Frsky Taranis Q X7 távirányító teszt – Nagytudású celeb  

ddd.jpgA legendás gyártó kisebb modellje is majdnem mindent tud, amire szükségünk van, sőt néha sokkal többet is. Az Frsky Taranis QX 7 körüli „hype” teljes mértékben indokolt, hiszen olyan funkciókat is felvonultat, amelyeket a műszaki paraméterekből nem fogunk kiolvasni. A nettó 30.200 forintos ár ezen a szinten nevetségesen alacsony, a 16 csatorna, a 60 modell memória, a telemetria és még az ezer másik beállítható lehetőség szerintem minden modellező vágyát ki fogja elégíteni.

 

Kibontás

A távirányító egy viszonylag egyszerű faszínű papírdobozban érkezik, amelyet egy piros szitázás dob fel, hirdetve a gyártót, de túl sok mindent nem kell várnunk a csomagolástól. Belül egy hungarocell profil védi a technikát, a beltartalom pedig a várva várt Taranis QX 7-en túl egy rahedli matricát, egy remek Frsky nyakba akasztó, egy konzolt a képernyő felszereléséhez, és egy elképesztően rossz leírást tartalmaz, amire szentelek egy külön fejezetet, mert annyira felhúzott.

p1020802.JPG

Ha a Taranist a hírneve alapján kellene besorolnunk a távirányítók képzeletbeli ranglistáján, akkor a nagyobbik termékük valahol a felső 20%-ban helyezkedne el, a Futaba, a Hitec és társai mellett. Gyakorlatilag aki versenydrónt reptet, ennél jobb távot nem nagyon vehet, ennek a kistestvére a mai teszt alanya. Ezt a gondolatot végigvezetve egy olyan irányító konzolunk lesz, mintha - autós hasonlattal élve - egy BMW-be, egy Audi-ba, vagy egy Mercedes-be ülnénk bele.

switches-2b6cd1f2.png

Ehhez képest a hozzá adott 8 oldalas A5 méretű füzetből kellene egy iszonyatosan bonyolult és nagy tudású szerkezetet felprogramoznunk, ráadásul a kézikönyv 3 oldala biztonsági figyelmeztetéseket, 2 pedig a külső kinézetet taglalja. Ez azt jelenti, hogy a maradék 3 lapra kellene leírni minden fontosat, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Szerintem eléggé meg lenne sértődve minden Mercedes tulajdonos, ha nem egy 300 oldalas gépkönyv járna a járműhöz, hanem egy sajtpapír. Nem szoktam káromkodni a blogon, de a kézikönyv azon kívül, hogy „kitöröljük vele a se**ünket” sajnos nem sok mindenre jó.

Valaki viszont felismerte a mögötte meghúzódó piaci rést, ezért elkészítette az OpenTX manualt, amit 15 dollár ellenében meg is kaphatunk, illetve van magyar forrás is, amit én sajnos a teszt idején még nem találtam meg, pedig Magi "Magic" István már elkészített egy igen részletes leírást, amit érdemes átnézni.

Csodálkoztam is, hogy milyen könnyedén mutatják be a videókban a QX 7 lehetőségeit, aztán rájöttem, hogy szinte csak olyanok készítették ezeket, akiknek már a "nagytestvér" – az Frsky X9D – is megvolt, én viszont úgy nyúltam hozzá, hogy előtte csak a Flysky termékeit próbáltam. Tudom, hogy most sokan fognak anyázni a cikk alatt és a Facebookon is, de azt kell, hogy mondjam, ez nem egy kezdőknek való transzmitter.

Ennek ellenére kifejezetten jó terméknek tartom, gyakorlatilag egy új univerzumot nyit meg előttünk, de egy hobbiba éppen belekóstoló valaki, aki még azt sem tudja, hogy hogyan kell egy vevőt és egy távirányítót összepárosítani, az ne Taranist vegyen, vagy legyen egy barátja, aki leül vele és segít neki, és legyen a tulajdonosban hajlandóság arra, hogy órákon keresztül olvas vagy videókat néz, különben igen gyorsan el fogja veszteni a lelkesedését.

Ami a minőséget illeti, szerintem kifejezetten jó egy 30.000 forintos távhoz képest, persze nyilván itt a Flysky jelenti a mintát, annál mindenképpen jobb. Oldalt kellemes gumírozott felületeket fogdoshatunk, ráadásul egy fokkal nagyobb is, mint az általam megszokott, amitől nagyon masszívnak érződik, bár a kis kezű fiúknak és lányoknak ez problémát is okozhat.

A kiegészítő csatornák vezérléséhez 4 db háromállású és 2 db kétállású kapcsolót kapunk, amit további 2 db gimbal potméter egészít ki, ráadásul vannak rövid és hosszabb tengelyű variánsok is. A jobb vállon található kétállású pedig egy úgynevezett „momentary” kapcsoló, ami a meghúzás után automatikusan visszatér alapállásba.

1483086831177318.jpg

A felső részen találhatunk két jack csatlakozót, a bal oldali fejhallgató bemenet, a jobb oldali pedig egy trainer port. Középen a finomhangolásra való 4 gombot, egy hangszórót, egy nyakpánt fület, illetve egy viszonylag alacsony felbontású, 128x64 pixeles LCD kijelzőt találhatunk, amin a fő gombokkal állíthatjuk be a különböző funkciókat.

p1020811.JPG

Alul három portot is láthatunk - amit egy szilikon fedő rejt el –, és amelyek jobbról balra haladva az alábbiak: mini USB port a szoftverfrissítéshez és szimulátorozáshoz, egy SD kártya hely a különböző hangok és egyéb okosságok tárolásához, illetve egy „smart port” a későbbi fejlesztési lehetőségekhez.

p1030825.JPG

A hátlapon a külső RF modul csatlakozó üregét és az akkumulátor-/elemtartót találjuk, ez utóbbit ki is vehetjük, ha szeretnénk Lipo áramforrást használni, de akár 6 AA elemről is elmegy, bár ezt nem ajánlom, mert hosszabb távon igen drága játék lesz.

 

Előkészületek

Az irányítókarok – más néven gimbalok – alapesetben középen állnak, mint ahogy azt a kameraplatformoknál megszokhattuk. Ez teljesen normális és szándékolt állapot, ezt kell átszerelnünk a számunkra megfelelő módon. Mivel Európában jellemzően Mode 2 karkiosztású távokat használunk, ezért érdemes a bal oldalit fokozatmentesen állíthatóra átalakítanunk.

Ezt a 4 hátlapi csavar eltávolításával kell kezdenünk, egy dologra vigyázzunk, hogy a kiegészítő RF modul tüskéit ne törjük le, illetve húzzuk ki az akkumulátor csatlakozót, mielőtt az leszakad. Egy ellenfeszítő rugót is le kell emelnünk egy műanyag pöcökról, innentől kezdve megszűnik az ellenállása, viszont az irányítókar a saját súlya miatt el tud mozdulni, lötyögős lesz, és így nagyon kevés kontrollt tudunk gyakorolni felette. Ennek a problémának a feloldására két alumínium profilt is találhatunk a bal oldali kar mellett, illetve egy V alakú törést az első felületen, ami az alatta elforduló műanyag ív rovátkáiba süllyeszthető bele.

A felső csavarok állása határozza majd meg, hogy mennyire szoruljanak ezek a profilok, vagyis hogy mennyire nyomják rá a felületre az alumínium pántot. Az első felel a fokozatos, a második pedig a fokozatmentes léptetésért. Amelyiknek a felső csavarját megszorítjuk, az fog kihatni a baloldali kar mozgására. Mivel én nem akartam fokozatokat a vezérlésbe, ezért én a második pánt felső csavarját állítottam viszonylag szorosra.

p1030810.JPG

A másik átalakítandó dolog az elemtartó, amit el kell távolítanunk, illetve ki kell forrasztanunk a kábelt, amit ellentétben a videón látottakkal, már nem biztos, hogy megtennék. Ugyanis ha kiemeljük a keretet és lehúzzuk a kábelt, akkor láthatjuk, hogy ez egy balansz csatlakozó, de csak a szélső fekete (ami itt kék) és piros kábel van bekötve. Ide bedughatunk egy 2 cellás Lipo akkumulátort, de persze más áramforrást is használhatunk 6 és 15 V között. Az átszerelés ellen szól, hogy ehhez ki kell forrasztanunk az elemtartó kábeleit, ami nekem nem sikerült tökéletesen, ugyanis a páka egy picit megolvasztotta a műanyagot.

Az átszerelés mellett szól, hogy bármire átforraszthatjuk a kábelt, például egy 3S akkumulátor csatlakozójára, ami jellemzően XT60 vagy DEANS. Ezek viszont túl nagyok ahhoz, hogy normálisan be lehessen csukni a hátlapot, ezért én egy piros színű micro JST-t választottam. Elméletileg ennek a résznek a belső méretei 92 mm x 59mm x 17mm-t tesznek ki, ekkora erőforrásokat tudunk az üregbe helyezni.

 

Tesztüzem

A fenti „henkölések” után el kell még követnünk néhány szoftveres beállítást is, ami nélkül a drónunk repképtelen lenne. Ehhez azonban át kell látni a Taranis Q X7 lelkivilágát, vagyis annak menürendszerét. Nyilván sokatokat érdekel, hogy hogyan jön ki a 16 csatorna, amit a sajtóanyag ígér. Nos, jellemzően attól függ a csatornaszám, hogy a távirányítóba épített adó milyen módon kommunikál. Ez lehet D8, D16 és LR12 is, EU és nem EU variánstól függően. Na de melyik módhoz melyik vevőt válasszuk? A lenti táblázatból kiderül:

 Taranis módja

 Kompatibilis vevők

 Csatornák száma

 D8

 V8-II, D széria

 8

 D16

 X széria (pl. XM, XM+)

 16

 LR12

 L széria

 12

Milyen vevőt vegyünk a Taranis Q X7-hez? Ez egy fogós kérdés, leginkább olyat, amiben van telemetria opció, de sajnos nekem ilyen nem állt rendelkezésemre, ugyanis az XM+ nem képes erre. Azért, hogy bemutassam mennyire bonyolult a beállítás, és a táv mennyi lehetőséget kínál, kerestem néhány Youtube tesztet, aztán rájöttem, hogy egyetlen adásban nem is lehet mindent bemutatni. Painless 360 például egy 54! részből álló sorozatot készített, ami csak a Taranisról szól, döbbenetes. Éppen ezért próbáljunk meg türelemmel hozzáállni a dologhoz, mert elég sok időnket fel fogja emészteni az állítgatás.

p1030823.JPG

A Taranis Q X7 beállítása alapvetően azért körülményes, mert teljesen más filozófiát követ, mint mondjuk a Flysky. Hogy néz ki normális esetben a kritikus adatok eljuttatása a felhasználóhoz ? Általában úgy, hogy vagy a "tróger" módszert választjuk, és felnyomunk az akkumulátorra egy feszültségfigyelő csipogót, majd reménykedünk, hogy meghalljuk a delej fogyását jelző sípolást, vagy a vezérlő OSD chipjével eljuttatjuk az információt a kamera képünkre. Ezeket az adatokat Betaflight-ban kell beparamétereznünk, a legjellemzőbb adatok a név, a feszültség, a repült idő, a maximális áramfogyasztás, és a műhorizont lesznek. Így nem kell csipogót és hasonló trükköket használnunk, hogy értesüljünk a móka végének közeledtéről, ami a 3,5 voltos cellafeszültség szokott lenni.

A Taranis a fenti megoldásokat rengeteg telemetria adattal fejeli meg, és ezeket hang alapú figyelmeztetés formájában ki is mondja hangszóróján keresztül, na ilyet biztosan nem tud a Flysky Fs-i6 széria. A különböző logikai feltételek felállításával gyakorlatilag bárhogyan felprogramozhatjuk a távot, de pont ettől lesz a történet bonyolult. Meg a 6+2 különböző kapcsolótól, meg a külső rádiós modultól, meg az ezerféle mixtől, meg a… Látjátok, ezért kell 54 videóban bemutatni a teljes spektrumot.

Az alapokat azonban fél óra alatt be lehet állítani, ahogy az a fenti videón is látszik. Ehhez az enter gombot kell hosszabb vagy rövidebb ideig nyomni, előbbi a távirányító belső beállító menüjébe visz – ahol újabb 9 lapnyi valamit lehet konfigurálni -, míg az utóbbi a modell memória szekcióba, ahol 60 különböző gépet vehetünk fel, 12 újabb aloldalon, amiben egyenként átlagosan 10-20 egyéb opció is található.

p1030832.JPG

Kezdjük az általános beállításokkal, ez a hosszabb gombnyomás. Az első oldalon állítsuk be a dátumot és az órát, illetve a „battery range” alatt a feszültség értéket, ugyanis a Taranis Q X7 képes visszajelezni a töltöttséget, és sipákolni, ha az esetleges határérték alá esünk. Lefele a bal oldali tekerővel lépkedhetünk, ami egy sokkal jobb megoldás, mint a konkurencia fel-le gombjainak nyomogatása. Érdemes még az elsötétedés idejét is feljebb venni, ezt a „blacklit/duration” alatt tehetjük meg, másodperces osztásokban.

p1030833.JPG

Az RX csatorna sorrenddel én egy picit megszenvedtem, a táv ugyanis nem akarta az első 4 csatornámat érzékelni, ami alap esetben az Frsky-nál a TAER kiosztás, hagyjuk is itt. Alatta a „mode” választás található, ezt európai jó szokás szerint állítsuk mode 2-re, ha esetleg alapból nem ezen lenne. Az ötödik lapon láthatjuk a program verziószámát, a hatodikon és a hetediken pedig a kapcsolók működését ellenőrizhetjük. A kilencedik lap a kalibráció, ahol az irányító karokat és a potmétereket állíthatjuk be, ez tegyük is meg a megfelelő működés érdekében.

p1030835.JPG

Ugorjunk a modell helyek közül az elsőre, majd nyomjuk meg a „page” gombot. A modell név értelemszerű, töltsük ki tetszés szerint. Itt jegyezném meg, hogy a nagybetűket hosszú nyomással hívhatjuk elő, és itt jön ki a tekerő áldásos hatása, nem kell kétszázat nyomnunk ahhoz, hogy beírjunk egy nevet, mint a konkurensek esetében.

p1030837.JPG

Görgessünk lefele "hatszáz tizenkettőt", és máris az „internal RF” szekcióba kerülünk, ahol a fenti kommunikációs módot kell beállítanunk. Nekem egy Frsky XM+ vevő jutott (ami sajnos nem tudja a telemetriát), ezért én D16 módot állítottam be, így lett 16 csatornám. Az „rxnum” sorban három mezőt is láthatunk, az első egy szám, ami a párosításhoz kell, ezt hagyjuk úgy, ahogy van. A második a „bind” ezt megnyomva villogni kezd  a szöveg, és a távirányítót párosító módba kapcsolja. Elég ha a vevőn megnyomjuk az azonos nevű gombot és megvárjuk, amíg a LED pirosról zöldre vált, máris kész a párosítás. Az „rng” pedig az RSSI-hez – vagyis a távolságérzékeléshez – kell, ezt hagyjuk alapértéken.

p1030839.JPG

El ne felejtsük a „Failsafe” módját beállítani, én ennek a lekezelését átpasszoltam a vevőnek, vagyis „receiver” módra kapcsoltam, innentől kezdve a Betaflight beállításai fogják meghatározni a vészleállás menetét. A hatodik mixer lapon pedig az eddig AUX-nak hívott kapcsolókat állítgathatjuk, amelyek az S"X" nevet kapják, vagyis a switchek sorban "A", "B" satöbbi betűkkel vannak jelölve, ezeket tudjuk elnevezni és felparaméterezni.

No és milyen érzés terelgetni vele bármit is? Nem rossz, de a kézi beállítás miatt a jobb és a bal kar érzete eltér egymástól, de ez valószínűleg attól is függ, hogy a cikk első részében tárgyalt szorító csavarokat milyen erősséggel húzzuk meg. Semmivel sem rosszabb, mint a Flysky olcsóbb modelljeinél, bár az Fs-i6S-t annak idején kifejezetten szerettem, ez pedig nagyjából olyan. Sajnos HALL szenzort nem tartalmaz, igaz nagyobb testvére sem, de elméletileg kapható hozzá, ha valaki fejlesztgetni akar.

 

Összefoglaló

Adott egy távirányító, ami minőségileg jobb, mint az olcsóbb konkurensek, rendelkezik 60 modell memóriával, programozható telemetriával, hangbemondással és egyéb kismillió funkcióval, amelyek nagy része túlmutat a használók tudásán, de a kezdőkén biztosan.

Üzemeltethető Lipo akkumulátorról és kiegészíthető HALL szenzorral, amivel még jobb lesz a kezelési komfort, és vagy egy tucat különböző vevővel összepárosítható, illetve fejleszthető külső rádió modullal, hogy még több protokollon tudjunk kommunikálni. A nagy kérdés persze az, hogy ez megér-e nettó 30.000 forintot? Egyértelműen igen, és aki hosszabb távra gondolkodik, annak is, mert vesz egy Taranis Q X7-et, felprogramozza, aztán nem foglalkozik többet a távirányító kérdéssel, csak önkéntelenül repked, ahogy mindannyiunknak kellene.

 Előnyök  Hátrányok

 + jó minőség
 + alacsony ár
 + 60 modell memória
 + kellemes fogás
 + szabadon kalibrálható karok
 + széleskörű telemetria
 + külső RF modul
 + sok párosítható vevő
 + hangbemondás
 + megy Lipo akkumulátorról is
 + 16 csatorna
 + nagy hatótáv

- kezdőknek szükségtelenül bonyolult
- nem adnak hozzá akkumulátort
- nem adnak hozzá SD kártyát
- a kézikönyv botrányosan gyenge
- kis felbontású kijelző, csak egyféle háttér világítás 

A távirányítót itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):