Mostanában vettem néhány drón vázat, és eszembe jutott, hogy még sosem láttam normális bejegyzést arról, hogy mi alapján kell(ene) vázat választani, ha építeni akarunk. Persze mindig vannak "best of 20xx" listák, amikbe egy tonnányi panel mondat van, hogy ez könnyű, meg erős, meg vastag meg akármi, de szerintem ezt bárki le tudja írni, akinek egy kis sütnivalója van. Én viszont az építés oldaláról tekintek most rá a problémára, lássuk, mik a tapasztalatok.

A vázak kapcsán általában egy hármas piramist lehet felrajzolni, amelynek csúcsain a három kritikus pont áll: tömeg, tartósság, ár. Nincs olyan váz, és valószínűleg soha nem is lesz, amely olcsón kis tömeget és tartósságot is fel tud mutatni. Mivel a repülés egyik Szent Grálja az, hogy könnyebb dologgal kellemesebb repülni, ezért mindenki törekszik arra, hogy az össztömeget alacsonyan tartsa, ehhez viszont drága vagy nagyon vastag anyagok kellenek. Ne áltassuk magunkat, az olcsó vázak vagy nem megfelelő anyagból - ami ebben az esetben leginkább műanyagot vagy üvegszálat fog jelenteni - vannak, vagy a karbon kiképzése nem olyan, amilyennek lennie kellene, tehát ami jó, az általában drága is, cserébe sokkal kevesebb nyűgöt kell a nyakunkba venni.

A másik fontos dolog a váz belső kialakítása, leegyszerűsítve, hogy mennyire könnyen építhető rá meg egy gép. Sokan - én is - beleszeretnek egy formába és az onnantól kezdve a KELL kategóriába esik, aztán élőben szembesülünk vele, hogy hoppá, ebbe nem fognak beférni az alkatrészek, mert például túl sok szintet szeretnék bele "expanderezni" vagy egy kritikus portot takar az oldalfal. Ha egy kicsit számolgatunk, akkor bizony elég sok lapka kerülhet egymás fölé:

• PDB, amin jó eséllyel lesznek 5 és 12 Voltos BEC-ek, OSD, buzzer és egyéb dolgok
• vezérlő
• ha 4 in 1 ESC-t használunk, akkor az is egy lapka
• kombinált kamera modulok, pl. Runcam Split

Ez négy szint, ugyanennyi spacer, soft mount, csavar és mindenféle egyéb kiegészítő, amit egymásra kellene zsúfolnunk. Egyszerűsíthetünk azzal, hogy egy AIO FC-t veszünk a kor szellemének megfelelően, a Runcam Splitet pedig feláldozzuk, így máris csak két dolgot kell egymás fölé szerelni, ha pedig az ESC-ket is "száműzzük" erdeti helyükre -a karokra -, akkor összesen marad egyetlen egy lapka. Ezen kívül még be kell férnie a vevőnek, az adónak, a kamerának, esetleg a buzzernek és a szűrőkondinak a vázba, tehát azért még így sem annyira szuper egyszerű az alkatrészek elrendezése.

A fenti okokból kifolyólag cseréltem le a Furibee Fuuton vázát, ami ugyan nagyon könnyű volt - akksival együtt 465 gramm -, de gyakorlatilag a vevőt alig bírtam elhelyezni, ráadásul a kameratartó karbon profil, belógott a vezérlő fölé, illetve nyomta a receivert, ami egy ütés során végzetesnek bizonyult. Itt már egyből két vázat választottam a régi helyett, az olcsóbb és látszólag nagyobb Kinkong Rammus-t és a szebb, de kisebb Geprc Leopard-ot, ez utóbbira kerültek a Fuutonból a motorok és az ESC-k.

Itt térnék ki arra, hogy jelenleg mi a trend a drón vázak kapcsán, illetve hogy honnan is indultunk nagyjából 2 évvel ezelőtt. Szerintem mindenki emlékszik a klasszikus ZMR 250-es alumínium távtartós gépekre. H vagy HX elrendezés, alul felül karbon lap, középen alumínium "oszlopok" és nagyjából ennyi. A mai napig kaphatók erre a logikára épített vázak, nagyjából 15-20 dollár körül, az árat esetleg a PDB nyomhatja meg egy kicsit:

• Martian 215, 17 USD
• Lisam LS-210, 15 USD
• 125H, 14 USD

Ennek egy módosult verziója a lépcsőzetes H váz, ahol a gép első része kiemelkedik a felépítményből, az akkumulátort pedig az alacsonyabb rész tetejére, "szélárnyékba" helyezve rögzíthetjük. Így a hátsó dekk rész alacsonyabb lehet, ezzel is nyerhetünk némi súlyt. A Diatone és Tarot modellek voltak egy időben ilyen kialakításúak:

• Diatone Tyrant S 215, 199 USD
• Diatone Tyrant 180, 135 EUR
• Diatone Tyrant 215, 178 EUR 

Újabb őrület volt a felfele építkező X vázak, ahol az akkumulátor a gép aljára került, lejjebb helyezve a súlypontot, megoldva a leszállótalp problémáját, és tulajdonképpen mindent toronyházszerűen egymásra helyezve. Ez a mai napig divatos építési stílus, a Furibee Fuutonom is ilyen volt. Jellemzően ezek a gépek szebben és gyorsabban fordulnak (nem foglalnék állást, nem vagyok versenyző), illetve a kisebb méret miatt alacsonyabb is a súlyuk, csak éppen nem sok hely marad a variálásra. Klasszikusan az Emax gépek X szériája ilyen, de a Geprc és a Realacc is szép számban ontotta a vázakat.

• Realaxx XS220, 28 USD
• Realacc Lion 210, 27 USD
• Realacc K130, 19-27 USD

A következő hullámmal érkeztek meg a "podos" gépek, ahol gyakorlatilag nem volt felépítmény, csak egy unibody alsó részre felrögzítettek egy ellenálló anyagból - pl. 3D nyomtatóban használt filamentből kinyomott PLA vagy ABS műanyag, vagy egyéb gumis matéria - kialakított, áramvonalas burkolatot, amely a belső részeket rejtette. Ilyen volt a Boltrc Kraken, amely egy átlátszó héjjal formázott meg egy polipot.

• Boltrc Kraken, 75 USD
• Cyclops 100, 16 USD
• Realacc Carbonstar, 80 USD

A podos gépek után érkeztek meg a mindenféle alumínium hidat tartalmazó megoldások, nekem két vázam is van, ami erre a sémára épül, az egyik a 3B-R Hobby kevert karbon alumínium frame-s megoldása, a másik pedig a tiszta alumínium felső résszel kialakított Geprc Leopard. Ezek a vázak ütésre nagyon ellenállóak, ám az alumínium meglehetősen nehéz, a Leopardom például 401 grammot nyom akkumulátor nélkül, de láttam egy másik drónt is, az "csak" 393 grammot kóstált. Szerintem ez inkább egyelőre divat, sem mint ésszerű döntés eredménye, de az biztos, hogy nagyon jól néznek ki, és nagyon minőségi hatást keltenek az ilyen megoldások.

• Geprc Leopard 195-255, 49-56 USD
• Transtec Lightning 215, 68 USD
• Realacc BETA 210, 25 USD

Van még egy különleges csoport, egy fajta letisztult irányvonalat képviselő, minimalista váz, ahol az alapon túl a felső részt nem komplett felépítmény védi, csak a kamera kapott egy burkolatot, illetve a felső részt védi egy "cápa uszony" az ütések ellen. Ilyen például a Bearquad, amit Mirontól tudtok megvenni.

Bár még nem mondanám őrületnek, de körvonalazódni látszik, hogy az év második felében meg fog változni a fizikai kiépítés, és egyre többet térnek majd át az úgynevezett "vertical arm" kialakításra, vagyis a karokat nem vízszintesen, hanem függőlegesen helyezik el, egyben megemelve a drónt. Itt az oldalról jövő ütések ellen kell védekezni, ezért a legtöbb váz kevert alumínium-karbon megoldás lesz.

Mivel a formai játékot nagyjából kimerítették a gyártók, már csak az anyaghasználat változása marad. Aki azt gondolná, hogy karbon és karbon között nincs különbség, az sajnos téved. Egyrészt ott a vastagság kérdése, másrészt az sem mindegy, hogy hogyan vágják ki az anyagot. Fontos, hogy a kivágott részek mennyire érintik a struktúrát, nekem nem véletlenül tört el többször az Eachine Falcon karja, mert egyszerűen rossz helyre esett a LED vezeték furata, és minden második esésnél kialakult a kar tövénél egy töréspont.

Mit lehet tenni, hogy erősítsük a vázat? Egyrészt végig kenhetjük Loctite ecsetes pillanatragasztóval, hogy a karbonlapok felszívják az anyagot és erősebbek legyenek, másrészt választhatunk prémium gyártók termékei közül, mint például az Armattan Chameleon, amelyhez élettartam garancia jár, így törés esetén kapunk egy másikat. A harmadik lehetőség, hogy új anyagok felé kacsintgatunk, ilyen a TransTec Lightning Pro kevlár-karbon váza titánium csavarokkal, ami lehet egy őrületes nagy kamu is, de az ára nagyon durva, közel 30.000 forint.

Amire az egészet ki akarom futtatni, az a következő: vettem két vázat, a már említett a Geprc Leopard-ot és a Kinkong Rammust. A vázak megvásárlásánál azonban nem kalkuláltam azzal, hogy a tartóelemek nem lapka szélességűek (30x30-as méretű vezérlőket használunk a 150-250-es gépeken, és 20x20-ast a kisebbeken), vagyis a váz magasságából nem következik az, hogy ténylegesen annyi hely van rajta, sokkal inkább a boltívek - alumínium vázas gép esetén, ilyen a Leopard - vagy a kivágás magassága - karbonvázas felépítmény esetén, ilyen a Rammus - a mérvadó.

Az előbbibe sikerült belegyömöszölni két szintnyi elektronikát, alulra került a Boris B féle Betaflight F3 vezérlő másolata, ami egyben PDB-is, szóval egy "sok az egyben" lapkáról van szó, fölé pedig egy Runcam Split került, hogy jobb videókat tudjak csinálni a blog számára a repülésről, de már így is rövidebb távtartót kellett használni. Ráadásul kénytelenek voltunk a vevő számára még egy szintet kialakítani gyorsszorítók segítségével, különben nem fért volna el. Az olyan apróságokat, mint például a boot pin - amivel DFU módba lehet tenni a vezérlőt flashelés esetére - vagy a szűrőkondenzátor, külön végig kell gondolni, különben előfordulhat, hogy egyáltalán nem férünk hozzá vagy nem tudjuk felforrasztani a betápra, de szerencsére Whpgab barátom mérnöki szellemben tervez meg mindent. Ebből a szempontból a Leopard egy jó váz, mert viszonylag jól hozzá lehet férni mindenhez. Aki azt gondolná, hogy ez lényegtelen, az olvassa el az Eachine Falcon 250-es tesztemet, hogy mit szenvedtem vele, amíg megvolt.

A Kingkong Rammus esetében - amelyben még nincs elektronika - szintén a fenti problémák jönnek elő. Oldalnézetből látható, hogy nagyjából két szintnyi cuccnak lesz hely, és bár elméletileg felfelé a karbon kivágható lenne, senki nem akarja meggyengíteni a vázat, hogy az egész felépítmény összeroppanjon, ugye? Kerestem néhány képet arról, hogy egy kész gép hogyan néz ki, mit mondjak elég zsúfolt, de azért viszonylag élhető lesz, de majd az építési naplóból úgyis kiderül.

Van még egy tendencia, amit megfigyeltem, ez pedig az, hogy az emberek szeretik elhagyni a gagyi kamerákat, és helyette márkásabbakat venni. Itt elsődlegesen a Foxeer/Aomway/Runcam vonalra gondolok, HS1177, HS 1190, illetve a Runcam különböző méretei, normál, mini és micro, esetleg a Split. Azért, hogy ezek beférjenek, és normális képminőséget is kapjunk, az általam vásárolt két váznál kisebb struktúrák esetében is tetten érhető a kamera miatti átalakítás. Ez sok esetben elég groteszk állatfajokat eredményez, itt van néhány példa, viszont mindegyikben elfér egy nem AIO kamera is:

• Geprc Sparrow 139-145 mm, 35 USD
• Realacc Venom 125, 16 USD
• GE-FPV 125, 19, 4 USD /istenem de rohadt csúnya/

Ha tetszett a cikk, kérlek tisztelj meg azzal, hogy nyomsz a cikkre egy lájkot Facebookon, így látni fogom, hogy munkám nem hiábavaló. Annak is örülök, ha megosztod, így még több emberhez jutnak el az információk. Előre is köszönöm.