Mikro brushless gépek 2017-ből - Le a szénkefével I. rész

nyito_1.jpgAkik mostanában vettek szénkefés gépet, azok nagyjából el tudják képzelni, hogy az általam használt drónok milyen csúf véget értek. Jön a tavasz, egyébként is ki kell menni a szabadba és ott repkedni, nem pedig a szobában küzdelmet folytatni a bútorokkal. A nagy mini versenygép fellángolás következő fázisa ugyanis a brushless motoros mikro racerek lesz. A piac már tele is van az érdekesebbnél érdekesebb modellekkel, ráadásul hozok néhány jó érvet arra is, hogy miért kell elfelejteni a szénkefés társaikat.

Van egy már sokszor előcitált probléma a szénkefés gépekkel: a megbízhatatlanság. Ezt sajnos más negatívumok is erősítik, például a gyártók trehány hozzáállása, aminek egyetlen szent célja az árak alacsonyan tartása, és a minél nagyobb eladási darabszám elérése. Ez viszont a fogyasztónak nem jó, ugyanis megveszi a gépet, majd pár nap vagy hét után szomorúan konstatálja, hogy a szénkefés gépek bizony nem igazán alkalmasak az esés-kelésre.

p1020608.JPG

Elfáradt az akku tartó

Álljon itt egy felsorolás arról, hogy mi a probléma a szénkefés gépekkel, és mik azok, amelyeket egy brushless motoros bestiánál egyáltalán nem fogunk tapasztalni. Aki esetleg kétkedve vonná fel a szemöldökét, az lapozza át az alábbi cikkeket, amik már megjelentek a blogon. Az árakat is feltüntettem, okulásul azoknak, akik még a vétel előtt állnak:

Összesen: 77.400 Ft

Mint látható, ebből a pénzből – ami nem tartalmazza az alkatrészek, a szállítás és egyéb költségek értékét – már elég sok mindent vehettem volna, de az biztos, hogy már nem a fenti modelleket választanám. Miért nem? Az alábbiak miatt:

  1. Alacsony gyári minőség: ez nemcsak az alkatrészeket érinti, hanem magát a hozzáállást is. Ezeket a termékeket egyszerűen NEM lehet drágán eladni, ezért nem is nagyon foglalkoznak a megfelelő kialakítással. Jó példa erre a Tiny QX90C rögzítetlen kamerája, amit csak beledobnak a doboza, aztán te majd megoldod a dolgokat valahogy. Másik példa: egyiken sem volt megfelelő akkumulátor (bár a Furibee sajátja egészen jó).
  2. Folyamatosan ismétlődő tervezési hibák: nincs propellerrögzítés, emiatt már az első repülésnél le tudja dobni a légkavarót a motor, ugyanis nincs semmilyen felfogatás, így a gép összetörik. Rossz tervezés, például a Furibee F90 esetében a lapátok beleakadnak a vázba vagy a darázsforma csápjaiba, a Tiny QX80 túl nehéz, a Tiny QX90 műanyag váza pedig csavarodik.
  3. A kamera szöget nem lehet állítani: egyik drónon sincs lehetőség arra, hogy döntsünk a kamerán, így aki egy picit is sportosabban akar repülni, már nem lát semmit. Szinte az összes esetben valami belelógott a kamerába, az Eachine modelljeinél azért, mert egy négyzet sarkain ülnek a motorok, a Furibee esetében pedig azért, mert a cuki méhecskének bizony csápjai vannak.
  4. Gyorsan pusztuló alkatrészek: gondolom, nem kell magyaráznom, hogy az olcsó alkatrészek nagy része hitvány is. A vázak műanyagból készülnek, vagy ha nem, akkor a karbon is papírvékony. A propellerek ridegek, hasadnak, a motorok könnyen megszorulnak és tönkre mennek. Valójában a váz is egy keret, nincsenek szendvicsszerkezetű modellek és távtartó, így az ütés ereje nem kerül elvezetésre.
  5. Erőtlen motorok: a szénkefés motorok nemcsak könnyen pusztulnak, de az emelőerejük is elmarad attól, amit brushless társaik tudnak. Emiatt állandóan játszani kell a súllyal, 4-5 gramm már nagyon érezhető, ráadásul ez nagyon beszűkíti a modifikációk lehetőségét is. Ellenben a brushless motoroknál a feszültségemelés már önmagában sokszor megoldja a problémát, nem beszélve a sokkal nagyobb alap teljesítményről.

A propellervédő ami nem véd, hanem veszélyeztet

A fenti 5 hiányosságból a legbántóbb a trehányság, amivel a quadkopterek készültek. Teljesen átgondolatlan koncepció, sok esetben gyárilag használhatatlanok, rossz szoftveres beállítások – Tiny QX90C -, „öngyilkosságra” hajlamos gépek. Ez azért nagy baj, mert ha a saját figyelmetlenségünkből fakadóan törik a gép, akkor nincs kinek reklamálni, de ha azért, mert tervezési hiba áldozatai vagyunk, akkor bizony azt a drónt kerülni kell.

A gyárilag nem létező kamera felfogatás

A hosszú felvezető után nézzük, hogy mit lehet helyette választani a brushless kategóriából. Egy dologra mindenkinek fel kell készülnie: az áruk legalább a duplája lesz a szénkefés modellekének. Cserébe viszont dupla – vagy nagyobb - teljesítményt, élvezetet és különösképpen, ellenállóképességet várhatunk el a modellektől.

Elfáradt a váz

Egy kicsit kitekintve az árra – hiszen tudom, hogy ez lesz sok ember vesszőparipája – és az egyéb költségekre: a távirányító ugyan annyi, de ezzel a legtöbben már rendelkeztek. Az alkatrészek ára nagyjából azonos, de tavaly még nem ezt írtam volna. Az akkumulátorok árában viszont igen jelentős a különbség, ugyanis nagyon nem mindegy, hogy egy 1500-as vagy egy 500-as áramforrással kell repülni.

Vannak még további érvek is a kisméretű gépek mellett:

  • könnyű hordozhatóság: egy 90 mm-es gépből 4-5 darab elfér egy 250 mm-es drón táskájában
  • jogszabályi kérdések: ezek a gépek szinte kivétel nélkül 250 gramm alatt maradnak, jó eséllyel erre a továbbiakban sem kell majd engedély
  • vezérlők: ezek gyakorlatilag megegyeznek a nagyobb gépek vezérlőivel, ezért akinek van már a programozásban jártassága, az itt is tudja alkalmazni a már megszerezett tudást

 

70-90 milliméteres kategória

 

Jumper X73S

A Jumper egy nem túl ismert márka, ráadásul angolul az ugráson túl a pizsamát is jelenti, szóval érdekes a névválasztás. 73 milliméteres méretével ez a legkisebb modell, cserébe viszonylag egyszerű rendszerrel van dolgunk. 1 cellás, tulajdonképpen egy szénkefés mini gép alternatíva brushless alapokon. Szimpatikus a nagy szögben állítható kamera, a VTX antenna viszont elég rosszul néz ki a rajzokon, nem lennék meglepve, ha belekapna a motor. 4 ágú propeller, Naze 32 vezérlő, és nagyon alacsony súly.

20170105154011_90560.jpegSzerintem szégyen, hogy az Eachine gépek nehezebbek, mint a Jumper 43 grammja (ennyi az XK X100 súlya is). Az ára persze húzós, mint minden kis drónnak, és nyilván szerelni is egy rémálom. Ami még bosszantó, hogy nincsen Flysky verzió, ami sok ilyen távval rendelkező embernek lehet fájó pont.

20170105154011_65201.jpegA drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

 

Emax Babyhawk 85

Szerintem a nyár egyik slágere lehet, mert egyrészt Emax, és így a belé vetett hit is sokkal erősebb, másrészt pedig olcsó a többi konkurenshez képest. Nem véletlenül nyomták le az árát 1 dollárral a lélektani 100 dolláros határ alá, szerintem jól fog fogyni. Picit nagyobb, mint a Jumper, de persze ezek a 10-12 milliméteres különbségek alig észrevehetőek, maximum, ha egymás mellé tesszük a két gépet.

ww.jpg

A motorok nagyobb nyomatékú, de lassabb darabok, és csak 3 ágú propellerrel kavarnak, cserébe nagyobb feszültségen, amit a kétszer akkora ESC-k nyomatékosítanak. Ez a gép tulajdonképpen már a 2 cellás szénkefések alternatívája, de szinte biztosan sokkal jobban is megy, cserébe majdnem 80 gramm. Vajon elviseli majd a 3S-t? Mert az Emax Nighthawk 280 Pro-m is elmegy 4 cellán, pedig a gyár csak hármat ajánl. A kamera fix, de döntött, ez azért sok embernek fájni fog.

dd.jpg

A propellervédők integráltak, erre mondhatjuk, hogy bútorbarát, de ezeket úgyis mindenki a szabadban repteti majd. A vevőkről egyelőre nincsen hír, de Flysky szinte biztos lesz, mert ezeket tokozta át régebben a gyártó, az Frsky meg kihagyhatatlan. Szerintem ez lesz az egyik jó vétel most, de nem nagyon vannak még róla tesztek, drukkoljunk, hogy ütős legyen.

sw.jpg

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

 

Kingkong Q90 – Kingkong 90 GT

A címben – nem véletlenül – két gép szerepel, hiszen a cég ezekkel a modellekkel nyomul, így kaptok most egy mini „versus” tesztet. A Q90 biztosan nem a kinézetével hódít, olyan, mint egy túlterhelt indiai teherautó, ami egy bálát visz a tetején. Csakhogy ez itt a vezérlő, ami elég beteg elhelyezése annak az egységnek, amit igazából védeni kellene. A vázban az ESC-k kaptak helyet, 4 az 1-ben lapka, darabonként 6 A áramtűréssel.

20161227132616_62176.jpg

A 90 GT-n újratokozták a vezérlőt és még a súlyát is csökkentették, így nyertek 11 grammot, ami rengeteg, a 43 áll szemben az 54-el, akkumulátor nélkül. Ráadásul a váz is mintha más lenne, de sajnos elég nehéz megállapítani a képek alapján.

20161227132617_33526.jpg

Ami viszont egyik gépen sem szimpatikus, az a kamera dőlésszöge, illetve annak a hiánya. Gyakorlatilag egy egyenes „fal”, ami biztosan nagyon bosszantó lesz repülés közben. Ami viszont nagyon fáj, az a propeller felfogatás. Erről papoltam több száz karakteren át, erre nincs rögzítés, csak rá kell nyomni? Nálam ez a gép ezzel el is bukta az esélyét a megvételre.

3f20553d-a725-4b1b-96d2-a0439374452c.jpg

A motorok egyébként kísértetiesen hasonlítanak a Jumper-ére, 1103 7800KV, de ezek már 2 cellásak, tehát az emelőerőben is jelentős különbség van a Kingkong javára. Minden mást pedig majd megtudunk a tesztek alatt.

9994e75a-0353-460f-aa31-6397daae5092.jpg

Érdekes módon a GT az olcsóbb, ami szerintem jobbnak néz ki, 130 USD, vagyis durván 37.400 forint, míg a Q90 42.000 forintot kóstál. Aki nem kap agyérgörcsöt a propeller felfogatás hiányától, annak ez a kettős is jó választás lehet.

26c9dcee-cbd5-4aa0-b9e0-b522b3331759.jpg

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

 

Arfun 90 mm

Az Arfun-ról már elég sokat áradoztam ebben a bejegyzésben, ezért most az ott leírtakon túl említenék meg néhány dolgot. Először is, hogy már elég szép rcgroups fórumtéma jött össze, mások is rákaptak a gépre.

20170309180838_71619.jpg

A másik fontos dolog, hogy mivel DYS motorokkal szerelik, egyrészt az alkatrészellátás a motorok tekintetében adott, míg a 4 az 1-ben ESC valószínűleg szabványos alkatrész. Az erőforrások ráadásul 2-4 cellás akkumulátorokkal is mennek, persze nem 5 lapátos propellerrel, bár a 20 amperből következtetve még a 3S sem lesz gond. Szerencsére már mások is gyűjtögetik az ötleteket:

1489198544969409.jpg

A váz 3 mm vastag, és ez egy 90 milliméter motortávolságú gép, tehát valószínűleg szuper merev lesz, ami külön öröm. Sajnos a kamera itt is 0 fokban áll, ezzel majd valamit csinálni kell, de más hibát nem találtam. Ennek a gépnek van egyedül OSD-je, vagyis képernyőre vetített telemetriája, és 80 decibeles csipogója, ehhez képest az ára nem magasabb, mint a konkurenciának. Az antenna is védettebb helyen van, a felső lemez fölött lóg ki egy lyukon. Három verzióban is kapható, vevő nélkül, illetve Flysky és Frsky típusokkal.

20170309180838_49802.jpg

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

 

A legközelebbi cikkben pedig folytatjuk a 90 milliméternél nagyobb masinákkal, addig is mindenkinek jó repülést.

Címkék: cikkek, drone, drón