A JJRC H47 egy meglehetősen egyedi ötlettel állt elő: dobjuk el a hagyományos távirányítót és egy giroszkóp segítségével egy marokra fogható vezérlővel, illetve a kezünk mozgatásával irányítsuk a gépet. A megoldás nagyon bejött, rendkívül intuitív a repülés, miközben a 9.000 forintos árba még egy 720 p kamera is belefért.

Kicsomagolás

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi pénzért azt mondom valamire, igényesen csinálták meg, különösen nem annak a tükrében, hogy a JJRC H47 elődjét – a H37 elfie-t, ami Eachine Selfie-ként is létezett - szabályosan utáltam. Egy rendkívül rossz minőségű, széthullásra hajlamos rettenet volt, egy olyan kamerával, amin a hozzávetőleges színeken kívül felismerni semmit sem lehetett, bár a becsukható karok és a zsebre tehető méret már akkor is előremutató újdonságoknak számítottak.

Ehhez képest nagyobb testvérnél már a csomagolás is olyan, mintha egy sokkal drágább drónt találnánk a felnyitható tetejű táska alatt. Kis tartó tok, amelynek a felülete is kellemes tapintású, de ami sokkal fontosabb, hogy védi a beltartalmat, és még jól is néz ki. Kinyitva a szokásos dolgokat pillanthatjuk meg, leszálló tappancsok, csavarhúzó, 2 db akkumulátor, töltőkábel, néhány leírás, a JJRC H47 - amit Elfie + -nak is neveznek -és a „távirányító”.

Ez utóbbi adja az egész csomag sava-borsát, a belsejében egy giroszkópot találhatunk, így a kézmozdulatainkkal terelgethetjük a gépet. Fogásra nem különösebben jó minőségű anyagokat fedezhetünk fel, de ebben az árszegmensben ez abszolút elfogadható. A gép az elődhöz képest teljesen új dizájnt kapott, ami nemcsak a jobb kinézettel, hanem a minőség javulásával is járt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a DJI sikítva kivonul a piacról, de a látványos anyaghibák eltűntek, csak a műanyag maradt hártyavékony.

A drón természetesen megtartotta az elődmodell telefonos, WiFi alapú távirányítását is, tehát tetszés szerint variálhatjuk, mivel akarjuk terelgetni járművünket. A leírást érdemes átlapozni, ha mobillal akarunk kavarni, bár az applikáció nem túl bonyolult, a sok ikon között könnyű elveszni.

Fontos megemlíteni, hogy három variáns kapható, amelyek csak az akkumulátorok számában térnek el. Lehet az alap 1 db vagy a bővített 2, illetve 3, ez egyben az üzemidő növelését is jelenti. Nagyjából 6-8 perc egy telep, attól függően, hogy mennyire agresszívan toljuk a drónnak. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy töltőkábelből csak egy van a dobozban, vagyis a töltés az akkuk számával arányosan fog nőni.

Tesztüzem

Beállítanunk nem kell semmit a távirányítón, csak a gombok funkcióit kell megjegyeznünk, de mivel ez elképesztően intuitív, ezért a leírás átfutása után 10 perccel már flottul fogunk repülni. Ahogy látható, csak egyetlen kar van a szokásos kettő helyett, az előre-hátra és a jobbra-balra mozgást a kezünk döntögetésével lehet végrehajtani, amiben egy giroszkóp siet majd segítségünkre. A maradék kar fel- és lemozdítása a gázt, az oldalirányú a tengelykörüli forgást szabályozza, a kar lenyomására pedig beindulnak a motorok.

Ahhoz hogy a drón repüljön, párosítanunk is kell a kontrollerrel, ami mindkét eszköz bekapcsolásával és a gázkar fel-le mozdításával vihető véghez. Találhatunk továbbá egy meglehetősen nagy, ravasz szerű felület a giroszkópos iránytó elején, ezzel váltogathatunk a sebességfokozatok között, három lépésben. A maradék négy gomb alapvetően a funkciókat szabályozza, de a rombusz alak legalsó csúcsán elhelyezkedőt jegyezzük meg: ez a vészkapcsoló, megnyomására a motorok leállnak a drón egyből leesik.

Az óra járásával egy irányban indulva, balra a fények ki- és bekapcsolását állítgathatjuk, felül a soha nem használt headless mód, míg jobbra a kalibráció helyezkedik el, ez utóbbit érdemes a felszállás előtt végrehajtani. Mondhatnám, hogy köszönöm, hogy elolvastátok, a lényeget már tudjátok, mehettek repülni, de azért még néhány finomságra érdemes kitérni.

Első dolog, ha nem nyomunk semmit és nem is döntjük a kezünket semerre, akkor a drón a beindítás után egy helyben fog lebegni. Arra vigyázzunk, hogy az oldalirányokat a gyártó felcserélte, a jobbra a balra és ez fordítva is igaz. Ennek megváltoztatására nem is találtam semmilyen lehetőséget, de gyorsan megszokható, nem is zavaró,  persze azért eleinte okozhat meglepetéseket.

Ami az applikációs irányítást illeti, ez megegyezik gyakorlatilag az összes hasonszőrű géppel, amiről már rengeteg tesztet írtam, ilyen volt a TK110W, a Skytech TK110 vagy éppen a Tianqu drón, a funkciók is gyakorlatilag ugyanazok. De miért használnánk ezt, ha itt a remek giroszkópos vezérlés?

Természetesen a kamera is kihagyhatatlan kelléke a mai termékeknek, itt egy 720p egység dolgozik 25 FPS-sel, viszonylag jól, legalábbis, ha az árat is belehelyezzük a képletbe. Azért persze nem kell csodát várni, de alapvetően nem a képrögzítő egység a hibás az alacsony minőségért, hanem a szénkefés rendszer folyamatos billegése. Gyakorlatilag képtelenség stabilan repülni úgy, hogy ne dőljön a géptest, emiatt a kép is állandóan liftezik.

A kamera szöge állítható, de csak kézzel, így a felszállás előtt kell ezt megtennünk. A teljesen vízszintes pozícióhoz képest viszonylag nagy szögben dönthető, de 10-15 foknál többet nem érdemes rajta fordítani, inkább játszunk a távolsággal. Ugyanez igaz a képekre, egész jókat lehet csinálni, ha nyugodt pozícióból tudjuk azokat elsütni.

Mivel a JJRC H47 nem rendelkezik SD kártya bemenettel, ezért automatikusan a telefonra rögzítünk, és az egyben az élőkép megjelenítéséért is felel. Sajnos elég nehéz követni a drón mozgását a kijelző alapján, ugyanis sokkal inkább az irányítással leszünk elfoglalva, semmint hogy lepillantgassunk a kezünkre. Ellenben, ha a giroszkópot használjuk, akkor „utasként„ vihetünk magunkkal egy nézőt, ami azért eléggé jópofa.

A repülési tulajdonságok meglepően jók, egészen finoman is irányítható, de nyilván egy 1 cellás, 500 mAh kapacitású gépből nem lesz Elon Musk űrrakétája, de kezdőknek a 3 sebességi fokozat tökéletesen elég lesz. A stabilitás sokkal fontosabb, ami tényleg meg is van, ha nem fúj a szél, vagyis a barometrikus szenzor pozitívan járul hozzá a repülési érzet jobbá tételéhez. A csatlakozó viszont egyedi, vagyis bármilyen akkut nem társíthatunk gépünkhöz.

Ami viszont meglepett, hogy elég jól lehet dönteni a testet, így egészen szép íveket lehet leírni a JJRC H47-tel, egy fa megkerülése némi gyakorlás után könnyedén kivitelezhető. Amikor pedig leesik a feszültség, akkor szépen magától leszáll, de persze a föld felett néhány tíz centivel egyszerűen disarmolhatjuk is. Biztonságos és okos megoldások, pont az ilyeneket szeretik a kezdő drónozók is.

Összegzés

Nagyon pozitívan csalódtam ebben a lesajnált, összecsukható mini drón kategóriában. Azt hittem, semmire sem jók, de kezdőknek egyértelműen ajánlott, aki pedig csak a giroszkópos irányítás miatt venné meg, az sem fog csalódni, nagyon jó móka. Azért persze a tudását helyén kell kezelni, de egy 9.000 forintos gépnél általában ennyit sem várunk el, pedig ez a modell mindenképpen többet ad, mint amit elsőre gondolnánk.

Egyetlen szűk keresztmetszet, a szénkefés rendszer ellenálló képessége lehet, de ezeket a drónokat nem az örökkévalóságnak tervezték, tehát mi sem tekintsünk így rá. A telefonos irányítás nem rossz dolog, de az FPV élőkép és a vezérlés eléggé egymást ütő tevékenységek, tehát nem a JJRC H47-tel fogunk magunkból élőképes nindzsát nevelni. Ezt leszámítva viszont csak ajánlani tudom.

Beszerzés és alkatrészek elérhetősége

A drónt itt vásárolhatjátok meg, érdekesség, hogy a nagyobb távval olcsóbb (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• JJRC H47 drón, Gearbest: 35 USD, 9.100 Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.