Nem volt még ilyen rovat, de úgy gondoltam, hogy mindenképpen megérdemel egy hírposztot. Mivel tudjuk, hogy egy terméknek annyi a valós értéke, amennyiért el lehet adni, így érdekelne, hogy ki mennyit adna bizonyos dolgokért. Ezért ha találok valami szerintem érdekeset, akkor azokat fel fogom dobni ide a blogra. Ennek mi értelme van? Például az, hogy a nemrég vásárolt Eachine V-tail drónt 72 USD-ért vettem, pedig az eredeti ára 270 USD volt. Ez azért nem olyan rossz, na de vajon mennyibe kerülne az alábbi gép?

Régebben is bejött már ez a kockaforma a kamerák kapcsán, csak akkor még a Gopro Hero Session sorozaton kívül nem nagyon volt alternatíva, a 3-400 dolláros árat viszont túlságosan húzósnak éreztem. Aztán megjelent a konkurencia, és az egyik kritikus funkciót – az AV kimenetet meglétét – is felvették a repertoárba, innentől kezdve pedig volt értelme drónra is felszerelni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ár 99 dollárra, vagyis nettó 28.200 forintra csökkent, ami így egy erőteljes „best buy” delikvenssé léptette elő a Runcam 3-at.

A Furibee F36S teszt kapcsán már említettem, hogy a vezérlőn futó szoftver elavult. Akkor azt mondtam, hogy akár fel is frissíthettem volna, de nem tettem meg. Helyette "átlfasheltem" Betaflight-ra, hogy a köztudatból való kikopásra ítélt Cleanflighttal ne kelljen többé nyűglődni.

Túl vagyunk a 2017-es idény első versenyén, aminek a budapesti Highland Golf Klub adott otthont. Tavaly sajnos nem tudtam egyre sem eljutni más elfoglaltságaim miatt, de ez most a közelség matt nagyon adta magát. A tervem az volt, hogy a köröket már FPV szemüvegen keresztül nézem, így ki is vittem magammal a Furibee VR02 belépő kategóriás darabját. Ilyet egyébként bárki hozhat magával, és követheti azt a képet, amit a versenyzők is látnak menet közben. Így egy laikus is be tud tekinteni a hobby szépségeibe, és azt sem tartom kizártnak, hogy kedvet kap hozzá, hiszen én is így csöppentem bele annak idején.

Ez is eljött, a vég szétszedés formájában. Amikor már nem tartottam igényt az Eachine Falcon 250-re, és már kellőképpen tele volt vele a...mindenem. Pedig több tesztben is megénekeltem, hogy milyen e gép, meg is járta a poklot és a mennyet is. Bizonyos értelemben egy állatorvosi ló volt, más értelemben pedig egy veterán. Vicces, hiszen egy éve vettem, pontosabban 2016 április 18-án, ekkor ugyanis ez a gép még jó vételnek tűnt, mára azonban eljárt felette az idő.

Ózdot szinte minden ismeri történelmi tanulmányaiból kifolyólag. Amikor még a szocializmusban azt hittük, hogy mi leszünk a vas és az acél országa, fontos ipari központ volt, nem mellesleg a környéken fellelhető szénkészleteknek. A rendszerváltás után a jelentősége csökkent, majd a területen gyakorlatilag megszűnt a vaskohászat. Az acélműbe - illetve ami maradt belőle - csak úgy nem is sétálhatunk be, ellenben egy drónnal fölé repülhetünk, és megnézhetjük azt, ami kintről nem látszik.

Már teszteltem egyszer a Furibee F36-ot és nagyon szerettem ezt a kis masinát. Akkor azt írtam róla, hogy a legjobb mini gép, ami a piacon van. 4000 forintért szinte ajándék volt, de azért volt egy nagy baja: nem volt konfigurálható. Ez gyakorlatilag az összes szénkefésre elmondható, ezért mi sem volt természetesebb, mint felrakni rá egy F3-as, szénkefés vezérlőt, beleintegrálni egy vevőt, és máris szintet lépett a masina. Persze nemcsak a tudása, az ára is megugrott, jelenleg az Eachine gépeknek támaszt nettó 15.000 forintos árával erős konkurenciát.

Végre megérkezett a mini játékom, ami már nem is annyira a játék kategória küszöbén toporog, hanem feljutott a nagy fiúkhoz, ugyanis ez egy hobby gép, tehát ne  legyenek előítéleteink a méretek kapcsán. Brushless motorok, F3 vezérlő, csipogó, OSD, vagyis egy olyan komplett kis csomagot kapunk, amit más gépektől nem nagyon. Ennek persze ára van, elég húzós, durván nettó 40.700 forint a BNF verzió, cserébe úgy suhant át a vámon, mint az álom. Mire nem jó a kis méret.

Kimista újabb cikkel jelentkezett, amiben egy kisméretű trikopter megépítéséről lesz szó. Nekem is volt ilyen tervem, még pedig a Hobbyking Trifecta vázára szerettem volna építeni valamit, de ez is a tipikus soha meg nem valósuló projektjeim egyike. Helyenként átfogalmaztam Gábor szavait, azért hogy jobban illeszthető legyen a blog kontextusához, ahol ilyen történt, ott a [a szerk.] felirattal jelöltem.

Az Eachine Chaser88, Aurora 90 és 100 után itt az újabb üdvöske, az Aurora 68. Lassan annyi lesz belőlük, mint a Star Wars rohamosztagosaiból, reméljük nem fogják leigázni a galaxisunkat. Viccet félretéve az Aurora 68 már annyira kicsi, hogy valószínűleg alkalmatlan lesz szabad szemes repülésre, tehát minden a kamerán és az FPV adón múlik.