit lejjebb kifejtem, miután a többiről néhány érintőleges gondolatot ejtettem. Egy drón reptetéséhez minimum 4 csatorna kell, de ez valójában inkább 6, ugyanis jó ha van egy arm/disarm és egy módválasztó kapcsoló. Én jelenleg 9 csatornát használok akkor is ha acroban repülök, ugyanis az előbbieken túl van egy buzzerem a csipogáshoz, hogy ne legyen reménytelen a keresés, egy a fail safe-hez és egy a black box (adatrögzítő log) kapcsolgatására, és ez csak egy verseny drón.

Ha GPS alapú, vagy egyéb, gimballal ellátott géppel repülsz, akkor nyugodtan számolhatsz akár 10-12 csatornával is, vagyis 10 csatornánál kevesebbel rendelkező távot nem érdemes venni. A modellmemória azért fontos, mert nem egy gépet akarunk felfűzni rá, tehát minél több, annál jobb, míg a vevőpaletta azt fogja meghatározni, hogy például használhatunk-e digitális protokollt vagy sem, lesz-e telemetriánk, mekkora helyen fér majd el, satöbbi. Arra kell még odafigyelnünk, hogy legyenek potméterek a gimbal vezérléshez, de ez szinte minden normális gyártó termékei esetén adott.

Ezzel le is zárhatnánk a témát, és vehetünk valamilyen Flysky távot, például egy FS-i6X-et vagy FS-i6S-t, gond letudva. Ezzel viszont elveszítenénk egy nagyon fontos dolgot, az Open TX firmware-t, ami az Frsky távok sajátja. Amióta az Frsky Taranis kistestvére a QX7 megjelent, és az ára 30.000 forint alá esett, mindenkinek ezt szoktuk ajánlani, ahogyan a sorozat első cikkében is tettem. Az egyik ok az, hogy a QX7 nagyon sok olyan dolgot tud, amit a többi táv nem, például: személyre szabottan programozható hangok, RSSI, telemetria adatok, PID-ek és adók csatornaállítása, ami most még nem tűnik fontosnak, de a későbbiekben elengedhetetlenek lesznek. Én már kezdésnek is megvenném ezt a távirányítót, mert jól tartja az árát és bármikor eladható, ha meggondoljuk magunkat.

Akkumulátorok

Mindenkinek, aki repül, egynél több áramforrásra van szüksége. Ismeritek az egy sör nem sör, két sör, fél sör, négy sör 1 sör mondást? Ez pont így van az akkumulátorokkal is, bár ebből a szempontból a kamera platformot reptetők egyszerűbb helyzetben vannak, mert egy akkuval akár 30 percig is elrepkedhetnek. Ugyanez egy verseny drónt reptető pilótánál 5-6 perc lesz...ha nem nyomjuk neki. A kérdés az, milyen áramforrást érdemes választani, illetve, hogy a gyári méregdrága alkatrészeket érdemes/kell-e megvenni, vagy jó-e az utángyártott?

A komolyabb kamera platformok úgynevezett "okos" akkumulátorral repülnek, ami szerintem egy eléggé túlmisztifikált dolog. Van rajta egy akkumulátorvezérlő elektronika, ami eltárolja a repülési ciklusokat meg még néhány adatot, jah és színes LED-ekkel is világít, ha megnyomunk egy gombot, mindezt 50.000-ért. Ha ugyanoda be tudunk rakni egy nem okos akksit, a gép azzal is pont ugyanúgy fog repülni, de ezt persze a gyártók igyekeznek egyedi kialakítással meggátolni. Okosan ki van ez találva, mi meg szépen be fogjuk adózni a dupla akkora összeget. Phantom 2-3 drónokhoz van még utángyártott akkumulátor, ami szerencsére a gyári árát is lefele hajtja, de aki aggódik, az vegye meg az eredetit.

A versenygépeknél nem létezik olyan, hogy okos akkumulátor, de a gyártók sem veszik le rólunk a gondolkodás és a hozzáértés terhét. Ha ökölszabályt akarnék mondani, azt mondanám, hogy a páratlan cellaszámot kevésbé, a párosat jobban szeretjük. Az ok egyszerű: az egy cella túl gyenge, a három pedig még nem elég erős, plusz mindenféle problémát behoz a képletbe. A több cellás akkumulátorokat ugyanis balanszolt módon kell tölteni, mert ha nem így csináljuk, akkor tönkre mennek. Akit az áramforrások misztikuma érdekel, olvassa el ezt a cikkemet, a többiekkel pedig menjünk tovább.

Szóval, 1 cellás akkumulátort mindig valamilyen három forintos USB töltővel töltjük, sőt a 2 cellások nagy részét is, ugyanis egyrészt ezt csomagolják a modell mellé, másrészt itt még nem akkora a töltési veszteség, hogy ne lehetne USB porton jelen levő feszültségből belenyomni a delejt. Jó lassú lesz a töltés, de még meg tudjuk tenni, ráadásul szinte ingyen hajigálják utánunk az ilyen jellegű töltőket (például Eachine B3). Sajnos ez a metódus nem működik 3 cellás akkumulátorokkal, mert 5V-ból 12,6 Voltot már csak nagyon nagy veszteséggel lehetne csinálni, ezért a harmadik cella behozza magával a mikroprocesszor vezérelt töltők problémáját.

A másik dolog, hogy rengeteg 2 cellás burshless gépet lehet kapni a piacon, amik még ráadásul jók is, ilyen például az MJX Bug sorozat vagy a Hubsan H501-ek. Ezekhez jár balansz töltő, de ezek még nem micro processzor vezérelt okos töltők, cserébe az akkumulátorok ára is 2-3.000 körül mozog, szóval jóval kisebb költséggel kell kalkulálnunk. Ugye milyen mellbevágó ehhez képest a 30.000 forint?

Aki nem akarja túlbonyolítani az akkumulátor vásárlást, az összesen három dologra figyeljen: megfelelő csatlakozó, megfelelő kapacitás és a megfelelő C érték.

Az elsőt nem kell különösebben magyarázni, ha XT60-as konnektorral szerelik a drónunkat, olyat vegyünk akkumulátorból is, különben lehet átforrasztani. A megfelelő kapacitás trükkösebb, de minél nagyobb a drón, annál nagyobb kapacitásra lesz szükségünk, vagy emelnünk kell a feszültségen /vagyis a cellaszámon/. Néhány közelítő számadat ami segíti a választást, vázméret alapján:

• 90-100 mm: 400-500 millimamper
• 120-150 mm: 600-800 milliamper
• 150-200 mm: 1000 milliamper
• 200-250 mm: 1300-1500 milliamper
• 250+ mm: 1800 milliamper

Az átlagnál nehezebb gépeknél egy kategóriával lépjünk feljebb, míg az extrém könnyűeknél lehet lefele. 

A C érték kiválasztása sem bonyolult, minél magasabb annál jobb nekünk, de vigyázzunk, mert sokszor kamu értékeket tüntetnek fel a gyártók. Egy versenygéphez illik minimum 50-60 C-s akkumulátort venni, de én például 70-75 C-vel repülök, hogy legyen az áramforrásokban tartalék. Ne legyenek illúzióink ez nemcsak súly, de árnövelő tényező is, szóval 8-10 akku jelentős költség tud lenni. Ezzel meg is feleltem a mennyit vegyünk kérdésre: annyit, amennyivel már megéri kimenni terepre, de én ötnél kevesebbet semmiképpen nem javaslok.

Ajánlott akkuk:

• Infinity, az ár-érték bajnok
• Hobbyking vonal, például Turnigy Graphene 
• Gaoneng a titkos esélyes
• Tattuu, a márka

Töltő és tápegység

Kezdem a jó hírrel: a töltőt és a tápegységet elég egyszer megvenni, ellentétben a telepekkel, amelyek pár 100 ciklus vagy 1-2 év után teljesen tönkre mennek. A választás viszont azért bonyolultabb, mert nagyon sok a műszaki paraméter, amit meg kellene értenünk. Aki informálódni akar, ezt és ezt olvassa el, aki pedig még nem befogadó a mélyebb tudásra, annak leegyszerűsítem a dolgokat.

Aki nem akar csili-vili, drága töltőre áldozni, maradjon az 1-2 cellás akkumulátoroknál.

Ezzel persze jelentősen kiheréli a palettát, de a mikro gépek 90%-a ilyen, és az olcsóbb modellek is jellemzően 2 cellásak. A kamera platform tulajdonosok - DJI, Xiqomi, Yuneec - pedig nézegethetik az egyedi töltőket, amelyek ugyan drágák, de általában jók is, és egyszerre akár 4 akkumulátort is tölthetnek, ami ugye már majdnem 2 óra repülési idő.

• DJI akku töltők
• Xiaomi akku töltő

A verseny drónosoknak nem ilyen egyszerű a helyzete, hiszen a 200-250 milliméter körüli - amikkel gyakorlatilag mindenki repül - gépek szinte kivétel nélkül 3-4 cellásak, ehhez pedig "okostöltőre" van szükség. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy eleinte megvesznek egy 30-40 dolláros kvázi okostöltőt, hiszen az úgyis elég, nekem azt hiszem ilyenből volt már 5 db, durván 200 dollár értékben, pedig sokkal jobban jártam volna egyből egy nagyobbal. 

Egy kezdő durván úgy számolhat, hogy vesz 8-10 db akkumulátort és egy olyan töltőt amivel ezeket belátható időn belül képes feltölteni. Ezeknek az összköltsége durván 60-70.000 Ft, tehát ez egy igen jelentős beruházás, szerencsére a töltő olyan, mint a távirányító, ezt is egyszer kell megvennünk. Itt ismét egy kis matekot kell lejátszanunk a fejünkben, vagyis a maximális feszültséget (U) meg kell szoroznunk azzal az árammennyiséggel (I), amit az akkumulátorokba akarunk pumpálni. P=U*I, ekkora teljesítményű töltőt kell vennünk. Például 3 db 1500 milliamperórás 3 cellás akkumulátorhoz 3*1,5*12,6 W minimum teljesítmény szükséges, vagyis 56,7 Watt, ide 60 Wattos töltő kell. 

Egy átlagos töltőre azonban csak egy akkumulátort tudunk feldugni, ezért úgynevezett parallel board-ot kell használnunk, amin keresztül azonos cellaszámú és kapacitású akkumulátorokat lehet tölteni. Nem mondom, hogy nagy híve vagyok ennek a megoldásnak, de az tény, hogy sokat gyorsít a folyamaton, bár valószínűleg egy képzett villamosmérnök erről lebeszélne titeket, hiszen számtalan problémát tud okozni. A lényeg az, hogy ha mondjuk 9 akkumulátort akarunk feltölteni 3 körben egy 60 Watt teljesítmény leadására képes akkumulátorral, akkor az durván 3*1,5 órát fog igénybe venni, ha a cellákat balanszolni is akarjuk (igen, akarjuk). Ezután tudunk újra repülni, ami nem kevés idő, és ezek az arányok romlanak, ha 4 cellás, 16,8 Voltos akkumulátorokat kezdünk el használni. Azt se felejtsük el, hogy nem minden töltő rendelkezik beépített tápegységgel, tehát előfordulhat, hogy ezt külön meg kell majd vásárolnunk.

Ilyenkor a kezdők elsődlegesen pénzmegtakarítási szempontból elkezdenek leadni az igényeikből, hiszen ezzel a költséggel "előre" nem számoltak, így lesz a 4 cellából 3 cella, míg a nagy töltőből kicsi, és máris húztunk 20-30.000 forintot a büdzsén. Én azt javaslom, hogy ne tegyünk ilyet, szerintem nem érdemes, mert hosszabb távon nem fogja megérni, akkor meg úgyis meg kell vennünk az előbb említett dolgokat. Nem érdemes 5 amperes, 60 wattos töltőket venni, ennek minimum a duplája kell, még akkor is, ha a jelenlegi igényeink ezt nem indokolják. Ne feledjük, hogy ezek sosem fognak csökkenni, mindig csak nőnek.

Általánosságban elmondható, hogy a Turnigy, a Skyrc és az ISDT termékei megbízhatóak, ez utóbbiaknak ráadásul kifejezetten jó a szoftverezettsége is. Tápegységként használhatunk PC vagy laptop tápokat is, de aki a gyári megoldást szereti, annak itt van néhány ötlet:

• ISDT Q6 EU raktárból
• Spórolós tápegység ISDT-hez
• Kompakt, dupla kimenetes ISDT D2 
• 600 W-os tápegység ISDT-hez
• 1000 W-os über megoldás, amivel az Alfa űrbázist fel lehetne tölteni
• Skyrc 4 in 1 megoldása, 4 vezérlőáramkörrel és beépített tápegységgel, illetve monitorozhatjuk a telefonunkon

NAGYON FONTOS: bár viszonylag ritkán okoznak balesetet az akkumulátorok, de ettől még egy tűzveszélyes dologról beszélünk, ezért oda kell figyelnünk arra, hogy hol tartjuk őket. Nekem a fürdőszobában, a csempén állnak a fém tároló kazettáim, amiken a biztonság kedvéért egy-egy tűzálló Lipo zsák is van. Tehát, mit tehetünk a saját biztonságunk érdekében? Itt van néhány szabály, amit mindig tartsunk be:

1. soha ne töltsünk felügyelet nélkül, ne menjünk el otthonról, néha nézzünk rá a töltőre, hogy minden rendben van-e
2. ne töltsünk a névleges kapacitásnál nagyobb árammal, kivéve ha ezt külön feltüntetik
3. mindig olyan helyen töltsünk, ami viszonylagosan tűzálló, kövön, fürdőkádban, Jénai tálba rakva stb.
4. tűzálló, fém ládában tároljuk az akkumulátorokat, de egy lőszertároló rekesz is megfelelő
5. szállításhoz használjunk tűzálló Lipo zsákot
6. ne ütögessük, ne szúrjuk át, ne melegítsük és ne fagyasszuk le az akkukat
7. ha sokáig nem repülünk, töltsük őket tárolási középérékre (3,7-3,8V cellánként)
8. ha nagyon felpufffadnak és már csak kis teljesítményt adnak le, akkor vigyük el őket egy veszélyes hulladék megsemmisítő helyre, ők majd megfelelően kezelik az akkumulátorokat

Összefoglaló

Tudom, hogy sok ember akkor érti meg a lényeget ha konkrét példán keresztül magyarázzák el neki a dolgokat, ezért álljon itt 3 szett a kezdőknek és haladóknak. Ez jó viszonyítási alapnak, illetve arra is, hogy lássuk, mekkora költségekkel járna a következő szintre lépni:

Kezdő szett

Középhaladó szett

Haladó szett

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.