A Beebeee 66 drónt azért vettem, hogy télen is lehessen repkedni, míg kint farkasordító hideg tombol. Ne legyen túl erős, férjen el a bútorok között, és ha már mindig a brushlesseket dicsérem, akkor ilyen motorral szereljék. Így megvettem a fenti kis szörnyeteget, beltérben való játékra, durván 22.000 forintért.

Kicsomagolás

Egyik nagy előnye ezeknek a drónoknak, hogy a kicsi doboz miatt simán átjönnek a vámon. Nem az első már, amit rendelek – lásd az Arfun modelleket vagy a Furibee Q95-öt – és eddig még mindig megúsztam a megúszandót, egyszerűen senki nem gondolja, hogy ez érték, és bizonyos szempontból ma már nem is az.

A beltartalmat mondhatjuk bőségesnek is, a Beebee 66-on kívül kapunk egy szett propellert – aminek az eltörési hajlandósága meglehetősen alacsony –, 4 db 3D nyomtatott, UV zöld színű oldaltartó, akkumulátor és két elektronikai panel, egyik egy 90 fokban elforgatott USB adapter, a másik pedig az áramforrás töltéshez szükséges kiegészítő elektronika.

A fentiekből két dolog derül ki, egyrészt nagyon nehezen férünk hozzá az USB porthoz, márpedig konfigurálnunk biztosan kell majd, mert ez egy PNP modell. Persze a motort is levehetjük, három csavar az egész, de a cég jó fej volt és megkímélt minket a szívástól. A másik trükkös rész az akku csatlakozója egyedi, tehát bármit nem fogunk tudni rátenni, esetleg átvégződtetjük és kész, ahogy én is tettem.

Minőségre a gép egészen kellemes, a TPU-szerű anyagból nyomott vörös védőkeretről elhiszem, hogy tényleg ellenáll az ütéseknek, míg a karbonból készített propellervédő tényleg véd, tehát ideálisnak tűnik beltéri reptetésre. A szerelés viszont egy igazi rémálom, olyan kicsi minden. Meg fog gyűlni a bajunk a vevő elhelyezésével, sőt én egy forrpadot is benéztem az elején, ugyanis a vezérlő összesen 16 mm, ezen van 4 láb, gyakorlatilag jelölés nélkül. Szóval birkózni kell vele, de azért össze lehet hozni a dolgokat.

Konfigurálás

Senkit ne tévesszen meg az, hogy nem tüntetik fel a pontos megnevezését a terméknek, a Full Speed Beebee 66 egy PNP modell, vagyis nincs benne vevő, emiatt konfigurálni is kell rajta. A nehézséget nem az okozza, hogy kell bele tenni egyet, hanem hogy milyet, ugyanis nagyon kevés típus fog beleférni, ezért erősen javallott az ARF, vagyis a vevővel érkező darabot kérni, ezzel megspórolhatunk sok ősz hajszálat.

Flysky-t használók szomorúak lesznek, ugyanis már az A8S is túl nagy bele, én egy Frsky Pro vevőt műtöttem be a burkolat alá. Itt ugyanis nem igazán számít a hatótáv, a diversity funkció és hasonlók, lévén úgyis csak lakásban fogunk vele repkedni. Az egyértelműség miatt ide tettem a vezérlő képét, hogy látható legyen, mit hova kell forrasztani. Balról nézve a forrpadok: föld, +5V, jel, +3.3V, vagyis az első háromra kell tennünk egy átlagos vevőt (bal felül látható kép felső éle).

A Betaflight beállítások a szokásosak, KIVÉVE, hogy a megszokott vezérlő elhelyezéstől eltérően itt nem nemcsak egy szimpla 90 fokos forgatást kell végrehajtanunk, ugyanis az FC 45 fokban áll előre, vagyis élére „fordítva” ráadásul fejjel lefelé helyezkedik el. Ezt a „board and sensor alignment” alatt kell beállítanunk, a roll értéknek kell adnunk 180 fokot, míg a yaw értékhez -45-öt. Nem emlékszem, hogy ez gyárilag be volt-e állítva, mert egy full chip erase-zel feltettem a Betafligh 3.2.3-at, hogy kipróbáljam az új funkciókat - a kép egy másik videóból van, ahol még 3.1.7-tel látható.

Tesztüzem

Miért vettem ezt a gépet és nem mondjuk egy bármelyik szénkeféset helyette? Egyrészt azért, mert már van abból egy maréknyi, másrészt pedig még sosem volt 1 cellás, brushless motorral szerelt masinám, ami elég kicsi ahhoz, hogy beltérben reptessük. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy 30x20 méteres hangárban nyomjuk neki, hanem azt, hogy otthon, a lakásban, 50 négyzetméteren is élvezhető legyen a móka.

Senkit ne tévesszen az meg, hogy egy pici gép „csak” 2S, ezek gyakorlatilag átlagember számára repülhetetlenek beltérben, és nincs is értelme lezúzni vele a drónt és a bútorokat. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy legyen rajta propellervédő keret, ezen pedig van, ráadásul karbonból. A másik, hogy a felépítmény burkolt legyen, hiszen ez nem olyan móka, hogy ott egy fa, akkor másik irányba repülünk, itt MINDENHOL fák vannak, csak úgy hívják őket, hogy székláb, meg asztal.

Gyorsan a műszaki paramétereket is elszajkózom, bár szerintem ez itt másodlagos: Sunnysky 0703 15.000 KV motorok átbrandelve, F3 Omnibus vezérlő, amit itt Full Speed Tiny 1S F3-nak hívnak, és van hozzá egy remek gyártói oldal is. ESC DHSOT 600-at tudó 6A áramtűrésű darab, de mivel nem lehet 2 cellán repülni vele, ezért nagyjából mindegy is. Az adó 25 mW nem állítható, de ez lakásban elég kell, hogy legyen, kivéve, ha a szegedi csillagbörtön vasbeton falain akarjuk átnyomni.

Az akkumulátorra egy picit visszakanyarodnék, ezt a Gaoneng gyártja, 250 mAh és 30-60 C-s, nem is érződik gyengének, csak éppen az üzemidő meglehetősen kevés, olyan 1,5-2 perc. A csatlakozó mcpx vagy JST PH 2.0-nak is szokták hívni, én nem nagyon emlékszem rá, hogy ezt bárhol is láttam volna - de, a pici Eachine modelleknél -, nem mondanám általánosnak.

Mivel LiHV – vagyis 4.35 V a maximális cellafeszültség – ezért akármivel nem lehet tölteni, szóval ez lenne az első dolog, amit átcserélnék normál 4.2 V Lipora. Teljesen szükségtelen és semmit nem lehet érezni a +0.15 voltból, viszont kell hozzá a spéci elektronika. Az USB adapter pedig annyira gyenge volt, hogy a kábel csavaróerejétől levált, nagyjából a 10. bedugásra, és így "megöngyilkolta" magát, szóval ezeket nyugodtan lehet szanálni, és átállni mondjuk Turnigy 260 mAh 35-70C akkukra.

Ami a motorokat illeti, a Sunnysky 0703 15.000 KV nagyjából olyan hangot hallatnak, mint amikor egy macska medvecsapdába lép, és visítani kezd. Eléggé zajos, ami egyébként teljesen lényegtelen lenne, szabad térben, a lakásban viszont nem annyira. Meglepődtem, hogy mennyire gyengének érződik egy kétcellás gép után, ami az extrém pici propellernek és az alacsony feszültségnek köszönhető. Na de pont ez a lényeg a lakásban nem? Hogy ne legyen túl erős, és hogy szépen repüljön, ez utóbbi igaz is, nem vibrál, nem remeg, szóval ezzel nincs gond. Cserébe viszont sokkal nehezebb repülni beltérben, mint kint, és a tér is nagyon behatárolja, mit tudunk tenni.

A Fullspeed Beebee 66-tal inkább vicces repülni mint jó. Először is az állandó vinnyoság egy idő után elég fárasztóvá válik, másrészt a rövid üzemidőnek köszönhetően a folyamatos akku cserélgetés eléggé idegesítő tud lenni. Mivel minden tárgyon pattanunk egyet, elég nehéz őket kerülgetni, és hely sem nagyon van az íveket jól meghúzni, sokkal több yaw-t kell a mozgásba tenni. Összességében eléggé játék hangulata van az egésznek, sem mint komoly.

A motor egyébként nem gyenge, ugyanis a másik Full Speed gépen, a BAT 100-on pont ugyanez van, és az megy, mint a meszes. Gyakorolni egyébként kellemes, csak a fránya üzemidő nagyon rövid. Mivel itt a súly kardinális kérdés, hiszen nem nagyon van plusz erőtartalék a gépben, ezért a szárazon 28 gramm, akkuval pedig 34, ami nem túl sok, de a gép sem erős. Nagyjából 35-40%-on lebeg, tehát nem fog rakétaként a levegőbe emelkedni.

Ami viszont bosszantó, hogy az akkumulátor a hasán van, és emiatt nem tudjuk egyenesen letenni, mert állandóan oldalra dől. A keret miatt persze így is fel tud szállni, csak amikor lekoppan a földre, akkor hajlamos rántani egyet a csatlakozón és jön a vezérlő reboot, „dii-di-di-di-dididi”, és kezdhet előröl az egészet. Ezt az is tetézi, hogy elég rövid a kábel és feszíti a fejet, szóval picit előre kell tolni, ilyenkor viszont a súlypont nincs középen. A lényeg, hogy ha átvégződtetjük a szokásos 1S csatira, akkor ez a probléma megoldódik.

A kamera viszont egészen jó, és a beltérben repülésnél nincsenek is olyan problémák, hogy hirtelen változnának a fényviszonyok, vagy fa alá be majd ki, és elvakul a kamera. A VTX hatótávja pont jó, de azért ha elég fal mögé megyünk be, el tud menni a jel, de azt hiszem, ezzel kapcsolatban nem nagyon reklamálhatunk. A kamera döntöttsége viszont fölöslegesen túlzó, mert így nagyon nagy gázzal kell repülnünk, ami tovább csökkenti az egyébként is szűkös üzemidőt.

A Beebee 66-nak egyébként van egy Lite verziója is, ami megegyezik a tesztalannyal, annyi a különbség, hogy a felső burkoló elemet eltávolították, a helyén van egy műanyag kameratartó, így megspórolhatunk 4 grammot, ami durván 15%. Erre mondja a gyártó, hogy +1 percet repül és ez ugye akár +30% is lehet, ráadásul ez is beltérbe való, tehát lehet, hogy az ebben az esetben jobb választás. A kameratartó egy 2 dolláros dolog, így fel lehetne rakni a sima Beebee 66-ra is, csak kár, hogy 12 USD a szállítás.

A végére pedig egy videó, nem tőlem, ugyanis valamit szarakodott ez az átokfajzat Eachine ROTG01, a kábel lehet kontakthibás, szóval sajnos erről most nem lesz videó, egyelőre, de a későbbiekben bepótoljuk, addig is nézzétek meg Lewis Lee FPV pályát.

Összegzés

Kicsit mást vártam a Beebee 66-tól, mint amit kaptam. Az egyik nagy negatívum a rövid üzemidő, a másik a kontaktos akku, de ezeket szerencsére átvégződtetéssel és egy másik áramforrással orvosolni lehet. Az sem elvetemült ötlet, ha egyből a Light verziót vesszük, az ugyanis 15%-kal könnyebb, ami biztosan jótékonyan hat az üzemidőre.

Aki viszont valódi „verseny drónt” szeretne vagy kint is repülne, felejtse el ezt a gépet, ez gyakorlásra jó, szigorúan beltérbe, arra viszont használható, ilyen értelemben nem csalódtam. Az árat viszont egy picit túlzónak érzem, főleg, hogy a 22.200 forintban nincs benne a vevő, vagyis a vége inkább 25.000 Ft. Ha 20 dollárral olcsóbb lenne, mondjuk 65-70 dollár, azt mondanám, rendben van, így viszont akcióért kiált a dolog.

A drón itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak). EU Expresszel szállítással nem kell vámot és ÁFA-t fizetni:

• Full Speed Beebee 66, Gearbest : 84 USD, 22.000 Ft 

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.