FRISSÍTVE: KUPONKÓD A CIKK VÉGÉN

Egy ideje már vadászom az olcsóbb beszerzési forrásokat drón témában. Nem rosszak az eddigi webshopok sem, de jó lenne egy megfelelő EU raktárral rendelkező oldal, ahonnan gyorsan, vám, ÁFA és szállítási költség nélkül rendelhetném a kopterjeimet. Aztán a töménytelen mennyiségű hírlevél között rábukkantam az Rcmoment oldalára, akik kiterjedt EU raktárral rendelkeznek. Elkezdtem nézelődni az oldalukon és belefutottam egy olcsó, összecsukható gépbe. Mivel éppen mentem nyaralni (telelni), ezért úgy gondoltam mennyire frankó lenne egy hordozható példányt tesztelni, így került hozzám a Skytech TK110 modell, 16.500 forintért.

Kicsomagolás

Aki vett már valaha márkásabb terméket, az tudja, hogy a magasabb árral meg kell fizetnünk a külcsínt és az extrákat is. A márkára jellemző formai elemeket ugyanis azonosítja a vásárló, még akkor is, hogyha a körítés sokba kerül. A Skytech meglepő módon nagyon adott a kinézetre, remek, sőt, talán a legszebb csomagolást vehettem kézbe az összes eddig tesztelt, toy-grade kategóriájú gép közül. A másik, ami furcsa, hogy ez egyáltalán nem érezhető az árazásban, hiszen a modell semmivel sem drágább, mint a konkurencia.

A körítést két irányba széthúzhatjuk, így láthatóvá válik egy kis ablak, amin keresztül megtekinthetjük a gépet. A doboz másik felében Matrjoska babaként bújik meg egy kisebb, ebben találhatjuk a távirányítót és az egyéb „kellékanyagokat”, mint a csere propellerek, propellervédők, töltőkábel, csavarhúzó, távirányító, telefontartó és a leírás. Semmi extrát nem kapunk, de erre nincs is szükség, hiszen minden benne van, ami a repüléshez kell. Apró figyelmesség, hogy sárga alapon piros felirattal feltüntetett figyelmeztető szöveg öleli körbe a gépet, a sorozatokból ismert helyszínelő szalag gyanánt.

A gép kifejezetten tetszetős kinézete és a kompakt kialakítás bizalmat ébresztett bennem, alig vártam, hogy kipróbáljam. Az összecsukhatóságról lesz majd később is szó, de maga a kinézet is megnyerő, nincsenek gagyi részletek, csak a kamerán látszik, hogy itt azért nem a DJI Phantom technikáját kell keresnünk.

Tesztüzem

Kezdjük a fő érvvel, ami miatt ez a gép elkészült, az összecsukhatósággal. Az alapötlet persze nem a Skytechtől származik, de hogy ki volt az első, az olyan feloldhatatlan kérdés, minthogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Zerotech Dobby, DJI Mavic vagy éppen GoPro Karma is említhető ebben a kategóriában, de a titkos favorit a kevesek által ismert Tecent’s Ying drón. A lényeg az, hogy mindegyik alapkoncepciója a hordozhatóság és az összecsukhatóság.

Az, hogy a fenti probléma mennyire nem mondvacsinált, mi sem bizonyítja jobban, mint a blogon megtalálható számtalan cikk, ami a különböző tárolókról és hordtáskákról szól. A mai napig nem találtam meg a tökéleteset, de már közel vagyok a célhoz. Csakhogy 2015 végén még nem voltak olyan frankó, összecsukható gépek, mint a Skytech TK110. A másik gond a propellerek állandó levétele, ugyanis egyetlen gépem sem fér bele a táskájába, ha a forgószárnyak fent vannak.

A Skytech TK110 karjait egy egyszerű rugós mechanizmussal csukhatjuk össze. Nemcsak ez előbbit, de a lábakat is felhajthatjuk, nagyjából fele szélességre és magasságra csökkentve a gépet. Ráraktam az utazó táskámra és valóban csak akkor fért bele, ha összehajtottam, tehát a dolog működik. Azt persze nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a gépnek van egy normál távirányítója is, amit szintén el kell majd pakolnunk. Alternatív megoldásként applikációról is irányítható, a WiFi szabvány minden korlátjával egyetemben, így megspórolva a táv helyét.

Kivittem a gépet egy próbarepülésre és gyakorlatilag out-of-the-box megjárattam a kertben. Ami egyből feltűnt, hogy mennyire iszonyatosan stabil. A motorok még a felszállás végén sem voltak melegek, nagyon hatékonyan teszik a dolgukat. Az egyik nagy félelmemet, a koszosodó áttétel mechanikát is sikerült kellőképpen eliminálni, a motorház ugyanis majdnem teljesen zárt, ezért jó eséllyel elkerülhető a kínlódás, mint amit az MJX X600 estében kellett átélnem.

Mivel a gép rendelkezik magasságtartás funkcióval, az irányítás pofonegyszerű, még egy kezdő számára is. A két sebességfokozat pedig kellően szeparálja a nyugodt lebegést és a tempósabb haladást egymástól. Azért a második állásban sem egy rakéta, de kellemesen felgyorsul, kezdőknek pont elég lesz a dinamika.Más, kifejezetten a repülés elején járók számára kialakított lehetőségeket is találhatunk, ilyen az automatikus fel és leszállás, ami szintén a barometrikus szenzorra támaszkodik. Ügyetlenségemnek köszönhetően sikerült néhányszor bevágnom a susnyásba, a motorok szerencsére beakadás esetén kis késéssel automatikusan leállnak. A gép stabilitását jól mutatja, hogy a kisebb zuhanások és ütközések után is repképes maradt, egyetlen propellerét sem tudtam eltörni, pedig még egy apartmanon belül is repültem vele.

Az akkumulátort alul helyezték el, egy tartólapka mögött. Én nem igazán szeretem a permanens megoldásokat, de szerencsére csavar nélkül is becsukható a tartó, igaz eléggé meg kell vele küzdeni. Az áramforrást egy 850 mAh 1 S akkumulátor szolgáltatja, a repülési idő a hideg ellenére 8 perc körül alakult.

Hogy mennyire stabil a gép? Azt a lenti videón a Tiger RC jóvoltából, egy Firefly Q6 segítségével megnézhetitek. Szerintem döbbenetes, hogy mennyire nem rezeg a kép, én még brushed kategóriában ilyennel nem találkoztam:

Távirányító

Egy semmi különös távval kell terelgetnünk a koptert, a minősége átlagos, 4 AA akkumulátort vagy elemet kíván a működéshez. Én a Sorbo márkájúakat használtam, ami hosszútávon elég jól kivált minden mást.

Az alsó gombsorok nem csinálnak semmit, mondhatjuk, hogy vakkapcsolók. Reméljük, hogy jövőbeni funkciókra tartják fent, persze az is lehet, hogy csak az általános kiöntő forma volt ilyen a fröccsöntő üzemben. Nem írnám le az összes funkciót, inkább bevágok ide egy képet, amin minden feltüntetésre került, de nincsen semmi meglepő, amit ne ismerhetnénk.

A bal oldali trimre azért felhívnám a figyelmet, mert ez a videó és a fényképező mód kapcsológombja, nem pedig a finomhangolásért felel. A gimbalok felett baloldalon a headless mód, míg jobb oldalon az automatikus fel és leszállás gombjai találhatóak. Kapunk a csomagban egy csiptetős telefontartót is, így a mobilunkat FPV kijelzőként használhatjuk.

A fizikai távnál sokkal érdekesebb a TK110-hez tartozó telefonos alkalmazás. Fontos azt tudni, hogy ha a távirányítót bekapcsoljuk, akkor az applikáció elindítása után hiába választjuk az alkalmazás alapú vezérlést, nem fog a gép működni.

Sajnos elég sokat kellett birkóznom a programmal, hogy működjön. Android 6.0 operációs rendszerre nem tudtam feltelepíteni, pedig két telefonnal is próbáltam. Aztán az 5.0-val minden gond nélkül elindult. Ha betöltődik, akkor kapunk egy teljes értékű, virtuális távirányítót. Annyiban még könnyebb is az irányítás, hogy minden piktogram egy külön funkciót vezérel, nem kell semmit duplán megnyomni, mint a távon.

A fenti képernyőképeken látható, melyik ikon milyen hatást vált ki, de kiemelnék néhány dolgot, ami nem biztos, hogy triviális. Ha bekapcsoljuk a „gravity” funkciót akkor az irányításban a telefon giroszkópja fog segédkezni, vagyis amerre fordítjuk a mobilt, arra fordul a gép. Ez eleinte igen nagy móka és szokatlan élmény, már ezért érdemes megvenni a gépet. Hosszabb távon azért én a normál távirányítót preferáltam, mert annak a hatótávja sokkal nagyobb, mint a WiFi alapú vezérlésnek, ami nagyjából 30 méternél ér véget. Az sem mellékes, hogy milyen az irányítás érzete, mondanom sem kell, hogy itt is a távirányító nyert.

Azt se felejtsük el, hogy mivel a kapcsolat wireless alapú - amiket én hagyományosan nem preferálok -, ezért itt a telefon rögzíti a képeket és a videókat, tehát tegyünk erre a célra mobilunkba egy megfelelő paraméterekkel rendelkező SD kártyát.

Ami a kameraképességeket illeti, a legjobb megfogalmazás az, hogy gyakorlatilag nincsenek. 0,3 MP áll rendelkezésünkre, ami tényleg valós, de ennek megfelelően nem is jó. Egy dologra alkalmas csak, hogy az orientációt megállapítsuk, de másra sajnos nem. Ez igaz a videókra is, az alakok még éppen felismerhetőek rajta, de sem a színkezelés, sem a felbontás nem teszi lehetővé, hogy a családdal együtt nézzük meg a felvételeket.  

Annyit azért megjegyeznék, hogy bár a kamera képességek igen gyengék, például a drágább Syma X8HC-n semmivel sem jobbak, pedig az állítólag 2 MP-t tud. Ez ugye nyolcszoros különbség kellene, hogy legyen, és az is pont ilyen élvezhetetlen, mint ez. Sajnos el kell azt fogadnunk, hogy amíg a képfelvevő berendezés nem legalább 1080 p felbontású vagy nem kamerával rögzítünk, nem lesznek a felvételek vállalhatóak (mondom ezt egy hármas akciókamera teszt után, ami pár héten belül kikerül az oldalra).

Összefoglaló

Egy meglehetősen egyedi géphez volt szerencsém a tesztnapok során, amit egyáltalán nem bánok. Sok olyan funkcióval rendelkezik, amelyekkel a konkurencia nem: összecsukható, tartja a magasságát, adnak hozzá egy virtuális távirányítót, amivel mindent a telefonról tudunk vezérelni.

A kamera képességek kétségtelenül rosszak, de az összes többi kategóriatársánál is ilyenek. Ezt felírhatjuk a negatív listára, ahogyan az összes, nem brushless gép esetében. Az ár valahol 56 USD, vagyis 16.500 Ft körül alakul, ami teljesen reálisnak tartok, ha a fenti, egyedi funkciókat is figyelembe vesszük.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Skytech TK110, Rcmoment CN raktár: 56 USD, 16.500 Ft
• Kupon a vásárláshoz: SKY110, 9 USD kedvezmény, így az ár 47 USD, 14.000 Ft