Itt az új DJI Mavic, amire már akár a generáció jelzőt is ráhúzhatjuk, hiszen egyből két változat is érkezett, csak itt nem szedán és kombi variáns létezik, mint az autóknál, hanem egy über kamerát hordozó és egy zoomképes optikai egységgel rendelkező egység repült be a képbe. 1 colos szenzor, Hasselblad kamera, zoom, D-Log színprofil, hosszabb repülési idő, nagyobb hatótávolság, sőt a hó végén még a villanyszámlát is kifizeti, na persze a ceruza is vastagon fogott az árazásnál.

A DJI Mavic 2 Pro és a Zoom közös jellemzői

Mivel minden új generációnak szebbnek, jobbnak, erősebbnek kell lennie, ezért az alap műszaki paraméterek terén is erősített a DJI, ami 31 perces repülési időben, 8.000 méteres hatótávban – FCC mód, vagyis az amerikai szabvány szerinti adóteljesítmény-normák mellett – és valamivel nagyobb, 72 km/órás sebességben nyilvánul meg.

Megnőtt a maximális bitráta is, 60 Mb/másodpercről 100 Mb/másodpercre, vagyis még több adatot képes belepréselni a fájlokba a DJI Mavic 2 Pro/Zoom. Ez akciókameráknál nagyon látványosan tesztelhető, két, papíron azonos felbontású videó esetében is igen látványosan eltér a végeredmény, többek között ezért kell hanyagolni az olyan gyártókat, mint például az EKEN.

Szintén újdonság a H.265 videó tömörítés, amivel még több helyet spórolhatunk, miközben alig veszítünk a minőségből, és ez a nyereség a H.264 kódolás mellett is érezhető, hiszen ez volt eddig az általánosan használt tömörítési eljárás. Én azért már szívtam a H.265-tel, például Premiere Pro alatt, szóval ez akár kellemetlenségeket is okozhat régebbi szoftverek esetében.

Szenzor fronton is történtek változások, egyrészt már minden irányban működik a tárgyelkerülés, másrészt bekerült a Mavic Airből ismert APAS, vagyis az intelligens akadálykikerülési algoritmus.

Mindkét gép azonos vázat kapott, maradt a karok becsukhatósága, illetve a kameraképességeket leszámítva a méretek is azonosak. Na de miért kellett egyáltalán két verzió? Valószínűleg azért, hogy kicsit elkülönítsék a felhasználói igényeket egymástól, illetve olyan területet is lefedjenek, amit eddig nem tettek meg, ez pedig az optikai zoommal rendelkező quadkopterek piaci szegmense. A Walkera próbálkozott ilyesmivel a Voyager sorozatban, de soha egyet nem láttunk, ami normálisan működött volna, tehát a DJI megint egyedülálló ezzel a technikával a piacon, nem véletlen a 70%-os részesedés.

A tartalomkészítést ráadásul további szoftveres technikákkal is megtámogatta a cég:

• D-HDR: vagyis magas dinamikatartomány, ilyenkor a kamera egy 7 tagból álló fotóegyüttest készít különböző fényértékekkel – én ezt eddig „images stacking” néven ismertem -, ezeket illeszti egymásra, növelve a dinamikát és csökkentve a képbe kerülő egyéb zavaró elemeket
• Hyperlight: ez is egy HDR technika, hasonló elven működik, mint az előző, de itt alapvetően azon van a hangsúly, hogy csökkentsék a képzajt –a kis hangyákat a képen, ami fényszegény környezetben alakul ki -, vagyis növeljék az éjszaka készült anyagok élvezhetőségét. Természetesen Hyperlapse is elérhető, ami nagyon hasonló a Time-lapse megoldásokhoz.

Én személy szerint újdonságként egy levehető és kézi gimbalra szerelhető kameramegoldást vártam, mint annak idején a GoPro Karma esetében, de ezt a poént még nem lőtte el a gyártó, lehet, hogy majd a következő szériában. Érdemes ellátogatni a hivatalos oldalra is, nagyon viccesen oldották meg a két drón bemutatását, térben elcsúszik oldalra a dizájn, szerintem jópofa.

DJI Mavic 2 Pro

Kezdjük a nevében utódnak tekinthető modellel, a 2 Pro-val. Ez az a variáns, amit eltoltak egy kicsit a „profi” fényképezés irányába, aminek az egyik letétményese a Hasselblad kamera. Ennek volt már előzménye, ugyanis 2015-ben a DJI gyakorlatilag megvette a svéd cég többségi részvényeit. Mivel az éjszakiak eddig is csúcsminőségű termékeket tettek le az asztalra, várható volt, hogy valamelyik drón is megkapja a technikát.

A szenzorméret durván megnőtt, 1 inch-re, ahogyan a felbontás is 12-ről 20 Megapixelre, ez az előző 1/2,3-os variánssal szemben négyszeres területnövekedést jelent, vagyis sokkal több fény fog beérkezni, amiből értelemszerűen jobb képeket lehet majd készíteni. Az apertúra érték változatható f/2.8 és f/11 között, így különböző hatásokat érhetünk el fényképkészítés közben, például bemoshatjuk a hátteret, egy kis részt élesen hagyva, vagy épp ellenkezőleg, nagyobb területet kiélesítve, de egy kicsit „felpuhítva” a tartalmat.

Természetesen a nagy szenzor miatt jobb színvilágot és dinamikát – Hasselblad Natular Color Solution néven kell keresni -, illetve jobb képminőséget ígér a gyártó olyan környezetben, ahol kevés a fény, illetve DSLR-jellegű minőséget, de ezt persze majd eldönti az, aki megveszi a masinát.

Ami viszont biztos, hogy a Pro megkapta a 10-bites Dlog-M–nek nevezett eljárást, aminek lényege, hogy nagyobb lesz a szín és dinamika tartomány, anélkül, hogy nyers, tömörítetlen videókat kellene készíteni, így az eddig kivágott alulexponált és túlexponált részletekhez tartozó adat sem veszik el a videóból. Kerestem egy mintát, ami ezt bemutatja, azon sokkal szemléletesebben látszik, mire való a technológia. Természetesen a videók esetében is használhatjuk a HDR eljárást.

Ami még eszembe jutott a kamera formája kapcsán, hogy a Hasselblad kockára nem lesz egyszerű ND filtert találni, bár gondolom lesz valamilyen gyári megoldás a DJI részéről. A DJI Mavic 2 Pro-t szerintem alapvetően azok fogják megvenni, akik a kiváló kép és videó minőségre akarnak rámenni, vagyis a fényképezés szerelmesei, míg a Zoom inkább azoknak való, akik „játékosabban” és nem repülő kameraként tekintenek a drónozásra.

DJI Mavic 2 Zoom

Nyilván a legnagyobb eltérés a két gép között az, hogy a Zoom nevéhez híven képes kétszeres optikai zoomra. Ezt ráadásul azzal fűszerezi meg, hogy 1080p felbontásban van 2x digitális „nagyításunk” is, így az eredeti 24-48 mm-es fókusztávolságot 24-96 mm-re nyújtja, ami négyszeres zoomnak felel meg, persze valójában szoftveresen csak kivágják a nagyobb felbontásból a kisebbet. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy a fókuszrendszer mintegy 40%-kal gyorsabban dolgozzon az elődmodellhez képest, különben életlen lenne a tartalom.

A kamera viszont maradt az eredeti 12 Megapixeles, 1/2,3-os szenzorral szerelt darab, nincs apertúra állítás, illetve néhány extrával egészítették ki, hogy minél jobban elkülönítsék a Hasselblad kamerával szerelt 2 Pro-tól.

Az egyik ilyen a Super Res, vagyis szuperfelbontás, aminek lényege, hogy a zoomot automatikusan használja a kamera, miközben egy 48 Megapixeles óriásfotót készít a környezetről, amelyet 4 kisebb képből fűz össze.

A másik újdonság a Dolly Zoom, amit én eddig Vertigo effect-ként ismertem, például a Zhiyun is így hívja a különböző gimbaljai, például a Smooth 4 kapcsán. Lényege, hogy egy olyan szoftveres eljárást alkalmaznak a videókon, amely azt a hatást kelti, mintha a háttér mozogna, emiatt az előtér folyamatosan közelebb kerülne. A kamera maradt kör alakú, tehát a Mavic Pro-nál említett ND filtert lényegesen könnyebb lesz ráilleszteni erre a megoldásra.

Összegzés

Mint látható, elég sok újdonságot kapunk, a kérdés inkább a mennyiért, illetve hogy megéri-e a felárat az elődmodellhez képest. Azt is figyelembe véve, hogy a Mavic Pro már majdnem két éves modell, ami ebben a piaci szegmensben az örökkévalóságnak tűnik, azt kell, hogy mondjam, hogy igen.

A kamera és a repülési képességek sokat fejlődtek, míg a két különböző modell azoknak is kedvez, akik a drónt egy repülő kamerának tekintik – nekik való a 2 Pro -, és azoknak is, akik a játékosabb irányvonalat képviselik, ők pedig válasszák a Zoomot. Az árak nagyjából az alábbiak szerint alakulnak, a régebbi DJI Mavic Pro-t használtam referenciaként:

A kezdőár valahol 1300-1500 dollár körül van, vagyis durván 40-50%-kal drágább az előző modellnél, amibe ha azt is belevesszük, hogy ez egy újdonság, akkor nem mondanám, hogy túlárazott. Persze úgyis mindenki akciósan fogja megvenni párszáz dollárral olcsóbban, illetve lehet majd kavarni a Fly More Comboval, amiben jellemzően több akku, hordtáska és egyéb kiegészítők kapnak helyet.