Az Eachine Chaser88, Aurora 90 és 100 után itt az újabb üdvöske, az Aurora 68. Lassan annyi lesz belőlük, mint a Star Wars rohamosztagosaiból, reméljük nem fogják leigázni a galaxisunkat. Viccet félretéve az Aurora 68 már annyira kicsi, hogy valószínűleg alkalmatlan lesz szabad szemes repülésre, tehát minden a kamerán és az FPV adón múlik.
Folytassuk az első rész utáni kalandtúránkat a mikro gépek – amelyek már nem is olyan kicsik – világában, illetve lesz szó néhány kimaradt gépről is, amit ti reklamáltatok meg, őket most felvettem a listára. Persze az általam megállapított határok a valóságban összemosódnak, a vázméret nem minden, a repülés közben érzett teljesítményt sokkal inkább az emelőerő/súly arány határozza meg, tehát ezt is figyelembe kell vennünk, amikor gépet választunk.
Whpgab gépének képeit elég nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtátok Facebookon, ezért gyorsan összerántottam egy értékelő cikket róla, videóval és alkatrészlistával. Valaki úgy fogalmazott, hogy a kamera elhelyezése olyan, mintha a „kivégzését várná egy székben ülve”, ami nagyon találó, de ennek az oka az aszimmetrikus váz- és a lépcsőzetes motor elhelyezésben keresendő.
Akik mostanában vettek szénkefés gépet, azok nagyjából el tudják képzelni, hogy az általam használt drónok milyen csúf véget értek. Jön a tavasz, egyébként is ki kell menni a szabadba és ott repkedni, nem pedig a szobában küzdelmet folytatni a bútorokkal. A nagy mini versenygép fellángolás következő fázisa ugyanis a brushless motoros mikro racerek lesz. A piac már tele is van az érdekesebbnél érdekesebb modellekkel, ráadásul hozok néhány jó érvet arra is, hogy miért kell elfelejteni a szénkefés társaikat.
A DYS mindig is az egyik kedvenc márkám volt. Alacsony árához képest egy fokkal magasabb minőség, mint ami elvárható, ráadásul igencsak ellenálló, magas feszültségen is működő motorok és kellemes karakterisztika jellemezte a termékeit. Ilyennel repült az Ogre Mark I még a blog hőskorában. Most egy mini racerrel támad a cég, és mivel a héten ez lesz a téma, pont beleillik a képbe. Szeressük együtt az új gépüket, a DYS 83 mm-et.
Arfun, már a neve is ígéretes ennek a mini brushless gépnek. Ami feltűnt rajta, hogy DYS motorok mozgatják, amiken 5 ágú propellerek forognak. Nekem ezzel a propellerlapát számmal nem igazán vannak jó tapasztalataim, az Xsoul termékei esetében legalábbis nem győztek meg. Olyan ez, mint a nagyon peres gumi az autókon, jól néz ki, de használni nem az. Szerencsére itt más érdekes dolgokat is találni, érdemes lapozni egyet.
Casemod FID újabb drónokat küldött nekem tesztelésre, sőt a videóinak a használatát is megengedte, ez úton is köszönet érte. Az egyik egy acro repülésre is képes gép, de még nem lövöm le, hogy melyik az. A másik, mai cikkünk tárgya pedig a leghaszontalanabb rettenet, amit valaha láttam, mégis őrületes poén. Üdvözöljétek nagy szeretettel az ijesztgetés mesterét, a szellemet a gépben, a nettó 15.600 forintba kerülő Realacc H400 Halloween drónt.
A formai játék mindig is a dizájnerek kedvelt eszköze volt a figyelem felkeltésére. Ezt néha jobb, néha rosszabb ízléssel teszik, persze a szent cél mindig a magasabb fogyasztás elérése. Nyilván az AG 01 W fantázianévre keresztelt - már amennyiben ez a név bármilyen találékonyságra enged következtetni - gépnél is ez volt a fő cél, de a formája annyira ortopéd, hogy az már fáj. Kíváncsi vagyok, nektek tetszik-e?
Lassan leáldozik a szénkefés mini gépeknek is. Fura ezt leírni, mert ez már nem az első eset, hogy egy fajta generációváltás zajlik. Jön a nyár, nyakunkon a tavasz, mindenki rohan ki a szabadba repülni, érthető, hogy a gyártók is próbálkoznak. A mai versenyzőnk az ismeretlen Super X, amely nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy brushless alternatívát kínáljon a szénkefék helyett.
Sok kicsi drón után, nekem is eljött az idő végre, hogy komolyabban vegyem a repülést és elgondolkozzak azon, hogy milyen FPV szemüveget is érdemes vennem. Valószínűleg rajtam kívül mások is így vannak ezzel, hogy nem szeretnének egyből 100-150 ezer forintos szemüveget venni, inkább csak valami szerényebbel kezdenének. Az elmúlt időszakban volt pár alkalom, mikor lehetőségem nyíltan kipróbálni az egy és két képernyős megoldásokat is, és jelenleg az egy képernyős szemüvegek felé hajlok. Szerencsémre kipróbálhattam a FuriBee belépő szintű modelljét - ami nagyjából nettó 15 ezer forint körül vásárolható meg Kínából - és végre hosszabb időm volt a tapasztalatok gyűjtésére.