Az Eachine elképesztő offenzívát indított az elmúlt 1 évben, hogy letarolja a drón piacot. Ügyesen pozícionálták a termékeiket, alulról építkeztek felfelé, nagyon sok esetben átbrandelt termékekkel, amikkel olcsón el lehet árasztani a különböző szegmenseket. A másik alkalmazott technika, a szabvány alkatrészekből összerakott versenygépek garmadája, és a konkurencia másolása. A Tiny QX sorozat alapjait a TinyWhoop gép képezte, azonban az elmúlt fél évben egy komplett családdá sikerült kiterjeszteni a micro racer szekciót. Ennek a tagja a QX95 is, amely a nevében hordozza vázméretét, ami ez esetben 95 milliméter. Akció nélkül 20.300 forintba kerül, ha a cikket olvasva rákívánunk egy példányra.

Kibontás

A doboz kívülről a fekete-fehér skicc dizájnt követi. A fehér alapra vázlatszerűen felrajzolták a gép kontúrját, illetve feldobtak néhány piktogramot, amelyek a gép funkcióit mutatják be. Se több, se kevesebb, nincs túltolva, jó ez így, ahogy van. Szerencsére a kompatibilis protokollt is jelölik a csomagoláson, így a rizspálinkától másnapos kínai postás sem fogja eltéveszteni a rendelésünket.

A pakk belseje nagyon ígéretes, a kontúrra vágott szivacs kifejezetten tetszett. Minden külön alkatrésznek megvan a helye, semmi nem mozog, így később akár hordozásra is használhatjuk. Kapunk az alapcsomaghoz kettő darab, 600 mAh, 1 cellás akkumulátort, két töltőkábelt, egy normált és egy dupla végűt a párhuzamos töltéshez, a leírást, propellereket és két tartalék motort is. Ezzel fel is oldottuk a milyen alkatrészt rendeljünk tartalékba kérdést, a válasz az, hogy semmilyet. Ezért nagy piros pont jár a gyártónak.

Tesztüzem

Az Eachine eddig eléggé jeleskedett az állatorvosi lovak tömeges legyártásában. Ezek jellemzően a nemtörődömségből és a spórolásból fakadó hibák jegyeit viselték magukon, amiket egy kis odafigyeléssel ki lehetett volna küszöbölni. Sokszor haragudtam már a gyártóra emiatt, például az nem lehet véletlen, hogy az Eachine Falcon 250-es gépemnek négyszer ugyanott tört el a karja.

Az előítéleteimet megalapozta az Eachine Tiny QX80-as modell, ami járt a blogon és nem igazán szerettem (na jó, igazából utáltam).  Nehéz volt, lomha, a váz bután volt kialakítva, ráadásul DIY kitben érkezett. Elég kevés olyan modellező van, aki szereti az előre legyártott szívásokat, a QX80 összerakása viszont pont ilyen volt. Éppen ezért a kutya nem vette, a Banggoodnak pedig be kellett látnia, hogy jobb, ha inkább ők rakják össze, előre.

A QX95 esetében már nem kell hadakoznunk a szereléssel, mert ez egy kész modell, csak a táv hiányzik a csomagból. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy az ARF verzióban nincsen vevő, míg a BNF verziót kérhetjük Flysky, DSM2 és Frsky (Futaba) variánssal.

A gép alapját a dupla karbonvázas felépítmény adja, aminek a sarkaiba négy darab 8520-as motor került. A hozzám érkező darab már a javított verzió volt, ez azt jelenti, hogy eltér a vezérlő az előző szériától. Itt ugyanis a vevőt is ráintegrálták a boardra, a párosításhoz a jobb alsó sarokban található „bind padokat” kell összeérintenünk. Vagy nem, ugyanis nekem sűrű káromkodás és másfél óra vergődés után sikerült először a művelet. Eleinte azt gondoltam, hogy rossz a rajz és nagyjából már mindent mindennel összeérintettem. Itt kezdtem el a már-már elfeledett Eachine szívástengerben újra elmerülni, amikor egyszer csak sikerült.

Rendben, akkor megvan a megoldás, tegyük át a Flysky Fs-i6-től az Fs-i6X-re, ami újabb 1 órás szívásnak bizonyult, majd egyszerűen feladtam, repültem az első távirányítóval. Elég röhejesnek gondolom, hogy a számítástechnikában 30 éve létező a jumperelést nem tudják átemelni. Ehhez két plusz tüske felforrasztására lett volna szükség, meg egy műanyag jumperre. Nagyjából 1 forintos tétel, de én ennél sokkal többet is hajlandó lettem volna fizetni a másfél óra végén.

Vannak más beépített szívásfaktorok is, amiket elég gyorsan fel lehet fedezni. Fussuk ezeket át, mert egyébként a drón tök jó (lenne, ha ezek a hibák nem lennének). Az előző verzió legnagyobb rákfenéjét – az állandóan leeső propellereket – szépen kijavították, illetve az akkumulátorok mindkét verziónál dupla védelmet – velcro és befőttes gumi – kaptak. Ez utóbbi teljesen felesleges, mert az előbbi is beton keményen fogja az áramforrást.

Ami viszont maradt, az a béna hátsó LED elhelyezése. A lámpának használt világító eszköz ugyanis takarja az USB portot, amin keresztül konfigurálni lehetne a Cleanflightot. A vezérlőt el lehetett volna forgatni, erre ad lehetőséget a program. A LED csíkot lehetett volna feljebb rakni és biztos lenne még más megoldás is, de nem, sikerült az egyetlen rosszat kiválasztani. Én persze megemeltem, ekkor viszont a kábelek voltak útban, ezért felraktam fejjel lefelé. Ne izguljunk, ez sem oldja meg teljesen a problémát, ilyenkor ugyanis vészesen közel kerülnek a propellerekhez a zsinórok (de szerencsére nem akadnak bele). A ragacsos szivacs sem tart sokáig, lehet állandóan cserélgetni, javaslom a TESA márkájút, mert az egy fokkal erősebb.

Az FPV kamera rögzítését szintén befőttes gumival oldották meg, ami így viszont egy kisebb ütéstől is el tud mozdulni, ilyenkor lefelé fordul, és a földet bámulja. Nem véletlenül szokták egy olyan keretbe rakni, ami fixen tartja, de azért még mozgatható benne a lencse. Ezzel a módszerrel mindenki szépen beállíthatná magának a dőlésszöget, tudásszintjétől függően, itt azonban ezt nem lehet. Helyette van két szivacs, ami megemeli a kamerát, de nem eléggé. Ezek ráadásul szeretnek elmozdulni a helyükről, tehát csak ideiglenes megoldásnak nevezhetőek.

Ha ezektől a dolgoktól sem sikerült agyérgörcsöt kapnunk, akkor viszont élvezni fogjuk a gépet, ugyanis tényleg szépen repül. A motorok kellően erősek, dinamikusan mozgatják a dónt, bár azért az F3 vezérlőn futó Cleanflighton van mit állítgatni. Először is a rateket emeljük meg, mert a gép egy tankhajó sebességével és ívén csinálja meg a bukfenceket. A gép méretéből ugyanis a fordulókör rádiusza nem következik, tehát attól hogy valami kicsi, még nagyon nagy helyen fog megfordulni.

A másik a módválasztó beállítása. Alapból az AUX 1 csatornára állították az Angle és az ARM szekvenciát, vagyis ha élesítjük a gépet, akkor automatikusan Angle módba is kapcsol. Így viszont nem tudunk vele állatkodni, tehát válasszuk szét a két funkciót 1-es és 2-es csatornára. Az utóbbira pedig tegyük ki az Angle/Horizon/Acro módokat, mert FPV repüléshez úgy is kelleni fog az utóbbi.

Ami az FPV képet és kamerát illeti, 520 TVL, 32 csatorna, amit DIP switchel kapcsolgathatunk. A teljesítménye 25mW, ez nagyjából 100-150 méterre elég. Szerintem a kamerában semmi extra nincsen, az FPV antenna felfogatása viszont tetszett. Elég flexibilis a nyak, nem fog törni és tényleg jól bírja az eséseket, amiben azért a teszt alatt volt része rendesen. A propeller nincs benne a kamera képében, ezért zsebre tehetnek a mérnökök egy vállveregetést.

 Azért nagy csodákat nem kell várni az 1 cellás akkumulátortól. Elég jól repül a gép, amíg nem kell kanyarodni, de abban a pillanatban, hogy bedöntjük, és még a yaw-t is rátoljuk, véget ér a pünkösdi királyság. Az alacsony feszültség miatt a gép menthetetlenül veszít a magasságából, és ha nem figyelünk, akkor bizony földbe fogjuk verni. Bár a gép akkumulátorral együtt sem több, mint 56 gramm, nagyon hiányzik az a +1 cella. Mondom ezt úgy, hogy nemrég repültem egy 220 grammos Walkera Rodeo 150-el, ami sokkal nehezebb, mégsem éreztem gyengébbnek és a kanyarból is szépen ki lehetett húzni egy nagyobb „gázfröccsel”. Sajnos nem volt magasabb C értékű akkumulátorom, mint a gyári 25-ös, pedig lehet, hogy az megoldotta volna a problémát.

Ami viszont meglepett, az a repülési idő. Simán repkedtem 6-7 percig, ami azért furcsa, mert a Tiny QX 80 biztosan kevesebb ideig repült. Ugyanez a súly, ugyanilyen akkumulátorok és motorok. Én nem jöttem rá a megfejtésre, de valaki tudja, írja meg, miből adódhat a különbség.

Már említettem a LED szalag rossz elhelyezését, de a funkcióját még nem. A Cleanflight ugyanis képes LED vezérlésre is, amit a drón maximálisan ki is aknázott. A kanyarodást indexeléssel jelzi, míg a gázt és a fékezést is különböző színváltoztatással reagálja le. Alacsony feszültséghez tartozó LED kódot viszont nem láttam rajta, pedig hasznos lenne.

Meglepő módon a kézikönyv remek. Segít a különböző távirányítókkal kapcsolatos párosításban, sőt a LED állapotokról is találhatunk benne egy komplett táblázatot. A NAZA M Lite leírást leszámítva nem is emlékszem, hogy bárki vette volna a fáradtságot a lehetőségek leírására. Pedig szerintem ez eléggé alap, ha már a funkciót alkalmazták, ráadásul az élesítés miatt ennek biztonsági szerep is jut.

Köszönöm a videót a Real Drone Simulator csapatnak

Összefoglaló

Furcsa dolog megírni ehhez a géphez az összefoglalót. Határozottan sokat fejlődött a QX 80-hoz képest, de mégsem sikerült az összes hibát száműzni. Ellenben apró figyelmességek garmadáját lehet felfedezni, ilyen a velcro szalag, a dupla akkumulátor, a pótmotorok, a remek leírás vagy éppen a Cleanflight alól vezérelhető LED szalag. A csomagolás is sokkal jobb, nem az „összehányom az alkatrészeket, aztán majd valaki gépet épít belőle” mentalitás mentén lett kialakítva.

A Tiny QX95 ráadásul sokkal jobban repül és több erővel is rendelkezik, mint a kisebbik modell, és a fórumozók egyöntetű véleménye is az, hogy a szériának ez a legjobban sikerült darabja. A karbon váz ráadásul kellően erős, a gép nem nagyon fog törni, csak a motorok élettartalma miatt lehet egy kicsit aggódni. De ha el is romlik, ebből is van két darab a cseréhez.

A gépet és a viszonylag sok pótalkatrészt is figyelembe véve a 21.000 forintos árat indokoltnak érzem, ráadásul akcióban általában 17-18.000 forintért elhozható. Ne felejtsük el, hogy ebben még nincsen benne a távirányító, cserébe egy hobby kategóriás vezérlőt, egy jól konfigurálható szoftvert és egy acro képes quadkoptert kapunk.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Eachine Tiny QX95: 69,99 USD, 20.3000 Ft
• JJRC JJPRO T1 altenatíva: 61,77 USD, 17.900 Ft