Az rc hobbyban a ciklikusság jól mérhető azon, ki hány akkumulátort birtokol, azok mekkora kapacitással rendelkeznek, hány cellásak és mennyire félünk attól, hogy ezek az elektromos szerkezetek ránk gyújtják a házat. Miközben az akkumulátorok használatának szent tevékenységét végezzük, a háttérben szorgos elektronok lemminghada áramlik a konnektor felől az áramforrásaink irányába, a töltőinken keresztül. Ha a jellemfejlődésnek lenne egy aranymetszése, akkor ez tuti a töltőink különböző műszaki paraméterei határoznák meg, hiszen ebből egy szakavatott szem már mindenre tud következtetni.

Alapvetően itt most azt a bevezetőt kellene olvasnotok, amiben azt ecsetelem, milyen fasza is a Radiolink AT9-es távirányító, amit az Eachine EC250-hez kaptam és hogy ez az egész mekkora vétel volt kb. 60.000 Ft-ért. Pont ezt fejtegettem a "Olcsó racer projekt" cikkemben, de aztán az élet még sem így hozta. Nem lett sem Eachine racerem, sem Radiolink AT9-em, mert addig vártam, amíg egyszerűen a típus megszűnt. Szerintem más is felfedezte a mérhetetlen olcsóságot, ami a fenti összeállításból fakadt és a vásárlók egyszerűen lerabolták a készleteket, amelyek azóta sem lettek feltöltve (helyette viszont megjelent az Eachine Falcon). Persze azért csak lett egy Emax Nighthawk, egy Flysky FS i-6 táv, illetve láttam Marciart Turnigy 9X távirányítóját is, ezek a tapasztalatok pedig teljesen átrendezték a prekoncepciómat amit az RC távirányítókkal szemben gondoltam.