FRISSÍTVE: 2016.09.03 BEKERÜLT A GÉP 3D MODELLJE

Aki ismeri a híres polgárpukkasztó Johnny Gold paródiát, annak a cím egyértelmű, akinek nem lenne az, itt megnézheti. Alapból nem szoktam foglalkozni a kopterek színével, de ebben az esetben két olyan színből választhatunk, amire érdemes egy pillanatra kitérni, van a provokatív P.I.M.P arany szín, illetve egy kellemes metál piros, én ez utóbbit szereztem be, mert a másik nem volt, pedig móka lett volna egy strici színűvel repkedni. Határozottan jó lett a külső design, a fényezés is szép, a műanyag nem sorjás sehol, minőségi hatást kelt (pl. nem horpad az alja úgy, mint a H8 mininek). Lefordítva egyébként úgy néz ki, mint egy nagyobb, lesben álló tarantula, lehet vele a lányokat ijesztgetni.

A gép kicsit kilóg a kategóriákból, egyrészt a hat motorja okán – ez ugyanis egy hexakopter – másrészt a mérete miatt, ugyanis a valamivel több, mint tíz centijével már túlnőtt a nano koptererek kategóriáján, a minik közé viszont éppen nem fér be.

Ez a kis hexakopter igazi ellentmondás „bajnok”, minden jó tulajdonságára jut valami furcsaság vagy negatívum. Tipikusan az a termék, amit valaki imádni vagy valaki utálni fog. Én egyelőre értetlenül állok a felett a tény felett, hogy egy alapvetően nagyon jó terméket hogyan lehetett minimális energia befektetést igénylő problémák el nem hárításával elrontani.

Kezdjük a távirányítóval, hiszen úgy is mindenki ezt fogja majd a kezébe először. A távirányító Mode2-es (bal kar=gáz, jobb kar=irány) és nem is lehet váltani. Méretre kicsit nagyobb, mint az Eachine H8 minié, ami szerintem pozitívum, nem kell minden kart ujjbeggyel irányítani. A szokásostól eltérően 2db AA elemmel működik. A bal oldali front kapcsolóval tudjuk a kezdő/haladó/profi módot állítani. Nekem ez szimpatikus, hogy alapból három mód között váltogathatunk, az már nem annyira, hogy minden ki-be kapcsolásnál elfelejti, hogy milyen állapotba hagytuk. Mivel a távirányító nem merül le csak évenként egyszer, miért nem lehetett megcsinálni úgy, hogy megjegyezze?

Az első, kezdő módnak szerintem semmi értelme. A kopter egy zöldre festett hintaló sebességével reagál. Kicsit olyan, mint a GRU című mesében, mikor Dr. Senkiházi elhagyja a csapatot:

Kapcsoljuk kettesbe, úgy már egészen reszponzívvá válik a gép, de a hármas az igazi. Ekkor kapunk egy Eachine h8 mini sebességével forgó kis terminátort, amelyet remek körözésekbe lehet vinni az irány és a forgáskar egyidejű használatával. Ami viszont zavaró, hogy a forgásra a gép nagyon gyorsan elveszti az emelő erejét, emiatt egyre több gázt és gázt fogunk adni, hogy megtartsuk a szintet, ami viszont egy idő után pont az ellenkező hatást fogja kiváltani, rakétaként szárnyalva a plafonig. A gép propellervédői egyébként magasabban vannak, mint a propellerek, ezért ezt a gépet is fel tudjuk tapasztani sima felületekre (jellemzően a plafonra). A propellervédők egyébként masszívak, nem hajlanak, mint az Eachine esetében, jobban védik a gépet, de ütésre szerintem jobban fognak törni (még nem jutottam el ide hála istennek). A távirányító két kisebbik gombja trimmelésre szolgál, de én nem nagyon használtam, mert a gép szuper stabil, még az ütközések után is. Ami még nagyon kellemes, hogy a gyro nagyon gyorsan stabilizálja a gépet, simán eldobhatjuk a kezünkből, gyakorlatilag egyből irányba áll.

A jobb oldali front gomb a bukfenc, amelyet a jobb oldali kar irányba mozdításával együtt tudunk kiváltani. Ha közben nyomjuk a gázkart, akkor a flip előtt a gép automatikusan ráad egy kis gázt, hogy kompenzálja a fordulásból származó magasságcsökkenést. Eleinte ezt jó dolognak gondoltam, mert sokkal stabilabban és kisebb magasságcsökkenéssel teszi meg a bukfencet, mint az Eeachine, cserébe kevesebb mozgásteret ad a géppel való játékra. Kezdőknek könnyebb lesz vele az élet, a haladók viszont hiányolni fogják a többes szaltózás lehetőségét.

A távirányító bal karjával kapcsolható a headless mód. Én ezt nem igazán szeretem, mert nem szokott jól működni az olcsó koptereknél, de ez nem a JJRC H20 hibája, ez inkább egy általános jelenség. Szerintem ez az egyik olyan funkció, ami olyan mint ha nem is lenne. Sokkal célravezetőbb megtanulni az irányítást alaphelyzetben, mint ezzel vergődni.

A távirányító jobb oldali karjának megnyomásával az automatikus visszatérés funkciót aktiválhatjuk.

Ami szintén szokatlan (de ezt már megszokhattuk, hogy ide biggyesszek egy képzavart), hogy a párosításnál a távirányító agresszívan csipog. Normális esetben először a távirányítót kapcsoljuk be, majd utána a kopterünket, de engem a 3. bekapcsolás után annyira idegesített az agresszív csipogás, hogy innentől kezdve mindig a gépre dugtam rá az akkumulátort először, csak hogy ne kelljen a távirányító nyekergését hallgatni. A bal oldali kar fel le mozgatására egyébként elhallgat (akkor is, ha pl. a hexa a töltőn van és nem kapcsolódik, érdekes).

Két furcsa dolgot is tapasztaltam, amit én személy szerint hátránynak tartok. Az egyik az, hogy amíg a többi gyártó konzekvensen a piros ledeket teszi előre és a kéket hátra, addig a JJRC ezeket megcseréli (szerk. 2015.11.23.: meg kell hogy kövessem magam, pl. az MJX-eken is a kék az első ledpár, szóval ezt ne vegyük hibának). Mivel ez egy hexakopter, ezért nagyon könnyű elveszteni az orientációt a szabályossága miatt és ezen az első két fehér propeller sem segít. A helyzetet súlyosbítja még a fordított színezése a ledeknek. Én konkrétan elkezdtem gyakorolni azt, hogy megpörgetem a gépet, kijövök a pörgésből és megpróbáltam magam felé hozni a hexakoptert, bárhogyan is állt meg, hogy szokjam az orientációt. A ledek egyébként kellően erősek, jól láthatóak, ha egyszer rájöttünk merre áll. Repüljünk vele sötétben, mert nagyon jól néz ki.

A másik zavaró dolog, a kopterhez adott töltőkábel, amelynek fordítva kötötték be a polaritását. Minden eddigi kopterem amíg tölt, felgyújtva tartja a kábelen a ledet, ez akkor gyújtja ki, ha MÁR FELTÖLTÖTT. Ez akkor különösen idegesítő, mikor egyszerre több dolgot töltök a BlitzWolf töltőmről, mert sosem tudom, hogy melyik töltődik éppen és melyik nem, mindig oda kell mennem és végigkövetnem a kábelt, hogy akkor most melyik hova vezet.

Ha már a töltésnél tartunk, beszéljünk egy kicsit az akkumulátorról. A kapacitása az Eeachine H8 minivel vagy az MJX X900-al egyezik meg (mielőtt a kapacitás trollok belekötnének, tudom hogy az újnak már 180mAh), 150mAh, 1 cellás. Ellentétben az MJX X900-al itt egyszerűen ki tudjuk szerelni a kopterből, nem kell lebontani körülötte a géptestet, DE, ahogy mondtam, minden előnyhöz van egy negatívum is, itt a csatlakozó elhelyezése. Sikerült pontosan az akksi mögé felforrasztani, kockáztatva ezzel annak letörését, minden akkumulátor cserénél (plusz ügyeskedni kell a csatlakoztatással is). A csatlakozó eltér az Eeachinetől, ezért sajnos nem csereszabatosak egymással. A repülési idő valahol 7 perc körül van, közepes gyilkolás mellett. A sok bukfenc jelentősen csökkenti a repülési időt és a motorok élettartamát is, ezért ezzel csínján bánjunk.

A végére hagytam azt, amit a legjobban utáltam a kopterben, ez pedig hogy nincsenek kis védőtappancsok a lábain. A készítők úgy gondolták, hogy nem szükséges védőfelületet elhelyezni az alsó részre, de az biztos, hogy az alsó szomszédod nem így fogja. A gép KIFEJEZETTEN hangosan csattan a padlóhoz, ami elég idegesítő hosszú távon. Egy idő után azt vettem észre, hogy automatikusan a szőnyeg fölé repülök vagy az ágy fölött körözök azért, hogy ne kelljen ezt hallgatnom, ami eléggé megöli az élményt.

Mielőtt azt gondolná valaki, hogy Bang Good bérenc vagyok, ezt a gépet a Tiny Dealtől vettem, aminek az volt az oka, hogy volt EU raktárban is, így nem kellett 20-25 napot várni a megérkezésre. A felára nagyjából 2$ (600 Ft), nekem ennyit megért, de aki skót felmenőkkel rendelkezik, nyugodtan vegye meg a kínai raktárból. Ráadásul azóta leakciózták, most 5100 Ft-ért elvihető Eu-ból, ingyenes szállítással (link, a cikk végén).

Az alkatrészellátás bőséges, az ár a kategóriához mért, az alkatrészek 500-1000 Ft körül változnak, vagyis nem kell hitelt felvennünk gépünk fenntartásához.

Összefoglalva a fent elhangzottakat, a pénzünkért kapunk egy extrém ellenálló, jó minőségű terméket, ami rendkívül stabilan repül. Cserébe el kell viselnünk néhány idegesítő, de megszokható tulajdonságát, de ettől még egy elég jó hexakopternek tartom. Arra a kérdésre, hogy megvenném-e újra, a válasz az, hogy VALÓSZÍNŰLEG IGEN, különösen, hogy hexamotoros nano kategóriában nem igazán van ellenfele, az MJX X900-nál pedig jobbnak tartom (bár még nem repültem vele, szóval ez még változhat). Ennyi pénzért megéri megvenni, a kérdés csak az, hogy mindenképpen akarunk-e 6 motoros gépet? Ha igen, vegyük meg nyugodtan, ha nem, ott a picit nagyobb Eachine h8 mini, 40%-kal olcsóbban.

A cikk természetesen felveti önmaga folytatását egy MJX X900 vs. JJRC H20 tesztet, szóval tegyetek rám jó sok terméket affiliate–en keresztül, hogy meg tudjam venni és tudjak róla tesztet írni :D

ÉRTÉKELÉS

Úgy döntöttem, hogy bevezetek próbából valamilyen értékelési rendszert, hogy a fent leírtakat könnyebb legyen értelmezni és legyen valamilyen viszonyítási alap a többi kopterhez képest. Amennyiben nem tartjátok megfelelőnek, akkor dobjatok egy levelet a mindenamirepul@gmail.com email címre vagy írjatok üzenetet a blogon.

Bang Good

• JJRC H20 hexakopter
• JJRC H20 alkatrészek 

Tiny Deal

• JJRC H20 hexakopter
• JJRC H20 EU raktárból 
• JJRC H 20 alkatrészek 

RC groups fórum és teszt, angol nyelven: http://www.rcgroups.com/forums/showthread.php?t=2459925

A gép Real Drone Simulatoros Sketchfab modellje (klickelj a képre a 3D-s megjelenítéshez):