Furibee F90 drón teszt – Öngyilkos méh

1477551002111602.jpgEgy 2 cellás mini versenygép mindig jó a háznál. Végre megkapom az eddig hiányolt erőt, ami a Tiny QX80 esetében fájdalmasan hiányzott, de a Tiny QX95 kapcsán is elkélt volna. Mivel méretben nem következett be változás, ezért reméltem, hogy a magasabb feszültségből a repülési tulajdonságok terén profitálhatunk.  Az ARF verzió 23.500 forintos nettó ára némileg magasabb, mint a konkurenciáé, de ebben már benne van a vevő és azt se felejtsük el, hogy egy 2 cellával szerelt rendszerről beszélünk.

 

Kicsomagolás

Azért szeretem ezeket a mini drónokat, mert a csomagolásuk nagyon lapos, és a kinézetük is olyan, mintha gyerekjátékok lennének. Ennek pozitív következménye, hogy szinte mindig átcsusszannak a vámon, még akkor is, ha egyébként egy 300 dolláros példányról van szó.

A dobozolás a kívül szokásos kartonpapír, kékre festve, belül azonban nagyon vigyáztak a modellre, mindenhol - a számítástechnikai eszközöknél már megismert - fekete, szivacsbélést találhatjuk. A Magyar Postának is sikerült az eredeti állapotot megőriznie, így a gép teljesen ép állapotban került elő a dobozból, egy 2 cellás USB töltőkábel, némi tartalék propeller és egy meglepően jó leírás társaságában.

sdu.jpg

Nem vagyok oda a nagy cukiskodásért, de ez tényleg aranyosan néz ki és a lányoknak is nagyon tetszik. Jól felismerhető a méhecske forma, aranyosak a csápok és a kamerát is ügyesen dugták el a fej részen. A váz alapját karbon lap képezi, körben pedig egy nem túl erős műanyag test adja ki a rovar formát. Bár a gép belseje nem sérülékeny, a külsejéről ugyanez nem mondható el. A propellervédőknek nagyobb szükségük lenne a védelemre, mint magának a forgószárnynak, illetve a csápok is le tudnak törni egy erősebb behatástól. A fenti megállapítások sajnos minden burkolt gépre igazak, de ettől még bosszantó, ha ezt kell cserélgetnünk.

 

Tesztüzem

Eloszlatnék egy közkeletű tévedést a gép kapcsán: Az Eachine Fatbee nem egyenlő a Furibee F90-nel. Valójában a Furibee nem 90, hanem 110 milliméteres motortávolsággal rendelkezik, ezért nagyobb. A méretesebb váz pedig hosszabb propellereket von magával, de a propellerlapátok számában is van különbség, ugyanis a tesztalany 3, míg a Fatbee 4 ágú propellerrel rendelkezik. Néhány külsőségben is van különbség, a Furibee lényegesen jobban néz ki, rovarszerűbb, míg az Eachine otrombább, és a rovarszem helyén a képek tanulsága szerint egy LED fény található. Ha össze akarnám foglalni nagyon röviden a fentieket, azt mondanám, a Gearbest gépe erősebb, de rövidebb az üzemideje, míg a Fatbee tovább repül, de gyengébb.

1477551018206003.jpg

A drón összesen három kiszerelésben létezik, az egyes DSM vevővel, a kettes vevő nélkül érkezik. A hármas variáns egyfajta "mindent bele", ugyanis tartalmaz egy FPV szemüveget, Frsky vevőt, és távirányítót is, bár arról nincs információ, hogy milyet.  A használatbavétel egyáltalán nem volt zökkenőmentes, ugyanis a Verson 1 jutott el hozzám. Mivel senkit nem ismerek, akinek Spektrum távja lenne, ezért több mint egy hónapig pihent a fiókomban, mígnem RDS Gábor segítségemre sietett, mint már oly sokszor. Az eredeti vevőt egy Flysky FS-A8S-re cseréltük, ami pont elfér a potrohot formázó műanyag alatt, így működésre tudtuk bírni a gépet. 

Az első trükk az, hogy - bár hangsúlyoznám, hogy ezt csak én vélelmezem - ezek a 8520-as motorok ugyanazok, amelyeket az 1 cellás variánsokon is látni. Ezt abból gondolom, hogy a szobában repkedéstől iszonyatosan melegednek, cserébe jobban is húznak, ami a magasabb feszültségnek tudható be. Szinte borítékolható, hogy az élettartam a béka segge alatt lesz, bár nekem még nem sikerült kivégeznem egyet sem.

1473317650968581_1.jpg

Nagyobb baj az, hogy a propellervédők, nevüket meghazudtolóan nem hogy védik, hanem inkább gátolják a forgást, ugyanis ha eléggé lenyomjuk a propokat, akkor elakadnak a keretben. Nem viselkednek máshogy akkor sem, amikor be akarjuk dugni a micro USB portba a kábelt, ekkor ez utóbbi oldalra szétnyomja a műanyagot, így gátolva a forgást.

Segítek kitalálni, miért baj ez: konfigurálás közben ugyanis az élesítés/kikapcsolást meglehetősen nehéz tesztelni, ha közben a motorok nem forognak, hanem leégnek. Levenni viszont nem lehet, mert a motortartó bakkal együtt öntötték ki a fröccsöntő üzemben. Engem annyira idegesített, hogy egyszerűen levágtam róla, mert mindig beleakadt vagy alul, felül vagy oldalt. Szerencsére azért a valóságban adnak némi védelmet, ahogy azt a lenti videóban is láthatjátok. 

A propellerek úgy törnek, mint a ropi. Ha lenyomjuk őket, bele akadnak abba a kis domborulatba, ahová az alsó csavarokat kell becsavarnunk. Ha meg feljebb húzzuk, akkor meg kilövi őket a magas fordulatszámú motor, vagyis be kell ragasztanunk a tengelyre. Na de akkor meg nem lehet levenni, róka fogta csuka. 

1477551174317427.jpg

Amikor kölcsönadtam a gépet a vevőcsere miatt, Gábornál kétszer is füstölt valami, nem tudni, hogy miért. Nekem ezt nem csinálta egyszer sem, valószínű, hogy a vezérlő valahol hozzáért a vázhoz. Volt még egy elég fájó pont, amivel nem nagyon tudtunk mit kezdeni, ez pedig a kamera dőlésszöge, ami fix. Ez egy darabig elég is, de aki agresszívebben akar repülni és szeretné jobban dönteni a gépet, annak bizony a gyári beállítás nem lesz elegendő. Ezt a szokásos aládúcolásos megoldással lehet orvosolni, ami ideig-óráig jó is, de azért permanensnek nem nevezném.

Most hogy kipanaszkodtam magam, jöjjenek a jó részek, különös tekintettel a beállításokra. A gép erős, és végre sikerült kinevelni belőle a „fordulásnál földhöz vágom magam" effektust, ami az összes 1 cellás mini versenygépet jellemzi. Erő szerencsére van, de azért egy kicsit többet vártam, különösen azért, mert láttam már 2 S brushless gépeket pokoli sebességgel repülni. Ez persze csalóka, hiszen egy nagyjából 70 grammos gépről beszélünk, aminek a tápellátását egy 400 mAh kapacitású 30 C áramleadású akkumulátor biztosítja. Lehet, hogy nagyobb C értékkel jobban oda lehetne vele csapni az asztalra, de én ezt nem erőltettem. Vicces, hogy van egy magyar oldal, aminek benne van a nevében, hogy olcsó és egy ilyen akkumulátort 3.000 forintért árul, míg a Gearbesten nagyjából fele ennyiért beszerezhető.

A vezérlő a klasszikus F3-as STM processzorral szerelt variáns, amin már nem Cleanflight, hanem Betaflight fut. Ennek biztosan sokan fognak örülni, ahogy én is, mert végre kipróbálhattam a nagy előd jogos trónkövetelőjét.

A Furibee egyébként remekül repül, bár azért ebben is van egy kis oldalra húzás stabilizált módban, mint minden ilyen mini versenygépben. Az FPV kamera nem rossz, nagyjából olyan távolságokat képes átvinni, mint a TX 01, ugyanis az adóteljesítmény itt is 25 mW. Ez a gyakorlatban 100-200 méteres hatótávot tesz lehetővé, de ez is bőven elég, ha leesett és keresni kell a gépet. Jó hír, hogy a 40 csatornás adó a verseny sávot is támogatja, így kisebb eséllyel zavarjuk majd a többieket. 

 

Betaflight beállítások

A gyári beállításokkal én már nem próbáltam a gépet, viszont finomhangolva kaptam vissza, így nagyon nem kellett széttúrnom a gépen futó Betaflightot, mert Gábor már beállította. Mivel én a Flysky Fs-i6 távommal párosítottam, ezért felvettem egy teljesen új sort a modellmemóriába és ti is tegyetek így, hogy ne örököljetek meg régebbi paramétereket más gépektől. A Flysky FS-A8S vevőn lévő bind gomb megnyomására azonnal összetalált a távirányítóval, szerencsére nincsen az a szenvedés, ami a régebbi vevőkre volt jellemző.

1_1.PNG

A képeken látható konfigurációs állományt a cikk végéről tölthetitek le, de azért néhány dolgot kirészletezek benne, hogy érthetőbbek legyenek a dolgok. Az első és legfontosabb, hogy az Air mode-ot bekapcsoltuk Betaflight alatt. Mivel tudom, hogy sokan nem vagytok járatosak benne, ahogyan igazából én sem, ezért csináltam egy keretes írást, ami röviden összefoglalja, hogy miről is van szó.

Air Mode: lényege, hogy a vezérlő akkor is aktívan tartja a PID beállításokat, ha a gázkart nullára húzzuk. Normális esetben, például kamera platformoknál, a nulla gázállás automatikusan egyfajta fail safe reakciót vált ki, vagyis a vezérlő leállítja a motorokat, a gép pedig leesik. Itt pont az ellenkezője történik, a PID algoritmusok mindig futnak, és a vezérlő nulla gázállás jelnél is hagyja, hogy különböző akrobatikus elemeket vigyünk véghez. Ennek eredményeképpen a teljes gázgörbe mentén jobb lesz a kontroll a drón felett. 

4.PNG

A fentiből következik néhány dolog, amit nem biztos, hogy mindenki egyből ki fog találni. Az egyik, hogy illik kikapcsolni a „motor stop” funkciót, nehogy véletlenül repülő kővé változtassuk a gépünket a gázkar lehúzásával. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kapcsoljuk be a „spin motors when armed” opciót a "configuration" fül alatt.

3.PNG

A másik fontos dolog, hogy állítsunk be egy élesítés/hatástalanítás kapcsolót a távon, nálam ez az AUX 1-re került, amit a Flysky SW B-nek hív. Ezzel tudjuk leállítani véglegesen a gépet. Ha leszállunk a földre, akkor a vezérlő próbálja szintben tartani a quadkoptert, emiatt pattogni fog a földön. Ilyenkor ne ijedjünk meg, csak használjuk a már előzőleg beállított kapcsolót.

Sokan egy harmadik csatornára is kiteszik az Air Mode ki- és bekapcsolását is, én ezt nem tettem meg, de aki szeretné kapcsolgatni, az kiteheti egy további csatornára.

2.PNG

A rateket szokás szerint megemeltük a gyárihoz képest, hogy a gép jobban forduljon, illetve könnyebben szaltózzon. Azért nincsenek túlhúzva, tehát ha valaki akar egy agresszívebb konfigurációt, akkor az még tuningolhat rajta. A PID beállításoknál a cél az volt, hogy minél nyugodtabban repüljön a madárka, de nagyon szívesen veszem, ha valaki még finomít rajta és visszaküldi, akkor majd betöltjük és leteszteljük.

A konfigurációs fájl innen tölthető le:

 

Összegzés

Érdekes volt látni egy szénkefés platformot két cellás akkumulátorral. Reméltem, hogy olcsón meg lehet úszni a brushless gépekre váltást, és hogy ez a modell majd elég erős lesz ehhez. Az igazság viszont az, hogy az olcsóbb technikának mindig megvan a maga gyengesége, hiszen valahogyan a gyártó is alacsonyan tartja az árakat.

Szerintem a Furibee F90 sok szempontból jobb, mint az 1 S mikro verseny drónok, viszont sok olyan hiányosságot találtam, ami bosszantó. Ha csak a repülési képességeket nézzük, akkor jobb, mint a kevesebb cellával szerelt társai, de ha a szerkezeti hibákat is figyelembe veszem, akkor nagyjából ugyanazt kapjuk, csak drágábban és erősebben. A propeller mizéria teljesen érthetetlen, igazából be kell ragasztani a megfelelő helyre és kész, de ez hosszabb távon sok macerával jár.

Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy ez egy ARF/BNF modell, vagyis kellhet hozzá vevő és távirányító is, ami a 23.500 forintos árat azért szépen megnyomja. Az FPV szemüveget még nem is említettem, tehát gyanítom, hogy ez a modell inkább a haladóknak szól, akik már beszerezték az említett felszereléseket.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):