Amilyen pici, olyan nagy port kavart a multirotoros gépeket kedvelők között ez a filléres csöppség. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a 4.000 Ft-os ára az, amitől mindenki rákattant erre a szobacirkálóra. Nyilván az is sokat hozzá tesz a gép népszerűségéhez, hogy az elmúlt pár hónapban az RC közösség erősen túllihegte a szobában használható versenygépek témakörét. Ez persze részben érthető, hiszen rossz az idő, nem marad más, mint beltérben repkedni. Másrészt viszont a dolognak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Szerencsére az Eachine E010 azok közé a gépek közé tartozik, amik azért megérdemlik a figyelmet.

Kicsomagolás

A doboz a megszokott színvonalat üti meg, semmi különös, a pénzt nem itt költötte el a gyártó. Egy viszonylag impozáns külső burkolatban a legolcsóbb belső csomagolás található, fényes, vékony műanyag, de nem is vártam mást. Ez ilyen, így kell szeretni, úgy sem adna érte senki egy forinttal sem többet, akkor sem, ha szebb lenne.

A doboz tartalmában nincs semmi különös. Van benne egy töltő, aminek a vége speciális, egy szett tartalékpropeller, egy 150 mAh-s, 1 cellás akkumulátor, távirányító, egy minimális leírás, plusz 4 köbméter átlátszó műanyag. Ez teljesen jó így, legalább nem veszünk el a fölösleges dolgok tömkelegében.

Távirányító 

A neuralgikus pontja a pici gépeknek, hogy mennyire lehet őket jól irányítani. Az Eachine egyébként tuti megnyerné a távvezérlők hasonmás versenyét, ugyanis nincs ember, aki megmondaná, hogy a 13 különböző modelljükhöz melyik távirányító tartozik, annyira egyformák. A menekülés vékony ösvényét az jelenti, hogy van belőlük zöld és piros is, szóval akkor ez csakis az Eachine E010 vezérlője lehet.

Az olcsó gépek távirányítói generálisan rosszak. Nem tudom, hogy miért van ez így, de hogy jobb egy fakír ágyat fogdosni, mint ezeket, az szinte biztos. Még sosem próbáltam pöcegödörásó gumicsizmával a kezemen precíz mozdulatokat igénylő tevékenységet végezni, de a távirányító nagyjából ezt az érzést adja vissza, azzal rontva az összképet, hogy az irányítókarok is rövidek.

A fényképeken látható gordiuszi csomót Tamás, akitől a gépet kaptam, egy huszáros vágással feloldotta, ugyanis saját fiziológiai méreteihez igazította a karokat. A hideg fém rúddal jobban is esik a terelgetés, de ez sem képes a gimbalok érzékenységén változtatni.

Azt azért megjegyezném, hogy az érzetek beállításában a legnagyobb mágusok az autógyártók. Ők képesek elképesztően bonyolult mechanikus és elektronikus szerkezeteket beépíteni, csak azért, hogy például a kormányzás kellemes érzés legyen. Ebben az Eachine nem túl jó, már a H8 mini gyenge pontja is ez volt, de még számtalan hasonló modellt tudnék mondani a kínálatból, ami ugyanettől a hibától szenved.

A funkciókat nem tolták túl a gyárban a fiúk, de azért kellőképpen megkavarták a lapokat, hogy ne legyen annyira egyértelmű, mi mit is csinál. A távon a középső és a jobb oldali fel-le nyíl a trim gomb. A front bal a működési módokat - ami lehet lassú és gyors -, míg a jobb a bukfencet aktiválja. A gázkar alatti trim gombnak látszó tárgy bal oldali része a headlesst, míg a jobb a one-key return-t aktiválja. 

Tesztüzem

Ha esetleg egy JJRC H36 jönne szembe és ugyan úgy nézne ki, mint a mi Eachine-ünk, akkor ne legyünk meglepve, a két modell azonos. Senkit ne tévesszen meg a gép gyárilag négyágú propellere, ez itt inkább csak a látványt szolgálja, nem fog a gép gejzírként kitörni a levegőben. Oscar Liang le is vágott kettő lapátot a négyből, én viszont nem mertem a gépet megcsonkítani. A burkolatot azért ledobtam róla, az is -1 gramm, bár igazából nem érezhető.

A gép nagyon könnyű, mindössze 22 gramm akkumulátorral együtt. A vázban 6015-ös motorokat találhatunk, ez majdnem a legkisebb motor, amit használni lehet. Az erőforrások nem túl acélosak, de a kopterben sincs anyag, ezért azt viszonylag jól mozgatja, kivéve ha van rajta bármilyen teher. Sajnos erre a gépre is jellemző, hogy egy gyorsabb fordulás után földhöz vágja magát, ami normális az 1 cellás akkumulátorok esetében, de azért egy picit kiábrándító.

A távval viszonylag jól lehet a drónt terelgetni, csak ne nyomjunk meg a fokozatváltón (lassabb/gyorsabb) és a flip gombon kívül semmit, mert akkor elszabadul a pokol. A headless mód a nevével ellentétben csak felcseréli az irányokat, de hogy ez fantáziadúsabb köntösbe legyen csomagolva, a cég elnevezte "carefree" módnak. Ebben azért van valami, a megnyomás után olyan random mozgást ad elő, hogy tényleg nem kell többet törődnünk az irányítással. 

Nagy küzdelem árán sikerült csak kikapcsolnom a funkciót, ugyanis az lenne a logikus, hogy ha megnyomjuk még egyszer ugyanazt a gombot, akkor az alaphelyzetbe áll, de nem. Mindenféle kombinációt próbáltam, de ez nem segített, csak a ki és bekapcsolás. Ezt azért jobban is megoldhatták volna.

Különösen akkor vicces a dolog, ha a "carefree" módot a "key to return" móddal kombináljuk. A gép következetesen a lakás délnyugati sarka felé húzott, teljesen mindegy, hogy előtte hol álltam és merre repültem. Így bizonyosodtam meg arról, hogy a gyári videóknak megfelelően tényleg ellenálló, mert 10 falhoz verés után sem láttam rajta sérülést.

Aztán menet közben rájöttem, miért van az, hogy mindenki rajong a gépért. Ehhez értenünk kell az egész koncepciót, amit a Tiny Whoop Inductrix nevű, 168 dolláros gép indított el. Ha megnézzük a kinézetét, látható, hogy az Eachine ennek a másolata, csak éppen 1/10-ed árért, viszont kamera nélkül (meg azért vannak más különbségek is).

Az élményt pont az adja, hogy a Tiny Whoopon van egy remek FX798T kamera, ami az E010-ről teljesen hiányzik. E nélkül nem lehet átélni azt az élményt, amit egy FPV képes modell ad, miközben széklábak között veretünk vele. Vagyis az általam tesztelt gépben az égvilágon semmi extra nincsen, amíg nem kapja meg azokat a kiegészítőket - a kamerát és a szemüveget - amitől az egész koncepció értelmet nyer. 

Hogy milyen az Eachine E010? Leegyszerűsítve: semmi különös. Milyen az ára? Remek. Ezért ideális alapot ad mindenféle átépítési hajlam kiélésére. Imádtam a pici gép akkumulátorának feltöltési idejét is, ami nagyjából 20 perc. Egy csomó gépnek ez az egyik rákfenéje, hogy 8-10 levegőben eltöltött perc után 1.5-2 órát kell várnunk a feltöltésre, ami rendesen el tudja venni az ember kedvét a repkedéstől.

Összefoglaló

Az Eachine E010 személyében egy rendkívül olcsó, a kategóriájában elvárható minimumot adó, de nagy különlegességet nem tartogató gépet ismertem meg. Ezért az árért simán lehet venni akár 3-4 darabot is, jó lesz télire átépítéshez vagy alkatrésznek, szerintem ez az igazi felhasználása a quadkopternek. Aki nagy élményt vár tőle, az lehet, hogy egy kicsit csalódni fog, de ez nem azt jelenti, hogy rossz, csak nem sokban tér el a kategória átlagától.