A Feiyue FY-10 egy igazi "türhő" távirányítós autó. Brutálisan néz ki, átgázol mindenen, nagyon jól védett a szennyeződések ellen, remekül lehet vele ugrálni, és még csak nem is drága. De vajon van-e rejtett hibája, vagy tényleg minden klappol a most akciósan kínált nettó 17.400 forintos áron kínált autónál?

Szerettem volna egy könnyű, kompakt, de egyben erős versenygépet, ami mindent tud, amit az előzőek nem. A Furibee Fuuton 200 pont ilyen, 4 milliméteres unibody váz, csipogó, OSD, 2205 2500KV motorok, szuper könnyű váz és okos építés. A fenti dicshimnusz olyannyira igaz, hogy amikor megnéztem mások videóit, akkor kizárólag ilyen jelzőkkel illették: briliáns, legjobb 2017-es versenydrón, két szó: „vedd meg” és hasonlók. Azért persze ez sem hibátlan, de nettó 48.400 forintért szerintem bomba vétel.

Az elmúlt másfél évet jobbára különböző Flysky távirányítók és vevők társaságában töltöttem. Háromféle különböző távot és vagy fél tucat vevőt kipróbáltam, ez indukálta a mai bejegyzést. Mondhatnánk azt is, hogy a szegény ember Frsky-ja vagy, hogy a Flysky az új Futaba és hasonló marhaságokat, de ha egy mondatban össze akarnám foglalni a dolgokat, akkor úgy fogalmaznék, hogy: nagyon olcsón, reális minőséget kapunk, amihez iszonyatosan kevés pénzért lehet vevőt párosítani, és akinek sok gépe van - mint például nekem - ez a szempont rendkívül fontos.

Régebben is bejött már ez a kockaforma a kamerák kapcsán, csak akkor még a Gopro Hero Session sorozaton kívül nem nagyon volt alternatíva, a 3-400 dolláros árat viszont túlságosan húzósnak éreztem. Aztán megjelent a konkurencia, és az egyik kritikus funkciót – az AV kimenetet meglétét – is felvették a repertoárba, innentől kezdve pedig volt értelme drónra is felszerelni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ár 99 dollárra, vagyis nettó 28.200 forintra csökkent, ami így egy erőteljes „best buy” delikvenssé léptette elő a Runcam 3-at.

Ez is eljött, a vég szétszedés formájában. Amikor már nem tartottam igényt az Eachine Falcon 250-re, és már kellőképpen tele volt vele a...mindenem. Pedig több tesztben is megénekeltem, hogy milyen e gép, meg is járta a poklot és a mennyet is. Bizonyos értelemben egy állatorvosi ló volt, más értelemben pedig egy veterán. Vicces, hiszen egy éve vettem, pontosabban 2016 április 18-án, ekkor ugyanis ez a gép még jó vételnek tűnt, mára azonban eljárt felette az idő.

Már teszteltem egyszer a Furibee F36-ot és nagyon szerettem ezt a kis masinát. Akkor azt írtam róla, hogy a legjobb mini gép, ami a piacon van. 4000 forintért szinte ajándék volt, de azért volt egy nagy baja: nem volt konfigurálható. Ez gyakorlatilag az összes szénkefésre elmondható, ezért mi sem volt természetesebb, mint felrakni rá egy F3-as, szénkefés vezérlőt, beleintegrálni egy vevőt, és máris szintet lépett a masina. Persze nemcsak a tudása, az ára is megugrott, jelenleg az Eachine gépeknek támaszt nettó 15.000 forintos árával erős konkurenciát.

Zavart, hogy mindenféle igénytelen rongyokat használunk leszálló felület gyanánt. Minden drónom tiszta kosz lett, ráadásul utáltam magammal cipelni egy ágytakaró méretű rongyot.  Az sem megoldás, hogyha a fűbe landolunk, mert ha egyenetlen a terep – már pedig viszonylag ritkán repülünk simára nyírt focipálya felett – akkor a gépek fel tudnak borulni, különösen igaz ez a kamera platformokra. 2.900 forintért kapunk egy kifejezetten kellemes minőségű, éppen megfelelő méretű leszálló helyet, amivel véget vethetünk az „igénytelenkedésnek”.

Végre megérkezett a mini játékom, ami már nem is annyira a játék kategória küszöbén toporog, hanem feljutott a nagy fiúkhoz, ugyanis ez egy hobby gép, tehát ne  legyenek előítéleteink a méretek kapcsán. Brushless motorok, F3 vezérlő, csipogó, OSD, vagyis egy olyan komplett kis csomagot kapunk, amit más gépektől nem nagyon. Ennek persze ára van, elég húzós, durván nettó 40.700 forint a BNF verzió, cserébe úgy suhant át a vámon, mint az álom. Mire nem jó a kis méret.

FRISSÍTVE: 2017.04.11. KÉRTÉTEK HOGY LEGYEN DRIFT VIDEÓ, EZÉRT CSINÁLTAM

Kicsit félve nyúltam a mai teszt témájához, mert meglehetősen tapasztalan vagyok az RC autók kapcsán. Azért a drónok miatt van némi előképzettségem, de például a futómű elemeit vagy annak beállítását itt sem egy nap lesz megtanulni. A vágy viszont már egy ideje érlelődött bennem, hogy birtokoljak valamit, ami nem a levegőben repdes, hanem a talajszinten kavarja fel a homokot. Ne kerüljön túl sokba, legyen mégis élvezetes, ne foglaljon el túl sok helyet és lehessen vele off-road is csapatni, így esett a választásom az EU raktárban is kapható, 15.000 forintért megvehető WLToys A959-re.

Folytassuk az első rész utáni kalandtúránkat a mikro gépek – amelyek már nem is olyan kicsik – világában, illetve lesz szó néhány kimaradt gépről is, amit ti reklamáltatok meg, őket most felvettem a listára. Persze az általam megállapított határok a valóságban összemosódnak, a vázméret nem minden, a repülés közben érzett teljesítményt sokkal inkább az emelőerő/súly arány határozza meg, tehát ezt is figyelembe kell vennünk, amikor gépet választunk.