A DJI hagyományosan nem árul drónt az alsóbb szegmensekben, ezt a hagyományt borította fel a Ryze-zal és az Intellel való együttműködésük, amelynek eredményeképpen létrejött ez a remek gép. Most már az ár sem fogja visszatartani azokat, akik szeretnének egy optikai érzékelőkkel, rengeteg elektronikus funkcióval és egy meglepően jó kamerával rendelkező gépet birtokolni, hiszen nagyjából 30.000 forint körül megszerezhető.

Kicsomagolás

Első dolog, amit tisztába kell tennünk, hogy akkor ez most a DJI termék-e vagy nem. Nos, igen is, meg nem is, ugyanis a szíve a DJI-tól érkező technika, de a gyártó a Ryze Technologies, sőt ha meg akarjuk kavarni a dolgokat, akkor ide vesszük az Intelt is, aki részben a képfeldolgozásért felelős technológiát szállítja, ezen cégek a védjegyeiket a dobozoláson is feltüntetik. Ennek a három cégnek az egyvelegéből jött létre a Tello, ami egyben azt is jelenti, hogy a DJI minőségi elvárásainak felel meg, a szenzorok is onnan érkeznek, de minden más a Ryze sajátja.

Ebben az esetben tényleg van miért kicsomagolásról beszélni, hiszen bár a csomagolás átlátszó, így feltűnik előttünk a gép, de az akkumulátor, a leírás és a pót propellerek a doboz nem látható részében, alul laknak. Mást nem is kapunk, de ez a koncepció része, semmi fölösleges nincs a dobozban. A leírás viszont sajnos kínai, ami szerintem fájó, de szerencsére az alábbi linkről letölthetitek az angol nyelvű leírást.

A gép meglepően pici a többi DJI termékhez képest, ami a fenti képen látványosan kidomborodik. Ugyanígy a motorok is azok, ugyanis egy szénkefés rendszerről van szó, 8520-as erőforrásokat kapott, aminek az élettartama nyilván kevesebb, mint a szokásos réztekercses testvérinek, cserébe nagyjából 500-600 forintért kicserélhetjük őket, ha elromlanak. A propellervédő keretet gyárilag elhelyezték a karok végén, így beltérben is kiválóan használható.

Ami az anyaghasználatot illeti, nyugodtan mondhatom, példás. A karok valami fura gumírozott műanyagból készültek, nagyon rugalmasak, és a test többi része is ellenálló anyagból készült. A hason a DJI-tól érkezett, pozíciótartásért felelős optikai szenzorokat találhatjuk, hátul az akkumulátor bemenetet, két oldalán pedig egy USB portot, ami a töltésért felel, illetve a bekapcsoló gombot nyomkodhatjuk.

Tesztüzem

Nagy reményekkel álltam neki a tesztnek, lévén a DJI Spark drónom mini reinkarnációját láttam visszaköszönni a gépben. Egyrészt ez még hordozhatóbb – voltam is vele túrázni -, másrészt pedig pofonegyszerű a kezelése, és egy csomó mindent tud, amit a „kisnagytestvér” is.

Egy félelmem volt, hogy a tipikus szénkefés gépek hibájaként előforduló propeller lerepülés ezt a gépet is kísérteni fogja, de jelentem, nem, ettől teljesen mentes, szóval, ha a többi gyártó olvassa, akkor tessék, normálisabb anyagokat használni a légcsavarokon. Az applikáció nem egyezik a DJI GO 4-gyel, helyette egy Tello névre keresztelt programot kell használnunk, de a felület nagyon hasonló ahhoz, amit a nagyobb gépeknél megszokhattunk.

A menürendszer nagyon egyszerű, rendkívül átlátható, egy gyerek is tudna vele repülni, és meg vagyok meggyőződve arról, hogy részben nekik is szánják ezt a drónt. A felső sávban a vezérléshez szükséges gombokat pillanthatjuk meg, de minden annyira adja magát, hogy csak az érdekesebbeket taglalom. Az első elindulás előtt pedig egy kezdőknek szánt bemutató vezet minket végig a lényeges pontokon, de egyébként a beállító menü more/beginners guide menüpontja alatt ezt bármikor elindíthatjuk.

Összesen két trükkösebb piktogram tárul elénk, az egyik a fogaskerékkel jelölt menü, ahol repülő masinánk paramétereit és szenzorait állíthatjuk be, illetve a firmwaret frissíthetjük le. Én mindkettőt megtettem, így egyszer sem volt gondom a géppel. Szerintem érdemes az alacsony feszültség értéket 10%-ra levinni, lévén mi baja lehet, ha leesik? Nagyjából semmi, egy rendkívül rugalmas, 80 grammos drónról van szó.

A másik a repülési módok, és szerintem ez jelenti többek között a különlegességét a Tellonak, illetve a repülés sava-borsa is ebből származik. Itt nagyon hasonló funkciókat találhatunk, mint a DJI Sparknál, ezeket variálhatjuk, kedvünk szerint:

• Up & Away: egyik kedvencem, a drón bekapcsolja a kamerát, majd felfele hátra távolodva felvesz minket
• Circle: a kamera gyújtópontjához képest kört ír le, mindig a középpont felé fordulva
• 360: egy kört ír le a saját tengelye körül, a kamera kifele néz
• Flips: bukfencezik egyet abba az irányba, amerre húzzuk
• Bounce: pattogva repül, fel és le, érdekes mód, például tárgyak bemutatására jó lehet, lásd a gémeskutas videót
• Throw & Go: kézből feldobva repülni kezd. Tulajdonképpen ugyanennek az inverze a tenyérbe landolás, amit a leszállás ikon alatt választhatunk ki

A Tellot a képernyőn elhelyezkedő két virtuális távirányító „karral” terelgethetjük, amiben eleinte nem hittem, de nagyon intuitív a dolog, tökéletesen működik. Ezt egészítik ki a kiváló repülési tulajdonságok, illetve a hihetetlenül precíz pozíciótartás. Ez utóbbi gyakorlatilag megegyezik a DJI Spark saját szenzoraival, azzal a különbséggel, hogy nincs GPS modulja, vagyis fogalma sincs, hol van, csak azt figyeli, hogy milyen magasan repül a földhöz képest.

Ez utóbbit sikerült is megtévesztenem, amikor magas fű fölött repültem, amit fújt a szél. A program egyből jelezte egy sárga hibaüzenettel, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a DJI is teszi. Pontosan ilyen a többi hibaüzenet is, bár sokszor csak hibakódot kapunk vissza a képernyőre. Érdekes módon ezeket bővebben a kézikönyv sem taglalja, de például ha oldalra döntjük a gépet, akkor egyből jelez, hogy ez így neki nem okés. A beindítás utáni túráztatás is tipikus DJI sajátosság, szóval szerintem a vezérlésbe is belenyúltak a cég mérnökei.

A gép egyik legnagyobb hibája pont abból fakad, hogy nincs GPS, emiatt bár a pozícióját tartja, a szél simán tudja oldalra tolni. Ennek próbál azért döntéssel ellenállni, de ez a legkevésbé szélálló gép, igaz ez inkább beltérbe és alacsony magasságra való. Így a hatótávot vízszintesen 100, függőlegesen 10 méterben limitálják, de persze már kijött az applikáció, amivel a magasságkorlát felülírható. Ezekről online telemetria keretein belül - például magasság és sebesség  - kapunk visszajelzést az applikációban.

Ami a kameraképességeket illeti, a videót EIS-sel stabilizált 720p 30FPS-ben, a képeket pedig 5 Megapixeles felbontásban készíti el, amik szerintem ebben az árkategóriában alapvetően rendben vannak. Hibákat viszont tapasztaltam a videó folyamban, ami valószínűleg a WiFi-s technológiából származik, az FPV kép is ezen keresztül érkezik. Ebben viszont néha beállnak szaggatások, ugyanis a felvételek direktben a telefonunkra mentődnek, a jó hír viszont az, hogy így SD kártyára sincs szükségünk, csak egy okos készülékre.

Találkoztam még egy hibával, ez pedig az ellenfényben erős sötétedés, próbál ellendolgozni az automatikus fénymérés, manuális ugyanis nincs, emiatt azért viszonylag limitáltak a képességei. Mivel a gimbal hiánya sem segít a kép szintben tartásában, ezért némi rezgés megjelenik a képen, de ezt a stabilitásával elég szépen ellensúlyozza. Ebben a kategóriában nincs jobb, talán csak a Hubsan 216A említhető vele egy napon, igaz annak a kamerája 1080p felbontású, ráadásul GPS stabilizált.

Az éjszakai repülést viszont elfelejthetjük, egyetlen pici helyzetjelző LED van az elején, illetve ha sokáig nem működik az optikai szenzor, akkor magától leszáll, reménykedjünk, hogy ezt nem egy fa tetejére követi el. Az üzemidő az 1.100 mAh-s akkumulátorral 12 perc körül alakul, szélerősségtől függően, a feltöltés pedig annyi, amennyi áramot adunk neki a tápról, de nagyjából 1 óra.

A két legérdekesebb dolgot viszont még nem is mondtam, az egyik, hogy mindenféle kiegészítővel felvértezhetjük, ami tulajdonképpen a DJI gépeknél már megszokott, így szoktunk egy 120.000 forintos gépből 220.000 forintosat csinálni, mert annyira jópofa dolgokat árulnak hozzá. Vehetünk ugyanis Bluetooth-os távirányítót – bár ennek a hatótávjáról vannak negatív vélemények -, VR szemüvegkeretbe tehetjük telefonunkat, tölthetünk egyszerre több akkumulátort multiport töltővel, betehetjük hordtáskába, vagyis nagyjából a szokásos extrák állnak rendelkezésre.

A másik a programozhatóság – Scratch alapú -, ami egy nagyon leegyszerűsített programnyelvet jelent, amiben utasításokat adhatunk gépünknek, illetve ciklusokat is szervezhetünk. Például menj előre 100 métert, ott csinálj valamit, gyere vissza, és így tovább. Ilyenekkel a LEGO is próbálkozott pár éve a Technics sorozatban, igaz azok a modellek nem repültek, ez pedig igen. Ezt többek között a Drone Blocks nevű programmal is megtehetjük, és elég jól végre is hajtja a Tello a bevitt utasításokat, szerintem nagyon jópofa, bár azért vannak hiányosságai.

Sajnos a rossz idő miatt nem tudom megmutatni szabadban a leprogramozott útvonal végrehajtását, de amint egy picit javulnak a körülmények, jövök vissza egy másik cikkel, és kivesézzük ezt a témát is.

Összegzés

A DJI Tello a tökéletes kezdőgép, ami ráadásul túlmutat azon, amit eddig a drónok esetében megszokhatunk. Kapott egy egészen jó kamerát, egy kiváló applikációt, Intel és DJI technikát, ami remek pozíciótartást tesz lehetővé. De a slusszpoén nálam a programozhatóság, így végre oktatási vagy játékos tanulási célból is felhasználható, ami nagyon sok ajtót meg fog nyitni a repülő ketyerék előtt. Mindenki vegyen egyet, próbálja ki, játsszon és élvezze, de a szeles helyeket kerülje el. Aki pedig alternatívát keres, az nézze meg a Hubsan H216 A-t, vagy a nemsokára érkező Xiaomi MITU-t.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak). EU Expresszel szállítással (GB) és EU Direct Maillel (BG) nem kell vámot és ÁFA-t fizetni:

• DJI Ryze Tello Gearbest, CN raktár:  119 USD, Ft 32.000 Ft
• DJI Ryze Tello kiegészítők

Alternatívák

• Hubsan H216 A, CN raktár: 29.000 Ft
• Xiaomi MITU, CN raktár: 79 USD 21.000 Ft

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.