Az Emax Babyhawk R a hasonló nevű drón utódja, azonban belecsempészték a „racing” megnevezést is, ami mindig tartogat érdekességeket. Meghallgatva a vásárlók kéréseit, ez már egy sokkal komolyabb Foxeer állítható kamerát, izmos, 1106-os motorokat, soft mountolt vezérlőt, és egy nagyon jó vázat kapott, amiben egy állítható VTX lakik. Ígéretes csomag, főleg ha beleszámoljuk, hogy ha egy olcsóbb gépen kicserélünk mindent minőségi alkatrészre, akkor valószínűleg túllépjük a Babyhawk-ért kért 35.000 forintos árat.

Kicsomagolás

Amikor először láttam a drónt az jutott eszembe, hogy milyen dögösnek néz ki ez a masina a gyári képeken. Ez a dinamikus bogár kinézet biztosan csak jó lehet, már csak azért is, mert az Emax gyártja. Amikor elkezdtem a hobbyt, akkor mindenki róluk beszélt, ők voltak A márka, nem véletlenül vettem én is egy Emax Nighthawk Pro 280-at, ráadásul a GoPro Karma motorjait is ők szállították, szóval olyan rossz csak nem lehet.

A dobozt is nagyon kellemesnek találtam, amiben érkezett, fehér alapon a gép stilizált rajza mered vissza ránk, meg egy sólyom körvonalai. Belül a szokásos szivacsban bújik meg a kopter és a hozzá tartozó alkatrészek, amik 2x4 db propellerben, egy kameraállító lapkában, egy csomó pótcsavarban, egy micro JST-re tokozott kábelben és egy igen kellemes leírásban merülnek ki, ez utóbbiban mindig is erős volt az Emax. Nincs töltő, akkumulátor, de még vevő sem, amit én nem különösebben bántam, lévén általában ezekből olcsó darabokat adnak, amiket úgyis mindenki kicserél.

Nem olcsók azonban a felhasznált anyagok, és a részegységek is kifejezetten ígéretesnek tűnnek, kár hogy a kinézet valahogy nem áll össze. Mindennek nevezném, csak dögösnek nem, inkább egy nagy puffadt cserebogár, a testéhez mérten nagyon pici propellerekkel, a milánói divathéten nem ez a forma fog nyerni. A kamera előre mered ki, mint egy orrszarvú tülke, míg az antenna vagy felfele, vagy hátra lefele bújik ki, az összképet leginkább a zavarosnak mondanám.

A felső takarólemez átlátszó, és elvileg van belőle fehér és fekete verzió is, nálam az utóbbi járt. Mivel ez védi felülről a vázat, ezért ennek meglehetősen erősnek kellene lennie, ehhez képest a kameratartó csavar mentén már az első repülés előtt láttam repedést, márpedig a kameraszöget tuti fogjuk állítgatni és a bogárhátat is nyitogatni, hiszen erre való.

Ehhez képest a váz elképesztően igényes, a karbon nagyon finom és kellően vastag – olyan 4 milliméterre tippelném -, a karok cserélhetőek, az általános minőség nagyon jó, csak mindig találtam valami olyat, amitől az összkép elromlott. Az kétségtelen tény, hogy az előző modell, az Emax Babyhawk hibáit - kocsonyás váz, fix és nem túl jó kamera, a gyenge VTX - mind kijavították, de helyette sikerült más dolgokat becsempészni, amik el tudták rontani az összképet.

Tesztüzem

Az első dolog a beállítgatás, amit általában a fizikai átvizsgáláselőz meg. Felprogramozzuk a megfelelő csatornát, bekonfiguráljuk a vezérlőt Betaflightban, velcrot rakunk a gép aljára, satöbbi. Amikor körbeforgattam a gépet, majdnem kiverte a szemet az egyik szarvashiba – ami névként is megállná a helyét, hiszen lehet, hogy a váz inkább szarvasbogárra hajaz -, még pedig a feszültségbeszakadást megakadályozó puffer kondenzátor elhelyezése.

Vajon meddig fog ebben a pozícióban a gépen maradni, és hogy lehet, hogy senkit nem zavart a gyártónál? Ezt mindenképpen át kell onnan helyezni, de legalább befordítani a gép oldalára és valamivel – például zsugorcsővel - bevonni, hogy csökkenjen az esély a teljes pusztulásra.

Az Emax Babyhawk R-ben lévő hardver remek elemekből építkezik, ezt el kell ismerni, tulajdonképpen ezért is alakult ki már a kezdetektől egyfajta hype a gép körül. A 1106 6000KV red bottom motor az egyik legjobb választás a kategóriájában, erős, jó hatékonysággal lehet üzemeltetni, és az alacsony KV értékből már kitalálható, hogy itt bizony 2-4 cellájú akkumulátorok is használhatóak. Nem sok ilyen gép van a piacon, szóval, aki magas feszültségen akar repkedni, annak nincs nagyon más választása, mint megvásárolni az Emax Babyhawk R-t.

AZ ESC – amely BLHELI_S DSHOT 600 képes – szintén támogatja a 4 cellát, maximális áramtűrése 12/15A, ami valószínűleg elég is lesz a 16,8 volthoz is. Aztán olyan, az igényesség apró jeleit jól mutató dolgokat lehet felfedezni, mint a soft mountolt F3 vezérlő, az emeletes ágy gyanánt meredő belső részt, amit Mini Magnum Tower fantázianévvel illették, és többek között a csipogót és az OSD modult is magában foglalja.

Miért nem működik mégsem ez a koncepció? Több dolog miatt, ami azt gondolom, hogy egy szándékolt törekvése is volt a cégnek. Azért, hogy megőrizzék az áramköri elemek épségét, de mégis rá lehessen írni a dobozra, hogy 4S képes, nagyon pici propellereket raktak a motorokra. Már a vázméret – 112 milliméter – is egy ilyen „se nem kicsi se nem nagy” tartományba esik, mert a 2035-ös?, négytollú propellerek inkább 90-es vázakhoz valók, ráadásul itt a műanyag bogárhát is túllóg a testen, igen szűkre szabva azt a területet, ahol a légkavarók forogni képesek.

Mi történik, ha nagyon erős motorra egy kis felületű légcsavart teszünk? Röviden semmi, mert nincs elég felület arra, hogy érdemi erőt fejtsen ki. Erre a típusra szokták azt mondani, hogy „pöcsköszörű”, megy az erőlködés és nem jön az erő. Értem én, hogy nem akarják, hogy leégjen az elektronika a nagy feszültség hatására, de a marketing szempontok nem írhatják felül az ésszerűség szabályait. Ugyanezt a hibát már egyébként a Furibee Dinosaur Q95-nél is elkövették, ott hasonló propellerméret mellett 1104 6000KV-s motorokat használtak, mondanom sem kell, hogy 2 cellán az sem ment.

A másik probléma pedig a tömeg-teljesítmény arány. Kicsit ismét matekozzunk együtt, mert szerintem ez a gép így egy picit nehézre sikeredett. A száraz tömeget 82,5 grammnak adja meg a gyártó, csakhogy mire belekerült a hatalmas súlyú – 1,6 gramm – Frsky XM+ vevő, meg oldalra kivezetett, két darab gyorsszorítóval ellátott zsugorcső, amire az antenna került, máris 92 grammot mutatott a mérleg, és ebben még nincs benne az akkumulátor. Gyorsan számoljuk ki a test és az áramforrás arányát:

• 2S 550 mAh Gaoneng 80/160 C: 36 gramm - 2,555:1-hez, vagyis 34% az akkumulátor
• 3S 550 mAh Gaoneng 80/160 C: 54 gramm – 1,737:1-hez, vagyis 58% az akkumulátor
• 4S 650 Tattu 75 C: 74 gramm – 1,243:1- hez, vagyis 84% az akkumulátor

Ehhez már csak az emelési erőket kellene tudnunk, amiről csináltam egy rövidebb táblázatot, hogy könnyebben átlátható legyen:

Érdekes, hogy a gyári oldal nem ad meg magasabb cellaszámra adatokat, pedig biztosan megy magasabb cellaszámon is, de szerintem a különbség így is látványos, jó 40% a legkisebb és a legnagyobb propeller között.

A feni sorokból látható, hogy a feszültség növeléséhez drasztikusan kell a tömeget is növelnünk, 4 cellán már 166 gramm össztömeggel kell, hogy számolunk, ami rettentően sok egy 2035-ös propellerrel szerelt géphez, vagyis egyszerűen ez a motor+propeller párosítás igen messze van az ideálistól.

Ennek köszönhetően nem is igazán megy a gép, pedig ahogy már feljebb is hangsúlyoztam, a hardver ami benne van, magasan veri az átlagot. Repülni is jól repül, csak minden iszonyatosan lassan történik, a gép meglehetősen komótos a gyári légkavarókkal. Ha pedig nyomjuk a gázt és döntjük a testet, hogy megfelelő sebességgel haladjunk, akkor pedig 2 perc 30 másodperces üzemidőt kapunk, ami barátok közt is igen karcsú. A Betaflight 3.2.2 alapbeállításai viszont nagyon jók, nem is nyúltam szinte semmihez, így is jól mozgott a gép.

A megoldás persze kézenfekvő, át kell modolni 2540-es vagy nagyobb propellerméretre az egészet, és minden meg fog változni, nem vételen, hogy tele van a Youtube ilyen átalakítós videókkal, sőt ajánlanak is „third party kitet”, ami nem lehet véletlen. Akkor elő is bújik belőle az ördög, ahogyan az a Leader 120-ban vagy a Falcon CP 90 Pro 130 mm-ben alapból megvan, ráadásul ez utóbbi még durván 8-10 grammal könnyebb is, mint az Emax Babyhawk R. Mindkettőn 2840-es propeller van, és utóbbi 3 colt is tud fogadni, EZ a nagy különbség, amit alap kiszerelésben nem tud az Emax Babyhawk R.

Bosszantó dolog ez, hiszen a kamera és a VTX is remek darab, bőven az átlag fölöttinek nevezném mindkettőt. Az első egy Foxeer Micro Arrow 650 TVL CCD egység, ami szoros rokonságot ápol a Runcam szériával, bár a Runcam Micro után mintha egy picit gyengébb lenne a képe, de azért így is nagyon jó. Kapunk hozzá egy elektronikai panelt is, amivel a végletekig finomhangolhatunk rajta mindenféle paramétert. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a kameraszöget az égbe lőhetjük – 22-55 fok között állítható -, a csónak orr elég nagy mozgásteret biztosít.

A VTX is elég jó, a kamera teljesítményét 25-250 mW között kapcsolgathatjuk. Ötletes, hogy az átlátszó burkolaton keresztül látjuk a kijelzőt, a jobb oldalon eléggé eldugott gombbal pedig a funkciókat állítgathatjuk. Hosszú nyomásra a menübe lép, az R a csatornát, a C a sávot, a P az adóteljesítményt jelenti. Rövid nyomásra lapoz, így juthatunk el a 40 lehetőség közül az általunk használni kívánt részére.

Volt egy dolog, ami viszont nagyon nem tetszett, ez az antenna elhelyezése és a felrögzítési megoldás. Mivel csatlakozóra szerelt és nem forrasztott – ami egyébként egy jó pont –, iszonyatosan könnyen lejön az adóról, ha felfele húzzuk ki a bogárháton. Pedig ott van neki az előkészítés, csak éppen nincs megfelelően lerögzítve, emiatt az első repülésem alkalmával elhagytam.

A szerencse az, hogy minden modellező felhalmoz alkatrészeket, ezért nekem is volt ugyanolyan tartalék antennám, viszont másodszorra már nem bíztam a véletlenre és letaknyoltam a csatlakozási pontot, illetve hátra vezettem ki, így nem tudott elveszni. Ez viszont rontja a vételt, hiszen bizonyos szögekben takarja a test az antennát. Ha már modolás, érdemes a diversity vevő antennáit oldalra kihúzni és zsugorcsövezni, illetve az kondenzátor elfordítását se felejtsük el. Ezzel a három változtatással megtettük, amit lehetett.

Az akkumulátor felfogató résznél nem a velcros, „beleragadós” megoldást használják, hanem egy gumírozott padot, és eleinte is nem gondoltam, hogy megtartja az akkumulátorokat, pedig de. A szorító szalag is pont jó volt az általam használt Gaoneng 550 mAh 2S-es áramforrásokkal, és három cellára szerintem még paszentosabb lenne.

Egy dolog viszont számomra teljesen érthetetlen: hogy ez a gép miért nem alapból 3 colra lett építve. Az egyébként kiváló, moduláris váz karjai ugyanis eltávolíthatóak, nem unibody rendszerű az alsó lap és a hivatalos kézikönyv is írja, hogy használható 3 inches propellerel is. Kérdem én, akkor hol van a hozzá tartozó kar, miért rejtegetik ezt gyártói oldalon? Ha alapból így jött volna ki, kategóriája egyik, ha nem a legjobb gépe lenne. Megnéztem a hivatalos oldalon is, és nem találtam ilyen alkatrészt, de ha valaki esetleg igen, akkor mindenképpen kommentelje be alulra, mert ez drasztikusan megváltoztatná a gép viselkedését.

Összegzés

Vitathatatlan, hogy az Emax Babyhawk R egy kiváló gép, és valami csoda folytán sikerült az árat is leszorítani a 130-140 dolláros sávra, ami a benne található hardverek ismeretében elképesztő. Jó az FC, az ESC, a kategória legjobb motorja, a kamera és a VTX is, a váz pedig elég keménynek néz ki. Csak azt nem értem, hogy azt a kondit miért oda kellett tenni, hogy miért ilyen bénán van elhelyezve a VTX antennája és hogy miért közös a kamera csavarja az átlátszó burkolattal.

Azt pedig, hogy a repülési élményt teljes mértékben megváltoztató 3 colos kitet miért nem lehet kapni, az teljességgel felfoghatatlan, ennek a gépnek alapból így kellett volna kijönnie. Ha ezek a hibák nem lennének, akkor ez lenne a kategória királya, így viszont a Falcon CP 90 Pro 130 mm-rel még mindig élvezetesebb repülni, és az még szép is. Ettől függetlenül bőven megéri a 35.000 forintos árat, főleg, hogy van rá vám és áfa mentes EU Express szállítás, igaz felárért. Ha autó lenne, azt mondanánk rá, hogy a tuning potenciál iszonyatosan ott van a gépben, tehát modellezők előre.

A drónt itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):

• Emax Babyhawk R drón, Gearbest: 139 USD, 35.000 Ft /EU Express szállítás érvényes rá/

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.