A Tianqu XS809W koncepciójában kísértetiesen hasonlít a híres DJI Mavic-ra, csak az árban van durván 1200 dollárnyi különbség. Ez persze nem véletlen, hiszen a nagyhírű modellhez képest lényegesen kevesebbet tud, de vajon pontosan mit kínál nettó 14.000 forintért? Például összecsukható karokat és telefonos giroszkóp vezérelt, applikáció alapú irányítást.

Kibontás

A Tianqu XS809W viszonylag egyszerű dobozban érkezett. Fehér alapon a terméket láthatjuk számtalan perspektívából, kinyitva, összecsukva, illetve nagyjából az összes funkció felsorolását, kis képekkel kiegészítve. A csomagolás alján pedig a különböző verziókat tekinthetjük meg, amiről később majd ejtek néhány szót, mert a kínaiak imádnak mindenféle variánsokat létrehozni, amiben mi halandók sokszor teljesen elveszünk.

A beltartalom nem kápráztat el minket, megkapjuk a gépet, a távirányítót egy kihúzható telefontartóval, 4 db pótpropellert, egy leírást, egy csavarhúzót, egy USB kábelt és egy propellervédőt, ami szerintem kizárólag arra jó, hogy egy bénább manőverrel feltegyük az első faágra a drónt. Gyorsan kihúztam a géptestből az akkumulátort és csodálkozva konstatáltam, hogy egyedileg tokozott, amitől nem lettem boldog, viszont micro USB-ről tölthető, ennek viszont örültem, szóval mondjuk azt, hogy döntetlen.

A gép kinézete kísértetiesen a DJI Mavic-ra emlékezet, ami nem véletlen, a koncepció része, persze az összeszerelési minőség ég és föld, és nem a Tianqu javára, amit egyébként Visuo néven is megtalálhatunk az interneten. Nyilván nem ugyanazt kell elvárni egy 50 és egy 1000 dolláros géptől, ehhez képest a tesztalanyunk egészen jó minőségről tanúskodik. Ezt például a karok kihajtásával tudjuk letesztelni, szépen bekattannak a helyükre, ellentétben mondjuk az Eachine E010-el, ami egy szúrósabb pillantásra magától széthullik.

A matt fekete alapot helyenként megtörő aranyozott piktogramok viszonylag egységes dizájnt hoznak össze, bár a vizuális ingerekért felelős csapat azért még pár órát rááldozhatott volna a kinézetre. A B20 bombázókat idéző Mavic kameragömb a legfeltűnőbb hiányosság, lévén itt egy 0,3 Megapixeles egységről van szó.

A Tianqu XS809W egyértelmű konkurense a Sktyech TK110, ami nagyon hasonló koncepciót képvisel, és már az év elején teszteltem is. Szerencsére az ottani béna, és könnyen eltörő leszállótalpat elhagyták, itt a karok végére helyeztek el egy puha gumival ellátott talpat, amire egyrészt sokkal könnyebb leszállni, másrészt pedig jobban néz ki, köszönhetően a hatalmas LED buráknak, amiket kapott. Ezek ráadásul behajthatóak a testre a karokkal együtt, a megszokottnál jóval kompaktabbá téve a gépet.

Távirányító

A géphez kapott terelgető konzol jobb mint a kategória átlaga, de ez inkább jelenti azt, hogy alacsony a küszöb, amit meg kell ugrani. Aki olvasta annak idején a Fluoreon H101 tesztemet, az tudja, hogy mennyire meg tudja keseríteni az ember életét egy rossz irányító. Eleinte erre is azt hittem, hogy kelletlenek a karok, de a tanulság az, hogy nem egy Frsky Taranis QX7 után kell kézbe venni, mert akkor mindent ilyennek érzünk.

A középső rész kihúzható, ide kell tennünk a telefont, amellyel a WiFi-s élőképet követhetjük, nagyjából 30-40 méterig, nem kevés késéssel megfűszerezve.  Nem tudom, hogy mekkora telefonok férnek bele, de kétlem, hogy gyakorlatilag lenne bárkinek akkora, amit ne tudna felfogatni. Oldalt párnázott és elég jól tart, csak a kihúzás közben hallat olyan hangot, mintha valaki medvecsapdába lépett volna.

A kinézet engem egy túlfejlett Playstation kontrollerre emlékeztet, nagy pozitívum, hogy a Tianqu XS809W esetében is feliratozták, vagy inkább „felpiktogramozták” a gombokat. Bal oldalon a 4 nyílból álló gombtenger a finomhangolásért nem pedig Mario irányításáért felelős. Felette a felszállás/leszállás gombok, amik nálam nem működtek, lévén nem a magasságtartós verziót kaptam.

Jobb oldalon a bekapcsolás gomb, a fotó és videó aktiválása, illetve a „headless” mód és az egy gombos visszatérés található, amelyek mint funkció működnek, csak nem azt csinálják, amit GPS-es testvéreik, vagyis hogy egy egzakt pozícióra térnek vissza, vagy navigálnak ennek segítségével. Maradjunk annyiban, hogy van, de ne erőltessük, mert az esetek nagy részében eléggé furán reagál a gép, de ez minden játék kategóriájú kopternál így van.

A frontot szemügyre véve feltűnhet két újabb vezérlő felület, amelyikből a bal oldali gombot a különböző sebességfokozatok közötti váltogatásra használhatjuk. Ez egy kicsit fals, mert itt gyakorlatilag annyi történik, hogy a vezérlő jobban engedi dőlni a gépet, illetve élesebben reagál a mozdulatokra. Én ezeket egyből felnyomom a maximumra, mert az teszi a gépet igazán érdekessé, hogy képes normálisan megmozdulni a levegőben, és végre nem úgy reagál, mint egy benyugtatózott csiga. Az sem mellékes, hogy a nagyobb szögben bedöntött test jobban ellenáll a szélnek, ami alapból nem erőssége a Tianqu drónnak.

A jobb elő gomb az előre programozott bukfencet aktiválja, amennyiben húzunk mellé egy irányt is. Meglepően szűk körön megfordul a gép, egy kis magasságot veszít, de ennyi, utána szépen repül tovább, teljesen jól használható, de azért nem egy acro mód.

A távirányító 3 db AA ceruzaelemmel üzemeltethető, és ezt az elemszám csökkenéses „tendenciát” már a távirányítós autóknál is megfigyeltem, és nagyon üdvözítőnek találtam. Aki meg komolyabb gépekkel repül, az úgyis vált majd egy akkumulátoros távra, ami ugye a „prémium” termékek sajátja.

Tesztüzem

Kezdjük azzal, hogy tisztába tesszük, melyik modell mit is tud, mert simán el lehet veszni a típusszámok tengerében. A nálam járt Tianqu drón az XS809W, vagyis a WiFi-s verzió, ennek a fejlesztett változata az XS809HW, ami magasságtartó szenzorral is rendelkezik. Ebből következik, hogy ha valamelyik típusszámban W-t látunk, akkor az WiFi-s képátvitelt tud, amelyikben H-t, az magasságtartást is, ugyanis itt az „altitude Hold” funkcióra akarnak utalni.

Elméletben van egy XS809C, ahol az utolsó betű a kamerát jelöli, ez az alapverzió, amit még megfejeltek egy H betűvel, hogy ne legyen olyan egyszerű a történet. Ráadásul más tesztek szerint a 809HW-re más lencse is került, vagyis elméletben elérhető a 720 p felbontás is, sajnos ez tesztalanyuknak nem sajátja.

Nem akarom idegesíteni az olvasót azzal, hogy elméletileg a fenti 4 variánson túl van még két fapadosnál is fapadosabb, ami se nem WiFi-s, se nem magasságtartós, és normális kameralencsével sem rendelkezik, mert ilyet nagyjából sehol nem lehet kapni, de ha esetleg mégis belefutnánk az XS809 vagy az XS809H típusjelzésbe, akkor ne vegyük meg, mert a fentiek jobbak.

Jöhet a reptetés, amit többféleképpen is végre hajthatunk. Használhatjuk a gépet manuális módban, a távirányítóval. Ezt viszonylag egyszerű megtenni, a hason lévő gombbal bekapcsoljuk a drónt, a távirányító gáz karját húzzuk kétszer fel és le, ekkor megtörténik a párosítás, majd mehet a repülés, ami pontosan úgy fog lezajlani, mint minden másik quadkopter esetében. Már itt feltűnhet, hogy szénkefés gép ellenére milyen stabil a Tianqu, de ez sajnos csak az első szélrohamig tart. Bár már írtam, felhívnám a figyelmet arra, hogy érdemes a bal első gombbal rögtön megemelni a gép „sebességi” fokozatát maximumra, ha le akarjuk küzdeni a fuvallatokat.

A második lehetőségünk, hogy a távirányítót be sem kapcsoljuk, hanem letöltjük az „XSW Ufo” nevű applikációt a kézkönyvben található QR kód segítségével, és a telefonunk giroszkópját használva terelgetjük a járművet. Ez igényel némi ügyességet, de jó móka, és vannak funkciók, amiket innen sokkal egyszerűbb benyomkodni, mint a távirányítóról. Ez egyébként nem a cég sajátja, hanem egy általános alkalmazás, gyakorlatilag csak „átbőrözték” a WIFI UFO nevű programot.

A piktogramok magukért beszélnek, de azért pár dologra felhívnám a figyelmet. Az egyik, hogy nem szabad párosítanunk a géppel a távirányítót, különben nem fog reagálni a program utasításaira. A másik, hogy ha a gravitációs vezérlést szeretnénk használni, akkor nyomjuk be az alábbi ikonokat, különben nem fogjuk látni, mi történik a képen: felülről a hatodik és a hetedik, ami középre állítja a gázkart és bekapcsolja a giroszkóp használatát, illetve az off/on gomb, ami kirajzolja virtuális távirányítót a képernyőre.

Fontos még, hogy elviekben lehet irányítani nem „gravity”, hanem hagyományos módban is az alkalmazással a Tianqu XS908W-t, ilyenkor a képernyőre rajzolt, stilizált karokat kell az ujjunkkal húzni, de ez meglehetősen körülményes. Erre tényleg jobb a fizikai kontroller, már csak azért is, mert ott érezzük a gázkar állását, illetve kitapinthatjuk a gombok egyenetlenségét és így sokkal könnyebb a funkciók használata.

Két dolgot kiemelnék az applikáció kapcsán, az egyik az útvonalrepülés. Itt nem kell egy több százezer forintos drón képességeire gondolni, sokkal inkább egy olyan funkcióra, amivel érdekeseket lehet mókázni. Arról van szó, hogy a telefonunk kijelzőjén meghúzott vonalat az elektronika megpróbálja lekövetni, amennyire az lehetséges. Ez viszonylag jól működik, nekem inkább azzal volt bajom, hogy nagyon kicsi utat jár be így a drón, pedig azért 30-40 métert simán mozoghatna. Ettől még jó játék egy virtuális zsineg mentén elmozdítani a gépet a térben, csak sajnos mindig kevesebbet halad, mint amennyit előzetesen várunk.

A másik a hangalapú vezérlés, amit a jobb alsó sarokban található ikonnal lehet aktiválni. Ez egy elég sci-fi-be illő megoldás, ugyanis tulajdonképpen nem a drónt irányítjuk vele, hanem a telefonunknak adunk parancsokat, amit az a kijelzőn hajt végre. Néhány probléma azért belekavar az idilli képbe, az egyik, hogy csak meghatározott szavakkal operálhatunk, és ezeket is csak angolul ejthetjük ki. Így az előre, hátra jobbra és balra szavakkal – amiket egyébként angolul megjelenít a kijelzőn – terelgethetjük a gépet, már ha éppen az történik, amit tényleg akarunk.

Nekem néha ugyanis gondolt egyet és húzott egy felfele irányt mondjuk a gázkaron, máskor meg leszállt, vagyis eléggé távol van attól, amit tökéletesnek nevezek. Fontos, hogy „gravity control” módban nincs hangalapú vezérlés, tehát vagy ezzel, vagy azzal tudunk mókázni, de egyszerre a kettővel nem.

Sokkal nagyobb probléma, hogy amikor gravitációs módban vagyunk, akkor is használhatunk olyan funkciókat, mint az automatikus felszállás, ami jól is működik, ha a barometrikus szenzoros verziót választjuk, aminél nagyjából egy méter magasan lebegni kezd a gép. Csakhogy nálam nem ez volt, sikeresen bele is repültem vele az első fába. Ilyenkor két dolgot tehetünk, egyrészt húzzuk a virtuális távon lefele a gázkart, másrészt meg gyorsan megnyomjuk a stop gombot, de ekkor leesik a gép.

A gond hosszútávon az, hogy amint leszállunk, az automatikus felszállás miatt újra megpróbál a Tianqu felszállni, vagyis egyből nyomjuk ki ereszkedésnél egy funkciót. Csináltam a jelenségről egy videót, ott viszonylag jól látszik, hogy miből fakad a probléma.

A 900 milliamperórás áramforrás kapacitása szerintem kategóriaátlag felett van, én 500-700 mAh-s értékekhez vagyok szokva, vagyis az üzemidő több mint vártam. A súlya 130 gramm körül alakul, ebből a két mágikus számból pedig nagyjából 8-9 perc üzemidő jön ki. Az egyedi tokozás nekem nem igazán jött be, ezen a szinten nem kellene nyomni a „nagyon prémium termék, ezért az okos akku” mantrát, mert inkább nevetségesnek hat, mint komolynak. Az USB-s töltés viszont jó ötlet, csak azt meg mindenki tudja.

A kamera felbontásából már ki lehet találni a végkövetkeztetést: 0.3 Megapixelből sosem lesznek lélegzetelállító képek. Nagyjából a Nokia korszak nosztalgiájával sújt le a látóidegeinkre, ami nem lenne akkora baj, ha a kopterek egyik alaphibájával nem keveredne a végeredmény, vagyis nem lenne remegős a kép. Emiatt viszont a végtermék nagyjából olyan lesz, hogy meg tudjuk róla mondani, hogy ez itt egy pipacs és nem egy szék, és még némi színe is van. A kameraszög viszont állítható, sajnos csak kézzel, a felbontás VGA, vagyis 640x480 pixel. Állítólag a fullos verzió tud sd kártyára is rögzíteni 720p-ben, és ott a lencse is nagyobb, egy 120 fokos M7-es, de ezt sajnos nem tudom megerősíteni.

Összefoglaló

Alapvetően ezért az árért a Tianqu XS809W egy teljesen jó termék. Minősége rendben van, a kinézete is, nagyon könnyű vele repülni, és nem is tetű lassú, mint például a Hubsan H502E. Összecsukható, remek fényekkel rendelkezik, és annyi variáns közül válogathatunk, hogy meg fogunk bolondulni, mire mindet végignézzük.

A két legnagyobb hátrányából a kamera problémákat az XS809HW viszonylag jól kiküszöböli, az egyedi akkumulátorral viszont meg kell barátkoznunk, bár az áramforrásonkénti 1.500 forintos költség azért senkit nem fog földhöz verni. Ennek tükrében a 14.000 forintos ár abszolút vállalható, különösen azoknak a kezdő drónozóknak ajánlható, akik utazáshoz is szeretnék magukkal vinni gépüket.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Tianqu XS809W drón: 50,54 USD, 14.150 Ft 
• Tianqu XS809HW drón: 53,10 USD, 14.840 Ft
• Tianqu drón akkumulátor: 5,59 USD 1.560 Ft