Már a számát sem tudom, hogy a blogon hány különböző mini versenygépet teszteltem. Ha nagyon megpróbálok visszaemlékezni, akkor beugrik a Tiny QX80, a Tiny QX95, a Furibee F90, meg a különböző átépíthető alapmodellek, mint az Eachine E010 vagy a Furibee F36. Eddig egyik sem nyűgözött le, talán a legjobb a QX95 volt, ezt kell most túlszárnyalnia a nettó 15.600 forintba kerülő QX90 C-nek.

A Walkera új modelljei a cég életében egy fajta generációváltást jelentenek. A régebbi modelleknél sokkal megbízhatóbb, koncepcióban átláthatóbb drónokat dobtak a piacra. Ennek a sornak az első darabja volt a Furious, amire maximálisan illik a „nevében a végzete” mondás, hiszen tényleg egy fúria. Amellett hogy borzalmasan erős, még olyan nyalánkságokkal is megfűszerezték a gépet, mint a tilt motoros rendszer vagy a GPS modul.

Egy 2 cellás mini versenygép mindig jó a háznál. Végre megkapom az eddig hiányolt erőt, ami a Tiny QX80 esetében fájdalmasan hiányzott, de a Tiny QX95 kapcsán is elkélt volna. Mivel méretben nem következett be változás, ezért reméltem, hogy a magasabb feszültségből a repülési tulajdonságok terén profitálhatunk.  Az ARF verzió 23.500 forintos nettó ára némileg magasabb, mint a konkurenciáé, de ebben már benne van a vevő és azt se felejtsük el, hogy egy 2 cellával szerelt rendszerről beszélünk.

Gollam története nem úgy kezdődött, mint a Gyűrűk Urában. Én inkább megkérdeztem az Rcmoment webáruházat, hogy mondják már meg, mit vesznek nagy mennyiségben a népek. Két tippet kaptam, az egyik a Skytech TK110 összecsukható drón volt, a másik pedig a GoolRc T5. Néztem nagy szemekkel, hogy ezt az antifotogén gépet ugyan miért venné meg bárki. Aztán elkezdtem közelebbről is méregetni a szettet, és gyorsan kiderült, mi is kerül rajta 19.000 forintba. 

Azon gondolkodtam, hogy mikor hallottam először a Gopro márkanevet. Nagyjából 10 éve, az ismerőseim ekkor kezdték el venni az első példányokat, jellemzően síeléshez. Engem nem nagyon izgatott a dolog, amíg nem kezdtem el drónokkal repkedni, azóta viszont elég sok kamera tesztet olvashattatok a blogon. Egy barátom felajánlotta a használt Gopro Hero 4 Black modelljét egy teszt erejéig. Kihangsúlyoznám, hogy ez egy HASZNÁLT kamera, ennek tükrében olvassátok a tesztet.

Megkaptam végre a Magyar Posta (bár büntetésből kisbetűvel kéne írni a nevüket, mert amit karácsony előtt kiszállítás címén produkáltak, az botrány) áldásos tevékenysége nyomán a gépet, amely a sorozat legkisebbje. Ez az év eléggé a Hubsanról szólt a DJI mellett, szerintem ők hozták ki a legérdekesebb újdonságokat, finoman tartva egymástól árban a távolságot (ami persze inkább a Hubsannak hízelgő). A H501 C sem rosszabb ár/érték arányban, mint a nagyobb testvérei és nagyon sok mindenben hasonlít hozzájuk. A 45.800 forintos ár szerintem teljesen indokolt, különösen, hogy EU raktárból is beszerezhető, de azért elég sok differencia tetten érhető a drágább modellekhez képest.

A Furibee termékek a Gearbest saját márkás termékei. Igen, ez itt a reklám helye, mintha csak egy Drogerie Markt reklámot hallanánk. Erre pontosan azért volt szüksége a GB-nek, mint amiért a Banggoodnak az Eachinre: szeretnének nagyobb szeletet kihasítani a tortából. A vicc az, hogy a JJRC - aki tényleg drón gyártó és nem webshop - gyártja az eredetit, JJRC H36 néven. Így alakult ki a Furibee F36/Eachine E010/JJRC H36 triumvirátus, ami, ha minden igaz, ugyanazt a gépet jelenti és mindegyik ára is nagyjából 4.000 forint körül alakul.

Kinek mond valamit a Byrobot cég? Bevallom férfiasan, én sem ismertem őket, de amikor megtudtam, hogy nem egy kínai gyártóról van szó, egyből felkeltette az érdeklődésemet. A Drone Fighter X az egyik olyan Byrobot termék, ami nagy népszerűségnek örvend, elsősorban a Távol-Keleten, illetve Oroszországban, de szerencsére már hazánkban is elérhető, ráadásul magyarországi forgalmazóval.

Mindig is problémát jelentett, hogy megmérjem az akkumulátoraim belső ellenállását. Parázs vita szokott kialakulni, amikor ez a téma előjön, hiszen van az a tábor, aki szentül hisz abban, hogy ebből lehet következtetni az élettartamra, míg mások állítják, hogy ezt kizárólag laboratóriumi körülmények között, nagyon drága műszerekkel lehet megállapítani. Én nem foglalnék állást a kérdésben, de mindenképpen ki akartam próbálni, hogy mit tud egy 10.000 forintos töltő, amiben ez a funkció is megtalálható.

Régebben írtam a Xiaomi power bankjáról, amit egymás között csak daginak becéztünk. Ezt végül egy barátomnak ajándékoztam, amit aztán megbántam, mert azóta rengetegszer lett volna rá szükségem. A jellemzően 5.000-5.500 forinttal megegyező dollárért megvásárolható második verzió sokkal filigránabb lett, mint elődje, na de vajon erősebb is? Derítsük ki együtt.