Újabb repülésen vagyunk túl, ahol személyesen is jelen voltam, mert érdekelt, hogy hogyan készülnek ezek a remek videók. A mostani „tesztalany” a Budaörsi víztorony volt, és ehhez a Hungarocontrol Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt.-nél lejelentett repülési engedély vettünk igénybe, aminek majd később lesz jelentősége. Csináltam néhány képet arról is, hogy mit látnánk drón nélkül, az utcáról, és elég grandiózus a különbség.
Zavart, hogy mindenféle igénytelen rongyokat használunk leszálló felület gyanánt. Minden drónom tiszta kosz lett, ráadásul utáltam magammal cipelni egy ágytakaró méretű rongyot. Az sem megoldás, hogyha a fűbe landolunk, mert ha egyenetlen a terep – már pedig viszonylag ritkán repülünk simára nyírt focipálya felett – akkor a gépek fel tudnak borulni, különösen igaz ez a kamera platformokra. 2.900 forintért kapunk egy kifejezetten kellemes minőségű, éppen megfelelő méretű leszálló helyet, amivel véget vethetünk az „igénytelenkedésnek”.
Marciart DJI Phantom 4 Pro+ drónja nagyon szép és stabil videókat készít, olyannyira, hogy úgy döntöttem, hogy ami megüti a színvonalat, azt ki fogom tenni, hiszen tudom, hogy a fotózás és a videózás szerelmesei legalább annyian vannak, mint a versenygép őrültek. A mostani helyszín a Lázbérci víztározó volt, ahol a helyszín adja magát a drón repüléshez, már csak a megközelíthetetlensége miatt is.
Végre megérkezett a mini játékom, ami már nem is annyira a játék kategória küszöbén toporog, hanem feljutott a nagy fiúkhoz, ugyanis ez egy hobby gép, tehát ne legyenek előítéleteink a méretek kapcsán. Brushless motorok, F3 vezérlő, csipogó, OSD, vagyis egy olyan komplett kis csomagot kapunk, amit más gépektől nem nagyon. Ennek persze ára van, elég húzós, durván nettó 40.700 forint a BNF verzió, cserébe úgy suhant át a vámon, mint az álom. Mire nem jó a kis méret.
FRISSÍTVE: 2017.04.11. KÉRTÉTEK HOGY LEGYEN DRIFT VIDEÓ, EZÉRT CSINÁLTAM
Kicsit félve nyúltam a mai teszt témájához, mert meglehetősen tapasztalan vagyok az RC autók kapcsán. Azért a drónok miatt van némi előképzettségem, de például a futómű elemeit vagy annak beállítását itt sem egy nap lesz megtanulni. A vágy viszont már egy ideje érlelődött bennem, hogy birtokoljak valamit, ami nem a levegőben repdes, hanem a talajszinten kavarja fel a homokot. Ne kerüljön túl sokba, legyen mégis élvezetes, ne foglaljon el túl sok helyet és lehessen vele off-road is csapatni, így esett a választásom az EU raktárban is kapható, 15.000 forintért megvehető WLToys A959-re.
Kimista újabb cikkel jelentkezett, amiben egy kisméretű trikopter megépítéséről lesz szó. Nekem is volt ilyen tervem, még pedig a Hobbyking Trifecta vázára szerettem volna építeni valamit, de ez is a tipikus soha meg nem valósuló projektjeim egyike. Helyenként átfogalmaztam Gábor szavait, azért hogy jobban illeszthető legyen a blog kontextusához, ahol ilyen történt, ott a [a szerk.] felirattal jelöltem.
Az Eachine Chaser88, Aurora 90 és 100 után itt az újabb üdvöske, az Aurora 68. Lassan annyi lesz belőlük, mint a Star Wars rohamosztagosaiból, reméljük nem fogják leigázni a galaxisunkat. Viccet félretéve az Aurora 68 már annyira kicsi, hogy valószínűleg alkalmatlan lesz szabad szemes repülésre, tehát minden a kamerán és az FPV adón múlik.
Folytassuk az első rész utáni kalandtúránkat a mikro gépek – amelyek már nem is olyan kicsik – világában, illetve lesz szó néhány kimaradt gépről is, amit ti reklamáltatok meg, őket most felvettem a listára. Persze az általam megállapított határok a valóságban összemosódnak, a vázméret nem minden, a repülés közben érzett teljesítményt sokkal inkább az emelőerő/súly arány határozza meg, tehát ezt is figyelembe kell vennünk, amikor gépet választunk.