Túl vagyunk a 2017-es idény első versenyén, aminek a budapesti Highland Golf Klub adott otthont. Tavaly sajnos nem tudtam egyre sem eljutni más elfoglaltságaim miatt, de ez most a közelség matt nagyon adta magát. A tervem az volt, hogy a köröket már FPV szemüvegen keresztül nézem, így ki is vittem magammal a Furibee VR02 belépő kategóriás darabját. Ilyet egyébként bárki hozhat magával, és követheti azt a képet, amit a versenyzők is látnak menet közben. Így egy laikus is be tud tekinteni a hobby szépségeibe, és azt sem tartom kizártnak, hogy kedvet kap hozzá, hiszen én is így csöppentem bele annak idején.

Ez is eljött, a vég szétszedés formájában. Amikor már nem tartottam igényt az Eachine Falcon 250-re, és már kellőképpen tele volt vele a...mindenem. Pedig több tesztben is megénekeltem, hogy milyen e gép, meg is járta a poklot és a mennyet is. Bizonyos értelemben egy állatorvosi ló volt, más értelemben pedig egy veterán. Vicces, hiszen egy éve vettem, pontosabban 2016 április 18-án, ekkor ugyanis ez a gép még jó vételnek tűnt, mára azonban eljárt felette az idő.

Ózdot szinte minden ismeri történelmi tanulmányaiból kifolyólag. Amikor még a szocializmusban azt hittük, hogy mi leszünk a vas és az acél országa, fontos ipari központ volt, nem mellesleg a környéken fellelhető szénkészleteknek. A rendszerváltás után a jelentősége csökkent, majd a területen gyakorlatilag megszűnt a vaskohászat. Az acélműbe - illetve ami maradt belőle - csak úgy nem is sétálhatunk be, ellenben egy drónnal fölé repülhetünk, és megnézhetjük azt, ami kintről nem látszik.

Már teszteltem egyszer a Furibee F36-ot és nagyon szerettem ezt a kis masinát. Akkor azt írtam róla, hogy a legjobb mini gép, ami a piacon van. 4000 forintért szinte ajándék volt, de azért volt egy nagy baja: nem volt konfigurálható. Ez gyakorlatilag az összes szénkefésre elmondható, ezért mi sem volt természetesebb, mint felrakni rá egy F3-as, szénkefés vezérlőt, beleintegrálni egy vevőt, és máris szintet lépett a masina. Persze nemcsak a tudása, az ára is megugrott, jelenleg az Eachine gépeknek támaszt nettó 15.000 forintos árával erős konkurenciát.

Újabb repülésen vagyunk túl, ahol személyesen is jelen voltam, mert érdekelt, hogy hogyan készülnek ezek a remek videók. A mostani „tesztalany” a Budaörsi víztorony volt, és ehhez a Hungarocontrol Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt.-nél lejelentett repülési engedély vettünk igénybe, aminek majd később lesz jelentősége. Csináltam néhány képet arról is, hogy mit látnánk drón nélkül, az utcáról, és elég grandiózus a különbség.

Zavart, hogy mindenféle igénytelen rongyokat használunk leszálló felület gyanánt. Minden drónom tiszta kosz lett, ráadásul utáltam magammal cipelni egy ágytakaró méretű rongyot.  Az sem megoldás, hogyha a fűbe landolunk, mert ha egyenetlen a terep – már pedig viszonylag ritkán repülünk simára nyírt focipálya felett – akkor a gépek fel tudnak borulni, különösen igaz ez a kamera platformokra. 2.900 forintért kapunk egy kifejezetten kellemes minőségű, éppen megfelelő méretű leszálló helyet, amivel véget vethetünk az „igénytelenkedésnek”.

Marciart DJI Phantom 4 Pro+ drónja nagyon szép és stabil videókat készít, olyannyira, hogy úgy döntöttem, hogy ami megüti a színvonalat, azt ki fogom tenni, hiszen tudom, hogy a fotózás és a videózás szerelmesei legalább annyian vannak, mint a versenygép őrültek. A mostani helyszín a Lázbérci víztározó volt, ahol a helyszín adja magát a drón repüléshez, már csak a megközelíthetetlensége miatt is. 

Végre megérkezett a mini játékom, ami már nem is annyira a játék kategória küszöbén toporog, hanem feljutott a nagy fiúkhoz, ugyanis ez egy hobby gép, tehát ne  legyenek előítéleteink a méretek kapcsán. Brushless motorok, F3 vezérlő, csipogó, OSD, vagyis egy olyan komplett kis csomagot kapunk, amit más gépektől nem nagyon. Ennek persze ára van, elég húzós, durván nettó 40.700 forint a BNF verzió, cserébe úgy suhant át a vámon, mint az álom. Mire nem jó a kis méret.

FRISSÍTVE: 2017.04.11. KÉRTÉTEK HOGY LEGYEN DRIFT VIDEÓ, EZÉRT CSINÁLTAM

Kicsit félve nyúltam a mai teszt témájához, mert meglehetősen tapasztalan vagyok az RC autók kapcsán. Azért a drónok miatt van némi előképzettségem, de például a futómű elemeit vagy annak beállítását itt sem egy nap lesz megtanulni. A vágy viszont már egy ideje érlelődött bennem, hogy birtokoljak valamit, ami nem a levegőben repdes, hanem a talajszinten kavarja fel a homokot. Ne kerüljön túl sokba, legyen mégis élvezetes, ne foglaljon el túl sok helyet és lehessen vele off-road is csapatni, így esett a választásom az EU raktárban is kapható, 15.000 forintért megvehető WLToys A959-re.

Kimista újabb cikkel jelentkezett, amiben egy kisméretű trikopter megépítéséről lesz szó. Nekem is volt ilyen tervem, még pedig a Hobbyking Trifecta vázára szerettem volna építeni valamit, de ez is a tipikus soha meg nem valósuló projektjeim egyike. Helyenként átfogalmaztam Gábor szavait, azért hogy jobban illeszthető legyen a blog kontextusához, ahol ilyen történt, ott a [a szerk.] felirattal jelöltem.