Amit utálok, az a távirányítóimban az elem csere. Évenként 40 ilyet dobok ki, pazarlás, környezetszennyező és mindig elfelejtek magammal vinni egy adagot lemerülés esetére. Ilyenkor Murphy jól tökön rúg, majd mikor összegörnyedek, fejbe térdel, ami a levegőben a gép leesését jelenti. Hihetetlen bosszantó, különösen azért, mert én viszonylag sokat tesztelek, tehát a 19.000 távirányítónál általában fogalmam sincs, melyik mennyire volt feltöltve. Az IKEA bérencek persze most már köszörülik a torkukat, hogy: "há de, há de 10 db csak 600 Ft", jah és az idő is "ingyé" van amíg kimész (muszáj szleng szavakat is beleírnom a cikkekbe, hogy a nyelv trollok tudjanak szörnyülködni és nyálfröcsögve, hörögve megírni a hozzászólásokat), sorban állsz és ezzel töltöd az idődet. És én mit csinálok most helyette? Repülök.

Szerintem mindenki tapasztalta már azt a jelenséget, hogy a várt repülési idő helyett mást kap a valóságban, mint amit a gyártó megad. Mi több, a feltöltési idő sem annyi szokott lenni, mint a gyári leírás szerint. A kérdés az, hogy e mögött szándékos csalás áll, vagy a körülmények miatt térnek-e el ezek az értékek. Éppen ezért elkezdtem tesztelni a különböző akkumulátoraimat, hogy vajon mekkora az eltérés a várthoz képest. Azt az esetet vettem alapul, hogy az emberek nem rendelkeznek minőségi, direkt Lipo akkumulátor töltésére kitalált töltőkkel (ami szerintem teljesen jogos, hiszen egy Skyrc Imax B6 töltő és a hozzá tartozó tápegység 12.000 Ft, nagyjából ennyit költ egy átlagos kopter vásárló egy gépre), ezért a hagyományos USB-s megoldást használtam. Ami viszont valószínűsíthető, hogy otthon azért található valamilyen 220 to USB töltő, hiszen ilyet a telefonokhoz is adnak, ezért én a szoksásos Blitzwolf 40W töltőmet használtam erre a célra, kiegészítve a már jól ismert Keweisi áram és feszültség mérővel.

FRISSÍTVE 2016.01.10

Akinek volt valaha egynél több akkumulátortípus a kezében, az biztosan gondolkodott már azon, hogy ugyan minek kell minden második akkumulátort különböző csatlakozókkal ellátni. Ez tud problémát okozni, hiszen nem tudjuk őket egy töltővel tölteni és ha veszünk több pótakkumulátort, akkor a probléma még inkább fent fog állni. Éppen ezért először azt kell tisztáznunk, hogy milyen különböző csatlakozókba futhatunk bele és miért.

Végre megérkezett a Blitwolf 40W-s töltője, leánykori nevén BlitzWolf 40W Smart 5-Port High Speed desktop USB charger, köszönjük Emese. A lényeg azért kiderül a névből, 40W, vagyis 5V*8A leadására képes, amit ha átfordítunk "kopternyelvre" 8000mA-t jelent, ami azért elég bika. A másik, hogy az oldalán 5db  USB portot helyeztek el, ezért 5 eszköz egyidejű rádugása és töltése lehetséges (kivéve ha pl. ha egy olyan akkumulátor töltőt dugunk rá, ami továbbosztja a portot). Az eszköz egy portján 2.4A-t tud leadni, ami igen szép teljesítmény, ha összehasonlítjuk a gyári telefontöltőkkel, de akár említhetném az 1S akkumulátorokhoz adott USB kábelt is, ami a notebookokról szereti magát feltölteni. De ne rohanjunk előre, nézzük, mit is ad nekünk a gyártó.

Alig vártam már, hogy ezt a posztot kitehessem. Végre elkezdődik a mélyvíz itt a blogon, amellyel remélhetőleg le tudok fedni egy másik szegmenst is, nem csak a nagyon közkedvelt témákat.

Megjött gyakorlatilag minden, amit korábban ígértem, ezért lesznek mindenféle tesztek a saját magam és a felsőbb erők nagy megelégedésére. Ezeket biztosan megkapjátok:

A mai cikk nem is igazán cikk, sokkal inkább gondolatébresztő akkumulátor témában. Nem akarok és nem is tudok nagyon mélyen belemenni a témába, lévén nem vagyok mérnök, ezért a cikk amolyan közérthető konyhanyelven íródik, de biztosan vissza fogok térni rá később más bejegyzésekben is. Azért fontos róla beszélni, mert ha van kockázatos része a multikopterezésnek, akkor ez az, ezért nem árt az elővigyázatosság.