Mostanában rám jár a rúd, ami a szállítási határidőket illeti. Az MJX X400 58 nap alatt jött meg, a két Banggoodos akksimat a vám tartja vissza, immár 60 napja, míg a Tiny Deales JJRC-re 28 napot kellett várnom EU raktárból. Zavart érzek az erőben, egy újabb Changot kapott el a kínai sötét oldal. A csomag a kibontáskor úgy nézett ki, mint ha egy kutya megrágta volna a sarkát, vagy legalább is John Travolta nyomta volna rajta a Jack Rabbit Slim Twist versenyen a "Never Can Tell"-t a Ponyvaregényből. A beltartalom szerencsére nem szenvedett el jelentős értékcsökkentést, vagyis a gépet teljes pompájában tekinthettem meg.

Leközlöm ide a videót, hogy milyen állapotban kaptam meg a csomagot, illetve a választ, amit a Tiny Dealtől kaptam.

"This is Gabriel, the representative of TinyDeal Customer Service. I am happy to assist you further.
Thanks for your mail.
OK. We will improve our package and require the the post office to send carefully.If any other question, please reply the email directly, so that we can solve your problem in time.
Thanks very much and best regards. :)"

Ennyi, ezzel el van intézve. Ez a fenti eset azért is érdekes, mert ezt a drónt ajándékba akartam adni, így viszont ezt nem tudom megtenni. Persze itt felmerül a posták szerepe is a megérkező csomag állapota kapcsán, de azért az, hogy egy cég ennyit tudjon visszaírni rá, hogy OK, az szerintem nincsen rendben.

KINÉZET, KIALAKÍTÁS

Általában azzal szoktam kezdeni a teszteket, hogy leellenőrzöm, minden rendben van-e a géppel, ami ugye a repülési élmény szempontjából sem hátrány (szerencsére itt semmi sem sérült). Kiszedtem a csomagból a H11D-t (aminek a hivatalos neve "Eye of the God" vagyis, Isten szeme, hehe) és meglepődtem, mert nagyobb gépre számítottam. Kb. akkora mint egy Syma X5, de mindenképpen kisebb mint az MJX X600-am. A teste filigrán, nem néz ki rosszul, még ebben a hmm, milyen színben is? Talán narancssárga-aranybarnának mondanám, ebben egyébként az autógyártók a nagymesterek, hogy olyan színeket találjanak ki, amelyek nem is léteznek (Volvo :ocean blue, Ford: electric orange, pefrormance green, hehe). Akinek volt életében már legalább egyszer nő a közelében, az tudja, hogy a ők olyan színeket is látnak, amelyeket mi, férfiak nem - padlizsán, májva, feketés sötétkék - vagy csak simán nem tudjuk, hogy az milyen, szóval ez a szín biztosan nem nekünk, férfiaknak készült. Egyébként jól néz ki a gép, ez nem vitás, de ami engem sokkal jobban érdekel, az a láthatóság a levegőben. Mivel a gépek 95%-a fehér/fekete kombót nyomja, üdítő valami, ami nem ilyen. Érdekesség még, hogy ez nem egy választható feature, a H11D narancs, a H 11C - ami nem FPV-s - pedig világoskék. 

A gép fogásra olyan érzetet kelt, mint ha a téren található kosárlabda pályát a 70-es évekbeli tornatermi PVC-padlóval ötvözték volna, majd bekenték volna valamilyen olyan anyaggal, amitől egyből végigfut az ember hátán a hideg. A JJRC-nél nem nagyon hallottak még a NVH-ről vagyis a noise, vibration, harshness műszavakból összetákolt rövidítésről, amelyet a szubjektív minőségérzet mértékeként szoktak jellemezni. A gép tapintásra borzalmas, amikor elkezdtem megnyomni a különböző elemeket, akkor nyiszogott az egész. Ez különösen a gép hasán érezhető, amikor megpróbáljuk kinyitni a testet, hogy csatlakoztassuk az akkumulátort a megfelelő kábelhez. Ahogy próbáltam kinyitni a gép hasát, arra jöttem rá, hogy a szívatófaktor dobókockán elég nagyot sikerült dobni, amikor ezt a kialakítást választotta a parasztja tervezőmérnök, aki ezt a gépet megalkotta. Első dolog, hogy valószínűleg a szabad szemmel látható legkisebb csavart sikerült beleexpanderezni a gépbe, a másik, hogy ezt is legalább jó mélyre süllyesztették el, hogy legyen mivel bajlódni. Miután kinyitottuk és összedugtuk a két kábelt, meglehetősen nehéz becsukni az akkutartó fedelét, ugyanis ezt a kábel eredményesen gátolja, amire pluszban rájátszik a szuperótvar anyagból kiképzett ajtó. Hajlik, nyeklik, nyaklik össze-vissza az egész, szóval az a szó, hogy minőség nehezen értelmezhető ezeknél az anyagoknál. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez nem egy egyedi probléma. Említhetném pl. a Syma X5SW-t, aminek még rosszabb az akkumulátortartó ajtaja, vagy a WLtoys V686G-t, aminek már 2 nyitás után úgy lefittyed, hogy soha többet nem lehet normálisan becsukni. A helyzet az, hogy ebbe a pénzmennyiségbe ez fér bele, tehát ezt igazából hibának felróni nem lehet.

Ami viszont ellenpontozza a rettenetes akkumulátortartó részt, a karok kialakítása. Én már az MJX X600-nál is frászt kaptam a nyitott motortartóktól, na ez itt egyáltalán nem létezik, ugyanis nincs is motortartó, így a karok lehetnek teljesen zártak. Na de akkor hol a motor? Bekerült a karba, a propeller elé, párhuzamosan a vázzal. Ez két dolgot is jelent, egyrészt nem fog soha telemenni kosszal, másrészt rém egyszerű kicserélni. Kicsavarunk egy fél centis csavart, rossz motort kipattintjuk, csatlakozót lehúzzuk, újabb motort bepattintjuk, csatlakozót bedobjuk és már mehet is a móka. Nagy találmány, nem tudom miért nem használja ezt mindenki, pedig nem egy bonyolult dolog. A motor egyébként a standard 8,5x20mm-es egységeket használja (mint pl. az MJX X600 is). Sajnos csak bronz csúszócsapágyakat kapott, nem jutott pénz a golyós csapágyakra, de ezeket érdemes lehet kicserélni. Méretük a klasszikus 3x6x2mm. Persze igazából az is lehet, hogy a csúszócsapágy vs. gyolyóscsapágy téma csak egy hiszti, én ugyanis két gépen is kicseréltem a teljes szettet, de soha nem ezzel volt a probléma. Szerintem a jó kenés - pl. szilikonolaj- sokkal fontosabb, mint maga a csapágy felépítése.

A másik, szerintem relatíve egyedi dolog a propeller kialakítás. Sajna azt nem találtam meg, hogy milyen meredeken van megdöntve, szerintem legalább xx55, de lehet még meredekebben. Erre szükség is van, mivel egy 1S-es akkumulátorral nem lehetne dinamikusan mozgatni a gépet. Az akksi egyébként 3.7V 1100mAh paraméterekkel rendelkezik, ami ebben a szegmensben elég durva. Az üzemideje is ehhez mért, amit a nagy súly biztosan nem ver agyon, ugyanis a gép összesen 119 gramm, vagyis igen szép üzemidőre számíthatunk. A kérdés persze az, hogy hogy maradhat ekkora üzemidő, ha mindent etetnie kell a gépnek? Úgy, hogy az FPV-nek, a kamerának is külön akkumulátora van. Vagyis ha ezeket a kapacitásokat összeadjuk, akkor már is több áll rendelkezésre, mint 1100mAh. Szóval az üzemidőnk olyan 10 perc körül alakul, ami egy toygrade kopternél kifejezetten jónak mondható.

Megemlíteném még a leszálló lábakat, amikkel én állandóan kínlódom. Vagy eltörnek mint a ropi, vagy küszködni kell a fel és leszereléssel, mert különben nem fér be a táskába vagy csak egyszerűen menet közben leesnek a mező közepén és lehet őket keresgetni. Nos, ennek sem egy vasbeton tömb a lába, de elég szoros és én nem nagyon szeretem ezeket csavarozgatni, mert egyrészt lusta vagyok, másrészt semmit nem szarabb keresni a 15 centis fűben, mint egy 3 mm-es csavart. Kíváncsi vagyok, meddig marad ilyen, remélem sokáig, mert azt az orbitális oboát nem akarom megint megismételni, ami a Wltoys V686 G lábainak fel és leműtésével járt, de ahogy elnézem ennél nem is kell ilyet csinálni, szóval plusz egy pirospont.

TÁVIRÁNYÍTÓ

Nemrég azt mondtam, hogy az MJX X600-hez adott távnál nem láttam még jobbat, nos, ez most részben megdőlt. A táv fogása remek, olyan, mint ha direkt azért raktak volna rá egy gumírozott réteget, hogy jobb legyen kézbe venni. Van egy tonna gombunk, mindegyiken külön funkció, mindegyik FELIRATOZVA, fantasztikus, ez már a 21. század. Ide is eljutottunk, hogy kezd elterjedni ez az überdrága "extra", hogy a gyártók odaírják a gombra, hogy mit csinál. 

Volt még egy dolog, amit inkább csak furcsa megszokni, de nem mondanám igazi hibának. A jobb oldali kar valahogy kelletlenül mozog. Szerintem itt JJRC-ék egy kis minőségérzetet akartak belecsempészni a távirányító kezelésébe (jelentem, nem sikerült), ezért a karnak van egy kis ellentartása. Ennek nagyjából úgy kellene működnie, mint a márkásabb órák dobozán a kinyitó mechanika: egy kicsit ellentart, ezért jó érzés kinyitni, mert nagyon minőséginek érezzük. Na ez itt sokkal inkább kelletlen, sem mint jó érzés, szokást igényel, de nem vészes hiba.

Nekem bejön ez a táv, kicsit playstation távirányító érzést ad vissza. Kellemes és gyorsan megszokható a gombkiosztás. Az egyetlen nagy negatívum a rettenetes, kihúzható kameratartó. Na az olyan minőségű, hogy először fél úton abba hagytam a kihúzást, mert megijedtem hogy letörik. Persze nem, de azért az érzés durva. Miután felpattintottuk rá a kijelzőt, nem zavaró, de előtte simán azt vízionáltam, hogy hozzáérve menten szétporlik.

Érdekes módon a JJRC elvetette az AA elemeket, helyette 3A elemből kell beledobnunk 3-mat. Gyárilag nem volt a távirányítóban csavar, ami elég meglepő, lévén, hogy ott a helye, viszont így is paszentosan tart, a szétesés miatt nem kell aggódnunk.

A sebességmódokat a bal első gombbal váltogathatjuk, amelyet 1-2-3 csipogással jelez a gép. Ez mondjuk a szobában annyira nem volt hatékony, mert a motornak olyan hangja van...nem mondom meg milyen, mert ez már nem ehhez a fejezethez tartozik:D

REPÜLÉSI TULAJDONSÁGOK

Az első dolog, ami feltűnt, hogy milyen fura hangja van a gépnek. Mi ez a hang? Csapágyas a motor (nem, mint ha lenne benne) ? De az összes? Nem, csak a propeller kiképzése fura ebben a szegmensben, kicsiben a DJI 8"-os propellerére hasonlít, de pl. az Ogrém is ilyennel repül. A szokatlanul kiképzett propellerek hangja eltér a többi géptől, mélyebb, búgó hangot hallat, ami nem rossz inkább csak furcsa, de egyáltalán nem mondanám kellemetlennek. Ahhoz képest, hogy csak 1S az akkumulátor, egészen jól mozog a levegőben, én erősebbnek érzem, mint a Wltoys V686G.t, de ennek is megvan az a hibája, hogy nehéz egy helyben lebegni vele, ami jelentősen rontja az esélyünket arra, hogy normális videót készítsünk. 

A gépet nem mondanám különösebben akrobatikusnak. A toy grade gépek mindegyike egy fajta átmenet a semmi és a random kamera platform gépek között, különösen úgy, hogy egyszerre akar mindegyik sportos, kamerás és nagyon funkciógazdag is lenni. Ez a gép inkább kamera platform, mint egy jó kis csapatós multirotoros gép, de arra nem is ezeket szánják, hanem a Nihui U807 és az MJX X400 féléket. Szerintem van annyira mozgékony, hogy ne legyen vele rossz repülni és a fura tónusú hangnak köszönhetően az avatatlan szemlélő még keménynek is láthat minket - kellő távolságból - ha egy kicsit ráfeszítünk. 

Ettől még persze a gép nem tépi le a fejünket, nem zavaróan erős, de nem is túl gyenge, együtt lehet vele élni és a kis semmilyenségért kárpótol minket a kellemes üzemidő. Valamiért azonban ez is hajlamos arra, hogy egy kis oldalmozgásra - amikor ugye az oldalsó motorok lassabban forognak - elveszítse a magasságát, majd szép lassan leereszkedik, ott újra erőre kap és mehet tovább a móka. Aztán kimentem többször élesben tesztelni a gépet és arra jöttem rá, hogy a liftezés valószínűleg azért van, mert a maga alatt kavart légörvényben elveszti a propeller az erejét. Erre a megoldás rém egyszerű, repüljünk vele egy picit előre majd hátra, már is megszűnik az ereje vesztett magasságcsökkenés.

Ha kamera nélkül repülünk vele, akkor egészen "sportos" a legmagasabb fokozatban, de pl. flippelni eszembe se jutott vele, annyira nem kívánja a gép.

KAMERA ÉS FPV

Az egyik, számomra legmeglepőbb dolog az volt, hogy a kamera szöget elektronikusan lehet vezérelni a távról. Ez elég szokatlan ebben a kategóriában, de örültem hogy van ez a funkció. Amit viszont nem nagyon értek, hogy a kamerát miért nem lehet lejjebb fordítani, mint a végállás (aztán rájöttem az éles teszt alatt, hogy ez is bőven elég, szóval nem a cég volt buta hanem én:D). Ellenben felfele el lehet téríteni addig, hogy már látjuk a kamera képében a propellereket és a gép hasát is, aminek semmi értelme nincsen, szóval hagyjuk a legalsó állásban. Én próbáltam ezt menet közben is használni, de sokkal egyszerűbb a gépet mozgatni, mint a kamerát állítgatni, mert az többet liftezik föl-le, mint amit a kamera mozogni tud.

A kamera felbontása 1280*720P, tehát tényleg HD, legalább is képpont szám szerint. Én ezt el tudom hinni, annyira nem rossz és nem is ez vele a probléma. Kívánja a fényt, mint alkesz a kiskeserűt, de ez minden low-budget kamerára igaz. A kamerát egyébként nem ez veri agyon, hanem az erőteljes jello effekt, annak ELLENÉRE, hogy van a kamera hasán 4 db rezgéscsillapító szivacs. Ennek én nem sok értelmét láttam, mi lenne ha nem lenne? Leugrana a kép a lencséről? Ez sajna megöli az egész videózást, szóval itt mindenféle házi módszer bevetése javallott, olyanok, mint pl. ez itt. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez csak ennek a gépnek a sajátja, nos nem, minden ilyen kategóriájú gép ezt csinálja, kivéve talán a V686G.

Ami viszont tetszett, hogy a távirányítóról lehet vezérelni a kamera ki és bekapcsolását, illetve a fényképkészítést. Ezeket is az elmegy kategóriába sorolnám, szerintem a Syma X5 szintjét üti meg, vagyis a gép ára nem attól magasabb, hogy technikát toltak volna a képalkotó eszközök mögé.

Ami egy nagyon nagy előnye a konfigurációnak, az az 5.8 GHZ-s FPV. Nem akad, nem szaggat, elég tiszta a kép, illetve korlátozott telemetria adatokat (kijelző töltöttsége, kamera töltöttsége) is kijelez a kijelzőn. Ami nekem a Wltoys V686-nál nagyon tetszett, az a kijelző mérete, az 4,3 col volt, aminél a JJRC kijelzője érezhetően kisebb, szerintem olyan 4 colra tippelném, egyes források szerint 4,3, de lehet, hogy egy gyengébb pillanatomban meg fogom nektek mérni. Az adóteljesítmény nagyjából 100mW, illetve a kamera szétbontása után látható, hogy kompatibilis a 808 #16 kamera D lencséjével, bár nem hiszem, hogy megéri a barkácsolás a ráfordított időt.

Meglepett, hogy egy játék kategóriába sorolt gépen lehet állítani az FPV csatorna kiosztását. Ez merőben szokatalan, sokkal inkább a "vagy megy, vagy nem" elvet követik a gyártók. Itt viszont egy 3x2-es DIP switchen keresztül kapcsolgathatjuk a frekvenciákat 5725-5865 MHZ között. Ha esetleg valakinek olyan addikciója van, hogy a haverok gépeivel párhuzamosan akarja reptetni a JJRC H11D-jét, akkor ezt ezzel a funkcióval bátran megteheti.

Minden, az FPV láncban részt vevő elemnek - gép, kijelző, kamera - saját áramforrása van, ezek ráadásul egy kicsiny kapcsolóról ki és bekapcsolhatóak. Én ezt szimpatikusnak találtam, nem egymást kannibalizálják az elemek, illetve ha valamire nincs szükségünk, akkor csak egyszerűen kikapcsoljuk az egységet és kész. A monitor egy 400mAh 1S Lipo akkumulátort kapott, amelyet a monitorból eltávolíthatunk tetszés szerint, ugyanis nincs beforrasztva, ellentétben a kameráéval.

Az árnyékoló nem sokat nem ér, de nem azért mert nem árnyékol. Valahogy a kameratartó konzolt kellene hátrább dönteni ahhoz, hogy rekkenő napsütésben bármit is lehessen látni a képből. Bár nem én vagyok a világ legtapasztaltabb FPV mestere, de én nem igazán tudtam a kijelző alapján repülni, aminek az oka, hogy folyamatosan a gépen kellett tartanom a szememet (LOS), mert gyorsan elveszti az erejét. De ezért a pénzért nem is lehet bődületes stabilitást elvárni és szerintem nem is ilyen várakozásokkal fogják kibontani a vásárlók a gép dobozát.

FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK

Igazából ez már maga a fejlesztett modell, hiszen az alap gépet - amely a tűzkeresztségben a JJRC H11C nevet kapta a jóistentől - nagyjából 15.000 Ft-ért megvásárolhatjuk, C jelzéssel, ami nem meglepő módon a kamerát jelöli. Hogy vajon mi lehet a D? Dynamic, digital, durable? Sajnos nem jöttem rá, de nem is fontos. 

Ami viszont igen, hogy a doboz NEM tartalmaz SD kártyát, vagyis nekünk kell belepattintanunk a sajátunkat. A gyári leírás szerint maximum 16GB-s SD-kártyát tud fogadni, ne meglepetésemre simán lekezelte, a 32 GB-os Sandisk Extreme UHS-I 3-om kártyámat és szépen lepakolta rá a képeket. Nem tudom, hogy 16GB után is tudtam volna-e írni, de mivel ennyi anyagot ezzel a géppel csak két napnyi töltögetés után tudtam volna összelődözni, ezért ezt nem is próbáltam.

Nem meglepő, hogy mivel csak két variáns van, olyan nagyon nem tudunk játszani a felszereltséggel. Szerintem fel lehet rá tenni kisebb kamerákat, pl. a Keychain 808 #16-ot, de akkor barkácsolnunk kellene hozzá FPV-t. Olcsó FPV szettekkel is lehet próbálni, mint pl. a Syma X5 FPV, vagy a Tarantula X6 FPV szettje, de ez vagy plusz 15.000 Ft-ba kerülne és nem nyújtana sokkal jobb képminőséget.

ÖSSZEGZÉS

Az első kérdés az, hogy van-e értelme 22.000 Ft-ért venni kamera platformot? Képes normális minőségű képet készíteni? Képes kiküszöbölni a gép a képremegést? Lehet vele hosszabb távon is lebegne? Minden kérdésre ugyan az a válasz: NEM, de nem csak ennél a gépnél. 

Azonban akinek nincsen 100.000 Ft-ja, de inkább 150.000-e egy normális, brushless gépre, ami egy kamerát és egy gimbalt is magával tud vinni, annak nem nagyon marad választása, mint a JJRC H11 D. Ha csak azokkal a gépekkel vetjük össze, amelyek pont ugyan erre a célra készültek, akkor azokat simán elveri. Azt már említenem sem kell, hogy mekkora előny, hogy EU raktárban is kapható, a Tiny Deal oldalán, így megússzuk a vámot és elvileg a hosszú várakozást is. Nem mondanám, hogy ajánlott a gép, de nem is rossz vétel.

A probléma abból fakad, hogy az emberek irreális elvárásokkal állnak ehhez az egész hobbyhoz. 25.000 Ft-ért azt várják el, hogy miközben egy mező fölött szállnak, 4K felbontásban lássák az élőképet, az árban szereplő, tökéletes minőségű videószemüvegen keresztül, miközben 400 percet tudnak a levegőben tölteni, ahol a pozíciót 3 GPS modul tartja, miközben alattunk pipacstenger virágzik ki egy szemvillanás alatt, hogy még legyen is mit felvenni. A lányok meg nem pukiznak és epret kakilnak.

Mindenki döntse el, hogy megér-e neki 22.000 Ft-ot Kínából vagy 25.000-et Németországból.