Egy antagonisztikus vita kioltása miatt szereztem egy Eachine QX95S-t. Jobban megy-e egy egycellás szénkefés gép, mint egy brushless? Érdemes-e viszonylag drágán beruházni egy szénkefementes variánsra vagy elég az olcsóbb, de egyszerűbb megoldás is? Oda adható-e egy fiatalabb delikvensnek vagy túl erős ehhez? A teszt elolvasásával és 15.800 forint elköltésével a kérdésekre a választ bárki megtudhatja.

Kicsomagolás

Az Eachine drónjai mindig nagyon mély dobozban érkeznek, emiatt alig lehet  őket kikotorni a szivacsos tartóból. Észrevettétek, hogy az új modellek elvesztették a „Tiny” jelzőt, ami az elődmodelleket fémjelezte? Nem gondolom, hogy Kínában levédették volna, de alig találtam meg először a QX95S-t, mert mindig elé írtam a már említett szót.

A csomag tartalma bőséges, több is, mint amit vártam. Drón, LiHV akkumulátor, töltő, 1 szett aszimmetrikus! pót propeller, velcro pár, 2 db pótcsavar a távtartókhoz (ami tényleg lelazul és elveszik), imbusz kulcs, befőttes gumi az akku felfogatásához - amit egyébként nem használtam -, propeller eltávolító karbon cucc és kettő darab, igen részletes leírás a kalibrálásról, a vevőpárosításról és a csatorna kiosztásról, ami igen dicséretes dolog, ugyanis nagyban megkönnyíti az állítgatást.

Az elődmodell – a Tiny QX95, amiről a tesztet itt olvashattok – vázához képest sok minden változott, egyrészt sokkal jobb az elrendezés, másrészt szépen elrejtették a védendő alkatrészeket, mint például a csipogót, ami tökéletesen síkba került a felső lappal. A kameratartó keret érdekes módon fejjel lefele került felrögzítésre, de ennek semmilyen hátrányát nem láttam és így legalább állítható a szöge.

Egy csomó nagyon jó funkcióra felfigyelhetünk, ilyen a programozható LED, a 8520-as Black Edition motorok – aminek a színéből semmire nem lehet következtetni -, a könnyű USB port hozzáférhetősége, a csatlakozóra szerelt motorok, amiket így gyerekjáték lesz kicserélni. Komolyan mondom, megnyaltam a szám szélét, hogy milyen remek gépet alkottak az eddig - általam is - lesajnált Eachine műhelyében.

Azt viszont nem nagyon értettem, hogy miért kellett aszimmetrikus propellereket felrakni, az elsők ugyanis eltérnek a hátsóktól, aminek gyakorlati hasznát nem nagyon láttam. Lehet, hogy a szélcsatornában kikutatták, hogy ez így hatékony, de ugyanezt NAGYON nem tették meg az anyagminőség terén, ugyanis törnek, mint a ropi.

Ilyen hitvány légkavarót utoljára Furibee F90-en láttam, nálam az kapta meg a propellerek Ignobel díját, mert az nemcsak tört, de még szúrt és vágott is, ez legalább csak széthullik, de szerencsére nagyon gyorsan kicseréltem a megboldogult XK X100 drónom légcsavarjaira, amik sokkal jobban bírják a gyűrődést. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még kapható, mert ez a gép iszonyatosan pusztítja a propellereket, tehát mindenki jó előre tárazzon be egy pár szettet, mert az biztos, hogy záros határidőn belül cserélni kell. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ez egy 3D darab, tehát biztosan van a piacon olyan, ami hatékonyabb, erre a komment szekcióban jöhetnek a javaslatok.

Konfigurálás

Mivel egy gyárilag is kellemesen tuningolt drónról van szó, ezért sok mindent nem kell rajta állítani, ellenben a Betaflight 3.2.1 miatt érdemes mégis egy picit kitérni a felprogramozásra. Aki nem akar szöszölni a beállításokkal, az párosítsa a távirányítóhoz, és már repülhet is. Alapból mindent jól eltaláltak, nem nagyon kell mókolni, ami egy nagy plusz pont a cégnek, de persze mindig lehet találni némi finomítani valót.

A LED gyárilag felprogramozott állapotban érkezik, az oldalsók jelzik a fordulás irányát - vagyis indexel a QX95S -, míg a középsők villognak ha élesítjük a gépet, és emeljük a gázkar értékét.  Ha nem kap semmilyen utasítást, akkor pedig Larson scannerre vált, vagyis "Knight Riderezik" a drón. Aki akarja, az állítgassa át, különösebb jelentősége nincs. 

A configuration menü alatt a "minimum throttle" érték gyárilag egy picit magas, ezt érdemes 1070-ről lejjebb venni mondjuk 1040-re. A másik dolog a "beeper configuration" menüpont alatt az USB kapcsolót tegyük kikapcsolt állapotba, különben folyamatosan csipogni fog, miközben Betaflightban állítgatjuk a gépet (én már ezért is feltenném az összes gépre a 3.2-t, hogy ez a menüpont megjelenjen).

Érdemes  a "PID Tuning" fül alatt emelni egy picit a super rate-n, valahova 800 és 1000 körülire a maximum elfordulást másodpercenként, attól függően, ki hogy szereti. Én a LED fület nem túrtam át, ellenben az OSD részen egy picikét állítottam. Az egyik a "unit" alatt a metrikus mértékegységek használata, ugyanis alapból imperial-ban van, ami Európában nem annyira hasznos. A másik a műhorizont, amin nagyon szépen látszik, hogy mennyire döntjük be a gépet. Én ezt szeretem, mert mindig megmutatja, milyen rosszul repülök, így rá vagyok kényszerítve arra, hogy jobban odafigyeljek. Ez persze ízlés dolga, érdemes kipróbálni, hátha nektek is bejön. 

Ami viszont mindenképpen hiba, hogy néha véletlenszerűen elkezdett sípolni a csipogó. Mindezt azzal tetézte, hogy közben teljesen normálisan működött, élesedett, repült, a módok működtek, nem volt fail safe-ben, tehát meglehetősen rejtélyes volt a hiba. Kínomban Betaflightban végigkapcsolgattam az összes menüpontot a buzzer alatt, illetve parancssorban megnéztem a status-t és semmi. Valószínűleg a feszültségmérő része nem jó ezeknek az 1 cellás gépeknek, ugyanis amikor kikapcsoltam, egyből elmúlt a sipákolás.

Tesztüzem

Amitől baromi ideges lettem, hogy ez a gép is lerúgta a propellert, már az első repülés során. Ez egy olyan hiba, ami az egész szériát végigkísérte és ez az újnál sem változott. Elképesztően irritáló jelenség, ráadásul nem is nagyon lehet mit tenni ellene, propellertípust kell váltani, egyébként is minden leesésnél a négyből kettő el fog törni. A másik megoldás, ha felragasztjuk a motortengelyre , de ez egy majdnem permanens dolog, és a leszedéssel akár az erőforrásokat is kinyírhatjuk. Szerencsére a már említett XK X100 légcsavar tökéletes, gyakorlatilag az első perctől kezdve ezzel használtam.

Mikor még csak a szobában próbálgattam, szabályosan hátrahőköltem a gép teljesítményétől, főleg hogy előtte a Beebee 66-tal repkedtem, ami jóval gyengébbnek érződik. Az 28 gramm, ez pedig 40,5, vagyis több mint 12 gramm a különbség, ennek ellenére olyat ugrik, amit egy 2 cellás dróntól várnánk. Ezt persze kontrollálni is kell tudni, ami a szobában egyáltalán nem könnyű, ráadásul az említett propellertörős nyavalya miatt egy egész vagyont el lehet költeni csak ezek pótlására. Mivel sem gyárilag, sem utólagosan nem lehet felszerelni rá védőkeretet, ezért szerintem nem igazán jó beltérbe, de azért persze óvatosan lehet ott is próbálkozni.

Annak a leírására, hogy mennyire erős, nagyon jó példa, hogy nagyjából 30% gázállástól már felszáll, szóval van benne tartalék, nehezebb lassan repülni vele, mint nem, ami jellemzően újabb propellerfogyásban csúcsosodik ki. Sajnos nem tudom mennyit pörögnek a Black Edition motorok, de hogy sokat, az tuti. Ráadásul a súlyból is lefaragtak 2-3 grammot az előző széria egyedeihez képest, szóval az a ványadt viselkedés, amit annak idején az Eachine Tiny QX80 adott elő, itt nyomokban sem tapasztalható.

Ami a műszaki paramétereket illeti, a 8520-as Black Edition motorok tényleg erősebbek mint a sima testvéreik, viszont azt nem tudni, hogy vajon gyorsabban halálra forogják-e magukat, mint az átlagos variánsok. A 95 mm-es vázméret miatt felszerelhető 55 milliméteres – 2,2 colos – propeller igencsak sokat nyom a latba, nagy a felület, emiatt sokkal hatékonyabb tud lenni, mint egy kisebb, de brushless erőforrás, hiába lenne az erősebb, ha nincs mivel a levegőt kavarnia.

Vagyis a már sokszor emlegetett vázméret, és az emiatt felrakható nagyobb légcsavar felületnövekedése alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló erőt. Az eséseket jól bírja, pedig többször belekapáltam a földbe vele, illetve volt, hogy a rotorok elkapták a vas hinta oldalát, mégsem sérült semmi. Valamilyen védelem van benne, ugyanis ha nem disarmoljuk esés közben, akkor letilt a repülésvezérlő és ki kell húznunk majd újra bedugnunk az akkumulátort, ha repülni akarunk.

Az FC az Omnibus F3-as darabja, OSD-vel, amit orrvérzésig állítgathatunk az új Betaflightban, ráadásul nagyon jól hozzáférhető az USB csatlakozó is. Az adó 25 mW teljesítményű, ami teljesen rendben van, amíg beltérben vagy egy 150-200 méteres körben repkedünk, nagyjából itt van a képátvitel határa, ha nincsen útban árnyékoló műtárgy vagy növényzet. 48 csatorna áll rendelkezésünkre, és erről tájékoztatást is kapunk a "kézikönyvben", ami nagyban segíti az eligazodást. A piros LED jelképezi a csatornát, a kék a sávot, a rövid nyomás az előbbit, a hosszú az utóbbit váltja.

Azért, hogy legyen egy kicsit tudományos része is a dolognak, megscanneltem a teljes spektrumot amiben az adó ad, és leesett az állam. Az Eachine vevőkre jellemző, hogy szórnak össze-vissza, nemcsak egy sávon lehet befogni a jelet. Ez olyan mint két alföld, középen egy heggyel, vagyis tényleg csak ott ad, ahol kell. Talán egy kicsit széles a "hegy", de ha ennél keskenyebb lenne, akkor Immersion Trampnak vagy TBS Unify Pro-nak hívnák, de még így is a legszebb kép, amit Eachine terméktől láttam.

Nálam az Frsky vevős variáns járt, és a leírásban feltűnt, hogy elviekben kezeli a távirányítón keresztüli PID állítást /nem próbáltam/, a telemetriát és még 8 csatorna is rendelkezésre áll a funkciók kapcsolgatásához. Sajnos minden AIO, tehát a lapkát csak egyben tudjuk cserélni a vezérlővel együtt, de ez a kis gépeknél sokszor csak így oldható meg. A Eachine QX95S három verzióban érthető el, a már említett Frsky-on túl van Flysky és DSM protokollos vevővel szerelt is. 

Az akkumulátorra egy picit kitérnék, mert sokan említettétek, hogy ez egy LiHV áramforrás, és hogy ez számít-e? Szerintem nem, vagy legalábbis én nem ennek tulajdonítom a gép erejét. A 4.2 Volthoz képest a 4.35 V 4%-os eltérés, ez semmi, soha nem fogjuk észrevenni a menetteljesítményen. Ellenben az akku töltő érdekes, van rajta egy kapcsoló, amivel a felvett áram mennyisége állítható 1A és 0,5 A között, ráadásul alapból a nagyobb értéken van.

Ez ugye több mint 2 C, hiszen a géphez egy 450 mAh 30 C akkumulátor jár, mégsem gyulladt ki a lakás. A benne lakozó teljesítmény egyébként bőségesen elegendő, nem éreztem, hogy menet közben számmottevően gyengülne, és a drón sem vágta magát hanyatt az alacsony C érték miatt. A repülési idő olyan 3-5 perc, attól függően, mennyire nyomjuk neki, de akár vissza is térhetünk a régebbi modell 600 milliamperórás egységéhez, az tuti ehhez is hozzáad plusz egy percet.

A 600 TVL-es CMOS FPV kamera egy AIO megoldás, de a legfontosabb az, hogy állítható a dőlésszöge, elméletileg 0 és 15 fok között. Nyilván ezen a versenyzők majd jót röhögnek, hiszen hol van ez a 45-höz képest, de ha az elődmodell gumis megoldását nézzük, akkor ég és föld a különbség, az Eachine QX95S javára. A szögállítást egyébként az korlátozza, hogy az antennát áthúzták a felső lapon, így ennek a bumszli része miatt nem lehet feljebb billenteni a képalkotót. Ez szerintem nem olyan nagy hiba, lévén ezzel kezdők vagy közép-haladók repülnek, nem kell ide ennél nagy meredekség. Aki pedig akarja, egy kis mókolással kiakaszthatja az antennát.

A lencse látószöge egyes források szerint 120 fok, ami érzésre nagyjából igaz is. Több forrásból is olvastam, hogy az FPV kép remeg, és ez engem kísértetiesen a Falcon 250 problémájára emlékeztetett, ugyanis ott is egy műanyag gyűrűvel fogatták fel felülről lelógatva az egységet, és valószínűleg itt is ennek tulajdonítható a hiba. Ennek ellenére én ezt a problémát nem tapasztaltam, de ettől még lehet, hogy egy kis rezgéscsillapítás elférne a kameratartó és a váz közé. A kép egyébként elfogadható, lehetne jobb is, nem repülhetetlen, olyan közepesnek nevezném, de azért semmi esetre ne várjunk egy Runcam Nano-t. 

Összegzés

Amennyiben úgy tekintünk a QX95S-re, mint a Tiny QX95 fejlesztett modellje, akkor ez egy igen remek gép. Sokkal erősebb és gyorsabb, masszívabb a váz, van buzzer, OSD, illetve F3-as a vezérlő, ráadásul a kamera szöge is állítható. Ennek ellenére még olcsóbb is lett, mint 2016 végi előd, ugyanis azért 21.000 forintot kértek, ez pedig alulról karcolja a 17.000-et. Mivel ez egy szénkefés gép, ezért érdemes motorokból betárazni - legalább 1 CW-t és 1 CCW-t -, hiszen a brushless erőforrások élettartamát biztosan nem éri majd el. Összességében most a legjobb mikro a piacon, amit 1 cellás akkumulátorral meg lehet venni, bátran merem ajánlani bárkinek.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Eachine QX95 S drón, Banggood: 61 USD, 15.800 Ft
• XK X100 propellerek, Banggood: 1.8 USD 451 Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.