DJI Spark Fly More combo, ha ezt írnám, a repüléssel foglalkozók jelentős része tudná, miről van szó. A drónok etalon rúdja, a repülő Apple, tökéletes okoskütyü, és még folytathatnám a sort, de abban szinte mindenki egyetért, hogy az egyik legstabilabb, GPS alapú, okos funkciókkal teletömött, gesztusvezérlésre képes drón, amit akár túrára is magunkkal vihetünk. Ennek a gépnek a „nagyobb csomagját” vásároltam meg, ami helyes döntésnek bizonyult, nemsokára megtudjátok, hogy miért.

DJI Spark - 160.000 Ft

Kicsomagolás

A DJI termékeit nem kicsi nimbusz lengi körül, amit sokáig nem nagyon értettem, míg 2 éve kipróbáltam egy Phantom 3 Advancedet. Aztán sorban jöttek a gépek, amelyekkel nem én repültem, de legalább a próbán ott lehettem, kézbe foghattam, és egyre inkább meggyőzött engem is. Phantom 4 Pro+, DJI Mavic Pro, csak úgy röpködtek körülöttem a több százezer forintos gépek. Aztán megjelent a Spark, ami már az ingerküszöbömet nem meghaladó árazással érkezett, és így én is belekerültem abba a körbe, ami már olyan sok embert magával ragadott.

Az elvárásaim rendkívül magasak voltak, lévén ez mégiscsak egy DJI, mintha megvettem volna a legolcsóbb Porsche-t, ami akkor is a márkához tartozik, ha ez a „filléres” modell, legalábbis az volt, ha a Ryze által gyártott DJI Tello-t nem számoljuk ide, ami ugye nem is kékvérű termék. Fehér papírdobozba zsúfolták be a cuccokat, ami azért annyira nem ütött szíven, de szép letisztult, ahogy egy prémium terméknek lennie kell. Van benne valami Apple érzés, de akár a Xiaomit is említhetném, persze már nehéz követni, ki kölcsönöz kitől.

A doboz belsejében eléggé passzentosan pakolták be a cuccokat, ami érthető, hiszen ez a nagyobb szett, ami megvehető. A sima BNF verzió és a Fly More Combo között meglehetősen sok a különbség, nem véletlenül választottam az utóbbit:

Mint látható, a Fly More Combo-nak számtalan előnye van, de természetesen többe is kerül. Az első csomagban nincs távirányító, így a hatótávja nagyjából 100 méterben limitált, ami azt jelenti, hogy vagy telefonról, vagy gesztusokkal fogjuk vezérelni. Mivel a repülési idő kritikus, így az sem feltétlenül szerencsés, hogy csak egy darab akkumulátort tartalmaz a pakk, ami durván 15 percet jelent.

Azt a DJI nem nagyon szokta reklámozni, hogy az alap töltővel 80 perc telepumpálni egy áramforrást, ugyanez a gyorstöltő esetében 3 akkumulátorra elegendő idő, ami nagyon nem mindegy. Ráadásul fura, hogy pont a gesztusvezérléses géphez nem jár propellervédő szett. Az igazán fájó pont azonban a távirányító hiánya, de erről majd a Tesztüzem és a Pro tippek részben olvashattok.

Ha a minőséget kellene említenem, egy szóval is kifejezhetem: tökéletes. Ez egy DJI, sorját, illesztési pontatlanságot, egyéb gyártásból fakadó gagyiságot nem fogunk találni. Helyette egy rahedli szenzort igen, a fronton egy vizuális segíti az arcfelismerést és a tárgyelkerülést, a hason elhelyezkedő másik három pedig a precíz magasságtartásban vesz részt. Az orrban ül az 1080p 30 FPS képes, kéttengelyes elektromechanikus stabilizátorral ellátott kamera, a hason pedig az akkumulátor, amelyet a két oldalsó pöcökkel pattinthatunk le. A leghátsó traktusban egy micro USB portot és az SD kártya helyét fedezhetjük fel, ide illik legalább UHS-I U1 sebességű tárolót illeszteni.

A gép nagyon pici, mindössze 300 grammot nyom, 14,30x14,30x5,50 centiméter az egész, annak ellenére, hogy nem összecsukható, leszámítva a propellereket. Így is olyan kicsi, hogy simán elfér a hozzá adott oldaltáskában, az egész csomag nincs 500 gramm, könnyedén magunkkal vihetjük túrázni, ahogy azt én már többször tettem, és ezt nagyon sok vásárló értékelni fogja. Nem véletlen, hogy a legtöbbet ebből a modellből adták el, még akkor is, ha az üzemidő-hatótávolság-kamera képességek szentháromságban a nagyobb testvérei lenyomják a Sparkot.

A DJI Spark irányítása

A modell irányítási szempontból speciális, ugyanis háromféle módon is vezérelhetjük, gesztusokkal, okostelefonról és távirányítóról is. Az első két esetben a hatótávot 50 méter magasságban és 100 méter távolságban limitálják, nem véletlenül, de persze a gesztusvezérlés egyes mozdulatai nyilvánvalóan nem láthatóak 100 méterről sem, szóval ez erőteljesen elméleti korlát.

A távirányító

A távirányítóval ez a hatótáv 500 méterre kitolható, az európai CE, és 2000 méterre az amerikai FCC szabvány szerint, de ezek igencsak elméleti értékek. Tiszta rálátás, nulla akadály és hasonlók mellett, kivételes körülmények között érhetőek el. Azonban van egy sokkal fontosabb szerepe is, a biztonság: ha kifagy a telefonunkon az applikáció, a távval még mindig megmenthetjük a gépet, aktiválhatjuk az RTH-t, és így tovább. Az sem mindegy, hogyan állítjuk be az antennákat, a részletekről ezt a videót érdemes megnézni.

Gyorsan fussuk át, hogy a távirányítón mit lehet beállítani, illetve mely gombok mit csinálnak. A két karral lehet irányítani a gép mozgását, az alapbeállítás mode 2, vagyis a bal oldali a gázkar és a tengelykörüli forgás.

Bal felül az RTH – vagyis az automatikus visszatérés -, középen a pillanat megállító gomb, a sport mód és egy paraméterezhető FN gomb található. A fronton a kamera gombja és a gimbalvezérlés tekerőkapcsolója, jobb oldalon pedig a fényképezésért felelős nyomó- és egy újabb paraméterezhető funkciógomb található.

P és S mód, GPS és Altitude hold

A P vagy position módnak hívjuk azt az alapállapotot, ami tulajdonképpen a bekapcsolás után fogad minket. Ilyenkor a DJI Spark repülő kameraként viselkedik, mindent ennek rendel alá, az összes szenzort használja és lehetőség szerint GPS stabilizált módban működik, és maximum 3 m/másodperces sebességgel repül.

Az S, vagyis sport módot a távirányító közepén elhelyezkedő kapcsolóval aktiválhatjuk, ilyenkor a gép sokkal agilissabbá válik, képes felgyorsulni 50km/órás sebességre és kikapcsolja a tárgyelkerülő szenzorokat, illetve átállítja a gimbal vezérlést sportosabb viselkedésre. Ilyenkor ésszel kell repülnünk, ugyanis a gép akár 20-30 méterrel is továbbhaladhat, mint ahol elengedjük a gázkart.

A GPS, vagyis műholdas navigációt is használó pozicionálási mód, amely nemcsak az amerikai rendszert, de például az orosz GLONASS-t is igénybe veszi. Ez bizonyos esetekben – rossz idő, magas K-index, árnyékolás, beltér – nem lehetséges, ilyenkor a maradék szenzoraira támaszkodik.

Altitude hold, vagyis magasságtartás, nem a GPS-re támaszkodik, hanem a vizuális szenzorokra. Ez általában csak magasságtartást jelent, de egyéb szenzorok összességét is igénybe veheti, például ultrahangos felderítést, de ezzel a Spark nem rendelkezik.

DJI GO alkalmazás

A második irányítási mód az applikáció alapú, okoseszközös vezérlés. Ilyenkor a szoftveres segédletek azok, amelyekkel operálhatunk, és maga a vezérlés is innen történik. Körben a kereten láthatjuk a lényegi információkat, bal felülről körben haladva státusza szerint zöld vagy piros színben pedig az aktuális repülési állapotot. Ide jelez vissza mindent a szoftver, ha erős a szél, ha merül az akkumulátor vagy ha megszakad a jel.

Mellette az aktuális repülési módot, a műholdak számát, a jelerősséget, az akkumulátor töltöttségét és a további beállító menüt láthatjuk. Jobb oldalt a fényképezés és a videókészítésért felelős gombokat tekinthetjük meg, alatta pedig a finombeállító menüt. Középen a 720p élőkép jelenik meg, illetve minden olyan állapot, amelyről tudnunk kell, ilyen például a tárgyelkerülés, amelyet piros csíkokkal jelöl a gép.

A legalsó sorban a telemetria adatok kaptak helyet, a bal sarokban pedig a térkép. Fölötte felülről lefele az automatikus felszállás, az automatikus visszatérés és az intelligens repülési módválasztó menü található, ezt hívják Advanced Flight Modes-nak, és az alábbi lehetőségeink vannak:

• Normal, ez a szokásos irányítás
• Quickshot, ez mindenféle „cinematic” effekt kivitelezéséért felel, például spirális felrepülés, gyors távolodás, szögben hátra repülés, panoráma körözés stb.
• TapFly, az élőképen kijelölt pozícióra repül a gép vagy az általunk kijelölt irányt követi
• ActiveTrack, tárgy vagy alakkövetésbe kezd a gép az általunk kijelölt terület alapján, ami egy intelligens „follow me”-nek tekinthető
• Tripod, kamerázást segítő, szuper lassú mód
• Gesture, gesztusvezérlés, kézmozdulatokkal irányíthatjuk a DJI Sparkot

Az aktiválás alapja mindig a zöld négyzet, amelyet a képernyőn jelölhetünk ki, az ebben szereplő pixelek változását követi a gép, illetve a speciális Quickshot módokat is ez alapján tudjuk működtetni.

Gesztusvezérlés

Egy meglehetősen egyedi funkció, ami arra épül, hogy a kamera felismeri a kézmozdulatainkat, ezt az élelmesebbek szokták Jedi vezérlésnek hívni. A lényege az, hogy a drónt speciális Gesture módba kapcsoljuk – két nyomás, kézben tartva az akkumulátoron, és a drón bescanneli az arcunkat, hogy csak nekünk engedelmeskedjen – és innentől kezdve a megfelelő jelekre reagálni is fog.

Nagyon fontos! A gesztusvezérlés aktiválása előtt tegyük fel a propellervédőket, illetve nagyon figyeljünk oda, hogy mekkora hely áll rendelkezésre a művelethez, nehogy sérülést okozzunk valakinek.

Az alábbiakat tehetjük meg:

• PalmLaunch: fel, illetve leszáll a tenyerünkbe
• PalmControl: tenyerünk mozgását követi
• Away and Follow: integetésre a drón eltávolodik, illetve követni kezdi a mozgásunkat
• Selfie: ha képkeretet formálunk a kezünkkel, egy fényképet készít a drón
• Beckon: emeljük fel a kezeinket legalább két másodpercig, ekkor a drón visszaszáll a tenyerünkbe

Tesztüzem

Alapvetően a tesztet kétfelé bonthatjuk, hiszen van, akinek ez egy repülő kamera, vagyis a kameraképességek egyáltalán nem elválaszthatóak a repüléstől.  Már csak azért sem, mert a célunk a minél jobb videók készítése.

A kamera 1080p 30 FPS felbontásban képes készíteni szerintem kifejezetten jó felvételeket, ezeket nagyjából a jobb akciókamerákhoz kell mérni, leszámítva azt, hogy nincs halszemhatás, hiszen egy síklencsés, ½,3” inch szenzorméretű, 12 Megapixel felbontású, CMOS egységről beszélünk, 82 fokos FOV-val, f/2,6-os apertúra értékkel. Szerintem itt nem lehet különösebb hibát találni.

Amit viszont furcsállottam, hogy a képeket 4:3-as képaránnyal és nem 16:9-ben készíti, mint a videókat, vagyis ha akarunk snitteket kreálni a videóinkhoz, akkor bizony azok nem fognak teljes mértékben stimmelni. Cserébe viszont magát a kamerát stabilizálja az elképesztően pici, de nagyon finom mozgású kéttengelyes gimbal.

A harmadik tengely hiánya az oldalmozgásoknál egy picit látszik, ilyenkor ugyanis nem a gimbal, hanem maga a drón fordul el a függőleges tengelye mentén – ezt hívjuk yaw-nak -, ami hagy némi nyomot a képen. Összességében viszont hihetetlenül stabil a kép még így is, ezt más, elektromechanikus stabilizátor nélküli drónnal nem tudjuk reprodukálni.

A gép nemcsak a GPS, de a GLONASS műholdjait is használja, jellemzően 10-nél többet fogunk látni a kijelzőn, ami extrém durva stabilitást garantál. Én ilyen jól repülő drónt – és itt a szót kameraplatformos értelemben kell használni – még sosem láttam. Elképesztő stabilitás, elég jól bírja a szelet is – de ha nem, úgyis kapunk róla információt -, és mindezt hihetetlenül pici méretben, ami olyan mérnöki bravúr, amelyet egyetlen gyártó sem tudhat magáénak.

Ráadásul pofonegyszerű a használat, egy gyerek is el tud vele repülni, miután megszerezte a kellő gyakorlatot. Egy fontos dolgot viszont leszögeznék és ez az egyik oka, ami miatt én mindenképpen a Fly More Combot venném, ez pedig a távirányító megléte.

Ez egyrészt hatótáv, másrészt pedig biztonság kérdése, ugyanis mi történik akkor, ha lefagy az applikáció? A távról továbbra is gond nélkül vezérelhetjük a funkciókat, meg is szakíthatjuk azokat, ellenben ha a program nem működik, akkor bajban vagyunk.

Tippek-trükkök

Jöjjön néhány jó tanács az eddigi tapasztalataim alapján: akkor is legyen bekapcsolva a távirányítónk, ha az appról nyomogatjuk a dolgokat. Mivel a dedikált gombok is ugyanúgy beindítják vagy kikapcsolják a funkciókat, érdemes ennek a használatát erőltetnünk, még akkor is, ha a mobilunk kijelzője sokkal inkább adja magát – én is előszeretettel használom -, plusz a gimbal vezérlést csak innen tudjuk aktiválni.

Fontos azt tudni, hogy RTH-ban ugyan gyorsan jön vissza a gép, mint sport módban, ez mégsem az. Sport módban – amit a távirányítóról tudunk kapcsolni – nem működnek a tárgyelkerülő szenzorok, amiből a Spark esetében a fronton találhatunk egyet. A másik fontos dolog, hogy ha a jel megszakad, akkor a drón automatikus visszatérésre kapcsol, és felrepül 30 méter magasra, majd visszatér a felszállási helyre.

Ez akkor lehet probléma, ha:

• Egy völgyben repülünk és mi feljebb állunk, mint a drón, akkor az RTH-t kiváltó esemény pillanatában a drón tartózkodhat 30 méterrel alacsonyabban, mint a jelenlegi helyzetünk.
• Ha egy olyan helyről szállunk fel, ami fölött nincs tiszta ég, és emiatt kinavigálunk a fák közül, a drón akkor is a levegőben, felülről fog visszajönni, tehát NEM az előtte bejárt útvonalon. Ilyenkor meg kell szakítanunk az RTH-t, mielőtt rászállunk mondjuk egy fára.
• A CE szabvány szerint elvileg 500 méterre repülhetünk el, de ez a gyakorlatban inkább 300 méter. Vigyázzunk ezzel, ugyanis ha rosszul becsüljük fel a távolságot, meglepetések fognak érni. Ugyanez igaz akkor is, ha a gépet nagyon lemerítjük. Ilyenkor automatikusan RTH-ba kapcsol, kivéve, ha már annyi energiája sincs, amivel haza repüljön, ilyenkor elméletileg leszáll, például akkor is, ha éppen a víz fölött vagyunk. Szóval jól gondoljuk meg, merre repkedünk.
• A visszatérési pontot áthelyezhetjük az applikáción belül, a távirányító adott tartózkodási helyére, ilyenkor nem oda tér vissza, ahonnan felszállt.
• A jobb fényképezés miatt érdemes kitenni a rácsozást a képre, így látjuk, hogy a cél, amit fel akarunk venni, ténylegesen középre esik-e.
• A gimbal reakcióidejét 1 és 100 között szintén beállíthatjuk, ha esetleg túlságosan érzékeny vagy érzéketlen lenne.
• Sport módban megváltozik a gimbal vezérlés, elvileg fordul a gép fordításával egyetemben, bár ezt nem próbáltam ki élőben.
• Felszállás előtt mozgassuk meg az akkumulátort a gép hasán, ugyanis ha rosszul csatlakoztatjuk, akkor bizony le tud esni repülés közben, és jönni fog utána a gép is.
• Ha krémesen folyamatos videókat akarunk csinálni, akkor a függőleges tengely irányában ne fordítsuk a gépet, ugyanis ezt nem kompenzálja a gimbal. Ugyanez igaz akkor is, ha menet közben túl gyorsan lefordítjuk a kamerát, akkor a stabilizátor mozgása rángásként fog megjelenni a videóban.

Összegzés

A DJI Spark egy elképesztően jól kitalált szerkezet. Gyakorlatilag tökéletes arra, hogy A-ból B-be elvigyük, ott felvételeket készítsünk úgy, hogy ne kelljen küzdenünk a legtöbb külső körülménnyel. A minősége első osztályú, a videók és a képek is kiválóak, egy laikus is fél óra alatt megtanulhatja a kezelését, és még viszonylag sokáig is repül. Egyetlen negatívuma az ára, de ha ő a piacvezető egy szegmensben, ráadásul még a termék is jó, miért adná olcsóbban, mint 120, illetve 160.000 forint?

Persze az okosabb modellek messzebbre repülnek, hosszabb az üzemidejük és szebb felvételeket készítenek, de a következő színt, a Mavic Air 230.000 körül indul, míg a Fly More Combo durván 275.000 forint, és ennél még van feljebb. Ehhez képest a DJI Spark ára egyáltalán nem tűnik soknak.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak). EU Expresszel szállítással (GB) és EU Direct Maillel (BG) nem kell vámot és ÁFA-t fizetni:

• DJI Spark Fly More Combo, Gearbest, CN raktár:  629 USD, Ft 160.000 Ft
• DJI Mavic Air, Gearbest, CN raktár: 899 USD 224.000 Ft
• DJI Mavic Air Fly More Combo, Gearbest, CN raktár: 1069 USD 267.000 Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.