Gofly-rc Falcon CP90 Pro drón teszt – Pont olyan, amilyet eddig szerettem volna

nyito_10.jpgA Gofly-rc Falcon CP 90 V2 drónokat nem egyedül rendeltem, hanem többedmagammal, ugyanis mindannyian úgy gondoljuk, hogy ez jelenleg az egyik legjobb mikro drón a piacon. Közvetlen a gyártól jött, és azért hogy a tesztet feldobjam, néhány alkatrészt is kértem hozzá. Runcam kamera, állítható adóteljesítmény, cserélhető méretű alsó lap, emiatt variálható propellerméret, háromféle motor, nagyon dögös kinézet, és a legszebb forrasztások, amiket eddig láttam. Számomra most ez a majdnem tökéletes gép.

 

Kicsomagolás

Mivel közvetlenül a gyártótól vásároltuk mindannyian a gépeket, nem tudom pontosan, hogy a webshopokba kerülő daraboknál pontosan mi fog bekerülni a dobozba. Az viszont biztos, hogy van hozzá mindenféle alsó lemez, emiatt a méret 100, 115, 130 milliméter között változhat, én kértem az alap 10 centis mellé egy 13-asat is, aminek később még lesz jelentősége.

img_0403.JPG

Hivatalosan a fekete papírcsomagolás tartalma a következő – legalábbis a PNP esetében -:

  • Gofly-rc CP90 Pr drón
  • 2 pár propeller
  • 4 db motorvédő
  • leírás, ami elektronikusan is elérhető innen

img_0415.JPG

Vagyis nincs fölösleges, 30 C-s, semmire sem jó akkumulátor, meg nagyon olcsó töltő – ami a 3S képességet nézve jogos -, sem egyéb vackok. Ráadásul én megkaptam az eredeti 100 mm-es alsó lapot és a propellervédő kereteket is, vagyis helyenként a bőség zavara vett erőt rajtam.

img_0404.JPG

Mivel a drón nagyobb része burkolt, ezért ezek színét is kedvünk szerint variálhatjuk, így változtatva a front, a hátlap és a motortartó elemeket, én is kértem fekete, narancs és lila takarólemezeket is. Ha erre rászámolom a propeller variációkat, akkor többszázféle módon lehet keverni a dolgokat, ami szerintem sok ember vágyait ki fogja elégíteni. Tudtommal jelenleg ezt egyetlen más típus sem tudja, pedig szerintem igény az lenne rá.

img_0406.JPG

Nálam nem a PNP, hanem az ARF verzió járt, vagyis kaptam hozzá egy Frsky XM vevőt. Azért ezt, mert csak ez fér bele, ugyanis a dolgok eléggé passzentosak a „motorháztető” alatt, de hát a szépségért meg kell szenvedni. Külön vicces, hogy a drónváz elején a burkolat felhajtható, mint ha egy autó motorházteteje alatt szerelnénk és nem mellékesen a kosz sem megy be.

img_0407.JPG

Ami a Falcon Pro minőségét illeti, az eddigi legjobb, amivel találkoztam, a forrasztásoktól konkrétan lehidaltam, milyen egyenletesek és szépek. Először azt hittem, hogy ezt valami robot forrasztja, de nem, a gyártó azt állítja, hogy ez kézi, de tulajdonképpen mindegy is, mert akárhogy is van, ez remek. Ahogy a karbon minősége is az, a karok 3 mm vastagok, és jó masszívnak tűnnek.

img_0405.JPG

Motorból elméletileg kétféle variáns is létezik, 5500 és 7500KV, de nálam egy áttekercselt 7000-es járt, mert én direkt ilyet kértem, hogy lássam, mit okoz 500KV csökkenés nagyobb propellerek mellett. Hivatalosan a gépeken 1104 5500-7500KV motorok figyelnek majd. A gyártó a Sunnysky, aminek a neve még mindig jól cseng, náluk bérgyártat a Gofly-rc, de a brand természetesen nem került rá az erőforrásokra.

falcon_130.png

Falcon 130 kék ruhában, Gemfan 3025-tel  (köszi Niki)

Összességében a minőséggel kifejezetten elégedett voltam, mikrokhoz képest jól összerakott, ebben a fejezetben biztosan nyer a konkurenciával szemben a Gofly-rc Falcon CP90 Pro. Nekem ráadásul a modell is nagyon tetszik, iszonyatosan jól néz ki ez a burkolt test, sokkal felnőttesebb a kinézete.

 

Tesztüzem

Kicsit még kattogjunk a műszaki paramétereken, mert ez sok embernek – többek között nekem is - a vesszőparipája. Három kínom szokott lenni minden micro géppel, a VTX állíthatósága, a kamera minősége és a kameraszög állítás, ez volt a baj az első – egyébként kiváló – Falcon CP90-nel is. Ezért ezt jeleztük a gyártónak, és lásd mi történt? Kicserélték megfelelő alkatrészekre, szóval néha érdemes felvenni velük a kapcsolatot.

img_0409.JPG

Így került egy remek Runcam Nano az orrba, aminek a minőségét különösebben nem kell magyarázni, de a felvételeken majd látható, mennyivel jobb, mint például a Leader 120-nak, ami a másik nagy kedvencem és a tesztet itt olvashatjátok el róla. A kameraszög természetesen állítható, és a váz felső része is úgy lett kialakítva, hogy oda normálisan beférjen a nano. Érdekes, hogy a Banggoodon található képeken nem az a lencse van, mint ami a valóságban, de szerencsére ez az utóbbi a jobb. Valami gebasz viszont lehetett a forrasztásokkal, mert amikor durván szálltam le, akkor néha kihagyott a kamerakép egy tizedmásodpercre.

screenshot_2018-01-26-12-03-15-049_com_vertile_fpv3d.png

Az adóteljesítmény két lépcsőben állítható, 25-100 mW között, de nálam a 25-200 mW-s variáns járt, tesztelési célokból. Nekem ez teljesen rendben van így, a nagy gépeimen is bőven elég a 200 milliwatt, a 25 mW pedig kis távolságon – 100-200 méter – szépen kiszolgálja az igényeket. Ez a tesztek során is szépen kijött, a 200 mW-vel azért elég messzire el lehet repkedni. A szórásspektrum viszont annyira nem szép, mint vártam, több benne a domb és a völgy, mint az optimális lenne, de azért ez még elviselhető.

img_0408.JPG

A vezérlő egy Omnibus F3+OSD vezérlő, MPU 6000 szenzorral, ez ma már sztenderdnek tekinthető, jól bevált lapka, szándékosan nem is akartam F4-et, mert nem ismerem, ne ezzel kelljen szívni. Megbízhatóan teszi a dolgát, 4/2 Khz-en 9%-os a processzorterheltség, vagyis tartalék bőven van benne. Az akkumulátor csatlakozót én micro JST-re kértem, mert csak 2S-sel reptetem, de természetesen a gyári az XT30.

img_0410.JPG

Az ESC-k BLHELI_S DSHOT képes, 20 amperes darabok, így hivatalosan 2-3 cellán megy a gép, de a visszajelzések alapján készül egy 4 cellás variáns is, 5500 KV motorokkal felszerelve. Ami még feltűnt, hogy a buzzer – amit nem tudom hova integráltak – elég hangos, a gyári érték 75 decibel, amit megmérni nem tudtam, de állítom, jobban vonyít, mint az eddig hallottak. Jobb ez így, könnyebb lesz keresni.

A legnagyobb trükk viszont a vázméret növelés, ugyanis az alap 100 milliméteres platni cserélhető, mivel van egy 115 mm-es és egy 130-as variáns is. Innentől kezdve pedig érdemes átépíteni, hiszen az alábbi propellermérettel variálhatunk:

Mint látható, 1 colt lehet nyerni a nagyobb alsó lappal, nagyjából 10 gramm feláldozásával, így lesz 72 gramm helyett nagyjából 84, de ebben már benne van a vevő is. Így maradhatunk 2 cellán, a nagy propellerek sokkal takarékosabbak és erősebbek is. Aki meg magas feszültségen akarja pörgetni, az maradhat a 100-as alsó lapon, 3 cella mellett. Én jellemzően 2535-össel repültem, mert ilyen volt a Leader 120-hoz és ezzel a légkavaróval elképesztően csöndes a gép, ami az idegesebb szomszédokra lehet jó hatással.

efficiency.PNG

A gyártó a részünkre szerencsére biztosított egy hatékonysági táblázatot, aminek a lényege az, hogy az adott propeller mérethez, adott cellaszámon kiszámolják a hatékonyságot. Két cellán a fent már említett Gemfan 3025 CP a nyerő, és tulajdonképpen hármon is, de aki hajlandó kísérletezni, és esetleg jobb eredményre jut, az szóljon. Ezekre a pici motorokra szerintem nem érdemes nehéz, soktollú légcsavarokat tenni, mert ahhoz már nagyobb méretű áramforrások valók.

A gép természetesen remekül repül, főleg ezekkel a nagy propellerekkel, szép stabil és húz is, mint a veszedelem, pedig én direkt csak 2 cellán hajtom a mikro drónjaimat. Nekem ugyanis fontosabb az, hogy gyakorolni jól lehessen vele, mint hogy brutális teljesítmény-tömeg aránya legyen. Ráadásul 2S áramforrások olcsóbbak és egyszerűbb is őket tölteni, de ez persze lehet, hogy csak az én gügyüm.

gofly-runcam_swift.jpg

Falcon Runcam Swift Micro-val az orrában (köszi Gábor)

A nálam képzettebbek viszont biztosan kívánják majd a magasabb cellaszámon való repülést is, ők válasszák az alacsonyabb KV magasabb feszültség kombinációt. A gyári PID-ekkel is szépen mozog a levegőben, én nem is piszkáltam nagyon, csak a minimumot – vevő, OSD, név stb. – állítottam be. Hiába, kevés jobb dolog van széles-e világon, mint a 3 col.

Ami a legjobban tetszett benne, hogy az erő és a stabilitás kombinációja ideális, emiatt szerettem bele a Leader 120-ba is, és ez a gép még annál is jobb. Ehhez pedig elsősorban a megfelelő súly-propeller arány az elengedhetetlen. Biztosan lehetne még csiszolni a PID-eken, meg kihegyezni a gépet egy kisebb propeller + magasabb cellaszámú akkumulátorra, de aki duhajkodni akar, úgyis 1106-os vagy még nagyobb motorokat fog előnyben részesíteni. Aki pedig nem érzi magát a levegő Colin Mcrae-nek, csak egy jót akar mókázni, az válassza azt, amit én.

Mellékesen amikor odahúzogattam a gépnek, akkor pokolian megindult, olyannyira, hogy az egyik punch-out alkalmával, mikor nem figyeltem, telibe vágtam egy faágat, szóval azt nem lehet mondani, hogy nem megy és ez még csak 2 cella volt. Eléggé tud pattogni, ha nem kezeljük finoman a gázt, de ez ugye az én képzetlenségemből fakad, nem pedig a drón hibája, van benne tartalék az biztos. A motorkábeleket viszont mindenki burkolja le, mert egy esetlegesen lehajló propeller belenyiszálhat, én textil anyagú tapadós Tesa szalagot használtam.

Azt viszont sajnáltam, hogy Betaflight 3.1.7 van a vezérlőn, szerintem érdemes feltenni az újat, mert egy csomó lehetőség megnyílik előttünk. DFU módba az Immersion driver fixer-rel lehet áttenni, utána szabadon flashelhető, szóval a probléma nagyjából öt perc alatt megoldható.

img_0411.JPG

Nálam az üzemidő a szokásos 4-5 perc körül alakult, de ha nem nyomjuk neki, lehet még rajta nyújtani 60-120 másodpercet vagy duhajkodva megfelezni. Szerintem ehhez a vázmérethez akár nagyobb méretű akkumulátor is társítható, de mivel nekem csak kétcellás 550 mAh Gaoneng 60-120 C és 450 mAh Eachine 80 C áramforrásaim vannak, és itt utalnék vissza a hatékonysági táblázatra, hogy egy 3 colos propellert bizony a kisebbik már nem tudna etetni. A nagyobbikkal már elég jól repül, de azért egy dologra figyeljünk, 60 C érték alatt ne nagyon használjunk semmit, mert ezeknél a kis áramforrásoknál a motor azért csúnyán ki tudja szippantani az áramot.

Aki pedig aggódna az alkatrészek miatt, az szépen felmegy a gyártó honlapjára, és válogathat, van minden, és ez sok más modellel szemben egy igen erős érv. A 130-as váz innen érhető el.

 

Összegzés

Ha egyszerűen akarom megfogalmazni a cikk tartalmát: A Falcon CP90 Pro jelenleg az egyik, ha nem a legjobb mikro a piacon. Állítható az adó teljesítménye, az orrában lakó Runcam Nano egy remek kamera, tudjuk a dőlésszöget variálni, a váz masszív, jól repül, lehet nagyon takarékos és erős is, és még nagyon jól is néz ki.

Ehhez mérten nem is túl olcsó, durván 36-37.000 Ft akció nélkül, de úgyis mindenki lekuponozza/pontozza, szóval 30.000 Ft körül elhozható. Ha a Leader 120-ra raknánk egy normális kamerát és VTX-et, akkor pedig pont ugyanennyibe kerülne az is, csak ott mókolni kell, itt meg nem, de aki sokallja, még mindig megveheti az olcsóbb konkurenciát.

 Előnyök  Hátrányok

 + stabil, jól repül
 + erős motorok
 + remek kamera
 + dögösen néz ki
 + változtatható kinézet
 + 2-3 cellával is megy

 + állítható adó
 + nehezen megy bele a kosz

 + több alsó lemez, variálható méret
 + állítható kameraszög
 + védett belső részek
 + kiváló minőség

- az antennának nincs fix rögzítési pontja /javítható/
- lehetne a VTX spektrum szebb
- ütésre a kép egy pillanatra kihagy
- én a karokon futó kábeleket leburkoltam volna /javítható/

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.