Elkezdtek elpusztulni a fejhallgatóim. Mivel nagyon szeretek zenét hallgatni, általában hármat használok, egyet a mobiltelefonomhoz, amikor reménytelen módon próbálom leküzdeni a budapesti forgalom zaját. Volt egy wireless példány, egy Jabra Move személyében. Nem szerettem igazán, ráadásul szétfoszlott pár hete és rétegesen kihullott a bele. 2 évig húzta 22.000 forintért. A mindenes fülesem egy USB portos Corsair Vengance 1500, remek hanggal, de sok más hibával és már ezen is látszik az idő vasfoga.

Tekintve, hogy egyre több videó és hanganyag készül a bloghoz, valamivel vissza is kell ezeket hallgatnom, és mivel 3 "katonámból" kettő oda veszett a harctéren, kellett az utánpótlás, ami egy 8.000 forintos Superlux HD 668B személyében valósult meg.

A HD 668B nem mai csirke, már jó néhány éve a piacon van. Egy tajvani gyártóról van szó, és mivel mostanában az élelmiszeren és a ruhákon kívül szinte mindent Kínából rendelek, gondoltam akkor stílszerű lenne fülest is onnan választani. Aztán az egyik nap Gearbesten megláttam a Superlux fejhallgatókat és egyből leesett, amire nem gondoltam: végre egy nem "no name" gyártó, aki nagyon jó ár/érték arányú eszközöket gyárt, ráadásul kínai. Gyorsan be is ruháztam a 668B-be.

Fontos, hogy nem vagyok audiofil, soha nem foglalkoztam hangtechnikával. Úgy hallgatok zenét, ahogy az átlagember, leülök, bekapcsolom és megpróbálom élvezni. Azt szeretem, ha a zene plasztikus, álljon minél közelebb ahhoz, ahogy az eredetileg elhangzott, már ha erre van bármilyen lehetőség (a stúdióban kevert "dium-disum" zenénél nem feltétlenül van).

Nem akartam sokat agyalni és 600 oldalnyi szakirodalmat elolvasni a témáról, ezért, mint a legtöbben, belenéztem a Prohardver megfelelő fórumtémájába. Régebbről emlékeztem, hogy a belépő / alsó-közép kategóriában dicsérték a Superlux fejhallgatókat. Nem tudtam, hogy pontosan milyet szeretnék, de azt tudtam, hogy milyet nem.

A Jabra Move-ot azért nem szerettem (pedig ez a második fejhallgatóm volt a cégtől), mert nem fedte el a fülemet. Nem volt rossz hangja, de valahogy olyan tücsökciripelés jellegű volt benne minden hang. Szépen, tisztán szólt, de nem volt benne normális mély és mintha a zenészek libasorban egymás mögül játszottak volna.

A Corsair Vengeance 1500-at szeretem, remek hangja van, az eddig legszebben szóló zenehallgató eszközöm, ezért is van meg a mai napig. Minden mást viszont utáltam benne, a bugos vezérlőszoftverét (már fel sem telepítem), a koszgyűjtő plüss párnázását, amiről csak macskaszőr eltávolító hengerrel lehet levakarni a szöszmöszöket. Kényelmes, de már egy ideje megrepedt rajta a borítás és foszlik le, kicsi fekete darabokat hullajtva magából. A kábelezése minőségi, könnyű feltekerni, de fölöslegesen hosszú, mindenbe beakadtam vele. Ha megszorítottam a kötegelőjével, akkor meg a csomó biztosan beszorult a székem kartámasza alá, rövidebbre viszont nem lehet kicserélni, mert integrált. Az is probléma, hogy a bemenete USB és nem jack, az előbbit másra is tudnám használni és egy laptop esetében egyébként sincsen soha elég port.

Kicsomagolás

A dobozolást nem gondolták túl, fehér alapon fekete front, a fejhallgató képével, míg a hátoldalon a főbb műszaki paraméterekkel. Belül ugyanez a minimalizmus köszön vissza, egy kartonkeretre rögzítették fel a két kábelt, a kábeltartó klipet, magát a fejhallgatót, míg a papír alá dugták el a hordzsákot. Itt azért tetten érhető a spórolás, de semmi sem gagyi, az alkatrészek egyben vannak, sorjának vagy illesztési pontatlanságnak nem találtam nyomát.

A műbőrnek álcázott műanyag fogása nem kellemetlen, de nem is prémium minőség. Nekem az volt a fontos, hogy kényelmes legyen, ne pedig az, hogy a fogdosástól gerjedjek be. Nekem megfelel, de ugye a koponyaméret elég széles skálán mozog a kicsitől a nagyig, illetve a tojástól a teljesen gömbölyűig. 

Tetszik, hogy nincs burkolva a pánt, helyette két, belül szivacs támaszték tartja el a fejemtől a fém keretet. Fogásra ez is műbőrnek érződő műanyag, ami hosszabb távon tud izzasztó lenni, pont úgy, ahogy a fülemet letakaró hangszóró párnázási is. Ez télen biztosan nem lesz baj, de lehet, hogy nyáron már nem lesz ilyen rózsás a helyzet. Cserébe viszont biztosan nem fog végig repedni.

Tesztüzem

Már 10-15 órányi zenét meghallgattam az eszközzel, mire ezeket a sorokat olvassátok, tehát a "beszoktatás" nagyjából megtörtént, de ha nem is, akkor gyanítom, hogy még egy picit javulni fog a hang. 

A fejhallgató félig zárt kialakítást kapott, direkt ilyet vagy teljesen zártat kerestem, mert a Jabra nem szigetelt eléggé, ezt mindenképpen el akartam kerülni. Az, hogy milyennek halljuk a zenét, elég szubjektív, ellenben az nem, hogy takarja-e a párna a fülünket vagy sem. Ez szerencsére elég jól lefedi, bár enyhén a jobb fülem alatt nyom, ezért óránként oda kell nyúlnom és igazítanom egyet rajta. Nem mondanám kényelmetlennek, de azért nem tökéletes.

Az egyik, számomra legfontosabb tulajdonsága, hogy a kábelhossz változtatható legyen. A fejhallgató bal oldalán egy rendkívül flexibilis, aranyozott (vagy inkább aranyszínű?) jack csatlakozó található, amire tetszőleges hosszúságú kábelt illeszthetünk. Ez utóbbi egyébként kellően szoros, az első 15 órában nem is raktam föl a műanyagtartót, csak most, a teszt írásának kezdetén. Kétségtelenül biztosabb tartást ad, de ha nem lenne ott, a hiányt észre sem vennénk. Másik fontos dolog, hogy a jack csatlakozó tövének kialakítás nagyon hajlékony és eléggé időtállónak néz ki ahhoz, hogy megússzam a kontakthibákat.

A "professzionális stúdió sztenderdek mentén megalkotott fejhallgató" kifejezés erőteljesen túlzás, ezt sem az anyaghasználat, sem a hangminőség nem támasztja alá. Ez utóbbi tesztelésére egy teljesen laikus módszert eszeltem ki: választottam 5, stílusában viszonylag eltérő, hangszereket, elektronikus zenét és éneket is tartalmazó zenehalmazt és véletlenszerűen választva a sorrendet meghallgattam a Corsairrel és a Superlux-szal is. Mindig feljegyeztem a benyomásaimat a számok végén, majd fejhallgatót váltottam. Mindegyik FLAC formátumú, minimum 44 kilohertzen, tömörítetlenül.

A lejátszási listám az alábbi volt:

1. The Classical Jazz Quartet - Play Bach - klasszikus jazz

• Superlux: élénkebb, fiatalosabb, élettel telibb hang
• Corsair: xilofon és a zongora minden billentyűje hallatszik, jobban elvállnak a hangok

2. AC/DC - Highway to Hell - hard rock

• Superlux: sokkal jobb dob és jobb gitár
• Corsair: jobb énekhang, már amennyire itt számít

3. Chris Rea - Road to Hell - rock

• Superlux: jól kihallatszik a csörgődob és az ének is, ellenben a cintányér alig válik el a háttérzajtól
• Corsair: cintányér sokkal jobban hallatszik, kevesebb mély, a magasabb gitár hangok jobbak

4. Scooter - Weekend! - techno

• Superlux: sokkal több basszus, nem tiszta énekhang
• Corsair: tisztább énekhang

5. Layo & Buscwacka - Love Story (Radio Edit) - progresszív house / breakbeat

• Superlux: puffog, kenődik a basszus, magas nem válik el
• Corsair: kicsit egybe folyik a mély

+1 Totalcar Égéstér című rádiós műsora

• Mivel a blog videóiban a hangok 90%-át az én beszédem teszi ki, gondoltam nem lenne sületlenség meghallgatni egy rádióműsort is, hiszen a sajátomat is sokszor vissza szoktam. Bár itt nem lehetett egyértelmű következtetéseket levonni, egyik fejhallgatóval sem volt kellemetlen hallani a különféle orgánumokat, szépen elkülönülnek a hangok, akkor is, ha egyszerre több ember beszél.

Általános tapasztalat, hogy a HD 668B jobban "manipulálja" a hangokat, mint a Corsair, szerintem ez utóbbinak a hangja sokkal közelebb állhat az eredetileg felvett zenéhez (bár ezt műszeresen nincs módom kimérni). Cserébe a Superlux mélye sokkal hangsúlyosabb, helyenként picit sok is, de nem zavaróan. A magasak viszont nem teljesen tiszták, néha itt is van egy minimális cicergés. A hangtér sokkal szélesebbnek érződik a HD 668 esetében, valahogy jobban bele tudtam magam élni a zenébe, mint a másik fejhallgatónál, ami túl semlegesnek hat.  

A középtartományt rendben találtam, de az egyértelmű, hogy az olyan zenékben, ahol sok a hangszer, a Vengeance-nál sokkal jobban lehet hallani őket, kevésbé mosódnak össze, egyszerűen részletesebbnek éreztem, ezért a klasszikus stílushoz közeledve egyre inkább fölénybe kerül.

Pont fordítva van a tuc-tuc zenéknél, ahol sokkal több a dob és a basszusgitár. A kevesebb énekhang is inkább a Superluxnak kedvez. A dinamika itt is jó és valahogy jobban magával ragadott a zene, amikor ezt a fejhallgatót használtam, ez persze lehet azért is, mert az ilyen típusú zenéket jobban szeretem. A hangkép teljesen korrekt, különösen, ha az árat is figyelembe vesszük.

Összegzés

Nem gondoltam volna, hogy ilyen olcsón meg fogom úszni a fejhallgató vásárlást. Úgy saccoltam, hogy egy számomra is elfogadható eszközt nagyjából 100 dollár körül fogok találni, hiszen előtte is így volt. Aztán a véletlen nem így hozta. Drón keresése közben akadtam bele a Superlux termékekbe, ami a blog profilját tekintve nem meglepő, de ha már így alakult, egyáltalán nem bánom.

Az árat is figyelembe véve ez egy kifejezetten jó választás, csak ne EU raktárból vegyük, mert 15.000 forintot én sem adtam volna érte. Itthon már alig kapni, ez egy régi modell, de aki nincs rápörögve az újra, annak abszolút ajánlott. Voltak olyan fórumbejegyzések, ahol az AKG 240-hez hasonlították (a designt meg nagyjából onnan lopta a gyártó), ami tekintve előbbi 35.000 forintos árát túlzónak találok, viszont sokan cserélik a Superlux párnáit AKG 242-esekre. 

Összehasonlítva a Corsiar Vengeance-al (mert nekem csak ez volt), a HD 668B-nek kevésbé tiszta a hangja, de jobbak a mélyei és élettel telibb, igaz nincs annyi szolgáltatása, cserébe az ára is harmada. 8.000 forintért CN raktárból remek vétel, csak a hosszú a várakozást kell kibírnunk. Ráadásul ha az általam preferált modell nem felel meg, van még 20 másik, más paraméterekre kihegyezve.

A cikkben említett távokat és adó modulokat itt vásárolhatjátok meg:

• Superlux HD668B fejhallgató, CN raktárból: 8.100 Ft
• Superlux HD668B fejhallgató, EU raktárból: 15.000 Ft
• Egyéb Superlux fejhallgatók itt >>