A Furibee X140 drónt Zolitól kaptam kölcsön, ez úton is köszönet érte, persze benne volt egy kicsit a kezem, hiszen hosszas vajúdás után esett erre a választás, amiben én is szerepet játszottam. Tulajdonképpen mindig is ki akartam próbálni ezt a 25.000 forint közötti budget drónt, ami nem az általam preferált logika alapján követi a 3 colos vonalat, hanem nagyobb önsúly mellett sokkal izmosabb motorokat kapott. Nézzük, érvényesül-e a magasabb feszültség és az erő, a tömeg felett.

A Furibee X140 kicsomagolása

Klasszikus, újrafelhasznált jóárasított papírdobozban érkezik a gép, némi körettel, amit ebben az esetben a vezérlő vázlatos leírása, a gép, 2 szett propeller tesz ki. Mivel ez a BNF verzió, vevőt nem kapunk, de én gyorsan kiegészítettem a szokásos Frsky XM+ lapkával, amit jellemzően a kisebb gépeimen használok.

Érdekesség, hogy nem forrpadra, hanem csatlakozóra szerelve kell összedugni a repülésvezérlővel, akinek ilyen nincs otthon, azt meglepetés fogja érni, lévén a vevőhöz nem jár. A másik „kitalálandó” feladvány a vezérlő típusa, amit érdemes már az első konfigurációkor beírni egy fájlba, hogy ha később bajban vagyunk – például „bebrickeljük” egy firmware frissítéssel - ne a pánikolás szent perceiben kelljen levadászni. Ez egy F3 Omnibus variáns, meglehetősen régi, 3.1.7-es Betaflight-tal.

A gépről nekem Gombóc Artúr jutott eszembe, az a típus, ami szélesebb, mint amilyen magas, könnyebb átugrani, mint megkerülni, a váz valahogy furán adja ki a formáját. Húsáruból a szajmóka ilyen, amit betekernek egy hálóba és addig szorítják, míg el nem éri a kívánt, közel gömb alakot, szóval nem egy filigrán jégtáncossal van dolgunk.

Ennek a felépítésnek vannak előnyei, például annyi hely van a hardvertorony fölött, hogy oda még be lehet tenni majdnem két szintet, azt viszont nem nagyon értem, hogy miért tették a karbon panelek esetében ilyen magasra a kamerát, de a tippem az, hogy ne takarja be nagyon a propeller a képét. Azért így is eléggé látszanak a légcsavarok, ami valakinek bejön, nekem nem annyira.

Különösebb esztétikai és minőségbeli problémára nem lettem figyelmes, a forrasztások elég jók, a kábeleket szépen elvezették, csak a csipogó matricáján lévő angol feliratot nem tudtam értelmezni: „YXDZ, Remove seal, after washing”, de a lemosást senkinek nem javasolnám. Az akkumulátor pánt kicsit bénára sikeredett, nem szeretem ezeket az önmagához tapadó, füllel nem rendelkező darabokat, de lehet, hogy csak a 850 mAh 3S 70C Tattu akkumulátor volt hozzá túl dagadt.

A Furibee X140 tesztje

A 3 col egy nagyon érdekes kategória, ugyanis csúzlifaszerűen ágazik ketté a filozófia, amivel gépet lehet rá építeni. Az egyik – aminek jeles képviselője vagyok én magam is – a szuper alacsony súly, kis motor, és a lényegében 2 colos technikára felhúzott, de 3 inch-es propellerel hajtott gépek. Ilyen nálam az Amax Akitainu, az Amax Atlas és a Goflyrc Falcon 130 is, ezek mind hosszabb karral szerelt, 75-80 gramm körüli darabok, 2 cellás akkumulátorral szerelve.

A másik irányvonal a nagyobb súly, felnőttesebb propeller felfogatás és a sokkal erősebb motorok, amelyek könnyedén elviszik a plusz „kilókat”. Ilyen géppel is rendelkezem, Furibee Geniusernek hívják, 158 mm-es túlméretes, mégis csak 3 colt forgat, és úgy megy, mint a disznó, igaz 3 cellán. Ennek a csoportnak a jeles képviselője a Furibee X140, mai tesztalanyunk.

Az olcsó gépeknél – 103 dollár volt a vásárláskor – két problémás elem szokott lenni, a kamera és a videó adó, ide mindenféle hitvány dolgokat szoktak beszórni, lásd például a Leader 120-at, aminek pont ez volt a baja. Ezt nagyon egyszerűen oldották meg, vettek egy 600 TVL-es CCD kamerát, ami egy Runcam másolat, vagy éppen pont az, csak nincs rajta a felirat. A képe remek, nem sok különbséget veszek észre az eredeti és a Furibee X140 sajátja között.

A VTX 25 és 150 mW között állítható, az utóbbi már pár száz méteres körök leírására elegendő, a képe ugyan nem a legszebb, vannak benne kisebb hegyek, amik nem kellenének oda, de egyébként viszonylag rendben van. A teljesítménye lehetne picit nagyobb, de így sem panaszkodom, kellő távot be lehet járni. Az antenna viszont forrasztott, szóval ha törik, akkor egyben kell cserélni, ráaádásul eléggé mélyen bent van a vázban.

Az FC a már említett F3 Omnibus, sztendernek mondható darab, nem különösebben extra, de nincs is vele baj, teszi a dolgát. Az UART portokból azért ki lehet fogyni, de egyébként minden rendben van vele. A Betaflight régiségéből lehet következtetni arra, hogy a drón azért nem mai darab, sőt az utódja is kijött, de erről majd lejjebb. MPU6000 van benne, ami mindig jó, mert a rezgésekre nem érzékeny darab.

Az ESC DSHOT 600 képes, 20/25A darab, ami kb. a világ összes 3 colos propellerjére jó, ennyit maximum tesztpadon lehet a motorokból kierőszakolni nagyon sok cellán. Érdekes, hogy DSHOT 300-ra volt állítva Betaflight-ban, persze én átkonfiguráltam, de úgyis tökéletesen működik. Természetesen BLHELI_S fut rajta, de ma már úgysem divat az ESC-k külön állítgatása, amióta digitális protokollokkal nyomul mindenki.

A motorok a gyenge pont, ami azért érdekes, mert jellemzően ez a konfigurációk legkevésbé problémás része szokott lenni. A 1306 3100KV értékekkel rendelkező, logózatlan darabokkal az a baj, hogy szerintem nem elég erősek, pedig én nem vagyok egy izmozós típus. Egyszerűen 3 cellán olyan döglött hintaló teljesítményt adnak le, hogy arra még én is azt mondom: ez semmi. 60%-os gázállásnál emelkedik el a földtől és 70-75% fölé kell tolnunk a bal kart, hogy úgy érezzük, na, most megindult.

Lehet, hogy a 850 mAh 3S Tattu 85 grammja viselte meg, bár meg lennék lepve, persze a saját tömege is nagyon sok, 143 gramm, összeadva ez 228, ami a saját 1104-1106-tal szerelt, akkuval mért modelljeim 115-120 grammjához képest rengeteg, de ez sem indokolja a lassúságot. Ugyanezzel az akkuval a Furibee Geniuser remekül megy, pedig az 158 gramm, igaz azok a motorok sokkal combosabbak is.

Lehet, hogy ez a négyágú 3030-as noname propeller a dolgok rákfenéje. Egyébként sem vagyok nagy barátja az ilyen típusoknak, mert azt leszámítva, hogy jól néz ki, nem sok értelmét látom ennyi ágnak, és az áramot is zabálja. Takarékos repkedésre jó a kettő, izmozásra, freestylera meg a háromágú. Ehhez képest viszont elrepkedtem vele 5 perceket, ami nem is olyan rossz. A másik fura dolog, hogy XT60 a betáp, ami ha belegondolunk nem olyan nagy hülyeség, ha a 4-5 colos gépeinkkel is akarunk egy közös csatit.

Ami a repülési tulajdonságokat illeti, eleinte úgy indul meg, mint egy IFA, aminek a platójára vasbeton gerendákat pakoltak, hogy ne pattogjon a hátulja. Az a fura állapot alakult ki, hogy ha nyomtam volna, ment volna, de ahhoz kicsi volt a kameraszög, ha meg nem nyomtam a kis szög miatt, akkor meg elkezdett süllyedni  -ez látszik a fentu videón is. A megoldás persze itt is az, hogy emelünk a szögön és a gázálláson is, ami ugyan az üzemidő rovására megy, de még mindig léphetünk egyet felfele, négy cellára.

Szerencsére ilyenkor kell elsütni a mindenre jó varázsmondatot: „De én ezt gyakorló gépnek vettem”. Arra mondjuk tényleg jó, 4 cellával meg nem próbáltam, mert csak 1500-as akkuim vannak, aminek a súlya nagyobb, mint maga a Furibee X140, de én olyan gépet még sosem láttam, ami 4 cellán rosszul ment volna, kivéve Gábor barátomét, de ő repülő tankokat épít, nem drónokat.

A Furibee X140 utódja

A gép jelenleg is elérhető 103 USD-ért, ennyit bőven megér, aki kevés pénzből gazdálkodik, vegye meg, csak számoljon a fenti nyugi-gumi stílussal, más baja nincsen. Az ár egyébként azért ilyen alacsony, mert kijött az utód, a Helifar X140, ugyanis közben megváltozott a Gearbest saját márkás drón gyártójának a neve, és eléggé „top notch”, vagyis technológiailag csúcs termékekkel támadnak. Emiatt ment le az előd ára, az utód pedig igen ütős lett.

Bár a Helifar X140 még nem volt a kezemben, éppen tesztelem a Helifar Fuuton 2-t, ami értelemszerűen a Furibee Fuuton utódja, amit annak idején nagyon szerettem, de aztán néhány öngyilkos fa elé ugrott, így dicstelenül kimúlt. Azt kell hogy mondjam, brutális, ami ebben a gépben van, és az X140 is nagyon ilyennek néz ki.

A teljesség igénye és a valós teszt tapasztalatok nélkül fussuk át a hardvereket:

• F4 vezérlő, MPU6000-rel, 3A BEC, ez mindent elbír
• 0-25-200 mW VTX, PIT mode-dal
• BLHELI 32, DSHOT 1200-as ESC, 25 A áramtűréssel
• 1408 3600KV motorok (szerintem az új kék színű Sunnysky, de nem biztos)
• Runcam Micro-nak kinéző kamera, szerintem ugyanaz, csak nincs rajta a logó
• elég szép váz, bár picit nehéz, 49 gramm, míg a gép 156 gramm (ami szintén sok)
• 2-4S képes, de értelemszerűen a 3-4 cella az, ami minket érdekel
• az antenna ugyanott van, ahol a Fuuton 2-n, ez szerintem szerencsétlen választás

Vagyis technikailag nagyon ott van a szeren, és ha ez is úgy megy, mint a Fuuton 2 – amitől konkrétan tartottam az első repülések alkalmával -, akkor ez is igen csak Izom Tibor masina lesz.

Összegzés

Leszámítva azt, hogy egy nem túl erős gépről van szó, elég jó alkatrészekből dobálták össze a Furibee X140-et. Az egy más kérdés, hogy szerintem a forma nem adja ki, nem sokkal szebb, mint az ördög nagyanyja, de ezért kárpótolnak a részegységek. Jó VTX, tiszta és kellemes színekkel operáló kamera, megbízható FC és ESC, és nagyon alacsony ár. Ez utóbbit pedig senki nem tudja jelenleg 3 colon, nem 11xx motorokkal. Az utódja viszont pont annyival drágább, mint amennyivel jobb is, és biztosan időállóbb hardverrel érkezik.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak). EU Expresszel szállítással (GB) és EU Direct Maillel (BG) nem kell vámot és ÁFA-t fizetni:

• Furibee X140, Gearbest, CN raktár:  103 USD, Ft 28.000 Ft

Utódja

• Helifar X140, CN raktár: 149 USD 40.000 Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.