A Cubot X18 szerintem nem tartozik a különösebben ismert kínai telefonok közé, mint ahogy a gyártó sem atomvillanásként tört be a piacra és tarolta le azt. Persze nem is állítja, hogy elveri a nagy hármas – Samsung, Apple, Huawei – eszközeit, helyette alacsony árral és ehhez mérten korrekt hardverrel – 3 GB RAM, 32 GB háttértár – rendelkezik, és egy-két, pozitív értelemben retro tulajdonságot is megörökölt, a 32.500 forintért, EU raktárból érkező készülék.

Kicsomagolás

Ha van kvázi „noname” márka a piacon, akkor ez a jelző simán ráhúzható a Homtom vagy éppen a Cubot telefonokra. Ezek a készülékek azok, amiknél kapunk valami nyers őszinteséget, nem akar csili-vili, ellenben tök fölösleges funkciókkal – mint a Face ID, nulla káva, dupla kamera – villantani, azt kapjuk, amit látunk, sőt egyes elemeiben megörökölte a múlt mobilok tulajdonságait is, de erről majd később.

A doboz – fehér alapon kék felirat, meg a készülék képe – bármi más is lehetne, nem csak telefon. A hátoldalán a Cubot X18 főbb paramétereit tekinthetjük meg, láthatóan nem gondolták túl a dolgokat, nem lehet selyemzsinórral kiemelni a telefont, és egyéb bazári dolgok sincsenek, pedig ezek szokták szegélyezni a kínai telefongyártás elvetélt ötletekkel kikövezett útját.

A csomagolás alatt bújik meg a telefon, amire gyárilag felpattintották a kijelzővédő fóliát és a szilikon tokot is, az elsőnek különösen örültem, mert utálom hitelkártyával felmasszírozni azt, nehogy legyen alatta légbuborék. Kapunk még mindenféle papírost, hogy EU kompatibilis az eszköz, egy, a gyors kezdéshez használható könyvecskét, egy 5V 1A töltőt és egy fehér USB kábelt, ez nagyjából a kellemes alapfelhozatal, amit mindenki elvárhat.

Ami a Cubot X18 külsejét illeti, a weboldal állítja, hogy ez sötétkék, de én egyértelműen feketének látom, bár azt hiszem, nem ez dönti el, hogy valakinek bejön-e a kinézet vagy sem. A külcsín átlagos, ahogy a belbecs is, ezt az előlapon a front kamera és az értesítési LED sem sokban módosítja. A hátlapon az egyoptikás kamerát, az ujjlenyomatolvasót és a vakut pillanthatunk meg, míg alul egy mono hangszóró szólal meg a videók alatt.

Az összerakottság masszivitást sugall, nincsenek csúnya illesztési hibák, vagy sorjás élek, bár a gombok egy picikét lötyögnek, de nem ropog, nem recseg a ház, pedig a hátlap műanyag. Ezzel kapcsolatban észrevehetünk a bal alsó sarokban egy pici bevágást, ami a régebbi, levehető hátlapos telefonok sajátja volt, hiszen ez is az. A panelt ugyanis lepattinthatjuk, és alatta lakik az eltávolítható, 3.200 milliamperórás akkumulátor, és 3! db kártyahely, ebből kettő micro SIM-et, egy pedig az SD kártyát fogadja.

Ilyet is nagyon régen láttam már, pedig ez egy igen logikusan felépített koncepció részének tűnik. Először is, az olcsó telefonokat olyan emberek veszik meg, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem akarnak sokat költeni, már pedig a Cubot X18 nem tekinthető drágának. A cserélhető hátlappal és akkumulátorral, illetve a kiváló bővíthetőséggel az üzemeltetési költségek tovább csökkenthetőek, mint ahogy a szilikon tok és a kijelző fólia is a sérülésekből fakadó problémákat mérsékeli. Nekem ez sokkal szimpatikusabb hozzáállás, mintha a cég arra verné a nyálát, hogy fú de vékony a káva, meg már 4 db kamerát vonultatunk fel és hasonlók. Ezeknek a hasznosságát a gyakorlat nem igazolja, ellenben az előzőekkel.

Tesztüzem

A tesztet a szokásos applikációk feltelepítésével kezdtem. Persze vicces egy 6/128 GB-os Elephone U után kézbe venni a Cubot X18-at, mert azért a különbségek nemcsak árban érződnek. 3 GB RAM, 32 GB ROM és egy 4 magos Mediatek MT6737T processzor – kiegészítve egy Mali-T720 GPU-val - dolgozik a rendszer gördülékenyebbé tételében, ami szegről-végről sikerült is. A fenti hardvereken azért látszik, hogy nem fogja nagyon szaggatni az istrángot, de ezt senki nem is gondolta, aki ezt a telefont választotta.

Szerintem a 3/32-es felállás a vállalható minimum kategória 2018-ban. Itt még nem fejeljük le a falat kínunkban, ha a sebesség szóra gondolunk, és teljesen élhető performanszt fogunk tapasztalni, amennyiben nagyon nem feszegetjük a határokat. A háttértár pedig bőven elég arra, hogy kisebb felbontású filmeket nézzünk, nagyobb - 1-2 GB méretű – játékokkal játszunk, böngésszünk, nyüstöljük a Youtube-ot, meg amit még egy átlagos napon csinálni szoktunk.

Ezek nagyjából a benchmarkokban mért eredményekből is visszaköszönnek, azt kaptam, amit vártam, sem többet, sem kevesebbet, és ezt a kiszámítható állandóságot a tesztidőszak alatt végig prezentálta a telefon. Antutu 43.400 pont körüli értéket mutatott, míg a GFX Benchmark mérvadónak tekinthető T-Rex tesztje 11 FPS-t adott vissza. Ráküldtem még a Pc Mark Work 2.0 tesztjét is, ami azért a komolyabb telefonokat is meg szokta dolgoztatni, itt 3.140 körüli értékekkel zártam. Ez nagyjából fele a jóval drágább, de ennyivel is erősebb Xiaomi Note 4-nek, amit napi szinten használok. A komolyabb játékokkal azért nem érdemes sokat vesződnünk, mert nem kapjuk meg azt a teljesítményt, amire azt mondanám: ez rendben van.

Ha gyenge pontot kellene keresnünk a hardveres felhozatalban, akkor a processzort állítanám pellengérre, de nem azért, mert a teljesítménye nagyon kicsi lenne, hanem inkább a fogyasztása nagy. Egy 28 nanométeres központi egységtől olyan nagyon jó energiagazdálkodást nem várhatunk el, és a 3.200 milliamperórás telep sem olyan hatalmas, hogy időtlen időkig kitartson a telefon, ráadásul a CPU szereti az elektronokat hővé alakítani. A működési időt másfél napra datálnám, ami szerintem átlag alatti még ebben az alsó kategóriában is, ráadásul a töltés több mint 3 órás ideje fájdalmasan lassú. Kíváncsian várom, mikor jelennek meg hozzá a nagyobb kapacitású „after market” akkumulátorok.

A kijelző méret 5,7 inch, tehát elméletben valahol az 5,5 és a 6 colos kategória között lebeg a Cubot X18, valójában viszont így is elég nagy disznó, ami inkább a vastag alsó-felső káva miatt van, és nem azért, mert a 18:9-es arányú, 1440x720p felbontású IPS panel akkora. A színei szépek, a betekintési szögei a vártnál jobbak, a fényereje pedig vakítóan erős, a nappali használat sem okozott gondot. Érdekes, hogy miért nem egy sima HD-s darab került a készülékbe, szerintem ez a pár plusz oszlopnyi pixel érdemben nem számít, cserébe többet fogyaszt a szűkös erőforrásokból. Ellenben az elnyújtott forma tényleg érezhetően jobbá teszi a weboldalak olvasását, tehát végső soron csak nyerünk valamit a plusz méreten.

A szoftvertől mindig rettegek, mert ha valami mókolás történik a kínai brandeknél, az tuti, hogy ezt érinti. Miután feltettem a folpakkból készült paranoia sapkámat, gyorsan le is szedtem három különböző vírusirtót, és megnéztem, milyen fenyegetésekkel kell szembenéznem, de jelentem, hogy semmilyennel. Az operációs rendszer egy látszólag teljesen gyári Android 7.0, amit mindenképpen előnyként könyveltem el, hiszem nem kellett letakarítanom a fölösleges szemetet, sőt menüpontok között is csak a Duraspeed az, ami felkeltheti a figyelmet. Ez elvileg a futó appokra csoportosítja az erőforrásokat, de én nem éreztem a különbséget.

Tipikus gyenge pontja az olcsó telefonoknak a kevés szenzor. Itt sem fog senkit meglepetésként érni néhány hiánya, viszont a fontosabbak közül nincs giroszkóp – pápá VR -, iránytű, pedométer és NFC. Engem ebből az iránytű nemléte bosszantott egyedül, ugyanis a gyalogos navigálásnál nem baj, ha látjuk, merre megyünk. WiFi-ből a 2.4-es, n-es szabvánnyal operáló minimumot kapjuk, Bluetooth-ból pedig a 4.0 verzió áll rendelkezésünkre. Régi félelmem a Mediatek processzorok hibás GPS chipje, de a Cubotnál ez tökéletesen működött, átlagnál jobb pontossággal és sebességgel dolgozva. Pont ugyanilyen az ujjlenyomat olvasó is, nálam kifejezetten jól tette a dolgát.

 A hang meglepően jó, ahhoz képest, hogy egy „low budget” termékről beszélünk. A Cubot nem ajnározza túl ezt a hardvert, sőt arra se nagyon emlékszem, hogy említette volna a sajtóanyag azt, hogy milyenek a zene-bona képességek, szóval eléggé meglepett, hogy az árához képest nagyjából 80%-ig jól szól. A felső 20%-ban azért már megkapjuk a szokásos torzítást és zörgést, de lejjebb egész élvezhető, aminek az oka, hogy a basszus elég gyenge, emiatt nem is rángatja szét a tartományokat. Nem a fiatalos V karakterisztikát – erős basszus, középen semmi, fent cincogás – hanem egy alul ellaposodó, középen és felül viszont feléledő hangspektrumot hozza. A beszédminőség is jó, ahogyan a füles kivezérlése is rendben volt.

A kameraképességek kardinális kérdés szokott lenni a középkategóriában és attól felfelé, de az alsó szegmensben szintén nem szoktunk túl sokat várni ezektől a daraboktól, pedig papíron nem néz ki rosszul. A hátlapi kamera 13 – interpolálva 16 – míg a selfie 8 Megapixel, de ezek a számok azért nem számítanak, mert pont a lényeget nem mondják el. Lőttem kint és bent is képeket, és meglepően jók lettek, a színek rendben vannak, viszont a fehér az átlagosnál is hajlamosabb kiégni.

Ami viszont halálra idegesített, az a rettenetesen lassú fókusz, ami leginkább beltérben, kevés fény mellett sokkolja a felhasználót a szuper hosszú várakozással. Volt, mikor 5-6 másodpercet is kellett várnom, mire képes volt éles képeket csinálni. Ez eleinte mindenféle homályos képeket eredményezett, de ha belelendülünk, egész jó anyagokat lehet csinálni. A szoftver a stock Androidhoz tartozó funkciókat vonultatja fel, de például a képstabilizálást egyáltalán nem vártam el. A szokásos lehetőségeket – expozíció, fehéregyensúly stb. – itt is megtaláljuk, de nagy extrákat ide sem rejtettek el, leszámítva talán a PIP módot, ami a hátlapi kamera képére ráilleszti a selfi egység által látottakat, egy bélyegkép formájában.

A videó 1080p 30 FPS-t tud, ami ismét egy szokásos érték, és ezt már annyiszor leírtam, hogy lassan kezdi eluralni a cikket. Viszonylag normális színkezelés mellé egy közepesen remegős kép jár, annyira nem markáns az EIS, de valójában azt sem gondoltam volna, hogy van benne. Arra jó, hogy Mari néni le tudja videózni az utált szomszéd ugató kutyáját vagy hogy felvegye, mikor kell a háziorvoshoz menni, de azért ne várjunk tőle nagy dolgokat. Sajnos itt is erőltetik a .3GP formátumot, amit megint lehet majd átkovertálni valami értelmesre, sajnos én is csak így tudtam felműteni a Youtube-ra.

Alternatívák

Nem rossz termék a Cubot X18, de nem biztos, hogy mindenki azt tartja majd szem előtt, hogy ez egy olcsó telefon, aminek az akkuja, hátlapja cserélhető, illetve 2 SIM és 1 micro SD kártyát is tud fogadni. Sokan szívják majd a fogukat a rövid üzemidő miatt, pedig mindenki „nappal használom, este töltöm” rendszerben él, de az, hogy egy készülék meddig nem ájul el, manapság presztízskérdésnek számít.

Csiszoljuk össze a most kiásott gyémántjainkat, és nézzük meg, hogy a Cubot X18-nak van-e a piacon valamilyen alternatívája 32.500 Ft-ért. Történetesen barátnőm egy Xiaomi Redmi 4X-szel feszít, amiben egy sokkal takarékosabb, és legalább ilyen teljesítményt hozó Snapdragon 425-ös processzora van, ráadásul szerintem a kamerája is jobb, az is EU raktárból érkezik, így alig drágább, mint a tesztelt termék, 35.000 Ft körül érhető el. A rendszere ráadásul atom stabil, és fél éve nincs vele semmi gondunk.

A Cubot X18 Plus a mai tesztalanyunk nagyobb testvére, 4/64-es kiszerelésben, 4.000 mAh akkumulátorral, egy majdnem kétszer ilyen erős, MTK 6750T processzorral, és Adroid 8.0 Oreo-val, durván 10.000 forinttal drágábban. A Xiaomi Redmi Note 4 viszont olcsóbb, igaz csak 3/32-es, de kapott egy bikább központ egységet, és már kijött rá a MIUI 9.0, ami nemcsak szebb, de nagyjából megbízhatóbb is, mint bármi a piacon. 40.000 forintért elérhető, míg a 4/64-es nagyobb kiszerelés durván 47.500 forintot kóstál, és ezek is elérhetőek EU raktárból.

Összegzés

Pozitívan csalódtam a Cubot X18-ban, kicsit számomra visszahozta a Nokia-s időket, pozitív értelemben: cserélhető akkumulátor és három kártyahely sok ember életét megkönnyíti majd. A hardver nem villámgyors, de azért nem is halálosan gyenge, a kijelző pedig meglepően korrekt, ahogyan a hang is.

A gyenge pont a processzor, és nem is az ereje, hanem az éhsége a gond. Egyrészt melegedésre hajlamos, másrészt gyorsan pusztítja az akkumulátor időt, amit ráadásul elég lassan tudunk újratölteni. A kamera hozza az átlagot, se nem jó, se nem rossz, az operációs rendszer pedig stabil és tiszta, tehát azért nem egy elveszett telefonról beszélünk. Szerintem megéri az érte kért 32.500 forintot, de azért a Xiaomi Redmi 4X is erős alternatívája lehet.

A telefont itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozás és az akciók függvényében változhatnak):

• Cubot X18, Gearbest EU raktár: 129 USD, 32.500 Ft

Alternatívák

• Cubot X18 Plus, Gearbest HK raktár: 169 USD 42.250 Ft
• Xiaomi Redmi 4X, Gearbes EU raktár: 139 USD 34.750 Ft
• Xiaomi Redmi Note 4, Gearbes EU raktár: 189 USD 47.250 Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.