A Xiaomi Mi Drone már vagy két éve a piacon van, de valahogy mindig elkerülte személyemet, pedig igazán hiánypótló darab. 4K kamerát hordoz, elrepked 22-23 percig, mindenféle elektronikus funkcióval felvérezték, hatótávban lever egyes DJI modelleket is, és most a DE64c2 kuponnal 107.000 Ft környékén beszerezhető.

A Xiaomi Mi Drone kicsomagolása

Szabolcs bocsájtotta rendelkezésemre a terméket, amely másfél éve teszi a dolgát, ezért az eredeti doboz tartalmáról nem tudok beszámolni első kézből, de persze lehet nagyjából tudni, hogy mit ad a gyártó.

Drón, távirányító, kamera – ami azért kell külön tételként jelölni, mert levehető és gimbalra tehető -, 4 szett propeller, töltő, USB kábel és a szerszámok. Egyes modellekhez a távirányítóra csatlakoztatható WiFi adaptert is kapunk, de jobb ha a kábelt használjuk.

A Xiaomi Mi Drone kimondva, kimondatlanul a DJI Phantom 3 ellenfele, persze a 4 modell közül akkor most melyiké is? A P3 Standardot simán veri, az Advancednél jobb a kamerája, a Pro viszont annak idején sokkal drágább volt, így kitolták ellene a piaca a P3 SE verziót, ami még mindig 100 dollárral többe került, de mégiscsak egy DJI.

Az, hogy megbízható drónt mennyire nem egyszerű készíteni, arra a GoPro Karma a legjobb példa, amibe a cég csúnyán belebukott. Igaz, az egy másik méret- és típusosztályhoz tartozik, mint a Xiaomi üdvöskéje. A Mi Drone ugyanis nem kicsi és a karjai nem is összecsukhatók, hiszen egy 440 mm-es gépről beszélünk, szemben a DJI Phantom 380-jával. Ez egyben azt is jelenti, hogy elég macerás A-ból B-be elvinni. Szerencsére a helyzet nem ilyen rossz, a talpak becsukhatóak a karok közé és a gimbal is levehető a hasról, így kiterítve a gépet és csökkentve a méretet.

Ami a minőséget illeti, a műanyagok DJI szintűek, elég kevés gyengébb részletet lehet felfedezni, azonban a láb ilyen. Vékonyabb, picit puritánabb az anyaghasználat, de ezt leszámítva a szokásos Xiaomi szintet hozza. A  propellerek zárómechanizmusát is nagyon okosan kitalálták, egy kupakot kell a tetején elfordítani. Nagyon gyorsan oldható és elrakható, nekem jobban is tetszik, mint a DJI megoldása.

A távirányító hasonlóképpen kellemes darab, bár a DJI ihletettség nagymértékben tetten érhető rajta. Az anyaga remek, de ezt még inkább feldobhatjuk egy szilikonos borítással, amivel a fogás tökéletessé tehető. Az egyik legjobb ötlet, amit láttam kontroller témában, az a lefele fordítható antennapáros, és a gyakorlat is azt erősíti, hogy így sokkal jobb a vétel, mint például egy Spark vagy egy Mavic Air esetében. Ebbe az is belejátszik, hogy mindig FCC módban ad, nem pedig európai CE-ben.

A négycellás, 5.100 milliamperórás okosakkumulátort kegyetlen nehéz a testből kihúzni, szabályosan gyakorolnom kellett, hogy rájöjjek a kivétel technikájára, viszont nem is fog kimozdulni repülés közben, az tuti. A telep 3 nap után középfeszültségre meríti magát, ahogy a DJI sajátjai is, az akkumulátorfeszültség ellenőrzése is pont ugyanúgy történik, mint a nevesebb konkurensnél: egy rövid nyomás, LED-es kijelzés, egy rövid és egy hosszú pedig a gép bekapcsolását idézi elő.

A Xiaomi Mi Drone tesztje

Biztosan a legtöbben arra kíváncsiak, hogy akkor mit is tud a Xiaomi Mi Drone a konkurenciához képest. Bizonyos értelemben keveset, mert két év fejlődése nagyon sokat számít. Abszolút értékben viszont még mindig sokat, amelyet a szokásos applikáció alapú felületen tudunk kiaknázni.

A program letöltése után gyorsan végigpörgethetjük a kezdőket segítő képernyőket, illetve „beginner” módban fog elindulni a gép – ez 120 méter előre és 50 méter felfele korlátozást jelent –, amit a menüből tudunk kikapcsolni. Valójában szénné állítgathatunk mindent, ahogy a DJI termékei kapcsán is, ezt majd mindenki szépen maga kitapasztalja.

A kezelőfelület kettős, a kamera gomb megnyomásával tudunk váltogatni a fényképezés nézet és a speciális funkciók között. Valamiért nem töltötte be térképnézetben a Google map-et a szoftver, pedig tudom, hogy képes rá, gondolom valami adatátviteli kín volt a telefonommal. Az viszont nagyon hasznos, hogy mutatja egy nyíllal, merre áll a gép, így akár vakon is vissza tudjuk hozni, csak a térkép használatának segítségével.

Köszönhetően a GPS-nek, a drón teljes telemetriát szolgáltat, vagyis mindenféle repülési adatot – távolság, magasság, sebesség stb. – kiír az alkalmazás, igaz ezt a képernyőn kicsit szétszórva teszi meg. Az akkumulátor kapacitását jobb felül százalékosan és csíkszerűen is megtekinthetjük, de a gép szöveges üzenettel is figyelmeztet, hogy fogytán a delej. Bal felül pedig különböző repülési státuszhoz tartozó információkat olvashatunk.

Felszállás előtt az alábbiakat kell tennünk:

• kapcsoljuk be a távirányítót, és hajtsuk lefele az antennákat
• tegyük fel a propellereket és ellenőrizzük, megfelelően zárnak-e
• kapcsoljuk be a gépet az akkumulátor gombjának egy rövid és egy hosszú nyomással
• a szoftverben kalibráljuk az iránytűt a gép forgatásával, ehhez az alkalmazás nyújt segítséget képek formájában (ez nekem elég sokszor nem sikerült, ilyenkor újra kell próbálkozni)
• várjuk meg, amíg elég műholdat fog be – amelyet egyébként nagyon gyorsan megtesz és jobb alul mutat is – majd mehet a repülés

Természetesen a távirányítóról is vezérelhetjük a legtöbb funkciót, sőt, tartalmaz programozható gombot is, ahogy a DJI kontrollerei is, ide szabadon pakolhatunk bizonyos dolgokat. Az eszközt szemből nézve az irányító karokon kívül a bekapcsolót (bal oldali), az automatikus fel- és leszállást (jobb), és az automatikus visszatérést (felső) vehetjük észre. A vállon bal oldalt a gimbal vezérlést, míg jobb oldalon a programozható tekerőt – ami nálam az EV változtatás – tapinthatjuk ki, ezek kifejezetten kézre állnak. A távirányítót az akkumulátorhoz hasonlóan egy rövid egy hosszú nyomással tudjuk bekapcsolni.

Konzol távirányítóhoz hasonlóan a hátoldalon a videó és fényképezés gombja érhető el, ezeket a DJI szinte mindig a vállra pakolja, ízlés dolga, kinek melyik kényelmesebb. Az irányító karok legalább olyan finomak mind a Phantom 3 sorozat esetében, de a Spark/Mavic Air párossal is felveszik a versenyt. Érdemes megjegyeznünk a középre lehúzás rituáléját – bal kar jobb alsó sarokba, jobb kar bal alsó sarokba -, ez indítja el és állítja le a motorokat.

Ha összevetjük a szoftveres lehetőségeket a konkurenciával, akkor sem állunk rosszul:

• geofence, vagyis elektronikus távolság- és magasságkorlát
• tapfly: kijelölt helyre repülés
• POI: útvonalrepülés
• orbit: rádiusz alapú körberepülés
• dronie: ez egy fajta selfie mód, a gép ilyenkor távolodva felvesz minket ( Sparkból lehet ismerős )
• automatikus fel- és leszállás
• RTH: automatikus hazatérés
• LVW: alacsonyfeszültség figyelmeztetés, 30%-nál lép életbe, 25%-nál RTH-ba vált, 15%-nál leszáll

Két dolgot hiányolhatunk, a tárgyelkerülést és a követést. Előbbi azért is érdekes, mert a hason 3 szenzort is találunk - 1 optikai és 2 ultrahangosat –, ezek azonban a pozíciótartásért és az automatikus fel- és leszállás vezérléséért felelnek. Furcsállom, hogy a követés nem került be, hiszen ez csak egy szoftveres frissítés lenne, és a mai napig folyamatosan érkeznek is ilyenek, ahogyan az nálam is történt, amikor először bekapcsoltam a gépet.

Ami a repülési időt illeti, megfelelő körülmények között ki lehet belőle erőszakolni akár 25 percet is, de a reális 22-23. Én az első próbákat 3 akkumulátorral kezdtem, és bevallom, a végére untam a repkedést, hiszem majdnem másfél órát töltöttem terepen. Ami a hatótávot illeti, a Geofence kikapcsolása után úgy mentem el simán 500 méterre nyílt terepen, mint a huzat, néha egy-egy döccenés volt a 720p élőképben, de ennyi. Ugyanitt a Spark és az Air CE módban 100 méternél eldobta az FPV jelet. A neten vannak fent videók 3-4 kilométerről is, és ez nem egy speciális rendszer, mint például a DJI Occusync-je.

Ami a repülési tulajdonságokat illeti, szerintem ebben van leginkább lemaradva a Xiaomi Mi Drone a DJI Phantom/Spark/Mavic gépekhez képest. Ez utóbbiak valahogy sokkal kulturáltabban mozognak a levegőben, tesztalanyunk néha bele-beleránt a repülésbe, főleg, ha RTH-ba tesszük. Szerencsére ezek a felvételen egyáltalán nem látszanak, a gimbal syépen kompenzál. Ellenben a pozícióját brutálisan tartja a Xiaomi Mi Drone, ebben nincs hiba. Nincs sportmód és a gimbal sem tud többféle üzemmódra beállni, csak a vízszintes pozíciót tartja. Nem egy ragadozó madár, inkább egy tohonya albatrosz, de a videózáshoz pont ilyen viselkedésre van szükség.

A 4K felbontású anyagok minősége szerintem elég jó, persze ezt sosem adják vissza a Youtube-ra feltöltött tartalmak. Azért van benne egy kis csalás, még pedig az, hogy a 3840*2160 pixel mellé csak 25 FPS társul, így a kép főleg oldalra forduláskor húzódik egy picit. Az biztos, hogy a Phantom 4 és a Mavic 2 szériák leverik ebben a tekintetben is, de az árazásuk sem is említhető egy lapon. Szerintem ennél nem kell jobb, de persze ha az adatsűrűséget vagy a színhelyességet nézzük, egyértelműen a DJI viszi a prímet.

A Xiaomi Mi Drone nem képes hangot felvenni, sőt mikrofon nyílás sincs a kamerán, így  szerintem ez egy hardveres limitáció. Ha kellően gyorsan forgatjuk a gépet, akkor helyenként a propellerek bekerülnek a képbe, ilyenkor a gimbal nem követi le elég gyorsan a mozgást. A rezgéseket szerencsére teljesen kiveszi, viszont néha mintha ferde lenne egy kicsit a horizont, igaz ilyet a DJI Sparknál is láttam.

Ugyanez igaz nagyjából a képekre is, a 12 MP-s szenzor által létrehozott színek elég jók, kicsit kékesek, de a részletesség a DJI-nál azért jobb, ami persze nem perdöntő, lévén 20 méter magasból minden összemosódik, és ez egy drónnak fölfelé nem távolság. Néha ki is égnek a képek, de ugye a repülő kamerákhoz szinte mindenki ND filtert használ, illetve különböző leírásokat és videókat találhatunk a neten, amelyek segítenek finomhangolni a képminőséget.

Néhány extra dolog a végére:

• a kamerát és a gimbalt erre a FIMI nyélre tehetjük fel, ha kézi eszközként akarjuk használni
• Szabolcs az alábbi szilikonos borítást alkalmazta a távirányítón, kifejezetten kényelmes
• Árulnak hozzá 5 in 1 töltőt, amellyel sokkal kényelmesebben nyomhatjuk bele a delejt az akkumulátorokba. Ez 2 db USB portot és 3 db Xiaomi Mi Drone akkumulátor csatlakozót jelent

Összegzés

Szerintem kifejezetten jó masina a Xiaomi Mi Drone, de megértem, miért változtatott stratégiát az elmúlt években a DJI. Ez a 440-es méret közel sem ideális, inkább már a Yuneec H terepe, ami persze extra stabilitást ad a levegőben, de hordozni nem a legegyszerűbb. Az biztos, hogy a Mi Drone tulajdonosok ki fogják magukat gyúrni, mert az akkumulátort is brutálisan nehéz kivenni, igaz, nem is esik ki, mint a Spark modelleknél a nem kellően helyükre nyomott példányok.

A kamerája elég jó, a képek is szépek, és az elektronikus funkciók is jól működnek, viszont repülési kultúrában a DJI lehagyta a Xiaomi-t. Ugyanez pontosan fordítva igaz az árra: 110.000 forint körül 4K felvételt készíteni képes, ilyen méretű drónt nem lehet kapni a piacon. Persze van a DJI Phantom 4 széria sokkal drágábban, sőt valójában minden DJI gép drágább. még a legkisebb Spark is. A Xiaomi megint betalált egy piaci résbe, ahol nem igazán akad vetélytársa, legalábbis ezért az árért cserébe. Még jó másfél év után is ajánlott vétel.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak). Az EU Direct Mail (BG) és az EU Priority Line (GB) szállítással nem kell vámot és ÁFA-t fizetni. Tariff insurance-t is érdemes benyomni:

• Xiaomi Mi Drone, Banggood: 385 USD 107.000 Ft /DE64c2 kuponnal/
• Xiaomi Mi Drone, Gearbest: 439 USD 120.000 Ft

Kiegészítők

• FIMI gimbal: 43 USD 13.000 Ft 
• Szilikon távirányító védő:: 5 USD 14.00 Ft /Toyho -7%-os kupon rámegy/
• pótakkumulátor: 80 USD 22.000 Ft
• 5 in 1 töltő: 44 USD 12.200 Ft /Toyho -7%-os kupon rámegy/

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.