A Furibee termékek a Gearbest saját márkás termékei. Igen, ez itt a reklám helye, mintha csak egy Drogerie Markt reklámot hallanánk. Erre pontosan azért volt szüksége a GB-nek, mint amiért a Banggoodnak az Eachinre: szeretnének nagyobb szeletet kihasítani a tortából. A vicc az, hogy a JJRC - aki tényleg drón gyártó és nem webshop - gyártja az eredetit, JJRC H36 néven. Így alakult ki a Furibee F36/Eachine E010/JJRC H36 triumvirátus, ami, ha minden igaz, ugyanazt a gépet jelenti és mindegyik ára is nagyjából 4.000 forint körül alakul.

Kibontás

A doboz mókás, sokkal „felnőttesebbre” rajzolták a gépet, mint amilyen valójában, de ne legyenek kétségeink, ez még mindig egy játék kategóriájú kopter. A színek tekintetében viszont vagányat húztak, végre nem az unalmas feketében és fehérben, hanem narancs és türkizkék színekben vehetjük meg.

A klasszikus fityfenéket találjuk a dobozban, töltőkábel, akkumulátor, leírás, pót propellerek, távirányító és a gép. Általában azt szoktam javasolni, hogy mindenki alaposan böngéssze át a kézikönyvet, ami nagyon hasznos mondjuk egy robotporszívó esetében, ahol nem tudjuk mit jelent az E7 kód. Ez a gép viszont a drónok képzeletbeli faéke, amit itt pozitívumként kell elkönyvelnünk. Nem fogjuk halálra erőltetni az agytekervényeinket, mert ebben semmi bonyolult nincsen, és ez így is van jól.

Tesztüzem

 Az alapfeltevésem az volt, hogy a három kopter teljesen ugyanazt a hardvert tartalmazza, csak a ruhájukat és a logót cserélgetik a gyártók. Az Eachine E010 tesztben már megénekeltem, hogy a gép azt a fogalmat, hogy „erő”, nem igazán ismeri. Bár a 6 milliméter átmérőjű motorok nem tűnnek nagynak, de azért ekkora súlyt simán vinniük kellene. Mivel a legtöbb telepi vagány egyből kamerával bővíti ki a gépet, ezért a +6 grammot számításba kell vennünk a végjátéknál is.

 Mivel az Eachine már a saját súlyát is alig vonszolta és helyenként a 3 centiméter magas küszöbön sem tudta magát átszenvedni, a Furibee kapcsán is hasonló küzdelmes perceket vártam. Ehhez képest pont az ellenkezőjét tapasztaltam, rakétaként tört a plafon felé, valahányszor gázt adtam. Gyorsan letettem a gépet és elkezdtem túrni az internetet. Ugyanezt a jelenséget erősítették meg mások is, többek között olyan nagy nevek, mint Quadcopter 101, vagyis nemcsak nálam volt ekkora a kontraszt.

Itt kell megemlékeznünk az egyik Illuminati féle összeesküvés elméletről, ami a szénkefés motorokkal szerelt gépeket illeti. Egyesek arra gyanakodnak, hogy a gyártási szórás olyan nagy, hogy különböző gyártási szériák közötti teljesítmény eltérés három-négyszeres is lehet. Ezt erősítik az én tapasztalataim is, ellenben gyengíti az a tény, hogy sok fórumozónál az Eachine E010 is ugyanolyan erős, mint nálam a Furibee F36. A lenti képek tanulsága szerint az Eachine E010 és a JJRC H36 alaplapja azonos, a Furibee F36 viszont eltér.

Eachine 010/JJRCH36/Furibee F36

A másik teória az, hogy egyes típusokat direkt gyengébbre, másokat direkt erősebbre gyártottak. Ennek ellentmond, hogy mind az Eachine, mind a Furibee saját márkás termék, tehát semmi értelme nem lenne eltérő teljesítménnyel kiadni őket, mert akkor mindenki a másikat venné.

Bármi is az igazság, a lényeg az, hogy a Furibee F36 ahhoz képest, hogy mennyi a súlya, és hogy csak 1 cellás akkumulátorral rendelkezik, ez szobába BRUTÁLISAN erős. Többször nekivertem a plafonnak, mielőtt megszoktam, hogy itt bizony 40 % körüli gázadásra is megindul a drón. Viszonyítási alapnak ideszúrom a 4S versenygépem adatait: az olyan 15 % körül kezd el lassan emelkedni és 30-tól ugrik meg. Nyilván itt az erőt a súly függvényében kell érteni, de azért ez akkor is meglepő.

Van normális, előre programozott bukfenc is, ezt a fronton lévő középső gombbal és az iránykar húzogatásával tudjuk előidézni. Nagyon szűk, szépen visszastabilizáló flippek ezek, az egyik legjobb, amit láttam. A gép ráadásul nem kúszik, szépen egyenletesen emelkedik és egyáltalán nem trimmeltem rajta semmit, mert nem volt rá szükség.

Ha kikapcsoljuk a távot, akkor 5 másodperccel a jelvesztés után a gép leállítja a motorokat. Vicces, hogy erre is gondoltak, míg sok nagyobb gép esetében nem. Az F36-tal biztosan nem lesz jelvesztésből származó elrepülésünk.

Az akkumulátor itt is eltér a hagyományos micro JST-től, ezért a tömeges töltéssel lehetnek gondjaink, szerencsére mind a három modell kábele jó hozzá. A repülési idő 5-6 perc körül alakul, de az intenzitás csak az utolsó 30 másodpercre esik le, amikor már az alacsony feszültséget jelző LED is villogni kezd. A fények szobában kifejezetten jók, kellemesen mutatják az orientációt.

A távról túl sok mindent nem lehet elmesélni, a szokásos kicsit kelletlen, olcsó géphez tartozó irányító egy fokkal jobb változata. Nem akad és ez már nagy szó, ha hozzászoktunk az erő adagolásához, akkor prímán repülhető a gép. Ritkán kér enni, akkor viszont benyel 3 db AAA elemet is.

Nincs túl sok gomb, amit nyomkodhatnánk, a lényeg balra lent található, ezzel tehetjük át agresszívabb fokozatba a gépet. Én a többit nem nagyon babráltam, remélem, hogy nektek sem jut eszetekbe a headless és return to home-hoz hasonló kamu funkciók próbálgatása. Ez a gép nem erről szól, aki automata lehetőségeket szeretne, az vegyen Hubsan H502 S-t.

Ami viszont a gépben zseniális, az a korlátozott „acro” képesség. Aki valaha repült a lassan leköszönő Nihui U807-el, az tudja, hogy az a jó elektronika, ami engedi a játékot és olyan dolgokat is meg tudunk csinálni a géppel, amit előtte nem gondoltunk volna. Az F36 olyan durva erővel emelkedik, hogy ha az iránykart átrántjuk a túlsó oldalra, akkor tömeges bukfencbe kezd. Ez akkora élvezet, hogy volt olyan akkumulátor, amivel kizárólag ezt a trükköt csináltam. Mindenkinek a saját ügyessége szab határt, hogy honnan, milyen módon, és hány forgás után húzza vissza a gépet. Maxi élvezet, minimális költségek mellett.

A gép a testvéreihez hasonlóan gyakorlatilag törhetetlen, a propellerek a teljes védőkeret miatt semmibe nem tudnak beleakadni, én egyetlen egyet sem törtem el. Néha az ütéstől megzakkan a vezérlő, ilyenkor jobbra és balra le ki kell húznunk a karokat, hogy alaphelyzetbe állítsuk a giroszkópot, majd mehet tovább a móka.

Összefoglaló

Ennek a gépnek, leszámítva, hogy nem a megszokott micro JST csatlakozóval szerelik az akksiját, nincsen hibája. Erős, jól repül, hagyja, hogy erőből bukfencezzünk, egész jó az üzemideje, ráadásul gombokért dobják utánunk. Általában 4.000-4.500 forint körül kapható, akciótól függően. 

Nyugodt szívvel odaadhatjuk bárkinek, akár egy tíz éves gyereknek is, semmiben nem fog kárt tenni. De a legjobb az, hogy még soha nem láttam 22 EUR-ig felmenni az árát, tehát nincs vám, nincs ÁFA, kezelési költség, de még szállítás sem. Ha lakásban akartok mókázni, vegyétek ezt a gépet, a másik kettőt meg felejtsétek el.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Furibee F36: Gearbest CN raktár: 15 USD, 4.350 Ft