Itt a másik váz, az Amax Atlas 130, amire újabb adag maradék alkatrészt dobtam rá, egy-két újdonsággal kiegészítve. Mivel az építés jó dolog, de a repülés még jobb, alant találjátok az alkatrészlistát, ha valaki szintén ki akarná élvezni ezt a remek drónt, aminek az építési költsége nagyjából 36.000 forintra rúg.

Alkatrészek

Aki esetleg nem olvasta volna, a cégtől van egy másik vázam is, amit szintén az Amax gyártott, és cikket is írtam róla, Akitainu 130 címmel. A logika az Atlas esetében is nagyon hasonló, ahogy a minőség is, azzal a jelentős különbséggel, hogy ennek sokkal jobb az elrendezése, nem olyan rettenetesen szűk, a belső rész, mint az előző modellnél.

Ami nagyon szimpatikus az Amax Atlas 130 váz esetében, hogy a kamera, és az általánosságban felülre kerülő elemek – FPV adó, vevő, csipogó stb. – teljesen szeparáltak az alsó résztől. Ellenben volt egy tévedésem, ami részben a vásárlást is befolyásolta, még pedig az, hogy a távtartók kicserélésével lehet emelni a magasságon. De ez sajnos nem igaz, ugyanis a kameratartó karbon leér az alsó laphoz, tehát a 20 mm-es „standoff” bizony fix marad. Aki emiatt esetleg másik micro vázat választana, az ebben a cikkben nézzen körül alternatívák után.

Az ESC és a vezérlő elméletileg megegyezik az előző modellbe került darabokkal, Omni F3 mini FC és 20A áramtűrésű fordulatszám szabályzókat kapott a gép, ami szerintem mindenre elég, ennyit még 3 cellán sem fogyasztanak majd a Gemfan 3025-ös propellerek, ez ugyanis szintén maradt. Ahogy a kamerához és a VTX-hez sem nyúltam, bár ezek teljesen újak, előbbi egy Runcam Micro Swift, utóbbi pedig a már jól bevált Eachine ATX03.

Ellenben a motor változott, a Furibee Dinosaur erőforrásai kerültek beépítésre két okból: egyrészt a kábelei megfelelő hosszúságúak voltak erre a vázra is, így nem kellett megtoldanom őket, másrészt ezek 1104 6000KV értékűek, 2035-ös négyágú propelleren bizonyítottan bírják a 4 cellát, tehát valószínűleg 3 inch-en a 3S-t is elviselik. A gyártmányról sokat nem tudtam kideríteni, nagyon hasonlít a Racerstar BR1104-6500KV típusra, csak a fordulatszám érték nem stimmel.

A vevő kapcsán a választás ismét egy Frsky XM+ diversity-s darabra esett, ugyanis azt szeretem, ha legalább két antennával veszi a gép a jelet, ha esetleg egy elszakad/elveszítem/levágja a propeller, akkor se legyen nagy gond. Antennából szintén egy Ipex csatlakozójú Prodrone MicroVee HD_Lite-ot szerettem volna a 0,8 grammos súlya miatt, de sajna nem volt már itthon, így maradt a hagyományos megoldás.

Építés

Az építés eleinte úgy nézett ki, hogy lényegesen egyszerűbb lesz, mint az Amax Akitainu 130 esetében. A motorok kábelét nem kellett toldani, csak felforrasztottam az ESC-re őket, és behelyeztem a vázba. Felülre került a Runcam Micro Swift mögé az adó, a vevőt pedig oldalról benyomtam a repülésvezérlő fölé, és gondoltam, készen is vagyok, ekkor kezdődtek a gondok.

Egyrészt, be kellett volna műtenem valahogy az ESR kondenzátort - a bojlert - és a csipogót, ami technikailag nem lett volna gond, de ezt mindig utoljára teszem meg, azért, hogy ha el kell forgatni a vezérlőt, akkor ne legyenek útban. Sajnos az előérzetem nem volt alaptalan, ugyanis a kamera csatlakozója beleakadt az ESC és az FC közötti jelcsatlakozóba, így nem lehetett 20 fok fölé emelni a szöget. Megfordítottam, de a képet nem lehet vertikálisan megcserélni, legalábbis én semmilyen módot nem találtam rá.

Ezért a teljes belét ki kellett rámolni és 180 fokban elforgatni a vezérlőt és az ESC-t. Így már elfértek a csatik és a kamerát is vissza lehetett tenni eredeti pozíciójába. Ekkor jött a következő probléma, ezzel előre került e betáp, amire az ESR kondenzátor kábeleit kell forrasztani, szóval át kellett húznom a vezérlő fölött, és hátra berögzíteni, mert csak ott fért el, így olyan, mint ha egy bojlert vinne a gép a hátán. Fölé került a csipogó, pont elfért.

Ekkor jött a következő meglepetés, a két vezérlő nem ugyanúgy viselkedett, valószínűleg másik revízió. Ettől folyamatosan földhöz vagdosta magát, ezért teleraktam párnákkal a szobát, majd arm és kopp. Ezt ismételtem addig, míg ki nem derült, merre áll az FC, konkrétan teljesen 0 fokban előre, ami azért vicces, mert ugyanennek a testvére a másik drónban -180 fokkal repül, de természetesen nincs feljelölve.

A másik érdekes dolog, hogy ugyanezzel a vevővel, ugyanezzel a távirányítóval a roll és a pitch csatornák – vízszintes tengelykörüli forgás és dőlés – ellenkező irányban álltak, ezért ezeket a távirányító oldalán invertálni kellett. Az utolsó problémát a vadonatú Eachine ATX03 VTX okozta, az akkumulátorra dugás után 30 másodperccel elment a kép, de ha az 5 Voltot az USB-n keresztül kapta, akkor ez nem következett be. Többször tudtam az esetet reprodukálni, aztán meguntam, kivittem a verandára, hogy az egészet felveszem, erre megjavult, és egyben meg is szűnt ez a jelenség. Aztán kiderült, hogy egy másik 5V-os portra kellett tenni, és a jelenség megszűnt, lehet hogy nem bírta a 200 mW-t.

Az Frsky XM+ antennáit szokás szerint az első két kar aljára vezettem ki, nekem ez vált be, így megfelelő a vétel. Sajnos a csini hangolt antennából nem volt több, így a hagyományos mini Ipex csatlakozós darab maradt a helyén.

Tapasztalatok levonása

Örülök, hogy megépítettem mindkét mini gépet, ugyanis a másodiknál tudtam használni az első építése közben szerzett tapasztalatokat. Szerintem az Amax Atlas 130 váz jobb konstrukció, mint az Akitainu, ellenben ez utóbbi szebb és egy picit könnyebb, viszont én kevésbé szeretek szívni, mint a végén gyönyörködni a késztermékben.

Ami különösen izgalmas a dologban, hogy így összeállt három nagyjából azonos súlyú konfiguráció, eltérő karakterisztikájú motorokkal:

• Amax Atlas 130: Racerstar 1104 6000KV ?
• Gofly-rc Falcon CP90 130: Sunnysky 1104 7000KV
• Amax Akitainu 130: DYS BE1104 7500KV

A kérdés persze csak az, melyik hogyan repül, legalábbis érzésre. Az biztos, hogy az alacsonyabb KV érték miatti lassabb felpörgés érződik, főleg a 6000 és a 7500KV-s motor között, előbbi lomhábbnak tűnik, ellenben a Gofly-rc és az Akitainu között a különbséget nem erőben, hanem üzemidő csökkenésben tapasztaltam. Az első 4-4,5 percet tud elrepülni 60-70%-os folyamatos gázállással, míg utóbbi inkább csak 3-3,5 percet, vagyis 60 másodperc esett áldozatul a magasabb KV érték oltárán.

A 6000KV-s motornak viszont van egy egyértelmű előnye, az, hogy szerintem 3 cellán sem fogyaszt majd 20 Ampert, innentől kezdve pedig lehet emelni a feszültségen, és még durvábban kenni neki, mint eddig. Ez akkumulátor oldalon durván 20 gramm többletsúlyt jelent, a kérdés a plusz vonóerő, amit egyenlőre nem tudok megbecsülni, de a lenti táblázat a jelenlegi súlyadatokkal azért mérvadó lehet:

Érdekes dolog volt mindhárom géppel repülni, különösen egymás után, ha ki kéne választanom, melyik megy a legjobban, a Gofly-rc Falcont mondanám, annak ellenére, hogy az a legnehezebb. Az Akitainu is közel van hozzá, míg az Atlas egyértelműen a leglomhább, ám ezt az előnyt a 3 cellásságával és hosszabb üzemidejével szerzi vissza. Más kérdés, hogy ehhez illene áttokozni a csatlakozót micro JST-ről XT30-ra, hiszen ekkora teljesítménynél nem árt a biztonság.

Mire elkészült a cikk, megérkeztek a lila spacerek és a fekete propeller is, szóval gyorsan átcseréltem a dizájn kedvéért őket, most így néz ki, nekem így egységesebb összhatást kelt. Látható, hogy az antenna is változott, itt tesztből megcseréltem a két VTX-et, így örökölte a hangolt antennát az Akitainuról, de legalább ez is megy a narancs színű Runcam Swifthez.

Alkatrészlista

* nem kapható, helyette bármilyen 20x20-as ESC jó