Ez a naplóbejegyzés kicsit kilóg a többi közül, ugyanis beltérben bűvöltük a dolgokat.  Végre-valahára le tudtunk ülni Marciarttal egy kis konfigurációra, ami a versenygépeinket illeti. Az Emax Nighthawk 280 Pro elvileg RTF, tehát nem kell konfigurálni kibontás után. Amennyiben neked az ARF verzió jutott, akkor viszont igen – amit egy Base Flight nevű programmal tehetsz meg -, hiszen össze kell lőni a távirányítót mint adót, a gépen elhelyezett vevővel, ez az én esetemben már a gyárban megtörtént, tehát ezzel nem kellett foglalkozni.

Azonban amikor állítgattuk a gépet a szoftveren keresztül, két dolog tűnt fel, egyrészt, hogy az ESC-k Oneshot 125 funkciója gyárilag ki van kapcsolva – erről bővebben itt olvashattok - másik, hogy a Flysky FS i-6 vevő, ami jár a géphez, rendelkezik egy szabadon hagyott, 3 állású AUX 2 kapcsolóval (azt hiszem a bal felső a távon), amire szoftveresen ki lehet programozni bármelyik funkciót. A Base Flightól most nem írnék többet, lesz majd róla külön cikk, ellenben az AUX 2 csatlakozóra ki lehet tenni pl. az ARM/Disarm, vagyis a motorélesítés/leállítás funkciót, így talán egyszerűbb kapcsolgatni, mint a bal oldali karral. Én végül is nem tettem ezt meg, de ennek jó oka van. Természetesen repültem is 6 akkumulátornyit az Emaxxal és be is tettem véletlenül a bokorba, mert nem figyeltem arra, hogy amikor kiveszem a dobozból a távot, hol állnak az AUX kapcsolók, már pedig ránézésre elég nehéz megállapítani, mert nagyon kicsi az eltérés a három állás között. Természetesen Acro módban volt, ezért nem stabilizált vissza és mire észre vettem, már próbált elszökni, ezért biztos ami biztos, betettem a közeli bokorba, miközben disarmoltam a motort, egy műanyag propellerem bánta. Na ezért nem tettem ki rá pluszban az ARM-ot, mert veszélyesebbnek tartottam ott, mint ha kézzel, három másodpercig jobbra le kell húznom a gázkart a távon. Viszont úgy döntöttem, hogy minden repülés előtt felállítok egy több pontból álló rituálét, amit mindig követni fogok, a problémák elkerülése végett. A lépések, amiket betartok:

1. felteszem az FPV adóra az antennát a tönkremenetel megelőzése érdekében
2. feldugom a buzzert az akkumulátorra, amelyet már előzőleg 3.5V-ra beállítottam
3. felteszem a propellereket a megfelelő motorokra és óvatosan meghúzom az önszorító sapkákat
4. kiveszem a gépet és bele teszem az akkumulátort, majd jól meghúzom a tartó pántot, de még nem dugom be az XT-60-as csatlakozót
5. kiveszem a távot és bekapcsolás előtt mind a két AUX csatlakozót a felső állásba kapcsolom (tudom, hogy az egyiken nincsen semmi, de ha lesz, akkor lehet érdekes, ezért jobb ezt megszokni)
6. bedugom az akkumulátort és ellenőrzöm, hogy a hátsó ledes fényhíd ég-e
7. bekapcsolom a távot, majd armolom a gépet
8. óvatosan felemelkedem vele a földről és megmozgatom jobbra és balra, hogy lássam, Attitude módban van-e és stabilizál-e

A fenti pontok után szabad repkedni, ahogyan akarunk, így szerintem minden lényeges biztonsági lépést megtettem, hogy mind a gépet, mind a környezetemet a legkisebb veszélynek tegyem ki.

Most hogy vége a tanmesének, beszéljünk egy kicsit a gépről is már csak azért is, mert volt összehasonlítási alap, egy Robocat 250 személyében. Először is a Nighthawk sárnehéznek érződik a repülések alapján. 436 gramm a váz, propellerek, akkumulátor és buzzer nélkül, az teljes tömeg valahol 600 gramm alatt áll meg. Ehhez képest a Robocat 250 365 gramm üresen, ez 72 gramm előny, ami szerintem nagy különbség. Az biztos, hogy ha építek egy gépet egyszer tényleges versenyzésre és nem csak bohóckodásra, akkor a fő szempont az alacsony súly lesz. Nagyon fontos azt megérteni, hogy miért nem mindegy hány gramm a gépünk. Először is, minden plusz tömeg súlya hatványozottan érződik a gépen repülés közben, hiszen itt nem egy egyenes vonalú, egyenletes mozgásról van szó, hanem hirtelen irányváltások tömkelegéről. Tudjátok mi ijesztőbb a brutális erőnél? Amikor a brutális erő, nagy tömeggel párosul. Már pedig a Nighthawk nem csak nehéz, hanem erős is. A nagy súly miatt azonban a gép „megúszik” a levegőben, azt is mondhatnánk, hogy kitör, ráadásul az irányváltások sokkal lassabbak és tompábbak, mint egy kisebb tömegű gép esetén. A nagy tömeg nagy tehetetlenséget vonz, emiatt a gép kicsit befordul a tengelye körül, így nem teszi lehetővé a gyors és agresszív irányváltásokat. Ezeket nekünk kell kompenzálni tudásból.

A fenti gondolatmenet persze nem egy szidalom áradat az Emax Nighthawkkal szemben, mivel ez egy kiváló gyakorló gép (nagy, jól látszik, vastag, strapabíró a váz, tud fogadni nagy akkumulátort, nagyon jó minőségű), de azt hiszem érthető, hogy pl. a Porschénál is miért nem a Cayennel, sokkal inkább a 911 GT 3-mal versenyeznek.

A másik gépről csak dióhéjban beszélnék, mert nem láttam repülni, de Marciart szerint nagyon agilis. 365 gramm az össztömeg, akkumulátorok nélkül, 3S akksival repül, zöld színű Robocat 250 mm-es karbon vázat kapott, van rajta komplett FPV szett is:

Alkatrész lista (marciart.blog.hu)

-Tarot Robocat 250 es  váz
-FVT LittleBee 20A ESC
-BG2204 2300kv
-Emax Skyline
-kamera
-fpv adó
-RC vevő

Ami azonnal látható, hogy 20A-s ESC-ket kapott, vagyis 4S akkumulátorokat is elbír a gép, ellenben az Emax Nighthawkkal, aminek az integrált PDB/FC/ESC lapkája valószínűleg nem bírná ki a terhelést. Az alacsonyabb tömeg, nagyobb cellaszám és a magasabb C érték együttesen sokkal agilisabb viselkedést biztosít. Ami viszont nagy hátránya mind a kettőnk szerint, hogy a váz csak 2.7 mm vastag (tolómérő szerint) míg a Nighthawk 4mm, illetve az egész váz, kezdve a műanyagokkal, sokkal törékenyebbnek néz ki. Persze minden cserélhető és alkatrész is van bőven, de ha az ember odaveri – már pedig előbb vagy utóbb mindenki odacsapja -, akkor ez bizony törni fog. A gép egyébként Badass módjára néz ki, én már vizionálok is valami frankó Body Paintet a sajátomra, amin a quadkopter.blog.hu logója és felirata látható. Tettem be néhány példát a Storm Robocatről, hogy látható legyen, mire gondolok.

Ime az egyedi festés/matricázás, de persze nem ilyen lenne, hanem valami bloghoz illőbb.

A váz eleje felhajtható, nagyon menő, olyan, mint a kamionvontatók, illetve poénból rátettük az Alfa WIFI adapterem szuperhosszú antennáját, ami maga nagyobb, mint a gép:D (persze csak viccből, az antenne 2.4-es, nem 5.8 GHZ). Ez persze inkább a szemnek és nem az agynak szól, de játéknak jó volt.