Nagyon sok cég próbál a DJI babérjaira törni, aki jelenleg a drón piac 70%-át uralja. A valós eséllyel rendelkezők egyike a Hongkongban alapított Yuneec, amely több mint 15 éve foglalkozik repülő eszközök gyártásával. Az évek során felépített hírnév nem alaptalan, ugyanis modellpalettájuk lefedi a 4K képes, kamerával felszerelt quadkoptereket, a hatmotoros gépeket, a selfie drónokat, de a profi légi videózáshoz is készítenek modelleket.

Akit eddig kérdeztem a Yuneec gépekkel kapcsolatban, az jellemzően megvonta a vállát és azt mondta, hogy ismeri a márkát, de még soha nem látott itthon egyetlen egyet sem. Szerencsére ez már a múlt, ugyanis már Magyarországon is kaphatóak a P&A Fotó Nagyker Kft. jóvoltából, ugyanis ők nyerték el a Yuneec Inc. hazai forgalmazásának jogát.

A márkának komoly kultusza van külföldön, mivel a termékei kifejezetten jó minőséget képviselnek. A Yuneec nem foglalkozik játék kategóriájú drónokkal, ilyet ne is keressünk a modellpalettán. Szerencsére a hobby kategóriás és a profi gépeik bőven kárpótolnak ezért. Ma három ilyen gépet fogunk áttekinteni.

Yuneec Breeze

A Yuneec Breeze quadkopter a mostanában népszerű, selfie drón kategóriának jeles képviselője. Ebbe a halmazba tartoznak azok a gépek, amelyek célja olyan nagy felbontású videók készítése, amelyek később megoszthatóak akár a közösségi hálózaton is. Ma már nem az a trendi, hogy az ember egy időzített fényképezőgép előtt pózol, hanem az, hogy különböző perspektívákból látja saját magát és a környezetét. Ehhez egy könnyű, egyszerűen kezelhető légi járműre van szükség, a Breeze pedig pont ilyen.

A másik két fontos szempont a kompatibilitás és a hordozhatóság. Lényeges, hogy könnyen kezelhető, okos eszközeinkkel egyszerűen irányítható terméket kapjunk a pénzünkért. Egy átlagos vásárló nem akar azzal foglalkozni, hogy a gépet külön felprogramozza, nem célja az extrém repülési élmény, ezek a szempontok másodlagosak. Éppen ezért a Breeze a hangsúlyt a gyorsan aktiválható funkciókra, a kis méretre és a telefonokkal és tabletekkel való együttműködésre helyezte.

A Breeze képes kommunikálni mind Androidot mind pedig iOS-t futtatót eszközökkel, saját applikációja segítségével. A felszálló tömege alig 385 gramm és a könnyű test mindig jót jelent a repülési képességek és az üzemidő szempontjából. A hordozhatóságot támogatják az összecsukható propellerek, így még könnyebben, például egy hátizsákban is szállíthatjuk. Saját tapasztalatból tudom, hogy nekem is sokkal nagyobb macera kivinni a reptető helyre a 450 mm-es quadkopteremet, mint egy kisebb, hordozható drónt. A Breeze pedig még a kicsik között is aprónak számít, hiszen mérete nem éri el a 200 milliméteres motortávolságot sem. Gondoljunk bele, ez egy közepesnél kisebb verseny drón mérete, pedig azok sem túl nagyok.

A kameraképességek terén egy 13 Megapixeles szenzorral megtámogatott 4K kamerát tud felvonultatni, amely elektronikusan stabilizált és 1/30-1/8000 másodperces rekeszidővel rendelkezik (ez utóbbi kifejezetten gyors, majdnem olyan jó, mint a Panasonic Lumix DMC GX-8-am).

Ami az elektronikus funkciókat illeti, a gép meglehetősen sokoldalú. Támogatja a selfie módot, rendelkezik követés funkcióval (follow me), képes a tárgyak és személyek körül keringeni, útvonalat járhat be (Journey mód), illetve rendelkezik beltéri pozíció meghatározó rendszerrel is (IPS), amely ultrahangos szenzorok segítségével egy helyben tartja a gépet.

Nekem személy szerint egyetlen kérdés maradt, az irányítás, ugyanis az is applikáció alapú. Ahogy már említettem, a repülési élmény másodlagos, de hogy egy hagyományos távirányító nélkül milyen lehet a drón terelgetése, azt csak az éles tesztek tudják eldönteni.

Az ár az, ami viszont sokak számára vonzó lehet, ugyanis a gép Magyarországon 150.000 Ft alatt kapható, ami valószínűleg jelenleg a legolcsóbb 4K képes drón a piacon.

Yuneec Typhoon 4K

Leánykori nevén Yuneec Q500, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, ahogy a gép is sok fejlesztésen esett át. A legfontosabb ezek közül, hogy megkapta a 4K felvételek készítésére is alkalmas, gyári nevén CG03-ként emlegetett kamerát, amelyet egy 3 tengelyes stabilizátor egészít ki. A lencse elvileg 12 MP felbontású, 115 fokos és teljesen torzításmentes. A kimeneti tartalom lehet JPG vagy RAW formátum is.

 
A klasszikus 350-es kameraplatform mérettől eltérően a Typhoon 4K motortávolsága majdnem 500 milliméter, az ehhez mért súllyal együtt. Ez valószínűleg extrém szélállósságot biztosít számára, illetve a nagyobb tömegnek köszönhetően könnyebb rezgésmentes képeket készíteni. A súly felvet még egy kérdést is, amire ugyancsak az éles teszt adhat magyarázatot. 5400 mAh 3 S akkumulátor mozgatja az 1130 grammos gépet, a gyártó által megadott maximálisan 25 percig, de ez valószínűleg egy idealizált érték. A 20 perc viszont teljesen reális, nagyjából a konkurens termékek is ennyit tudnak.

Három repülési mód közül választhatunk, van egy automatizált Smart mód, amiben követési funkciókat használhatunk, miközben a gép GPS koordináták alapján pozícionál. Az Angle módban az elektronikus segédletek egy része kikapcsol, így mi uralhatjuk a gépet, illetve a Home mode, ami a felszállási pontra való visszatérést jelenti (RTH).

A Typhoon 4K teljes értékű, 10 csatornás távirányítóval rendelkezik. A csatornaszám jelentőségét a blogon több cikkben tárgyaltam, de leegyszerűsítve a lényeget, ez meglehetősen sok. A vezérlő egy 5.5 inch képátlójú, 854x480 pixel felbontású LCD kijelzőn jeleníti meg a telemetria adatokat, mint például a GPS műholdak száma, a magasság, a távolság és még sok minden más. A képátvitel 5.8 Gigahertzen történik, maximális hatótávja 400 méter, míg az irányítás optimális körülmények között 800 méter lehet.

Van még egy viszonylag egyedi tulajdonsága a Typhoonnak, ez pedig a Steady Grip. A kamera leszerelhető és átrakható egy kézi tartóra, így használhatjuk például városnézéshez vagy kirándulásokhoz is. A gimbal ott is stabilizál, vagyis hasonló képminőségre számíthatunk, mint a levegőből.

Yuneec Typhoon H

Mit tudhat a Yuneec Typhoon H, amit a Q modell nem? Ezt először a CES közönsége tudhatta meg, 2016 első negyedévében. Az első dolog, ami eladja a terméket a kinézet és ebben nincs is hiba. A másik, a légi felvételek minősége, ebben segít a hat motor, ez ugyanis egy hexakopter (ezért hívják H modellnek). Ennek a motorszámnak és elrendezésnek sok előnye van, például a stabilitás, a redundancia, illetve a nagyobb teherbírás.

Akkumulátor tekintetében jelentős előrelépés történt, 3S-ről 4-re léptek, amely egyben magasabb feszültséget is jelent. A kapacitás maradt 5400 mAh, de a magasabb feszültség ellensúlyozza a magasabb össztömeget, így a maximális repülési idő így 25 perc maradt.

A videó készítés terén is történtek előrelépések. Az alapok maradtak, a kamera a CG03 plusz verziója, 12 Megapixeles, 98 fokos lencsével, 3 tengelyes stabilizátorral. A hexakopter képes felemelni a lábait felszállás után, így a kamera majdnem teljesen 360 fokban fordulhat körbe. A szervóval felhúzott leszállótalpak másik előnye, hogy nem látszanak a felvételen, illetve a gimbalt is lejjebb lehet engedni, hogy szabadabban mozoghasson a térben.

A távirányító is változott, a 10-es modellt az ST16 váltotta le. A Ground Stationbe integrált 16 csatornás távirányító, diversity vevővel szerelt, 7 inches, 720p élőképet megjeleníteni képes kijelzőt kapott. A különböző jelzésekhez hang és rezgésvisszajelzés is társul. A drón ráadásul felprogramozható útvonalrepülésre, követésre, panorámavideózásra, illetve egyéb, autonóm módon végrehajtott repülésekre is képes. Új funkció a kábelkamera, ahol egy rögzített sík mentén halad végig a gép.

Az irányítás és a képátvitel hatótávja is megnőtt, 1600 méterre. A Wizardnak nevezett televízió távirányítóra hasonlító segédberendezéssel ráadásul egyszerre ketten is beleavatkozhatunk az irányításba.

Két ST 16-tal aktiválhatjuk a Teaming funkciót. Ennek lényege, hogy az egyik távirányítót a kamerához, a másikat a géphez párosíthatjuk, így az egyik személy az irányító, a másik az operatőr lesz. Ez a funkció jellemzően a professzionális kameraplatformok sajátja szokott lenni, ahol a gimbal és a kameravezérlést egy külön személy végzi.

Szintén új funkcióként került integrálásra a RealSense Technology, amely nem kisebb névtől, mint az Inteltől érkezett. Lényege, hogy egy ultrahangos szenzorrendszer segítségével a gép képes elkerülni az akadályokat, illetve megtanulni a környezetét és folyamatosan finomítani a tárgyelkerülést.

A gép képes Geofence (virtuális térbeli korlát) segítségével korlátozni a saját hatókörét, amely nemcsak biztonságos távolságon belül tartja a hexakoptert, de jól jöhet a leendő Európai Uniós szabályozás kapcsán is.