FRISSÍTVE: 2016.09.30: A GÉP ELŐRENDELHETŐ, ÁRAK ÉS LINKEK A CIKK VÉGÉN

Kb. 1 hete azt írtam, hogy a Gopro a Karmával ráijesztett a konkurenciára, de a nagy akarásnak inkább csak nyögés lett a vége. Kicsit olyan a Karma, mint amikor az ember nagy lendülettel nekifut a bowling pályán, hogy most tarol egyet és bedobja a vályúba a golyót. Ellenben a DJI megmutatta, ki a King of the Hill egy nagyon hasonló drónnal. Ez is kicsi, összecsukható, nagyon fényképez, viszonylag könnyű és még sok mindent is tud, amit pl. a Karma nem.

A Mavicot legalább akkora várakozás előzte meg, mint a Karmát, ha nem nagyobb. Ám a két cég teljesen más helyzetben van. A DJI szárnyal, uralja a konzumer drónok piacának nagyjából 70%-át, van tőkéje, azt csinál jelenleg, amit akar és a legújabb húzásai sorra jönnek be. Viszont nem akarta kiengedni a gyeplőt a kezéből, ezért gyorsan kiosztott egy tockost a bajszát húzgáló konkurenciának. Ez a félig selfie, összecsukható, kicsi, de sokoldalú drón kategória kezd egyre inkább elterjedni, aminek egyetlen igazi oka van: könnyen magunkkal tudjuk vinni, mert elfér a hátizsákunkban. A méretek tekintetében egy 198x83x83 mm-es drónról beszélünk, ez NAGYON kicsi (összecsukott állapot), a Karma 365x224x89mm méretű, tehát jóval nagyobb.

A Mavic gyakorlatilag mindent tud, ami 2016 végén elvárható szoftveres és hardveres funkciók tekintetében. Jellemzően az ilyen típusú drónok egyik selling pointja a követési funkciók és a különböző automatizált kamera featureök, hogy egy szép magyar szóval éljek. A Mavic nagyjából ugyanazokat a követési módokat alkalmazza, amiket a Phantom 4, follow me, tap fly, active track, ezek lényege, hogy vagy a távot vagy az okos eszközünkkel kijelölt objektumot tudja a drón követni (aki játszott valaha Starcraftot és jelölt ki benne egységeket az el tudja képzelni, hogyan működik a funkció, csak itt az egér az ujjunk).

A Mavic ráadásul megkapta a Phantom 4 ultrahang alapú tárgyelkerülő rendszerét is, bár erről még korai lenne többet mondani. A Phantom 4 esetében ez előre és lefele álló szenzorokkal volt megoldva, értelemszerűen csak ezekben az irányokban tud "elkerülni" a quadkopter, de ez már bőven elég ahhoz, hogy a konkurenseket meghunyászkodásra késztesse.

Kamera fronton a szokásos 12MP-es 1/2,3" CMOS chipet kapta a gép, ami 4K felbontásban képes 30FPS-el rögzíteni, illetve ami még szintén érdekes, hogy a Full HD-t is 96FPS-el tudja, amivel remek lassított videókat lehet majd készíteni, akár RAW-ban is. Mondanom sem kell, hogy a kép 3 tengelyes gimballal stabilizált, bár itt nem húzhatjuk ki a drón "belét" hogy selfie botként használjuk (helyette ott van az Osmo). A kamera támogatja a gesztusvezérlést, pl. ha Y-t formázunk az ujjainkkal (bár nem tudom, hogy ehhez kellenek-e az Emlékmás c. film mutáns kezei) akkor a kamera ránk fókuszál, érdekes funkció és hasznos is, mert így kvázi minden külső kontrollertől függetleníteni tudjuk magunkat, bizonyos esetekben.

Amin viszont totál kiakadtam, az a hatótáv és az üzemidő. Elvileg 13 km-t képes repülni a teljes üzemideje (27 perc) alatt, legalábbis a sajtóanyag ezt állítja. Az FPV 7 kilométer hatótávval rendelkezik és képes 1080p felbontást átvinni (Ocusync), maximális repülési magasság pedig 5.000 méter. Ennek különösebben sok jelentősége nincsen, mert az emberek jellemzően nem esőfelhőket szoktak filmezni felülről, -20 fokban, nem beszélve a víz és a hideg egyéb negatív hatásairól, de ha ez igaz, akkor elképesztő, de még a fele is az lenne. 3830mAh 3S akkumulátor a gyári adatok szerint maximálisan 27, átlagos használat mellett 21 perc repülési időre elegendő, amiből rögtön az ugorhat be, hogy ez bizony egy könnyű drón kell, hogy legyen és tényleg, összesen 743 gramm gimbal takaróval együtt.

Bár általában az emberek nem veretnek ezekkel a repülő kamerákkal, azért a sport módban elérhető 65 km/óra sebesség tiszteletre méltó, már ha van olyan, aki ezek alapján választana gépet, de nem hinném, hogy túl sokan lennének.

Az új távirányító engem a régebbi Nintendo kontrollerekre emlékeztet, kicsi kijelzővel, amin keresztül a Tapflyt is vezérelhetjük, illetve a szokásos trükk, a telefonunk a kijelzőnk is egyben, ami viszont érdekes, hogy a szokásostól eltérően itt lefele kerül rögzítésre a készülék nem pedig fölfelé (ott ugyanis az antenna van:D). A gép pusztán telefonról is irányítható, elvileg még távirányítót sem kell vennünk.

Betettem egy videót a Digitalreviewtól, már a vicces akcentus miatt is érdemes meghallgatni (Hálló ájm híír, ószom), egész érdekes a tesztjük, a szokásos elmebetegséggel megfűszerezve (small as shit:D; it's time to switch the bitches into sport mode stb.:D).

A DJI azt ígéri, hogy a Phantom 4 funkcionalitását kapta a Mavic és a korai tesztekből is az derül ki, hogy nagyjából ez igaz is. Még sport módban sem látszik a Mavic propellere, ellentétben a Phantom4-nek igen, cserébe a Phantom 4-nek szebb a képe (más a kamera hardver), viszont többe kerül (bár már nem sokkal).

Elgondolkodtató, meg az árak is, amik így alakulnak:

• csak a Mavic Pro gép: 750 $
• Mavic Pro "alapcsomag", csak a gép és a táv: 999 $
• Mavic Pro Fly more csomag, 2 akksi, kemény táska, propeller szett : 1299 $

Egy gyors összehasonlítás a főbb paraméterekről:

Ezek után ugyan ki a franc venne Gopro Karmát most őszintén? John sem tudja, ahogy én sem. 

FRISSÍTÉS: A GÉP ELŐRENDELHETŐ !!!

• Banggoodon: mind a két variáns, az alapcsomag, 999 $ és a Fly more is 1299$
• Gearbest: csak a Fly more csomag, 1299 $