Eachine Tiny QX90 C drón teszt – Fogyókúra update módra

4ca3ed02-ae93-445a-9f7f-1f412edcd949_1.jpgMár a számát sem tudom, hogy a blogon hány különböző mini versenygépet teszteltem. Ha nagyon megpróbálok visszaemlékezni, akkor beugrik a Tiny QX80, a Tiny QX95, a Furibee F90, meg a különböző átépíthető alapmodellek, mint az Eachine E010 vagy a Furibee F36. Eddig egyik sem nyűgözött le, talán a legjobb a QX95 volt, ezt kell most túlszárnyalnia a nettó 15.600 forintba kerülő QX90 C-nek.

 

Kicsomagolás

Ezt a dobozt mintha már láttam volna, bár az utolsó szám más volt. A kreatív részleg nem tombolt, mikor becsomagolták a drónt, de legalább brutálisan kipárnázták, lényegében az összes Tiny QX gép ilyenben érkezik. A sérülésektől extrém védett, ezt csak a Terminator 1 présgépe tudná elpusztítani. A szivacsba metszett furatok érdekesek, több van, mint kéne, valószínűleg azért, hogy más modelleknél ne kelljen változtatni a kialakításon.

Tartalmi szempontból nem sok újdonsággal fogunk szembesülni. Kapunk egy szép sárga, műanyagvázas drónt, egy szett tartalékpropellert, egy karbon propellereltávolító szerszámot, egy USB-s töltőt, egy darab akkumulátort (ami régebben még kettő volt) és egy mesefüzetet, színes képekkel. Ez utóbbi a távirányítóval való párosításban segít, így akinek DSM2, Flysky vagy Frsky protokollos rendszere van, annak nem kell aggódnia.

p1020373.JPG

Amitől már régebben is megütött a guta, az a kamerafelfogatás, amit eddig a leghitványabb módon sikerült megoldani, vagyis sehogy. Lóg a levegőben az egész, SEMMIFÉLE rögzítés nincsen, pedig ez a második gép ebből a típusból, amit látok, mind a kettőnél ugyanezt a „megoldást” választották. Van két pöcök a váz oldalán, hogy oda tegyünk egy befőttes gumit – amit nem mellékeltek -, de ennyi erővel az aljára is ragaszthatták volna. Persze nem nagy cucc megoldani egy kis Tesa kétoldalú ragasztóval a felhelyezést, de ez mennyire tróger dolog már? Szerintem nagyon.

as_1.jpgGondolkodtam rajta, hogy baj-e az, hogy már csak egy akkumulátort kapunk, de aztán úgy döntöttem, hogy nem, mivel az ár is lejjebb ment. Ilyen akkukat már 1000 forint körül lehet kapni, és 3.000 forint egy 4 darabos szett (a cikk végére linkeltem), amiben még töltő is található, tehát sokat nem vesztünk a mostani csomaggal sem.

 

Tesztüzem

A bindelés viszonylag flottul sikerült, bár azért kicsit ezzel is birkózni kellett. Mivel már nem ez volt az első ilyen gép, ezért nekem nem volt túl bonyolult feladat, és egy kis műszaki érzékkel más is könnyedén meg fogja oldani. Csak arra figyeljetek, hogy a váz takarja a párosító lábakat, ezért toljátok arrébb, hogy könnyebben hozzáférjetek.

p1020369.JPG

A leírás meglepően jó, tulajdonképpen minden benne van, ami a beállításhoz szükséges. Örülök, hogy végre erre is figyelmet fordítanak, és nem a „chinenglish” nyelvén írták meg. Kifejezetten hasznos, hogy alkatrészlista kódokat is tartalmaz a füzet, így ha valamit összetörünk, akkor van egy támpont, ami alapján később megrendelhetjük az utánpótlást.

pid.PNG

gyárilag ezekkel a rossz PID-ekkel érkezett a gép

Az első meglepetés akkor ért, amikor képtelen voltam felszállni, úgy pattogott a gép. Ránézésre azt mondtam volna, hogy vezérlő hiba, de aztán belenéztem a PID beállításokba, és láttam, hogy egy nagy káosz az egész. Ezt a gépet hogyan adhatták így ki, hiszen nem tud 3 métert repülni egyenesen? Gyorsan visszaállítottam mindent alapbeállításra, és helyreállt a világ rendje. Nem is állítottam rajta, mert akkora volt a különbség, hogy megelégedtem az alapokkal.

3_1.PNG

A másik érdekesség, hogy nincsen beállítva az ARM kapcsoló, tehát mindenképpen be kell lépnünk a Cleanflightba, különben nem tudjuk beindítani a motorokat. Ezt válasszuk le egy AUX csatornára, míg a módválasztónak használjunk egy másikat. A többi paraméter viszonylag jól beállították, bár a default PID-ekkel a gép függőleges tengelyirányban lassan jobbra kúszik.

Örültem, hogy elkezdhetem a tesztet, de az első egyenes felszállás ötödik másodpercében a motor lerúgta a propellert. Majd még kétszer a következő próbáknál. Ezt nem hiszem el, ezt a hibát már nem tudom, hogy hányadik modellnél látom, és még mindig nem sikerült megoldani? Nem mondom, hogy nincsenek rettenetes propeller felfogatási megoldások, de itt konkrétan semmilyen nincs. Gyorsan rápöttyintettem egy kis pillanatragasztót, ami egyből megoldotta a gondot.

p1020375.JPG

Bár a fenti problémák is számosak, szerencsére a sirámaim itt véget érnek. Az egyik szembetűnő dolog az új váz, ami már nem karbon, hanem műanyag. Kapott egy szép sárga festést, ami egyrészt nekem tetszik, másrészt pedig sokkal könnyebb megtalálni a fűben, ha esetleg elvesztenénk. Ami viszont sokkal fontosabb a színnél, az a súlycsökkentés. A Tiny QX90 a C variánsnál 5 grammal nehezebb. A sárga csoda akkumulátorral együtt 49 grammot nyom a mérlegen (nélküle csak 33-mat), vagyis jelentős súlycsökkenésen esett át.  

Ez sok szempontból előnyös, például jobban bírja az ütődéseket, hosszabb lesz az üzemidő, és gondolom, hogy azt sem kell magyarázni, hogy a műanyag olcsóbb, mint a karbon. Az alacsony súlynál ráadásul a szénszál adta plusz merevség sem igazán számít, mindkettő nehezen törik, tehát nem sokat vesztünk a dolgon. A név ne tévesszen meg minket, ez egy 70 milliméteres váz, tehát egészen jól elboldogul lakásban is.

1_3.PNG

nem spórolták ki a failsafet sem

Nagyon elégedett voltam a repülési idővel. Eleinte nem akartam elhinni a 7:30 percet, de aztán többször sikerült ezt az értéket reprodukálnom, tehát 7 perc simán ki fog jönni másoknál is. Ez durván 1,5-2 perc előny a hasonszőrű gépekhez képest, de van olyan modell, amely fele ennyi idegi tud repülni (például a Makerfire vagy az Eachine E010S).

A repülési tulajdonságok a megfelelő beállítások után jónak mondhatóak. Az 1 cellás, 600 mAh kapacitású akkumulátor azért nem egy erőművész, de akrobatikus mutatványokhoz és a gyakorláshoz éppen elég. Eddig ez a legerősebb variáns, amit az 1S kategóriában láttam, és biztos vagyok benne, hogy ez az alacsony súlynak köszönhető. Maximális feszültségen egészen jól megindul, de azért szívesen kipróbáltam volna egy magasabb C értékű akkuval is.

5.PNG

végre nem kell elforgatni a vezérlőt, és az USB port is hozzáférhető

A legjobban az tetszett a Tiny QX90 C-ben, hogy repülés közben nem éreztem betegnek, mint a Tiny QX80-at, vagy az Eachine E010-et. A fölösleges súlytöbblet ráadásul hajlamos gyorsabban pusztítani a szénkefés motorokat, de ennél elhiszem, hogy tovább fogja bírni, mint a többi.

img_8100.jpg

Mivel az FPV szemüvegemet kölcsön adtam, ezért kölcsön szemcsivel és a monitorommal próbáltam ki a madarat. A kamera elég jó, nagyjából az Eachine TX01 szintjét hozza, kellemes a színkezelés, és szürkületben sem lehetetlen repkedni vele. A kamera hátoldalára sajnos DIP kapcsolókat integráltak, emiatt folyamatosan állítgatnunk kell őket, ha csatornát akarunk váltani. Összesen 32 csatorna áll rendelkezésünkre, a kisugárzási teljesítménye 25 milliwatt, amit egy 520 TVL-es kamerára integráltak rá.

img_8097.jpg

A kamera egyébként képes PAL és NTSC módban is működni, ehhez az összes kapcsolót fel vagy le kell állítani, legalábbis a kézikönyv szerint. Ez egyébként meglehetően nehézkes a pici méretük miatt. Ennél sokkal jobb megoldást használ az Eachine TX01 és a TX02, ahol egy gombot kell nyomkodnunk, és egy kijelzőn követhetjük az aktuális sáv és csatorna számát. Fejlesztést jelenthet még a DVR03-mas variáns, amiben digitális képrögzítő is van, de a TX03 sem elvetendő annak, aki az adóteljesítményt akarja állítgatni.

qx90c-tx-flysky-gh-combo.jpg

Ami viszont idegesítő, hogy a kameraképbe belelógnak a propellerek. Mint egy szecskavágó, úgy kalimpálnak a kép közepén, ami a kitakarás miatt zavaró. A kameraszög nem állítható, de ne gondoljuk azt, hogy azért, mert én csak úgy odaragasztottam. A gyári befőttes gumis megoldás sem jobb, sőt az még pattog is a vázon. Igazából egy normális kameratartó nem kerülhet többe 3 dollárnál, de ez valahogy sosem fér bele az árba. Így viszont a rutinosak nem fogják szeretni, mert mindig 5 fokos döntéssel kell repülni, vagy állandóan alá kell „dúcolni” a kamerát, újabb kétoldalú ragasztócsíkok felhasználásával.

5bdb2c14-e1d9-4c83-8579-b324f51a52f4.jpg

A vezérlő a már jól bevált SP Racing F3 Evo. Jó hír a moddereknek, hogy ugyanezt szerelik a 2 cellás gépekbe is, tehát aki át akarja építeni erősebbre, annak biztosan nem ez az alkatrész fog gátat szabni. Gyárilag Cleanflight fut rajta, de egy későbbi cikk során megpróbálunk ezen változtatni.

 

Hogyan állítsuk be a gépet?

Szeretnék majd egy második cikket is a témáról, ahol átflasheljük Betaflightra a vezérlőt, illetve néhány fejlesztést is végrehajtunk. Veszünk egy kamera tartót, új kamerát helyezünk el a gépen, beállítjuk a PID-eket, és esetleg belevesszük azokat az ötleteket is, amiket a komment mezőben javasoltok.

Ahogy a cikkből is látható, egy remek alapokra épített gépet kapunk, csak sikerült béna dolgokkal elrontani az összképet. Ezért írtam egy rövid kis összefoglalót, hogy hogyan módosítsátok a különböző alkatrészeket és beállításokat, hogy megüsse az elvárható szintet. Párosítsuk a távirányítóval a modellt a kézikönyv szerint, majd következzenek az alábbi lépések: 

  1. kamerarögzítés: én Tesa kétoldalú ragasztót használtam a felfogatáshoz, és a vázon elhelyezkedő három barázdából a belső kettőt használtam, hogy középre essen a súly. Akit viszont zavarnak a képben látható propellerek, az tolja egy bordával előbbre a képrögzítőt
  2. propellerek felragasztása: nem feltétlenül esik le minden propeller, ez attól függ, mennyire tágul ki a „menet”. Nyomjunk pár full gázt egy szőnyeg felett, ilyenkor biztosan lerúgja majd a légcsavarokat. Amelyik lerepül, annak a menet részére tegyünk nagyon kevés pillanatragasztót, majd nyomjuk rá teljesen a motortengelyre
  3. PID-ek alaphelyzetbe állítása: kezdjük azzal, hogy kiütjük a PID-eket, mert a gyárival repképtelen a gép. Nézzük meg, hogy így hogyan repül, majd tetszés szerint állítsunk rajta
  4. arm beállítása: mivel ezt gyárilag nem tették meg, ezért nekünk kell. Tegyük egy kétállású kapcsolóra az AUX 1-et, ez lesz az ARM
  5. módválasztó beállítása: ezzel fogjuk szabályozni a különböző repülési módokat, ezt tegyük egy háromállású kapcsolóra és az AUX-2 csatornára

Ezekkel a beállításokkal már jól használható a gép, a többit pedig megtudjátok a cikk következő részéből.

 

Összegzés

A kezdeti idegeskedés után egészen megszerettem a kis drónt, ugyanis minden hibáját könnyen ki lehet javítani, csak valahogy bosszantó a nemtörődömség, ami körüllengi. A problémák viszont könnyedén orvosolhatóak, a gép erős, a kamera jó, és elég sok fejlesztési potenciált is látok benne a jövőre nézve.

Különösebb hibája nincsen, nettó 15.600 forintért most ez a legjobb választás a szénkefés kategóriában azoknak, akik már rendelkeznek távirányítóval, és nem ijednek meg egy kis szereléstől és állítgatástól.

 Előnyök  Hátrányok

+ könnyű
+ olcsó
+ jó kamera
+ jól repül
+ ellenálló
+ erősebb, mint a többi
+ átépíthető 2 cellásra

- nem megoldott kamera felfogatás

- propellerek benne vannak a kamera képben
- gyárilag rossz PID beállítás
- lerúgja a propellereket, ezért fel kell őket ragasztani

 

Beszerzés és alkatrészek elérhetősége

A drónt és az alkatrészeit itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

Címkék: cikkek, drón, Cikkek