Szerettem volna egy könnyű, kompakt, de egyben erős versenygépet, ami mindent tud, amit az előzőek nem. A Furibee Fuuton 200 pont ilyen, 4 milliméteres unibody váz, csipogó, OSD, 2205 2500KV motorok, szuper könnyű váz és okos építés. A fenti dicshimnusz olyannyira igaz, hogy amikor megnéztem mások videóit, akkor kizárólag ilyen jelzőkkel illették: briliáns, legjobb 2017-es versenydrón, két szó: „vedd meg” és hasonlók. Azért persze ez sem hibátlan, de nettó 48.400 forintért szerintem bomba vétel.

Kicsomagolás

Szabályos téglalap, amely fekete alapon sárga csíkokkal próbálja meg visszaadni a Fuuton márka stilizált robotméhecske logóját, vagy mi is akar ez lenni. Kinyitva a dobozt egy igen jól védett szivacságyból kandikál ki a gép teteje, azt sugallva, hogy mindjárt kiröppen, és már csapathatunk is.

Első pillantásra is nagyon összeszedettnek tűnik a beltartalom, és másodikra is, ugyanis eltérően a többi olcsó – értsd: 300 dollár alatti – versenygépeket forgalmazó márkáktól, jellemzően kegyetlen spórolásszag lengi körbe a terméket, gondoljunk itt a "nevenincs" gyártókra vagy éppen az Eachine-re. A Furibee Fuuton 200 – mostantól csak FF 200 – viszont pont az ellenkezőjét sugallja, a „clean build” szerelmesei is szeretni fogják és a kütyümániások is megtalálják a számításukat az okosan összeválogatott kiegészítők miatt.

Kapunk ugyanis a gép mellé egy tartalék propeller szettet, egy GoPro Session kameratartó profilt, az FPV antennához tartozó 90 fokban elforgatott csatlakozót, két velcro szalagot az akkumulátor felfogatásához és egy kifejezetten okos leírást, ami azért a kínai márkáknak nem sajátja. A fentiekből pont jól jött a mount, ugyanis így fel tudtam tenni a Runcam 3-at a váz tetejére, illetve emiatt vízszintesbe döntöttem az FPV antennát is. Mivel ez egy PNP verzió, ezért vevő nem jár hozzá, de persze van BNF is, 10 dollárral drágábban, amihez egy Frsky RX-et kapunk.

Kézbe véve a testet, egyből feltűnt, hogy mennyire szépen építették meg a gépet. Nincsenek ótvar forrasztások, minden hozzáférhető, a dolgok ott vannak, ahol keressük őket, nem pedig csak úgy találomra behányva a felépítménybe. Az ESC-k a karra kerültek a motor és a középrész közé, míg az FPV adó a karbon hátlapra, így egyrészt könnyen tudjuk állítgatni, mivel hozzáférhető, másrészt a csatlakozó alulról van bekötve, így bármikor lehúzhatjuk, hogy ne nyomjuk el mások 25 milliwattos FPV jelét.

A kameraszög kézzel állítható, de elég jól szorul, ha egyszer beállítottuk, akkor ott is marad, egyáltalán nem remeg, mégis könnyedén fel vagy letolhatjuk, ha nem találjuk el elsőre a szöget. Olyan apróságok, mint a távtartó érdessége -  hogy ne csússzon el rajta a szerszám vagy a kezünk - vagy hogy a vezérlőre úgy rá tudjuk oldalról forrasztani a vevő kábelét, hogy nem kell szétszedni a gépet, mind-mind az átgondoltság érzését erősítik.

Alig találtam pár dolgot, amin finomítani lehetne, de persze azért ez a gép sem tökéletes, erről bővebben a fejlesztési lehetőségek részben olvashattok. Az első benyomás nem csak szerintem fantasztikusan jó, hanem egy másik reptető is megjegyezte, hogy milyen szépen építettem meg. Mikor elmondtam, hogy gyári, meglepődött, mert általában ha nem magunknak építünk, nem lesz ilyen kellemes a végeredmény.

Tesztüzem

Szerencsére rengeteg segítőkész emberrel vagyok körülvéve, ezért az első felszállás előtt kaptam némi instrukciót arra nézve, hogy min lehetne változtatni. Az egyik a motorkérdés, ami a gyáriak állítása szerint 2205 2500KV paraméterekkel rendelkezik. Nem tudom, hogy így van-e, ugyanis semmilyen jelölést nem találtam rajta, szóval ez egy igazi "noname" motor, szerencsére ez nemhogy levonna az értékeiből, hanem sokkal inkább az a megdöbbentő, hogy mennyire brutálisan megy.

Az eddigi versenygépeim meglehetősen különbözően viselkedtek, az Emax mára nagyon gyengének érződik, a Falcon meg ugyan nem volt az, de egy merő betegágyat soha nem jó terelgetni. Olyat viszont egyiknél sem tapasztaltam, hogy a gép annyira erős, hogy ha egy picit is elrontott szaltó után nem veszem el a gáz, egyből 20 métert emelkedik. Ez nagyon sok, és nem nagyon tudtam eldönteni, hogy a motor ilyen erős, vagy az össztömeg ilyen alacsony.

Márpedig a váz egyáltalán nem nehéz, akkumulátor nélkül 265 gramm körül lehet tartani, egy 4 cellás 1500 milliamperórás akkumulátorral pedig 435! gramm, ami hihetetlenül alacsony. Repülés közben szinte már úgy éreztem, hogy még az 1.500 mAh-s is túl sok, de egy 1.300-as áramforrással még lejjebb szorítható ez a súly.

Pedig a vázban nincsenek kivágások könnyítés gyanánt, a teljes alsó rész tömör, 4 milliméteres karbon, könnyű, ennek ellenére ellenálló. Azt mondanám mérés nélkül, hogy a teljesítmény/tömeg arány valahol 10:1 környékén lehet, ami nagyon sok, de ehhez a motoroknak 4.5 kilogramm körül kell emelnie együttesen, ez 1125 gramm motoronként, ennyit pedig az új típusok simán tudnak.

Az FPV adót a gép hátsó részére fogatták fel, 600 mW teljesítmény szerintem már fölöslegesen sok, legalábbis az biztos, hogy mindenkit el lehet vele nyomni, aki 25 milliwattal repül, és sajna nem is állítható. Így viszont a vétel kiváló, és a 40 csatornából lehet is válogatni, de úgyis mindenki egyből az R-re kapcsol, mert ott vannak a legmesszebb egymástól a sávok. Ez három embernél nem is volt zavaró, bár tény, hogy itt is vannak egymáshoz értelmetlenül közel eső állások, mint például az A1, ami 5865, vagy a B8, ami pedig 5866 Mhz.

Eleinte Flysky A8S vevővel repültem, ez nem túl jó választás, és sajnos le is vágtam véletlenül az antennát, amit csak nagyon nehezen sikerült pótolni. Ezért kicseréltem egy Flysky X6B-re, így remek szöcskecsápokat lehet növeszteni a gép elejére zsugorcső és gyorsszorító segítségével. Ha feltesszük ide a kocka kameránkat, akkor azért egy picit zsúfolttá válik a dolog, de a váz is csak 200 milliméter és ez a kompaktság érezhető is.

A kamera 600 TVL-es, de nagyon szép tiszta a képe, igaz végig napsütésben repültem, tehát a fény-árnyék változások kezelését nem igazán tudtam kipróbálni. A látószög 140 fok, ennyi simán lehet, mert akkora lencse van rajta, mint a ház. Formailag nagyon egy HS1177 másolatnak néz ki, teljesen rendben is van a kép, ezen a téren nem volt hiányérzetem.

Ahogy a vezérlőnél sem, bár a Holybro Kakute AIO V1.0 típusához eddig még nem volt szerencsém. Nem tűnik gagyinak, de a tapasztalat hiánya mindig gyanakvóvá teszi az embert, annak ellenére, hogy a motor sem egy nagy brandtől érkezik, mégis remek. Érdekes, hogy a leírás szerint 7-42 voltot is támogat, és a feszültségporton (VBAT) is képes 6S-ig mérni. Nem tudom, hogy ezt mire tervezték, de érdekes lenne egy 6 cellás konfigot építeni rá.

Integrált OSD-t és PDB-t is kapunk, vagyis mindent látni fogunk a kijelzőn ami fontos, amper és feszültség értékeket, műhorizontot, a nevünket, repülési időt, meg amit még a Betaflightban felpakolunk. A gyári beállítások egyébként nem rosszak, azért én kicsit beletúrtam a PID-ekbe is, ezt a szoftveres részben olvashatjátok. A gép stabilitásáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, és ez most nem egy céltalan ömlengés, hanem tényleg ilyen, semmiféle oszcilláció nem tapasztalható, nagyon reszponzív, mindenre egyből reagál, és szépen lehet vele lebegni is, nemcsak éles kanyarokat venni.

A vezérlő szoftverben a „loop time” érdekes módon 2 KHZ/1 KHZ-re volt állítva, ezt megemeltem 2,67-re, itt a processzorterheltség 14%, 4KHZ/4KHZ esetén viszont már 44%, ezt sokalltam (bár van aki így repül), ezért visszavettem az előző értékre. Ez ma már nem sok, de én repülés közben ebből semmit nem éreztem, és szerintem a drónozók 99%-a nem is fog, a versenyzők pedig úgyis maguknak építik a gépeiket.

Az ESC-k BLHeli-S firmwaret futtatnak, DSHOT képesek, bár gyárilag Oneshot125-re vannak beállítva, de engem különösebben ez nem érdekelt, mivel remekül repül így is. A Betaflight ha jól emlékszem 3.01-es verzió, még nem flasheltem fel 3.16-ra vagy hol is tartunk most, mivel így is tökéletesen repült. A gyári ampertűrés 20/30 A, ami egy picit kevésnek tűnhet, ezért figyelgettük repülés közben az OSD által visszaírt értékeket. Emlékeim szerint 77 ampernél nem tudtam többet kivenni az akkumulátorból, ami szerintem gyanúsan kevés, lehet, hogy csak a chip nem mér többet, de majd próbálkozom tovább. Az biztos, hogy a PDB 120 ampert képes elviselni, szóval elfüstölni nem fog.

Az eddigi drónjaim LED paneljeit nem lehetett vezérelni Betaflight alól, az FF 200-ét viszont igen. Nem tudom, hogy kinek mennyire jön be az, hogy a színek és a lejátszási minta is programozható bizonyos mértékig, de én jól eljátszottam vele. Általában ez csak látványelem, hiszen segíti az orientációt amennyiben szabad szemmel repülünk, illetve bizonyos állapotinformációkat írathatunk vissza vele. Én betettem a „Knight Rider-es” kúszófényt, és színváltozással jelzem az élesített állapotot. Valójában ez persze teljesen fölösleges, hiszen armolásra pörögni kezdenek a propellerek, viszont jó tudni, hogy a Fuuton ezt a funkciót is tudja, és még jól is néz ki.

A propeller gyártójára nehezen jöttem rá, szerintem DYS, ami mindig jót jelent, de egyébként is elég nagy DYS rajongó vagyok. Titkon bízom benne, hogy a motorok is azok. Szerintem a kitűnő légcsavar is hozzájárul a gép stabilitásához, és még elég ellenálló is. A háromágú, 5040-es légkavaróval ugyanis sikerült egy gyengébb leszállás során elkapni a fém akkumulátortartó doboz szélét, és nem tört el, pedig az acél és a műanyag csatájából ritkán kerül ki az utóbbi győztesen. Az alapkiszereléshez jár négy darab tartalék is, tehát a kísérletező kedvűek egy szettet összetörhetnek az újabbak vásárlása előtt. Fórumtapasztalatok alapján a Cyclone megfelelő variánsaival is nagyon szépen repül, ha lesz időm, majd kitesztelem ezzel is.

Gondoltam valami gyenge pontja csak van ennek a gépnek, amiért nem szabad megvenni, ezért rápillantottam az alkatrészekre. A Gearbesten minden van, amire szükségünk lehet, motor, ESC, váz, és így tovább, tehát ez is biztosított, ráadásul ez nagy webshop, ezért nem nagyon aggódnék azon, hogy holnap eltűnnek.

 Fejlesztési lehetőségek

Néhány apró hibát azért találtam, amit gyorsan orvosoltunk is. Az egyik, hogy a motor meglehetősen nyitott oldalról, ezért egy nagyobb esésnél tele tud menni kosszal, cserébe jobb a hűtés. Egy egyszerű Kingkong motorvédő tökéletesen megfelelő védelmet biztosít, és alig jelent plusz súlyt.

Az ESC-ket egy ragadós párna rögzíti a vázhoz, ami tökéletesen jó addig, amíg nem lesz koszos és vizes, vagyis az első csapatósabb repülésig. Ezért áttekertük őket szilikon szalaggal, ami csak önmagához tapad, de Tesa bandázsszalag is tökéletes lehet erre a célra. Ezt több drónozótól is láttam, jó puha és erős, szépen elfedi az elektronikát.

Az akkumulátor a gép hasán van, vagyis nincsen a karon leszállótalp. Ez egy szempontból jó, mert ezek imádnak eltörni, más szempontból viszont kevésbé, mivel így az akkumulátorra szállunk/esünk le, tehát ezt mindenképpen védeni kell valahogy. Neten kapható egy „battery protection board” nevű, karbonból készült lap, amin át lehet fűzni az szalagot, és az alján szivacs leszállótalpak vannak. Én ezt szépen fel is fűztem, így megvédhetjük a gépet és az áramforrást is.

A Furibee gyári FPV antennája még nem tudom, hogy milyen stabil, de mivel a gombát műanyag burkolja, ezért feltételezem, hogy törni fog. Szerencsére adnak hozzá 90 fokos csatlakozót, tehát tudjuk forgatni is, ha variálni kell az elhelyezéssel. Egyelőre még ezt használom, de ha esetleg törne, akkor kap a gyári helyett egy Aomway antennát, vagy akár egy sima dipól antennát, mert az sokkal jobban ellenáll az erőbehatásoknak.

Összefoglaló

A cím önmagáért beszél, működés közben nem igazán találtam hibát a gépben. Nagyon erős, nagyon gyors és szerintem hosszabb távon is ellenálló lesz. Az okos elrendezés miatt nagyon jól hozzá lehet férni mindenhez, az FPV adó lehúzható, ha esetleg nagyon zavarnánk másokat, de mivel a versenysávot is tudja, valószínűleg ez sem lesz gond, bár egy kicsit „overkill” ez a 600 milliwatt.

Amit viszont a legjobban szerettem, az a repülési tulajdonságai. Nagyon kezes, szépen fordul, lomhaságnak nyoma sincs, és igazából nem kell különösebben sokat állítgatni rajta. Gyárilag úgy jó, ahogy van, az már csak hab a tortán, hogy kapunk egy GoPro/Runcam kamera felfogató profilt és  egy 90 fokban elfordított FPV antenna csatlakozót.

Korrekt tartalomhoz ráadásul korrekt ár is tartozik, a nettó 58.700 forintos ár sem lenne érte sok, viszonyítási alapként használjuk a Diatone Crusader GT2 200-at, ami 77.000 forint, vagyis majdnem 20.000-el kevesebbet kell érte fizetnünk. Most azonban akciós, a FuriBsIT kuponkóddal 48.400 forintért vihető a PNP verzió, ami így már a kivételesen jó vásár kategóriájába esik.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Furibee Fuuton 200 PNP, Gearbest CN raktár: 169 USD, 48.400 Ft
• Furibee Fuuton alkatrészek