Ahogy a kultúrsokknak is vannak különböző fázisai, úgy ennek a hobbynak is. Itt az elsőt hívjuk mondjuk eufóriának, amikor mindenki nagyon lelkesedik mindenért, ami a multikopterekhez kapcsolódik. A második fázis itt a sokk fázisa, amit az előttünk álló nehézségek okoznak, illetve amikor ráeszmélünk arra, micsoda brutális pénzmennyiség felhasználása árán lehet csak előbbre jutni. A legtöbb ember itt adja fel, amiért egyáltalán nem hibáztatom őket. Aki ezt túléli, kb. fél év után eljut a begyűjtési fázisba, amikor is eldönti, hogy ezzel a hobbival szeretne komolyabban foglalkozni, ehhez azonban nagyon sok minden kell, ezért ezeket elkezdi felhalmozni. Így lesz 3 ládányi jó lesz majd még valamire szerszámunk, amitől az asszony sikítófrászt kap, mikor kinyitja azt az ajtót, ahol eddig a felmosószerek laktak, ám azokat kiszorították apu "játékszerei". Ebben a fázisban kerülnek véglegesen az autó csomagtartójába azok a multikopterek, amelyeket már nem merünk bevallani a családnak, pedig a 12. "még muszáj volt megvenni" drónt igazán nem hagyhattuk ott. Ebben a fázisban van már mindenkinek 3 tucat akkumulátora, amihez viszont egyre több töltő és egyre több tápegység kell, hogy tartozzon,  különben képtelenség őket emberi léptékben mérhető idő alatt feltölteni. Így lett meg nekem is a második Imax B6 töltőm:D

Sajnos elkezdtem aktívan nézegetni a multirotoros gépek ősatyát az rc helikoptert. Itt már önmagában kevés pusztán egyetlen helikopterre gondolni, hiszen legalább két tucat gép műszaki paramétereinek az átnyálazásán vagyok túl, amelyet egy újabb menüpont megszületése - meglepő módon "helikopterek"  néven - képvisel a honlap jobb felső sarkában. Eleinte csak műszaki érdeklődésem kiterjesztése miatt kezdtem el pörgetni az interneten a képeket, érdekelt pl. az Assault Reaper drón működése, de aztán rájöttem, a puding próbája az evés, mindenképpen kell egy helit venni és ki kell próbál. Igen ám, de ekkor jött a meglepetés, hogy nem is olyan könnyű beleenni abba a pudingba, sőt ha Gombóc Arthuri hasonlattal akarnék élni, azt mondanám: van itt kerek, lapos, szögletes, tej és étcsokoládé is. Szóval a választás egyáltalán nem könnyű, főleg ha az ember annyira nem ért hozzá, mint most én.