Mostanában nagyon lelkesek vagytok, és rengeteg történetet küldtök arról, hogy hogyan kezdtetek el drónokkal foglalkozni. Ne felejtsétek, hogy minden ilyen bejegyzésnek a célja, hogy aki ugyanezt az utat szeretné bejárni, az a bejegyzés végén megtalálja a linkeket a gépekhez és az alkatrészekhez. Következzen most Kimisita beszámolója az én narratívámmal és tördelésemmel.

Az én sztorim kb 2015 közepén kezdődik, amikor igazából nem is tudom mi hatására, de beleszerettem a drónokba. Hogy ez egy video volt-e, vagy valami más, azt nem tudom megmondani, de elég hamar eldöntöttem, hogy nekem kell egy ilyen gép. Az előéletemről annyit, hogy 10 évesen volt egy helikopterem, egy ilyen 3000 forintos Tescos gyagyiság, amit nagyjából 5 percig használtam, utána összetört és többet nem repültem vele. Sok évre rá eljött a megváltás, amikor megláttam a drónokat.

Tudatos vásárlóként / lusta dögként / csóróként (a megfelelő aláhúzandó) sokáig nézegettem, hogy mit is érdemes venni. Olvasgattam fórumokat, nézegettem a teszteket, hogy mire essen a választásom, Legyen például eg Tarantula X6? Végül egy Syma X5 C-nél állapodtam meg. Persze nem vettem meg, mert biztosra kellett mennem. Vagy 2-3 hónapig húztam a vásárlást, amikor az Auchanban megjelent az X5 C jóárasított változata, és barátnőm megvette nekem. Ez persze a kamerás verzió, bőszen hirdetik is, HD minőség, „4k, 240 FPS", ultra HD, hajlított valóság, sőt még a tér-idő-kontinuumot is megbontja, naná hogy beleszerettem a dobozba (a szerk.: igyekeztem minél menőbb képet választani, hogy kijöjjön a hajlított valóság).

Ettől a géptől azt vártam, hogy én leszek az új Steven Spielberg, és hogy újraforgatom drón felvétellel a Jurassic Parkot. Persze utána óriásit csalódtam, amikor visszanéztem a videókat, egy 32x32 pixeles felbontású, torz videót vettem fel, nulla hanggal, ezért elvetettem a film újraforgatását. De azért elszórakozgattam vele, csináltam pár alacsony felbontású videót hóban, és persze zuhantam is párat.

Nagyon strapabíró gép, propellert egyszer sem törtem, ellenben az áttétel tengelyét egy alkalommal sikerült meghajlítanom. A móka faktora az volt, hogy utána 3 hónapot vártam a cserealkatrészre. Csináltam rá antenna modot is, megnövelve a hatótávot, 100 méterről 101-re. A gyári 500 mAh kapacitású akkumulátor helyett beletuszkoltam a 650-est, szóval igazi hekker-moddernek éreztem magam.

Hamar ráéreztem a dologra, és rájöttem, hogy nekem valami komolyabb gép kell. Legyen brushless, repüljön GPS-el, gimbal, FPV, meg minden, ami menő. Ebben az időben futott a kameraprojekt a blogon (a szerk.: amiről itt olvashattok), és nekem a CX-20-ra esett a választásom. Még tervet is írtam, hogy mit fogok csinálni vele, persze fele se valósult meg.

Ez a gép már nem volt piskóta, nagyon oda kellett figyelnem, de mivel az X5 C-vel viszonylag jól repültem, bíztam magamban. Elsőre talán nagy lépésnek tűnik, de nem bántam meg. Idővel jött a géphez kamera, gimbal, és olyan minőségi felvételeket készítettem, mint ez a remekmű  (szarkazmus ON).

Azonban hamar ráuntam az egy helyben lebegésre, és mivel a videóim amúgy is nagyon rossz minőségűek voltak, elkezdtem más irányba kacsingatni. Leszedtem a drónról a kamerát, a gimbalt, lábakat, szóval lecsupaszítottam nagyjából nullára, és kézi módban verettem neki, mint egy versenygépet. Rengeteg dolgot csináltam ezzel a drónnal, de itt már komolyan szerelnem, forrasztanom is kellett. Motorcsere, ESC csere, átvariáltam a belső pozíciókat, hogy egy izmosabb akkumulátor beférjen, csatlakozók, LED-ek cseréje, miegymás.

Ezzel a géppel sokat repültem, de egyszer túltoltam, és a VRS (a szerk.: Vortex Ring State: itt olvashattok róla) csapdájába kerültem, és szó szerint darabokra törtem a gépet. Drón kuka, kamera kuka, gimbal kuka. Egyedül a távirányító maradt a kezemben, minden más ment a levesbe.

Néhány hónap kihagyás következett, amíg a cuccokra vártam. Elkezdtem ugyanis berendelni egy FPV versenygép alkatrészeit, amit én akartam összerakni. Nem finomkodtam, igyekeztem jó szettet vásárolni, Emax „red bottom” versenymotorok, Littlebee ESC, Naze 32 repülésvezérlő, ezekből végül egy izmos 4 cellás konfiguráció állt össze. 2 vagy 3 hétig szereltem, bütyköltem, forrasztottam, mire alakot öltött a szörny, a közel 1 kilós súlyával (a 2200 mAh kapacitású 4s akkumulátor magában fél kiló). Rengeteg nehézséggel kerültem szembe, a legegyszerűbb dolgoktól - propeller irány - kezdve a legkomolyabb Cleanflight parancssoros beállításokig.

Ám a projekt lassan a végéhez közeledett, és elkezdtem repkedni. Persze nem acro módban, azt eleinte nem mertem, de már egész jól ment a repülés szabad szemmel. FPV megjelenítő még nem volt, a büdzsébe akkor még nem fért bele. Az első FPV élményemre 2016 Augusztásban került sor, az eredményt a lenti videón követhetitek nyomon.

Ekkor még csak monitorom volt, de nagyon nem ment vele a repülés. Fejlődni kellett, kitolni a határokat, úgyhogy berendeltem egy szemüveget, a VR D2-t, amit azóta is használok (a szerk.: amiről tesztet itt olvashattok) . Az első szemüveges élményem nagyon durva volt, végig remegtem, de furamód ráéreztem, és hamar megszerettem a dolgot. Azóta folyamatosan repülök FPV-vel, a szabadszemes reptetés már egyáltalán nem is izgat. Folyamatosan szereltem, törtem, javítottam a gépet, olykor a véremet is beleadva, de nem bánom.

Voltam kint DRH találkozón is (a szerk.: ez egy Facebookon szerveződő csoport), megismerkedtem sok versenyzővel, láttam jó sok érdekes dolgot.

A ZMR250 szörny mellett közben jöttek más projektek is. Vettem egy falcon 180-at, amit egyszer sem használtam, hónapokig állt a polcon, majd eladtam az alkatrészeit. Vásároltam egy Eachine E010-et bentre (a szerk.: tesztet itt olvashattok róla), majd kidobtam, mert gyenge volt a nagyobb gépemhez képest. Vásároltam XK X100-at (a szerk.: amiről tesztet itt olvashattok), amit az acro mód gyakorlásra használtam, és azóta is teszi a dolgát. Vettem egy JJRC H31-et is (a szerk.: amiről tesztet itt olvashattok), amit direkt azzal a céllal választottam, hogy a belsejét átköltöztetem egy kis vázba FPV drónnak. Ezekkel a projektekkel sokáig elbabráltam, de nem voltak túl izgalmasak, az acro mód - és főleg az erő - hiánya miatt nem is repültem velük sokat. Időközben beszereztem egy Frsky Taranis távirányítót, a ZMR250 új alakot öltött egy ZMR-X formájában.

Egy új, F3 vezérlős acro kisgépet is építettem, 8520-as motorokkal, Frsky vevővel. Jelenleg úton van egy 130 milliméteres brushless gép, alkatrészek formájában. A nagyobb gép mellé egy kisebb, de még izmos, 4 cellás akkumulátorral felszerelt gép, kistestvér formájában. Télen rengeteget szimulátoroztam, úgyhogy bizakodóan nézek a tavasz elébe.

Tervben van még egy baby tricopter, illetve gondolkozom egy kisebb, de komolyabb helikopteren, mondjuk egy T-Rex 150-en, illetve csupaszárnyon is (a szerk.: glider, vagy más néven farmotoros siklórepülő).

A drónokat és az egyéb kiegészítőket itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Syma X5C drón, Banggood CN raktár: 42 USD, 12.600 Ft
• XK X100 drón, Gearbest CN raktár: 42 USD, 12.600 Ft
• Eachine E010 drón, Banggood CN raktár: 
• JJRC Tarantula X6, Banggood CN raktár: 52 USD 15.600 Ft
• JJRC H31, Banggood CN raktár: 31 USD 9.300 Ft
• Cheerson CX-20 drón, Banggood CN raktár: 215 USD 64.500 Ft + szállítás
• Eachine Falcon 180 drón, Banggood CN raktár: 113 US 33.900 Ft
• Eachine VR D2 FPV szemüveg, Banggood CN raktár: 80 USD 24.000 Ft
• Frksy Taranis távirányító, Banggood CN raktár: 210 USD 63.000 Ft