Itt a nagy sikerű JJRC X1 utódja, a JJRC X2, teljesen áttervezett vázzal, új designnal, és még mindig alacsony árral. De vajon képes-e a belépő szintű szénkefementes motorral rendelkező drónok piacára olyan elánnal betörni, ahogy azt elődje is tette? Erre tulajdonképpen minden esélye megvan, ennek a nettó 28.000 forintos modellnek.

Kicsomagolás

A JJRC X1 tavaly szabályosan az arcunkba robbant egy 100 dollár körüli brushless géppel, amilyen előtte nem volt a piacon. Tarolt is, mint bowlingban a tízes gurítás, de aztán a konkurensek gyorsan felzárkóztak - ilyen volt az XK X251 vagy mostanában az MJX Bugs 3, - és szépen ki is szorították az X1-et az eladási toplista elejéről. Ezt a helyet szeretné most újra megkaparintani a gyártó, amihez azért fel kell vonultatni némi innovációt.

A Magyar Posta azért ennek a sarkán is dolgozott egy picit

Gondolom mindenki kitalálta, hogy olvasom az idegen nyelvű drón blogokat, de ezt teszi más is. Sok videót, tesztet, elemzést meg szoktam nézni, ha nem én vagyok az első, aki a gépet a kezébe veszi. Meglepve tapasztaltam, hogy még a híres bloggerek is ilyenekkel kezdik a tesztjeiket, hogy „ a brushless gépek mennyivel jobbak, mint a szénkefés testvéreik” vagy „ez a kezdők és a középhaladók számára egy igazán olcsó vétel lehet” bla, bla, bla egy értelmes szó nem esett a gépről. Aki tud olvasni a sorok között, az tudja, hogy ha nem a számolatlan erények felsorolásával kezdődik egy cikk, akkor ott bizony baj van, hiszen az író próbál valamit elsunnyogni, és terelni a témát.

A kibontás után gyorsan visszalapoztam az előző JJRC X1 cikkemhez, hogy a két gépet jobban össze tudjam hasonlítani. A doboza klasszikusan semmilyen: fényes alapon fekete-zöld gép az előlapon, ahol a teljes verziót láthatjuk, vagyis a G? variánst. Csak az a baj, hogy abba a verzióba, amit én kaptam nem tartozik bele a kamera, az FPV szett, de még a monitor se, ennek ellenére mindenhova a csúcsgép képét rajzolták. Azért azt megkérdezném, hogy vajon miért nem jelöli a gyártó legalább egy kis matricával, hogy akkor pontosan mi is a doboz tartalma, mint ahogy mindenki más is teszi? Az meg egyenesen a vicc kategóriája, hogy rá merték írni, hogy ez egy négycsatornás gép. Durva lenne, ha mondjuk három lenne, mert akkor valamelyik irány, vagy éppen a gáz hiányozna, de hát ez már így is „gáz”.

A benti felhozatal szerencsére korrekt, a drón maga, a távirányító, a propellervédő keretek, a csavarhúzó, a leírás, a leszálló talpak, egy marék csavar és 1 pár, vagyis kettő darab propeller. Hmm, de egy drónra négy darab kell nem? A gyártó képes volt lespórolni kettő darab 50 forintos légkavarót. Az a szerencse, hogy úgyis mindenki 5-6 colos bullnose propellerekre vált az első repülés után, de azért ez akkor is eléggé kicsinyes húzás.

A hasonlóság a kar kialakításában csak a véletlen műve

A drónt kézbe véve két dolog tűnik fel, egyik, hogy lényegesen masszívabbnak néz ki, mint az elődmodell, a karokat mindenféle műanyag erősítések merevítik, így az egyik vélt? gyengeséget orvosolták is. Bár én az előző variánsnál nem tapasztaltam ilyen hibát – mármint, hogy jobban tört volna az átlagosnál – de ettől még a nagy számok törvénye mutathatja az ellenkezőjét. Az angolok itt mindenféle szóviccel élnének, például „the frame is very unique like Yuneec” és hasonlók, de az tény, hogy kísértetiesen hasonlít a Yuneec Typhoon G modell karkialakításához.

A másik feltűnő különbség a kinézet, ami gyökeresen megváltozott az előző variánshoz képest, nekem kicsit eklektikus, a „filigranitás” keveredik egy fajta bumfordisággal, mintha egy Szörny Rt. figura lenyelt volna egy felfújható matracot, és mellékesen még két karja is van. A szépség egy relatív fogalom, ennek a kinézete viszont határozottan furcsa, szerintem nem sikerült egységesre dolgozni a dizájnt, kicsit kaotikus, egyesek szerint ronda, és ezzel azért nehéz lenne vitatkozni.

A minősége nem rossz, vagyis semmivel sem rosszabb, mint a konkurenseké, viszont például a lába olyan, mintha egyezne a JJRC X1-gyel, és szerintem azért ez el tud törni egy keményebb landolásnál. Az elején van egy elég nagy LED, aminek csak a közepe világít, viszont elég jól feldobja a kinézetet, és az orientációt is segíti, ez mindenképpen pozitív változás az X1-es variánshoz képest.

Távirányító

Ha van valami, ami igazán fáj – a kinézeten túl – az a távirányító minősége és a működés érzete. Az XK modelleknél megszokhattuk, hogy az árukat meghazudtolóan kellemes kontrollereket kapunk, ráadásul ezek kísértetiesen hasonlóak a drágább gyártók modelljeihez, és van egy fajta átjárhatóság a paletta különböző elemei között, ami hosszabb távon azt eredményezi, hogy egy távval akár több drónt is reptethetünk.

Ehhez képest a JJRC X2 az ellenkező irányba lép, ugyanis a fele ennyibe kerülő drónoknak szokott ilyen távjuk lenni. Leírom a szót, amit mindenki vár: szar. Rossz a fogása, nagyon olcsó hatást kelt, a műanyagok egyszerűek, a prémiumérzést távolról sem ismerik, és ez esetenként az irányítás könnyedségét is zavarja. A gázkar viszonylag könnyedén mozog, ehhez képest a jobb oldali meg viszonylag nagy erővel áll vissza középre, egy fajta ambivalens érzetet kiváltva.

A kapcsolók úgy kattannak, mintha menten be akarnának esni a testbe, ráadásul bizonyos funkciók aktiválásakor – például a bekapcsoláskor – olyan hangosan sípol, hogy rendesen megijedtem tőle. Ennek egyébként van pozitív hozadéka is, ha fogy a delej a 4 db AA elemből, akkor nagyon határozott csipogással fogja tudtunkra adni, hogy ideje cserélni.

A gombok funkcióit nem különösebben nehéz kitalálni, a bal vállon elhelyezkedő kapcsolja ki és be a motorokat, hosszabb nyomásra pedig a vészleállítást aktiválja, vagyis a gép leesik. Ha 10 másodpercig nem kap utasítást a földön a drón, akkor magátol leállítja a motorokat, amit mindenképpen pozitívumként kell értékelni. A jobb oldali kapcsoló három fokozatban állítható, ami elsődlegesen a géptest döntését befolyásolja, illetve agresszívabban reagál az iránykarra. A középen található 4 kisebb kapcsoló a trim – vagyis a tengelyek finomhangolását valósítja meg – míg középen a bekapcsolásért felelős nagyobbat találhatjuk. Van két potméter, ami a jövőbeni verziók gimbal vezérléséért felel, bár erről pontosabb információ jelenleg nem áll rendelkezésre.

A hatótáv a gyár állítása szerint 350-500 méter, az elődmodellel jártam 200-250 méteren, és az elvileg ugyanez a távirányító volt, tehát a fenti távolság akár valós is lehet. Ez szerintem elég sok, bár az XK modellek Futaba protokollja is elvisz vagy 300 méterre. A másik konkurens - az MJX Bugs 3 – is hasonló paramétereket ad meg,  de mindenki elhiheti, hogy 150 méterről már úgysem látjuk, hogy a gép merre áll, tehát bőven több, mint amire szükségünk lehet.

Tesztüzem

Az első dolog az, hogy meghúzzuk a motor alján lévő csavarokat és ellenőrizzük, hogy a tengelyeken elhelyezkedő propeller leszorító elemek a helyükön vannak. Én személy szerint ezt a kúpos megoldást - amit imbusz kulccsal lehet meghúzni – kifejezetten kedvelem, bár azért arra vigyázzunk, hogy ne törjük el a záró elemet. Ezt persze nem olyan egyszerű megtenni, szóval emiatt azért nem kell nagyon aggódnunk.

A reptetés további menetét szokásos módon folytattuk volna, de ugye az élesítési szekvencia már az előzőnél is egy súlyosabb kung fu kéztechnikára hasonlított. Ez azóta sem változott meg,  de most már más a szekvencia, azért hogy ne legyen már olyan egyszerű repülni. Ezt kicsit vicces olvasni, de nem olyan egyértelmű a gép elindítása, már csak azért sem, mert a gépkönyv sem írja le egyértelműen, mit is kellene csinálni.

Az alábbi metódust kell megjegyeznünk:

1. helyezzük a drónba az akkumulátort, majd dugjuk be
2. kapcsoljuk be a távot
3. várjuk meg, míg a drón lámpái lassan villogni kezdenek
4. húzzuk jobbra le mindkét kart a távirányítón, ezzel kalibráljuk a giroszkópot
5. a gázkart toljuk fel majd le, ezzel aktiváljuk a drónt
6. nyomjuk meg a bal felső gombot a kontrolleren, ezzel beindulnak a motorok

Egyszerű, mint az egyszer egy nem? Ehhez képest az XK X251-en megnyomunk egy gombot és kész, szerintem fölösleges volt ezt ennyire elbonyolítani.

Szálljunk fel a géppel, és csináljunk néhány punch outot, hogy érezzük, mennyire húznak a 1806 2280KV-s motorok. Nekem az a gyanúm, hogy az erőforrásokhoz nem nyúlt a gyártó, ami nem is baj, hiszen ez volt a legjobb része a gépnek. Kellemesen húznak a 6040-es propellerrel, amiket anno a JJRC X1-en mindenki 5045x3-ra vagy valami hasonlóra cserélt, ezt tulajdonképpen most is meg lehet tenni. Elméletileg a régi rendszer a 3 cellát is elviselte, tehát aki kalandvágyból átépítené, annak ez is jó alap lehet.

A JJRC X2 egyébként kellően erős, elég jól megfogják a gépet egy nagyobb roham után is a motorok, a probléma akkor kezdődik, amikor kanyarodni akarunk. A zabolátlan erők ugyanis cibálják a gépet, pont úgy, ahogy azt az elődmodell esetében is tették. Ebből azért lehet következtetni arra, hogy a szoftveres rész, sőt jó eséllyel a vezérlő sem változott. A fordulókban a gép nyeklik-nyaklik, angolosan „wobblizik”, vagyis nem tartja az ívet, hanem folyamatosan billeg, és ez a jelenség akkor is tapasztalható, hogyha egy durvább repülés után hirtelen elvesszük a gázt. Engem a lassan eszmélő tanulókra emlékeztetett, idő kell neki, mire összeszedi magát.

Szerintem a műanyag lábat is az előd modelltől örökölte, erre a magasításra azért van szükség, hogy a váz alá később kamerát lehessen szerelni, de akár most is felragaszthatunk egy Runcam-et vagy egy Mobiust, azokat gond nélkül el fogja vinni, hiszen nem az erejével, hanem a repülési karakterisztikájával van baj. Ha egy egyszerű USB portot intergáltak volna az oldalára, ahol mindenki saját maga beállíthatná a koptert, akkor ezzel nem lenne gond, de mivel szoftverfrissítésre nincs lehetőség, ezért a hibák több mint bosszantóak.

Az áramforrás maradt ugyanaz, ami volt, 1200 milliamperóra, 20 C és 2 cella, amit egy piros mikro JST csatlakozóban végződtettek. Itt sem látom a fejlődést, miközben a nőtt a súly, így csökkent az üzemidő, olyan 7-8 percre, ennél szerintem az elődmodell többet tudott.

Elméletileg lesz belőle kamerás variáns is, hiszen a hasán ott van a kivezetés, és a JJRC X1-ből is volt egy G modell, ami FPV-vel és egy közepes képfelvevővel volt „felütve”, viszont az ára is lényegesen húzósabb volt, durván 50.000 forint. El tudom képzelni, hogy esetleg két másik variáns lesz, megbontva a fenti felállást, hogy jobban lefedjék az igényeket, de szerintem ezek használhatósága mindig attól függ, milyen a drón, amire a plusz technika felkerül. Persze ha az alapok nem megfelelőek, akkor rakhatunk rá unikornis szarvat, meg kacsalábon forgó várat is, nem fog megtáltosodni.

A legnagyobb bajom az, hogy nem látom az innovációt az X2-ben az X1-hez képest. Aki ismeri számítástechnikából Moore-törvényét, az tudja, hogy a drón piacon hatványozottan igaz, vagyis ami tavaly még menő volt, az idén már csak a futottak kategóriában versenyezhet. Ha össze akarnám szedni, hogy mi válozott, nagyjából ezt írnám le:

• más lett a kinézet
• megerősítették a vázat
• az elejére beépítettek egy orientációs LED-et

Ennyi és nem több, pedig pont nem ezzel kellett volna foglalkozni, hanem a rossz távirányítóval, a helytelenül beállított szoftverrel, és azzal, hogy javuljon a minőség, de ebből semmi nem valósult meg. Így maximum közepes gépnek mondanám a JJRC X2-t, és ha ez tényleg így van, akkor érdemes megnézni más gyártókat is, hiszen ők sem tétlenkedtek.

Ami a konkurenciát illeti, a drónokban jártas személyeknek nem kell bemutatnom az MJX Bugs 3 modellt. Most ő a király a belépő kategóriás gépek között, és árban nagyon közel áll a JJRC X2-höz. Láttam repülni, nagyon kiegyensúlyozott gép, és teljesítményre sem marad el a mai teszt alanyától. Árban egy picit feljebb pozicionálják, de azért annyival nem vészesen drágább, hogy ne gondolkodjak el ezen is. A poén az, hogy adnak hozzá akciókamera keretet, így egyből adja magát a lehetőség, hogy felszereljünk rá egyet.

Összefoglaló

A JJRC X2 egy kicsit a saját kardjába dőlt, hiszen egy új modellel szemben új elvárásokat támasztanak a vásárlók. Ehhez képest minden maradt a régiben, leszámítva a dizájnt és a váz felépítését, csak egy év alatt a konkurencia is a fejükre nőtt. Leginkább az innovációt hiányoltam, pedig a gép még mindig erős, csak a sok homokszem miatt recsegnek és ropognak a fogaskerekek.

Az egyik fő gond a pocsék távirányító, pedig ezt fogdossuk repülés közben a legtöbbet, a másik a fura levegőbeni rángás. Ezt a kettőt örökölte az elődmodelltől, pedig pont ezeket kellett volna kigyomlálni. A nagy hatótáv és a viszonylag nagy erő így egy meglehetősen végletes géppé teszi az X2-t, ami így közepesnél jobb minősítést nem kaphat, a nettó 28.000 forintos árát is figyelembe véve. Persze ha valaki egy kicsit jobban körbenéz, esetleg találhat 85 dolláros áron is, ami 23.800 forintot jelent, ez már azért elgondolkodtató egy kamerát is megemelni képes drónért, és még mindig százszor inkább választanám ezt, mint a hasonló árú szénkefés modelleket.

A drón itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• JJRC X2 drón, Gearbest CN raktár: 85 USD, 23.800 Ft 

Konkurens modellek, amiket szintén érdemes megnézni:

• MJX Bugs 3 drón, Gearbest CN raktár: 115 USD, 32.200 Ft