Gopro Hero 4 kamera teszt – A névből nem lehet megélni
Azon gondolkodtam, hogy mikor hallottam először a Gopro márkanevet. Nagyjából 10 éve, az ismerőseim ekkor kezdték el venni az első példányokat, jellemzően síeléshez. Engem nem nagyon izgatott a dolog, amíg nem kezdtem el drónokkal repkedni, azóta viszont elég sok kamera tesztet olvashattatok a blogon. Egy barátom felajánlotta a használt Gopro Hero 4 Black modelljét egy teszt erejéig. Kihangsúlyoznám, hogy ez egy HASZNÁLT kamera, ennek tükrében olvassátok a tesztet.
Csomagolás
Aki járt már életében Hervisben, az biztosan látott Gopro standot, ahol a dobozra helyezett műanyag burkolat alól néznek felénk a kamerák. Mindig megdöbbentett, mennyire brutálisra árazzák ezeket Magyarországon, de sosem tudtam eldönteni, hogy vajon van-e mögötte annyi plusz, amennyi az árból következne. A Gopro Hero 4 Silver alapján szerintem nincsen, de ugye az nem a csúcsmodell volt, ezért megnéztem egy Blacket is. A történethez még annyit, hogy mostani tulajdonosa 85.000 forintért vette meg a készüléket, LED érintőképernyővel (+60 dollár), tonnányi kiegészítővel és egy LowePro védőtokkal együtt.
Ha csak a gyári kiegészítőket veszem figyelembe, akkor az egyik fájó pont a hátlapi kijelző hiánya. Tény, hogy van a fronton is egy, de én viszonylag ritkán fordítok meg egy kamerát azért, hogy megnézzem, éppen milyen beállításokkal működik. Az EKEN H8R kamerámon – amit nem mellesleg egy pocsék darabnak tartok – is van elöl kijelző, de azt sem igazán használtam.
A gyári csomagolás - ami egyébként úgy néz ki, mintha egy műtárgyat nézegetnénk a Nemzeti Múzeumban - tartalmaz 1 db kamerát, 1 akkumulátort, 1 vízálló tokot, aminek 2 hátlapja van, 3 db rögzítő fület, 2 db felragasztható tartót (például sisakra), 1 db USB kábelt és némi papírt az okosodáshoz. Nyilván mondanom sem kell, hogy ennél mindenki több cuccot ad, a Gitup pedig a honlapján rendez orgiát kiegészítőkből. Szerencsére a nálam járt kamera minden földi jóval felszerelt pakkban érkezett, ami nagyon jól példázza, hogy az alap csomagolást már az előző tulajdonosa is ki kellett, hogy egészítse.
A fő gond az, hogy ha minden vackot összevásárolunk, amire valójában szükségünk van, akkor az eredetileg 165.000! forintos árra még simán ráugrik annyi, hogy összesen 2 kilót kelljen otthagyni a pénztárnál. Ez magyar viszonylatban nagyon durva, de még egy német 3-4.000 Euros keresetéhez képest sem kevés. Persze azt is látni kell, hogy minden műszaki eszköz, ami tudásban kiemelkedik az átlagból, annak az ára nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő, így férhet bele például egy Mercedes SLR AMG 60 milliós árába egy 1.5 milliós Tag Heuer óra.
Tesztüzem
Mivel ez egy akciókamera, teszteljük is akként. A síelés elég jó alapot szolgáltatott arra, hogy viszonylag durva körülmények között – a síelős videókat -13 fokban csináltam, jelentős rázkódás mellett – is tesztelhessük, illetve vittünk neki ellenfeleket egy SJCAM SJ5000 X Elite és egy Gitup Git2 személyében. A nagy összecsapás eredményéről majd egy másik, versus cikkben olvashattok.
Az alap feltevésünk az volt, hogy jó fényviszonyok mellett, nagy hidegben, a testünkön különböző pozícióban elhelyezve, egy zárt tokkal próbáljuk ki a Goprot. Sajnos vizes mókát nem tudtam beiktatni, mivel tél van, de már ez a pár nap is felderített néhány durva hibát, ami az ár ismeretében szerintem nem tolerálható.
1080p 60 FPS, felhős idő
Kezdjük a pozitívumokkal, mert azért abból is van szép számmal. Mind a videók, mind a képek gyönyörűek. A legnagyobb eltérést a konkurensekkel szemben a színhűség és a színkezelés jelenti. Amit a felvételeken láthattok, az a valóságban is 99%-ban ilyen volt. A kék szín például nem az olcsó töltőtollakból kinyomott tintafolt az égen, hanem jól elkülöníthető egymástól a felhőzet és az égbolt. Még rossz háttér előtt készített felvételek esetén is egészen jól láthatóak az előtérben elhelyezkedő tárgyak.
Ez a minőségbeli különbség máshol is tetten érhető, elég, ha megnézzük a fájladatokat. A 60 Megabit magasan a legnagyobb „adatsűrűség”, amit akciókameránál eddig láttam. Ez a 4K felvételekhez éppenhogy elég, az új DJI Phantom 4 Pro kamerájánál ugyanez az érték például már 100 Megabit, de ettől még a 60 Mb/s is kifejezetten jónak számít.
A felvétel kézből készült, hogy csillapítsam a rázkódást
Nem véletlen, hogy a 12 MP felbontású szenzor, és a natív 4K képes Ambarella A9SE75 SOC szebb képeket csinál, mint például a Novatek 96600, ráadásul nemcsak a képben vagy a videóban érhető tetten ez a különbség, hanem egyszerre mindkettőben. A fotókba érdemes belenagyítani, alig kockásodik a kép, a kontúrok élesek és tiszták (helyenként én tömörítettem a képeken, mert a blogmotor 5 Megabyte méretnél nagyobbat nem fogad, de ha valaki kéri, feltöltöm valahova). Ha nem hozzánk közeli tárgyakat fényképezünk, akkor keskeny látószög mellett a halszemes hatás sem zavaró. Annyit azért meg kell jegyeznem, hogy a FOV állítás szoftveres művelet, ezért nem minden felbontás mellett működik mindegyik lehetőség.
720p 240 FPS, helyenként 1/4 sebességre lassítva
A visszajátszáshoz egy 50 inches televíziót használtunk, és egyszerre öten néztük meg, majd a végén mindenki elmondta a véleményét a látottakról. Összefoglalva a majdnem fél tucat ember véleményét, a résztvevők úgy ítélték meg, hogy kifejezetten jó a képminősége az eszköznek, bár, a másik két kameráé sem volt rossz. Ez azért probléma, mert ha valakinek nincsen több tesztkészüléke otthon, akkor nem fogja látni az eltéréseket. Egy szónak is száz a vége, képminőségben bizony a Hero 4 Black lenyomja a konkurenciát, de nem annyival, amennyire az árból következne.
2160 p 240 FPS, ellenfényben
A másik egyedi tulajdonság, hogy a felbontásokat széles körben lehet variálni. Ebből számomra az általánosan referenciának használt 1080 30/60 FPS mellett a 4K 30FPS és az alacsony, 720 p 120/240 FPS felbontás volt az érdekes, előbbi a méret, utóbbi a lassított videók miatt. Sajnos magas képkocka számnál a már említett FOV probléma előjött, ugyanis ezeket a kamera csak keskeny látószög mellett engedi használni.
1080 p, sötét háttér előtt
Ez a gyakorlatban nagyjából így alakult: 720 p 240 FPS – keskeny látószög, 720 p 120 FPS vagy kevesebb esetén, közepes és nagy látószöggel is működik. Ugyanez igaz a Superviewra, amikor a 4:3-mas képarányt a kamera 16:9-re nyújtja szét, ez is csak 120 FPS mellett működik, de említhetném például a „low light” funkciót is.
A másik, ami nagyon tetszett, az a mikrofon minősége. Még a tokon keresztül is elég tisztán hallható a beszélgetés, biztos, hogy sokkal jobb, mint azok a kamerák, amik eddig a kezemben voltak.
A hátlapi LCD kijelző hiánya fájó pont, illetve a 60 dolláros kiegészítő miatt másik hátlapot kell feltennünk a vízálló tokra. Ellenben ha nem tokkal használjuk, sokkal kényelmesebb az érintőképernyő használata, mint a gombokkal való barangolás. A vízzáró borításon elhelyezkedő gombok nyomásérzete is itt volt a legjobb, bár én ezt a zavaros menü elrendezést nem igazán szeretem. Szerintem nem sok értelme van két helyre – az egyes funkciók alá és külön setup menübe – szétpakolni a beállításokat, mert nagyon sok esetben kell állítanom egy másik paraméteren is, az pedig nem az adott funkció alatt található.
A kamera szekcióban található Pro Tune gomb elég haszontalan. Elvileg arra jó, hogy a Gopro szerint felesleges funkciókat elrejtse. Nem hinném, hogy az a plusz 5 kattintás bárkinek túl nagy fejfájást okozna. Aki nem tudja, hogy például a fehéregyensúly mire való, egyszerűen átlapozza és kész.
Én egyből bekapcsoltam a csipogással való visszajelzést, ami elég hangos ahhoz, hogy sportolás közben is tisztán halljuk. Erre azért volt szükség, mert nem szívesen szedtem le a fejhámot a sisakról azért, hogy megnézzem, a kamera szöge éppen merre áll. Itt jön be a képbe az applikáció, ami egy külön fejezetet kapott, ugyanis ha a kamerát már egyszer felszereltük magunkra, akkor az orientációt érdemes a szoftver segítségével belőni.
1080 p 30 FPS, stabilizálás nélkül így remeg a kép
Az első fájó pont, hogy nincs elektronikus képstabilizálás (bár egyes források azt állítják, hogy van, én ennek nyomát nem találtam). Ezt a hiányosságot a Hero 5 kapcsán már orvosolta a gyártó, de mivel a négyesben nem volt, ezért a testhámos videóink élvezhetetlenül remegősek lettek. Ebben két dolog játszik szerepet: az egyik a felület, amin a sportolást végezzük, a másik a felfogatás, amin a kamera „ül”. A buckás, meredekebb sípályán nagyságrenddel jobban remegett, mint a simán.
Hogy ez mennyire sokat számít, arra csináltunk egy vaktesztet egy laikussal: megkértük testvérem barátnőjét, hogy tegye sorrendbe élvezhetőség szempontjából a felvételeket, anélkül, hogy tudta volna, melyik videó melyik kamerához tartozik. Az eredeti sorrend ez volt: Gopro Hero 4 Black, SJCAM SJ5000 X Elite, Gitup Git2. A konklúzió az, hogy az utóbbi kettő elég közel áll egymáshoz képminőségben, az első pedig élvezhetetlen a remegés miatt. Itt szóba se jött a képminőség, ellenben a tesztelő nehezen hitte el, hogy az tartozik a Goprohoz.
A másik gond, az elasztikus testhám, amin a kamera képes ugrálni, így szintén csak a remegést erősítjük vele. Ellenben ha kézzel kitartjuk magunk elé, akkor nagyjából harmadára felezzük a rezgéseket. A legjobb eredményeket egyébként kézből, hám nélkül értük el, csak így a síbottal nem tudtunk mit kezdeni.
Sajnos a fejhám síeléshez nem jó, hiszen önkéntelenül elfordulunk mozgás közben, illetve a sisakra sokkal macerásabb a rögzítés, mint testen. Biciklizéshez vagy egyéb sporthoz viszont ideális lehet a fejre gumizott kamera is, de nekünk a felragasztós megoldás jobban bevált.
A másik fájó pont az akkumulátor üzemidő volt. Sajnos ebből sok következtetést azért nem lehet levonni, mivel ez egy használt példány, tehát lehet, hogy több száz órát ment, mielőtt megkaptam tesztre. Igyekszem majd másik akkumulátorral is kipróbálni, amint lehetőségem adódik rá.
Sokkal sajnálatosabb az, hogy amikor kihúztam a kamerából a mini USB kábelt, akkor többször kifagyott. Nem mondom, hogy még sosem tapasztaltam ilyet, de több kábellel is próbáltam, és sajnos a jelenség akkor is megismétlődött.
Az biztos, hogy a mínusz fokokat nagyon nem szerette, feltöltött állapotában sem bírt többet, mint 15 perc, pedig össze-vissza variáltuk a felbontást, 4K 30 FPS és 720p 30 FPS között volt szinte minden, de az üzemidő egyszer sem volt több, mint negyed óra. Gondoltam átcserélem az akkumulátort a másik két kamerából, de sajnos nem egyformák, így nem is kompatibilisek.
Kipróbáltam keresztben az összes elérhető kiegészítőt, hiszen a Gopro, mint ősapa adja a kvázi szabványt, amit mindenki más is használ. Ezek tényleg keresztben csereberélhetőek voltak, viszont a másolat kamerák felfogatóinak gyártási minősége nem teljesen egyenletes, ezért egyes tartók kicsit lötyögtek.
Alkalmazás
Az első olyan kamera, aminél mind a három fontos platformra – iOS, Windows, Android – elkészítették az applikációt. Az alkalmazás működése kulcskérdés azoknak, akik nem veszik meg a hátlapi kijelzőt, hiszen anélkül eléggé macerássá válik a használat.
Én a Capture alkalmazást használtam, ami nekem elég jól működött, sőt az első csatlakozás után - amit egy véletlenszerűen generált négy jegyű PIN kód beírásával tudtam megtenni - egyből le is frissítette a kamerát, ami nagyon kényelmes. Gyakorlatilag minden automatikusan történt, csak egy install gombot kell megnyomnunk. Ezt csak akkor tegyük meg, ha a kamera és a telefonunk is fel van töltve, mert a lemerülésnek kellemetlen következményei lehetnek.
Az alkalmazásban tulajdonképpen egy teljes értékű funkció menüt kapunk, sőt bizonyos dolgokat itt fedeztem fel először. Mennyivel átláthatóbb ez így, lista szerűen, mit a két helyen elszórt alap menüben. Két dolgot is találtam ami különösen tetszett, az egyik a kamera kereső funkció, ezt már a Xiaomi Yi is alkalmazta. Ha megnyomjuk, csipogással jelzi a Hero 4, hol hagytuk el.
A másik az akkumulátor idő százalékos visszajelzése és az SD kártya kihasználtsága. Ha az előbbire korábban találok rá, tuti teszteltem volna hideg időben és szobahőmérsékleten is a merülés sebességét. A kártya kapcsán nem Megabyteban kapjuk vissza az adatokat, hanem felvételidőben, illetve az elkészíthető fényképek számában. Egy érdekes és egyben hasznos dolgot is tapasztaltam, a WiFi kapcsolat akkor is megmarad, ha a kamera hátlapi kijelzője kikapcsol. Ez igen kellemes, hogyha üzemidőt akarunk spórolni.
Egyetlen bajom volt az applikációval, ez pedig a képernyőkép készítésének tiltása. Ezt persze kicseleztem egy Screenshot touch nevű programmal, így bekerülhettek a fenti képek a cikkbe.
Összegzés
Bizonyos tekintetben még mindig a Gopro a király. Neki a legjobb a videó és képminősége, a legszebb hangfelvételeket vele lehet készíteni, illetve kifogástalanul működnek a kiegészítők, a vízzáró tok gombjai nem akadnak, nem zavaró a használat, jó az applikáció. Az is igaz, hogy a konkurensek olcsó modelljei közül még mindig kevés képes a natív 4K felbontásra.
A gond az, hogy a Gopro ellenlábasai is iszonyatosan feljöttek, nem véletlen hogy az elmúlt négy negyedéve veszteséges a cégnek, és a részvényárfolyamok sem ott állnak, ahol pár éve. A Gopro Karma drón pedig igen nagy bukta lett, nem véletlenül hívták vissza az első 25.000 modellt.
A vásárlókat pedig nem lehet az orruknál fogva vezetni, ha egy terméket 500 dollárra árazunk be, akkor annak magasan kell vernie a konkurenciát. Egy csúcsgyártótól nem azt várják el a fogyasztók, hogy remegjen a képe, hogy kifagyjon töltés után, vagy hogy a kiegészítőket méreg drágán kelljen megvenni. A legnagyobb baj persze az ár: a 165.000 forint egyszerűen nevetségesen sok.
Aki ennek ellenére a Hero 4 Blacket venné, annak itt egy viszonylag jó ajánlat:
Aki viszont beéri egy kevésbé neves gyártó gyártmányával is, az válasszon az alábbiak közül valamit:
