Elk*rtam, nem kicsit, nagyon, amikor annak idején szétszedtem az MJX X600-at. Megbontottam a gyári kohéziót, leszereltem azt, ami szerintem nem kellett a gépre, lett is tonnányi meghibásodás, kartörés, koszos fogaskerekek, kinyúvadó motorok, csavarodó váz. Persze én serényen pucoltam, cserélgettem a motorokat, blankoltam, forrasztottam, szétszedtem, összeraktam. Még az összes perselycsapágyat is kicseréltem, golyósra, de már ez sem segített. Amikor a 10. motort is a kukába dobtam, elhatároztam, hogy helyreállítom az eredeti állapotot, hiszen van két darab nem működő gépem, egy teljesen új alsó és felső burkolatom, csak a vezérlőt kell átszerelnem. Ha több eszem lett volna, akkor már az elején szét sem szedem a gépet, de sajna nem volt. Szóval jöhetett a fáradtságos "át, illetve visszaépítés" az eredeti állapotra.

Volt ugye két gépem, a vezérlő mind a kettőben ép volt a ráforrasztott ledekkel együtt. Azonban az MJX X600 egyik jellemző hibája az, hogy a karvégek a motortartó bakoknál eltörnek és innentől kezdve lehet cserélni a teljes alsó vagy felső részt, töréstől függetlenül. A másik tipikus hibája a váznak, hogy ha nagy erővel nekicsapódik az egyik kar valaminek (már amennyiben ezt hibának lehet nevezni), akkor az alsó vagy felső héj középen behajlik, innentől kezdve szintén az alsó/felső rész cseréje következik. Mivel én mind a két héjat cserélni akartam, egyből olyat vettem, aminek az alján a magasított lábnak is kialakították a furatokat. Szerintem nem is érdemes más milyet, árban ugyanannyiba kerül ez is, mint a másik variáns. Ezzel a módosítással már fel tudjuk szerelni a gép hasára az összes C jelű (C4005, C4008, C4010) kamerát, illetve akár egy Runcam HD vagy egy Mobius Action camet is magával tud vinni.

Az első dolog az volt, hogy szétszedtem a gépet, hogy lássam, melyik kábel hova megy. Az elrendezés a megszokott, a vezérlő egy-egy oldalára kiforrasztottak 3-3 motorvezérlő tűsort, illetve a ledtápokat, vagyis karonként két kábelt kell látnunk, egy piros-fehéret, ez a led, illetve egy piros-feketét, ez a motorvezérlő kábel. A kínaiak "igényesen" leragasztották a kábeleket, de erre egyébként szükség is van, mert amikor visszacsavarozzuk az alsó burkolatra a felső burkolatot, akkor a váz el tudja csípni a kábeleket, ami sok basszamázást és újra szétszedést fog jelenteni. Először azt gondoltam, hogy egy pillanatragasztó pöttyel fogatom meg a kábeleket, de az meg annyira erős lett volna, hogy a kábelek későbbi szétszakításával lehetett volna csak eltávolítani őket. A következő ötlet a ragasztópisztoly lett volna, de nem tudom milyen műanyagból készült a váz (nyilván valami ótvarból, hiszen a kínai eredetinél már csak a kínai aftermarket anyagok rosszabbak), ezért nem akartam hőhatásnak kitenni az egyébként is lágy műanyagot. Végül azt a kompromisszumos megoldást hoztam meg, hogy összerakom a gépet úgy, ahogy gyárilag is volt, vagyis leragasztva szigetelőszalaggal a kábeleket, és a széttört vázon kipróbálom később a ragasztópisztolyos megoldást, mert otthon épp nem volt kéznél folyékony ragasztó.

A kis ledcsíkokat át lehet bújtatni a karokon kivágott lyukakon, viszont elég nehéz lefeszegetni a vázról, ugyanis a két műanyag tű ami fogja, teljesen szétverődött. Emiatt eleinte nem tudtam átbújtatni a műanyag tűk szétlapult fejét. Mivel ilyen kicsi csavarhúzóm nem volt és nem akartam megsérteni a nyákot sem, ezért azt találtam ki, hogy egy Rotring ceruza fejével addig kapirgálom a műanyagot, amíg az már elég kicsi lesz ahhoz, hogy a nyák rögzítő lyukán árbujtatható legyen .

Az összerakásnál egyetlen dologra kell figyelni, hogy a kismillió plasztik tűt ne törjük le. Ez persze nehezen sikerül, amikor 39 kis bizbasszal kell hadakozni, de próbáljunk meg annyit beilleszteni a helyére, amennyit tudunk. Én végül azt csináltam, hogy egy nagyon vékony órás csavarhúzóval benyúltam a vázba és helyre hajlítgattam azokat, amelyek nem akartak irányba állni. Még egy dolog a váz kapcsán, kezdjük az összecsavarozást a rövidebb csavarokkal, mivel a váz műanyagja elég lágy, ezért könnyű túlhúzni a csavarokat, kicsi az ellenállás, végül is nem acélból van. Az is jó megoldás, ha rárakjuk az ujjunkat a csavar túloldalára, akkor érezni fogjuk, hogy nyomódik-e a váz, ha igen, hagyjuk abba, mert simán át tudjuk tekerni a csavarmenetet a túloldalra.

Én a ledeket kétoldalú ragasztóval raktam a helyére. Sniccerrel kis csíkokat vágtam, ezt felragasztottam a ledcsíkra, majd megpróbáltam minél inkább középre illeszteni őket. Magukat a ledcsíkokat relatíve egyszerű visszafűzni, ezt ugyan azzal a módszerrel kell megtenni, amivel kiszedtük.

A következő lépés a karok végére a motortartók visszaszerelése. Én alapból az összes rézperselyes csapágyat golyósra cseréltem, a szabadabb forgás érdekében. Én itt minimum csendesebb és kevésbé szoruló fogaskerék tengelyt vártam, ehhez képest a golyós csapágy leheletnyivel magasabb, emiatt jobban szorul a propeller, amikor hozzáér a csapágyhoz. Éppen ezért kell oda is valamilyen nagyobb viszkozitást biztosító anyag, illetve egy kicsit meg lehet reszelni a propellerek alját. A kellő viszkozitás eléréséhez végül szilikonolajat használtam, ez két szempontból jó, egyrészt kevésbé ragad bele a kosz, mint a zsírba, másrészt könnyebb bejuttatni a motortartó belső részeibe a folyékonysága miatt. Az alkatrészek lemosásához két folyadékkal kísérleteztem: magas tisztaságú alkohol és sebbenzin. Ez utóbbi tűnt hatékonyabbnak, de pl. a fogaskerekek fogaiba beivódott dzsuvát csak sebbenzines rádolgozással tudtam eltávolítani. A 70%-os alkohol viszont remekül oldja a permanent marker jellegű filctollak feliratait, így eltávolíthatjuk az előző jelöléseket, amiket a karokra írtunk (vagy a roncsról a telefonszámunkat, amikor kidobjuk).

Mielőtt a motorokat visszahelyeztem (igazából, mielőtt a törött vázat szétszedtem) feljelöltem minden kart. A forgásirány szerint lehet P-K (vagyis piros-kék) vagy F-F (fehér-fekete), így lehet követni, melyik motor hova való. Minden motort egyenként kipróbáltam, megjárattam akkumulátorról, hogy halljam a hangján, hogy szorul, nyöszörög, ropog-e, illetve figyeltem a felpörgés sebességét is, ha lassan pörgött fel, akkor cseréltem őket. Egy másik jelölést is alkalmaztam, ez pedig a B-B, vagyis ball bearing, ami a golyós csapágy neve, angolul. Ez azért volt lényeges, hogy ne keverjem össze a már átcserélt, és a még cserélésre váró motorokat egymással.

Miután a motorok a helyükre kerültek, két különböző színnel átkötöttem a motortartó bak és a váz csatlakozását (első kettőre kék, második kettőre piros szigetelő szalag került) illetve azt a részt, ahol a vázba belecsatlakoznak a karok, segítve a tájékozódást és védve a karokat a töréstől (itt van egy csavar, ami összefogja a motortartó bakot és a vázkart, ezt nem tettem vissza, a gyors szerelhetőség végett).

Még tervezem, hogy egy ledcsíkkal kiegészítem a gépet, hogy éjszakai repülésre is alkalmas legyen, ezzel javítva a használhatóságát. Rengeteg propellerem maradt, mivel eddig talán egyet ha eltörtem, szóval úgy gondolom, a fölöslegesekkel kezdeni kellene valamit. Az első kettő propellert szeretném festékszóró pisztollyal átfújni kékre, míg a hátsókat pirosra, hogy a levegőben is jól látható legyen, merre áll a gép. Ez egyébként a racereknél jobban meg van oldva, ott kismillió színből választhatunk tetszés szerint.

Kiegészítés: lefújtam akril festékkel a két hátsó propellert, pirosra. Nem használtam alapozó festéket, hanem egy bontatlan propeller szettet bontottam ki. Persze alapból meg kellene tisztítani zsíreltávolító folyadékkal a felületet és lealapozni alapozó festékkel, de mivel van 12 db bontatlan propellerem, úgy voltam vele, hogy kettőt beáldozok próbára. Feltűztem őket egy fülpiszkálóra, majd egy fogóval megfogtam a végüket és lefújtam kívül és belül, majd beszúrtam a virágföldbe a kertben. Kb. 2 órát hagytam száradni, meglátjuk, hogy milyen lesz.

Mivel van egy tonnányi különböző akkumulátorom a géppel, ezért lesz majs 2S akkuteszt is, ennek a cikknek a folyamányaként, 700, 900 és 1200mAh-s akkumulátorokat fogunk az MJX X600-al tesztelni.