Régóta szemeztem a Xiaomi Mi Pad 2-vel, mert a változások igazán üdvözítőek voltak az 1-es modellhez képest. Csinos fém ház, egészen jó processzor, remek, Apple által is használt kijelző, USB Type C port és sok egyéb érdekesség. Nem olyan régen értekeztem már a tabletekről, akkor a cél az volt, hogy egy drón kijelzőjeként használjam. Aztán a dolog túlnőtt önmagán és rájöttem, hogy a legtöbb embert az általános használat érdekli. Ez a tablet pedig megéri azt az 53.000 forintot, amennyiért vettem, lássuk, hogy miért.

Kibontás

Többször hallottam már, hogy a Xiaomi a kínai Apple. Ebben van valami, a designt legalábbis sikeresen másolták le az amerikai óriásról. A csomagoláson - érdekes módon - több a kínai írásjel, mint az angol felirat, ez egy picit feldobja az egyébként nem túl érdekes csomagolást. Kibontás után sem a Kánaán fogad minket, megkapjuk a tabletet, egy Type-C to USB töltőt, meg egy nagyon rövid leírást.

Kerestem egy univerzális 220-as dugaszt és felpattintottam a filléres apróságot a töltőre, amit a Xiaomi igazán mellékelhetett volna. A tablet nagyon szép, az összeszerelési minőség példás. Hátul igényes fémburkolat fogad, elől pedig a Gorilla Glass felületű, 7.9 inches Retina kijelző. Egy diszkrét Mi logó jelzi, hogy ki a gyártó, de semmi nem hivalkodó, szépen belesimulnak a részletek az összképbe.

A minőségellenőrzést csavarodás teszttel szoktam elvégezni. Finoman megnyomom a készülék két átellenes sarkát és figyelem, hogy deformálódik vagy ropog-e. Semmi ilyen nem tapasztaltam, nagyon jó az összeszerelés minősége, szerintem vetekszik az Apple termékeivel. A hűvös fém hátlap kifejezetten kellemes a kéznek.

Tesztüzem

Minden tesztet az akkumulátor maximumra töltésével szoktam kezdeni. A Mi Pad 2 estében 6190 mAh-val gazdálkodhatunk, ami egyáltalán nem kevés. Én elég sokat nyüstöltem, különböző módon tesztelve a lemeríthetőséget, de mindig győzött a tablet a türelmemmel szemben.

Simán játszottam vele 2-3 órát és felére sem tudtam lemeríteni az áramforrást. Ha ott hagytam 1 napra, akkor másnap 70% körül várt. Legjobban talán a filmnézés merítette, de így is 6-7 órát kibírt volna, ha egy picit lejjebb veszem a fényerőt. 10 óra netezést simán el tudok képzelni nálam türelmesebb tulajdonosok esetében. A második Mi Pad akkumulátorvédő módot is kapott, így még jobban kiterjeszthető az üzemidő.

Amitől viszont teljesen lehidaltam, az a kijelző. Az IPS, 7,9 inches, 2048x1536 pixelből álló, tű éles megjelenítő, rendkívül magas 326 PPI értékkel. Remek színkezelés, kiváló betekintési szögek, ez utóbbi például az Asphalt 8 kapcsán jött jól. Nem véletlen, hogy az Apple az iPad mini 2-3-4-ben is ezt a megjelenítőt használta. A képarány érdekes módon 4:3, nem 16:9, pedig az utóbbi jobb lenne filmnézéshez.

A fényerőt megfelelőnek találtam, bár mivel tükröződik a kijelző, ez napfényben, fényképezés közben tud zavaró lenni. A kijelzőre húzhatóak filterek, lehet normál, hideg és meleg, illetve átkapcsolhatunk olvasó módba, ekkor nem vakít annyira a háttér. Utóbbit azok fogják hasznosnak találni, akik sok blogot vagy elektronikus könyvet olvasnak.

Gondolkodtam, miért jó a 7,9 inches méret, aztán egyből rájöttem, amint megfogtam a Mi Pad 2-t. Egy átlagos kézméretű felnőttnek pont a kép közepére esnek a hüvelykujjai, kifejezetten kellemes rajta gépelni, de például játszani sem rossz. A készülék ráadásul könnyű is, mindössze 322 gramm. A jobb oldali érintősávon található három vezérlőgomb közül nekem a felső kicsit alacsonyan van, de ez az egyetlen ergonómiai hiba, amit felfedezni véltem. Az érintési érzet remek, mindig azt találtam el, amit szerettem volna, nagyon kevés elgépelést tapasztaltam, kifejezetten jó volt használni.

Amit viszont hiányoltam, az a GPS támogatás. Ezért navigációra és útvonaltervezésre nem fogjuk használni az eszközt. Ugyanígy hiányzik a celluláris kártya helye is, tehát telefonálni sem fogunk róla, marad adatkapcsolatnak a Bluetooth és a WiFi.

Csatlakozók terén azért nincsen eleresztve az eszköz, egy 3.5-ös jack és egy USB Type-C bemenettel tudunk sáfárkodni. Ez utóbbit üdvözítőnek tartom, hiszen egyben adatforgalomra és töltésre is használható, de aki hallott a nemrégiben kirobbant Macbook Pro botrányról, ahol minden más csatlakozó eltávolításra került, az most nem biztos, hogy annyira boldog.

Ami viszont biztos, hogy az USB Type-C egy nagyon gyors port és megfelelő adapterrel egyszerre tölthetünk és adatokat is mozgathatunk, ráadásul mivel egy teljesen szimmetrikus bemenetről van szó, nem lehet rosszul bedugni, ami a sötétben jelentősen megrövidíti a keresgélést. Szerencsére a gyári töltő egy USB Type-C to USB 3.0 kábellel csatlakozik a Mi Pad 2-höz, ezért ezt elegánsan megoldotta a gyártó.

Ami viszont sokkal fájdalmasabb, hogy nincs micro sd kártya bemenet, vagyis a 16 GB-nyi eMMC-ből kell gazdálkodnunk. Ez Android esetében 12 GB szabad helyet jelent, ami nem lenne kevés, ha nem akartam volna filmet nézni és játszani. De persze én akartam, hiszen így teljes a teszt, ezért feltettem 2 DVD filmet, amivel a szabad hely jelentős része el is fogyott.

A fenti problémát két dologgal tudjuk orvosolni, vagy megvesszük a drágább verziót 80.000 forintért, ekkor Android helyett Windows 10-et, 16 GB eMMC helyett 64 GB pedig háttértárat kapunk. A másik megoldás, hogy veszünk egy USB Type C portra integrált, micro SD kártya olvasót. Ez utóbbi olcsóbb, de kevésbé elegáns és folyamatosan kiáll egy 5 centiméteres adapter a tabletből.

A Mipad 2-t Atom Cherry Trail Z8500-al szerelték, nem a szokványos Z8350-el, amiből több téren is profitálhatunk. Az előbbit dual channeles memóriavezérlővel látták el, 2.24 GHZ-en is képes futni, szemben a Z8350 1.92 GHZ-es maximális frekvenciájával. A Z8500 ráadásul Intel Gen 8-LP videókártyát kapott, ami jobb a Z8350 HD 400-as egységénél.

A gond csak az, hogy a Mi Pad "1-et" még Nvidia Tegra K1 chippel szerelték, ami nagyjából 25%-kal erősebb az utódjánál. Ennek a cseréjére azért volt szükség, mert a Windows nem fut ARM processzorokon. A csere óta választhatunk Windows 10 és Android között is, attól függően, melyik modellt vásároljuk meg.

A memória csak 2 GB, ami kevésnek tűnhet, de az Android így sem akadozott. Nem tudom, hogy ebben bármilyen szerepet játszik-e a Miui 7 "bőr", amit felhúztak az eszközre, de én kifejezetten szerettem. Van néhány érdekes funkció, például a gyerek mód, amivel korlátozhatjuk a tablet használatát, az alkalmazások kizárása, vagy az értesítő fények beállíthatósága, de engem ezek különösebben nem hoztak lázba. Az ikonok hasonlítanak az Ipad formavilágára, ami ebben az esetben sem lehet véletlen.

Kamerából kettőt kapunk, előre egy 8, hátra egy 5 MP felbontásút. Nem vagyok egy nagy selfie király, ezért jellemzően csak graffitiket fényképeztem a tablettel. Nem rosszak a képek, de azért ne akarjuk összehasonlítani egy valódi fényképezőgép minőségével.

Aki hiányolja a drónos felhasználást, annak teljesen igaza van, de sajnos ebben egyelőre meggátol a rossz időjárás. Amint lesz lehetőségem rá, kimegyek repülni, de az már egy másik cikk keretein belül lesz kitárgyalva.

Játékok

A játékokat két csoportra osztottam, az erőforrás igényesekre - ilyen volt a Mortal Kombat X és a Modern Combat 5: Blackout - ezekkel már nagyon szenvedett a tablet. Nem érdemes őket feltelepíteni, mert sosem fogunk értékelhető FPS-eket kapni. Az Asphalt 8-at a még éppen játszható kategóriába sorolnám, bár azért a krémes simaságot csak nagyon ritkán értem el.

A Marvel Contest of Champions és a Real Racing 3 viszont szépen futott, mindegyikkel élvezet volt játszani, bár a sok játék gyorsan fel tudja használni a háttértárat, még akkor is, ha csak 1-2 Gigabyte méretről van szó.

Ide kívánkozik a teljesítménymérés is, ezért először megmértem a Mi Pad 2-t Antutuval. Az összesített eredmény valahova 84-85.000 közé esett, ami azért érdekes, mert az Apple iPad mini 4-nek 82-83.000, míg az iPad mini 3-nak ugyanez 40.000 pont körül alakul.

Ezen annyira meglepődtem, hogy lefutattam a teszteket a GFXBench Open GL-en is, mert a neten rendelkezésre álltak az Apple termékek adatai is. A T-rex teszten 30 FPS-t produkált a Mi Pad 2, míg az iPad 2 mini 21, az iPad 3 mini 22,7 és az iPad mini 4 37.1 FPS-t. Azt vártam, hogy a legújabb Apple mini tabletet nem fogja megszorongatni és így is lett, de szerintem ez sem rossz eredmény.

Gondolkodtam azon is, hogy milyen mókás lenne 360 fokos videót nézni ezen a felbontáson. A kijelző felbontásához illő videót azonban nem találtam 3D-ben, ellenben jópofa, ahogy az ember a tabletet a kezében tartva forog fel és alá a szoba közepén miközben elfordul a térben. Kerestem nektek egy pörölycápás videót, ami nekem nagyon tetszett, de az igazi élményhez tableten nézzétek meg.

A játékok kapcsán egyből feltűnt, milyen brutálisan hangosak a hangszórók. Ha nem gyilkoljuk nagyon nagy hangerőn, egészen szépen szól, és ami még érdekesebb, hogy az ágy takaróján sem halkult le reménytelenül.

Összefoglaló

Én rendkívül elégedett voltam a Xiaomi Mi Pad 2-vel. Ennek az oka a remek kijelző, amit tényleg élvezet nézni és nyomkodni. Ehhez hozzájárul az ideális méret és az alacsony súly is. Androidon teljesen elfogadható teljesítmény, a legtöbb játék jól fut, bár itt azért gyorsan megtalálható a szűk keresztmetszet. A minőség kirívóan jó egy kínai tablethez képest, az üzemidő szintén, ahogy az ár/érték arány is a legjobbak közé emeli a Xiaomi termékét.

Két komoly hibát azért meg kell, hogy említsek, a kisméretű háttértárolót és a micro SD bővítő hely hiányát. Lehetne még kötekedni a celluláris SIM kártya és a GPS hiányán is, de én ezeket jellemzően egy telefontól és nem egy tablettől várom el. Azt gondolom, hogy ez a tablet jelenleg az egyik legjobb választás, ha tényleg szeretnénk kapni valamit az 50.000 forintunkért, különösen, ha nem akarjuk kifizetni az Apple Ipad Mini 3 vagy 4 lényegesen magasabb árát.

Akit viszont a tárhely mérete zavar és szeretne Windows 10-re váltani, az megveheti a drágább modellt, nagyjából 71.500 forintos áron.

A tabletet itt vásárolhatjátok meg:

• Xiaomi Mi Pad 2 16 GB ROM, Android: 184 USD, 53.000 Ft
• Xiaomi Mi Pad 2 64 GB ROM, Windows 10: 247 USD, 71.600 Ft
• USB 3.1 Type C Male to USB 3.0 átalakító: 4 USD, 1.150 Ft
• Micro SD to USB Type-C olvasó: 7 USD, 2.000 Ft