TKKJ TK116W vitality drón teszt - Borral feljavított kóla

3_7.jpgBár a dobozon nem szerepel, a mai drón valószínűleg a Skytech terméke, a régebbi TK110 felújított változata. Ezt a modellt már januárban is szerettem, de a kamerája eléggé csapnivaló volt, szerencsére az utódmodell többek között ebben is szignifikáns javulást mutat fel. Aki pedig a hordozhatóságra helyezné a hangsúlyt, annak jó hír, hogy a drón karjai becsukhatóak, így pedig már igencsak megfontolandó az érte kért 9.400 forint, amelyet EU Express szállítással vám és ÁFA mentesen szerezhetünk be.

 

Kicsomagolás

A TK116W-t nem titkoltan a DJI Mavic típusú drónja ihlette, de ezzel nincs egyedül, említhetném még a VISUO vagy éppen a Skytech vagy éppen az Eachine modelljeit is, persze az is lehet, hogy mindhármat ugyanaz a cég gyártja, csak más márkanév alatt. Számunkra azonban nem ez a lényeges, hanem, hogy a szűk 10.000 forintért mit adnak a pakkban. A csomagolás csinos, fényes fekete-sárga alapon mutatja be a gépet, illetve hirdeti a márkanevet. De mi nem dőlünk be a külcsínnek, nézzük mi a beltartalom.

img_9979.JPG

Sokszor szoktam elsütni azt a szópárt, hogy valaminek a tartalma "a szokásos", de hát mit lehet az alábbi listára mondani?:

- 1 db TK116W drón
- 1 db távirányító
- 4 db pót propeller
- 4 db propellervédő keret
- 1 db csavarhúzó
- 1 db akkumulátor és USB kábel
- 1 db leírás, egészen normális angol nyelvtannal
- 1 db telefontartó csipesz

img_9901.JPG
Mint látható, a Szent Grált ismét nem rejtették el a termék mellé, a megszokott minimumot viszont most is megkapjuk.

img_9909.JPG

Nem akarom az összes olyan dolgot újra felsorolni, amit már a Tianqu/VISUO és a Skytech TK110 drón kapcsán leírtam, szóval aki mélységében szeretné a témát vizsgálni, vagy érdekli a konkurencia, az tekintse át a fentebb linkelt teszteket. Az alapkoncepció az, hogy egy olyan drónt dobjon a gyártó piacra, aminek a karjai a quadkopter testére csukhatóak, így bárhova magunkkal vihetjük a táskánkban. Ez olyannyira igaz, hogy én is elvittem januárban síelni magammal egy ilyen modellt, és a hotel kertjében repkedtem vele.

4_5.jpg

A másik két "selling point" a magasságtartás és az elfogadható felvételeket készítő kamera, illetve néha még a szoftveres funkciók - headless mód, korlátozott útvonal repülés és természetesen a WiFi-s élőkép -, amiért az emberek zabálják ezeket a gépeket. Fontos azt is látni, hogy az applikáció alapú gépek mellé kell egy telefon is, de ettől olcsók, nem kell kifizetni egy 20-30.000 forintos megjelenítőt. A fentiek tükrében kell megvizsgálni a kapott terméket, tehát ez lesz a vezérelv, végig a cikk során.

img_9913.JPG

Ami a minőséget illeti, az bőven az elfogadható kategóriába esik, de itt azért vékony anyagokból beszélünk. Ez teljesen normális, mivel minél könnyebb valami, annál egyszerűbb a levegőbe emelni, ráadásul az üzemidőre is jótékony hatással van az alacsony súly. A karok kinyitó mechanikája lehet még gyenge pont, de az kifejezetten időtállónak érződik, kellemesen kattan kihajtásra és becsukásra.  

 

Távirányító

Ellentétben az eddigi modellekkel, a TKKJ TK116W-nek teljesen egyedi távirányítója van. Letisztultságban közel áll a drágább modellekhez - mint a Xiaomi vagy a DJI sajátjai - de természetesen anyagminőségben messze elmarad tőlük. Ami szerintem zavaró, hogy a vállra bezsúfoltak 3-3 gombot, viszont elég nehezen kitapinthatóak, és elég picik is, így egy felnőttnek nem könnyű őket megnyomni. Ehhez képest a kontroller elején a Hortobágyot megszégyenítő méretű üres terület tátong, ami eleinte fura, de a teljesen feltolt irányító karok kifejezetten jól kézre állnak.

img_9903.JPG

Elvileg két antenna fül áll ki a szerkezet tetején, ami azt feltételezné, hogy duálisan adja a jeleket a TKKJ TK116W felé, a hatótáv viszont nagyjából 60-80 méter, szóval ha így is van, ebből olyan túl sok előnyünk nem származik. Persze lehet, hogy ezen a 80 méteren a világ legstabilabb jelét adja le (nem, mert érezhető a lag), de ez nem sok vásárlót fog érdekelni.

Az általa kezelt funkciók viszont igen, ugyanis több mint bőséges a felhozatal. Kezdjük az alapoktól, a távirányító mode 2-es - vagyis a gázkar bal oldalra esik -, de a jobb oldali váll LED vezérlő és a bekapcsoló gomb együttes megnyomásával a két irányító joystick felcserélhető. Ezt azért fontos kiemelni, mert enélkül nem tudjuk irányítani drónunkat. A többi funkciót az alábbi módon tudjuk vezérelni:

  • bal váll alsó gomb: videó indítása, leállítása
  • bal váll középső gomb: fényképezés
  • bal váll felső gomb: 360 fokos bukfenc
  • jobb váll alsó gomb: LED-ek ki- és bekapcsolása
  • jobb váll középső gomb: headless mód (irányok felcserélése) és egy gombos visszatérés
  • jobb váll felső gomb: sebességfokozatok közötti váltás
  • bal irányító kar jobbra be, jobb irányító kar balra le: vészleállítás, beindítás
  • bal és jobb irányító kar jobbra le: giroszkóp alaphelyzetbe állítás
  • jobb irányító kar megnyomása: automatikus fel- és leszállás
  • bal irányító kar megnyomása és jobb irányító kar húzása: a drón finomhangolása a jobb kar irányának megfelelően

img_9906.JPG

Jó kis lista nem? Na ezt mind állítgathatjuk kedvünk szerint, de érdemes magunkkal vinni a leírást, ha nem tudjuk fejben tartani, ahogy például nekem sem ment. A fenti dolgok jelentős részében aktív szerepet játszik a barometrikus szenzor, ami nemcsak a TKKJ TK116W-t tartja szintben, de a fényképezést is nagyban megkönnyíti, még akkor is, ha a gépünket csak szénkefés motorokkal szerelték. A távirányító áramellátásáért pedig 4 db AA elem felel, ami átlagosnak mondható a játék kategóriájú gépek között. 

Slusszpoén, hogy a távirányító force feedbackes, vagyis minden funkció aktiválását rezgéssel jelzi, ez például a fényképezésnél elég hasznos, innen tudjuk, hogy a felvétel elkészült.

 

Tesztüzem

Egyből feltűnt, hogy a kamera lencséje jóval nagyobb, mint az előző két konkurensnél, ráadásul egy műanyag búra is védi a mechanikai behatásoktól, amit ránézésre szintén a DJI modellje ihletett.

img_9916.JPG

A hirdetett 720p szerencsére megvan, de azért ez nem egy GoPro 1280x720 pixeles felbontása. A felvételhez szükséges SD kártya helyet a hason az első részen, közvetlenül a kamera mögött találhatjuk, ide kell behelyeznünk az adattárolót, de nem kell nagy dolgokra gondolnunk, nem fog rá ömleni az adat, szerintem egy Class 10-es is bőven megteszi.

A videó elég jó, legalábbis az ígért felbontáshoz képest és 9.400 forintért. A baj az, hogy a drón folyamatosan mocorog, emiatt remeg a tartalom, és ez minden mozgókép halála, nagyon zavaró, mikor az ember vissza akarja nézni. Persze nem kell egy HD felbontású anyagot egy 50 colos Full HD TV-n nézni, mert akkor kiábrándító, de egyébként nem lenne rossz, csak éppen a bitráta van a béka segge alatt. A videóba tettem egy kis játékot, próbáljátok meg elolvasni, mi van a papírlapra írva, és alulra kommenteljétek be, hogy mit láttatok. 

A fényképek megegyeznek a videó felbontásával, vagyis HD minőségűek, bár ezt az utóbbi szót zárójelbe lehet tenni. Ennek ellenére ez még nem olyan rossz, mert pl. a Skytech TK110 képei szó szerint büntettek ehhez képest, szóval csak nézőpont kérdése, hogy valami Mona Lisa vagy tempera folt.

screenshot_2017-11-01-21-48-44-247_com_skytech_dronefpv.png

A szoftver nem a cég sajátja, a WiFi Go applikációval már máshol is találkozhattunk. Valójában persze semmi extrát nem tud, viszont szerencsére alapból sok lehetőséget nyomkodhatunk végig. A piktogramok viszonylag egyértelműek, pont ugyanilyen elven működik a Visuo és a Skytech TK110 sajátja is. Ahhoz, hogy mindent lássunk, az alábbi gombokat kell benyomkodnunk: off-ot on-ra, plusz a két háromszöget és a fogaskereket, ekkor megjelennek az oszlopmenük is. A teljesség igénye nélkül a lehetőségeink:

  • fényképezés és videókészítés
  • virtuális távirányító, amikor a képernyőre rajzolt irányítókarokkal vezérelhetjük a drónt
  • nagyon korlátozott útvonal repülés
  • automatikus fel- és leszállás
  • sebességállítás
  • különböző szoftveres funkciók, például headless

img_9982.JPG

Az áramforrás egy kamu okos akkumulátor, ez azt jelenti, hogy ugyan egyedi tokozást kapott, de plusz elektronika nincs rajta és USB porton keresztül lehet tölteni. Az ilyen trükközéseknek mindig pénzszerzési oka van, így ugyanis más gyártó akkumulátorát nem tudjuk a gépbe helyezni. A kapacitás viszont 1 cellás akkumulátorhoz képest brutális, 1300 milliamperóra, legalábbis papíron, ami kifejezetten hosszú üzemidőt sejtet. És ez a valóságban  is így van, több mint 10 percet repül, kicsit untam is már vele a játékot, hiszen a komolyabb gépekhez szokott illetőknél ez nem jelent túl intenzív élményt.

Pozitív csalódásként éltem meg a TK116W repülési tulajdonságait. Persze ez a gép is tipikus szénkefés jegyeket hordoz magán, nem túl erős, cserébe elég stabil. Azért az irányító karokra nem kifejezetten reagál jól, nagyobb távolságban jelentős késés alakul ki. Ennek ellenére nem rossz vele repülni, inkább csak mókás, és ez az érzet azért nagymértékben származik a kellemes távirányítótól is. Első gépnek kifejezetten ajánlott, nagyon könnyen repülhető, és nem produkál agresszív kitöréseket, amelyek egy tapasztalatlanabb pilótát zavarba hozhatnának. A technikásabbakat viszont zavarni fogja a reszponzivitás hiánya, illetve nagyobb távolság esetén a lassú reakció. Reméljük, azért Final Glide nem sértődik meg a fenti videóért.

img_9912.JPG

Ugyanez a hangjáról nem mondható el. Bekapcsoltam beltérben, és konkrétan megijedtem a zajtól, amit az áttétel mechanika csinál, szóval csöndesnek egyáltalán nem nevezhető. Ez viszont kültéren nem zavaró, ahol van egy kis háttérzaj, ott teljesen elveszik a fura, daráló működési zaj. A barometrikus szenzortól viszont nem voltam elájulva, sokszor indokolatlanul liftezett, pedig ugye nem kellene, hiszen pont ez lenne a lényeg: a magasságtartás.

img_9911.JPG

A LED-ek is kifejezetten jók, elég erősek ahhoz, hogy mindig tudjuk merre áll a drón, és szerintem pont ez a lényege a fényeknek. Nem mondom, hogy igazi "night flyer", de az alapvető igényeket kielégíti. Akit pedig zavar, az nyugodtan kapcsolja ki a távirányító jobb vállán megtalálható alsó gombbal. Vicces, hogy a szokásos zöld-piros orientációs LED-eken túl elől van két fehér reflektor is, ami úgy néz ki, mintha a kamera megvilágítását adná, de valószínűleg nem, viszont nagyon dögösnek hat.

 

Összegzés

Nem különösebben szeretem ezeket az olcsó, összecsukható gépeket, de a TKKJ TK116 9.400 forintért annyira olcsó, hogy ha valaki első drónt szeretne venni, bátran ajánlanám neki, hiszen az első fecskéket mindig mindenki nagyon gyorsan kinövi. A tipikus szénkefés motor+WiFi FPV-ből fakadó hibák azért itt is megtalálhatóak, de ha ezen túl tudunk lendülni, akkor kapunk egy sokat tudó, hosszú üzemidejű gépet, egy még elmegy kamerával. Aki pedig szereti a különböző szoftveres funkciókat, az díjazni fogja az applikáció lehetőségeit, ami egy kezdőnek igencsak nagy élmény lehet.

 Előnyök  Hátrányok
 + jó fények
 + hosszú üzemidő
 + sok szolgáltatás kevés pénzért
 + applikáció alapú vezérlés
 + jó távirányító
 + könnyű hordozhatóság
 + 2 MP kamera
 + könnyű vele repülni
 - barometrikus szenzorban láttam már jobbat
 - nagyobb távolságban késéssel fordul
 - nem túl gyors
 - "egyedi" akkumulátor
 - a WiFi képátvitel minden nyűgje

 

A drónt itt vásárolhatjátok meg, érdekesség, hogy a nagyobb távval olcsóbb (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.

Címkék: cikkek, Cikkek