Whpgab élménybeszámolója - Avagy miért kezdett el drónt építeni I.

A most következő sorokat Whpgab tollából, de az én lektorálásommal olvashatjátok. Tettem már közzé hasonló cikket, azt Vgez írta, és itt olvashatjátok. Helyenként belekontárkodtam, javítottam, illetve hozzáfűztem néhány gondolatot a könnyebb érthetőség kedvéért. A leírásban szereplő termékeket a cikk végére linkeltem, így másnak is lehetősége van bejárni Whpgab útját, ha arra szottyanna kedve.

2016. június 10. Jól jegyezzük meg ezt a dátumot, mert ekkor kezdődött az egész történet. Megrendeltem életem első quadkopterét a Floureon H101-et. Akkor még nem is sejtettem, hogy mire vállalkozom, és mennyire magába fog szippantani a legújabb hobbim. Először csak jó poénnak tűnt ez a kis ártatlan szerkezet, de rá kellett jöjjek, hogy ez több, mint játék. Rendelés utáni pár hetes várakozást követően büszkén bontogattam a szerzeményemet.

Gyorsan elemeket a távirányítóba, akkumulátort a gépbe, majd irány a repülés. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű ez a hobby, és hogy mennyire nem tudok semmit se a reptetésről. Gyárilag 1 darab akkumulátort adtak hozzá, azonban vásárlás előtt kicsit utánaolvastam, és előrelátó módon rendeltem mellé még másik 4 darabot.

A Fluoeron H101-ről sokat nem írnék, mert részletes tesztet itt találhattok róla. Legyen annyi elég, hogy a gép megvétele után 12 nappal már rendeltem is hozzá a következő szett áramforrást. Ezt követte sok-sok óra gyakorlás és videó nézegetés, hogy mégis hogyan kell ezeket a kis szúnyogokat reptetni. A végére egészen jól belejöttem, ekkor kezdtem érezni, hogy ez nekem kevés.

Tudniillik, a Fluoreon H101 nem egy masszív darab. Bár jól bírja az eséseket, a műanyag váza nagyon könnyen deformálódik, és az elveszett csavarokat is nehéz pótolni. Itt tanultam meg először, hogy azokat a fránya propellereket nem mindegy, hogy melyik motorra teszem fel. Alanyunk ugyanis bőszen szórta őket az égbe egy-egy ütközés után. Amíg csak egy hullott le, nem volt gond, de mikor már kettőt kellett pótolni, akkor nagyon megkeveredtem.

Végezetül tüzetesebben elolvastam a szerény kis kézikönyvet, ami felvilágosított arról, hogy két különböző betűjelű propeller létezik, az A és a B. Persze, akinek van gépe, jót nevet ezen, de mint első quadkopter tulajdonos rám ez újdonságként hatott (a szerk.: valójában közel sem egyértelmű a felrakás. Általában a külső két propeller lapja kifele dől, a hátsó kettő pedig befele, de egyes gyártók a motorokat nem a megszokott forgásirány szerint kötik be, tipikusan ilyenek a Hubsan modellek).

A következő gépem kiválasztása már kicsit tudatosabban történt, nem csak a vak szerencsére bíztam magam. Szerettem volna kicsit jobb gépet, de nem akartam, hogy elszaladjon a ló alattam, és persze a méret is sokat számított. A H101-el szerzett kültéri tapasztalatom is azt támasztotta alá, hogy még sokat kell tanulnom, és a házunk mögötti kisebb parkba nem vihetek be egy nagyobb gépet, nehogy valaki megsérüljön.

Július 18-án megrendeltem második drónomat, a Syma X11-et. Valamennyit konyítok a fényképezéshez is, így nyilvánvaló volt, hogy a kis kamera felesleges lesz a gépre, így inkább az e nélküli verziót választottam. A kisebb súly lehetővé tette, hogy a gyári 240 mAh akkumulátorok helyett kicsivel nagyobb, 380 mAh kapacitásúakat használhassak. Így közel másfélszer hosszabb repülési időre tettem szert.

Nagyon megszerettem ezt a kis drónt, mert a H101 után élvezett volt vele repülni. Sokkal stabilabb és kezesebb jószág volt, de mint minden, ez se volt tökéletes, ugyanis zabálta a motorokat. Első drónom esetében semmi gond nem volt az erőforrásokkal, szinte csak propellereket kellett cserélgetnem (és néha visszahajlítani a vázat). Itt jött a következő tanulság, hogy ezeket a gépeket karban kell tartani.

A motorcseréhez bővítenem kellett a háztartási szerelőkészletet egy forrasztó állomással. Ezen tudásomat is fel kellett kissé frissítenem, mert régen még a szüleim munkahelyén kicsi gyermekként forrasztgattam ki az alkatrészeket a hibás nyáklapokból. Kinek kis autó, kinek forrasztópáka. Mire minden összejött, és ki is tudtam cserélni a motorokat, elkezdett bennem motoszkálni az a gondolat, hogy egy kicsit ennél is többre vágyom, és hogy mennyire gyenge ez a szénkefés kategória.

Ebben az időben már aktív olvasója voltam a Quadkopter blognak, illetve külföldi fórumok felé is kacsingattam. Ami megfogalmazódott bennem: egy kicsit erősebb gép, olcsó és még elfogadható méretű legyen. Természetesen brushless erőforrásokkal, mert nem szeretnék állandóan motorokat cserélgetni. A kiszemelt példány végül az XK X251 lett (a szerk.: amiről itt olvashattok tesztet).

Volt egy apróság, ami még visszatartott, az pedig a közel 30 ezer forintos ára. Hosszú kutakodás után találtam egy akciós Syma X5C-et, amihez nagyon kedvező áron hozzá lehetett jutni. Természetesen itt is csak a kamera nélküli változat jöhetett szóba.

Mint, aki jól végezte dolgát, dörzsöltem össze a tenyeremet, hogy milyen jó üzletet csináltam. Örömöm csupán egy hétig tartott, mert leakciózták az XK X251-et is, 10 ezer forinttal lett olcsóbb. Ezt sem tudtam kihagyni. Megkezdődött az örült hajsza a két szállító között, hogy melyik ér előbb ide. Ez nagyjából olyan volt, mint mikor két csiga versenyzik.

Nagy sajnálatomra a Syma győzött (a szerk.: amiről itt olvashattok tesztet). Újabb kis kedvencemmel célba is vettem a házunk mögött lévő gyerek focipályát, de rá kellett jönnöm, hogy ehhez a géphez már nagyobb hely szükséges. Sikerült is egyszer-kétszer felakasztanom a fára, amit nagy fáradságok árán tudtam csak leszedni. Azonban ez sem vette el a kedvemet, mert nagyon kezes gép volt, de azért hiányzott némi erőtöbblet.

Teltek, múltak a hetek és végül megérkezett a várva várt csomag. Nem aprózták el, ez már nem a pár ezer forintos, gyenge minőségű csomagolás volt. Rendes doboz, leírás és minden, ami kell hozzá. Itt már érződött, hogy nem egy szoba versenygépről van szó, mert lényegesen erősebb, mint a szénkefés motorral rendelkező társai. Legalábbis akkor még azt hittem, hogy ezt az erőt már nem lehet fokozni.

A sok olcsó műanyag távirányítóhoz képest az XK X7 táv maga volt a felüdülés. Itt léptem át a játék kategóriából kicsit a hobby szintre. A gép egy kis szörnyeteg a maga 1307-es motorjaival, és a mellé társított 2S akkumulátorokkal. Itt megint szintet kellett lépnem, mert az 1S akkumulátorokhoz használt gagyi műanyag töltőim már nem állták meg a helyüket, ezért be kellett ruháznom egy komolyabb darabra. A blog ajánlásával végül a Skyrc Imax B6 mellett döntöttem (a szerk.: amiről tesztet itt olvashattok).

Nem bántam meg. Ez volt az a rész, ahol megismerkedtem a lítium polimer akkumulátorok használatával, és a rejtélyes betűkódokkal, amik rajta voltak. Ilyen volt az S szám (cellák száma), mit jelent a C érték, mennyivel lehet őket tölteni és mennyire nem mindegy az akkumulátor márkája sem.

Természetesen ehhez a géphez is minél több akkumulátort kellett vennem, így a gyári darabok mellé még beszereztem másik kilencet. Azóta se sikerült egyhuzamban kirepülni az összest. Amikor már ezzel a drónnal is egészen jól ment a reptetés, felfedeztem, hogy nem lehet látni pontosan az akkumulátor töltöttségi állapotát. Egy piros LED ugyan villogott, hogy ideje már leszállnom, de közel sem volt pontos, mert valahol a repülési idő egyharmadánál kezdett el jelezni. Milyen jó lenne egy feszültség figyelő, vagy akár egy csipogó is, járt a fejemben a gondolat, amit végül tett követett.

Két fajta mérőt is rendeltem, az egyik csak szimplán a feszültséget jelenítette meg, míg a másik hangos csipogással is jelezte a kritikus szintet. Elsőként az egyszerűbb variáns érkezett meg. Szét is szedtem a gépet, és a megfelelő helyre forrasztva beüzemeltem a feszültség mérőt. Igen ám, de első alkalommal a gép elejére került, ami repülés közben nem túl praktikus. A következő alkalommal átszereltem hátra, így már azért több értelme volt.

Ennél a gépnél a balansz csatlakozóról történik az áramfelvétel. A gyári akkumulátoron nem is rendelkezik mással. Vettem még hozzá 4 darab Turnigy 950 mAh kapacitású akkumulátort, hogy használni tudjam az új B6 töltőmet. Most hogy már volt egy erősebb gépem, ami nem csak 10-20 gramm többletet tudott megemelni, rendeltem hozzá egy 3 az 1-ben FPV kamerát, az Eachine EF-01-et. Némi tépőzár és gyorskötöző segítségével hozzá is rögzítettem a géphez.

Már csak egy megjelenítő hiányzott, amivel nézhettem az adást. Minél olcsóbb megoldást kerestem, így esett a választásom a GTeng FPV órájára (a szerk.: amiről tesztet itt olvashattok). Nagy volt az öröm, végre repülhettem FPV-vel is. A probléma az volt, hogy nem tudtam megfelelő módon elhelyezni a kijelzőt. Csuklóra téve nem tudom irányítani a kontrollerrel a gépet, máshol pedig nem láttam rá. Végül némi alumínium lemezből és pár gyorskötözőből készítettem egy kis konzolt a távra, ehhez pedig tépőzárral rögzítettem az órát.

Most már jöhetett életem első FPV repülése. Kicsit ugyan mulatságos volt, hogy a hatalmas távon egy parányi monitor figyel. Akkoriban mentem ki először másokkal együtt repülni, hogy megnézhessem az ő verseny gépeiket is. Szerencsére megengedték, hogy menjek pár kört velük, és érezzem mit is jelent a 3S és 4S akkumulátorok teljesítménye az enyémhez képest. Ott próbálhattam ki először egy FPV szemüveget is. Nagyon furcsa volt magamat kívülről látni.

Pár héttel később ismét döntés elé állítottam magam, FPV monitort vegyek vagy szemüveget. Nagy volt a dilemma, mert a szemüvegben még nem éreztem biztonságosnak a reptetést, főleg azért mert nem nézhettem bármikor a drónomra. Akkoriban még főleg egyedül mentem reptetni, ezért a monitor tűnt logikus megoldásnak. Most már tuti nem azt venném meg. Párat ugyan repültem vele, de mégsem volt akkora feelingje, mint egy szemüvegnek.

Az a bizonyos kis ördög továbbra sem hagyott nyugodni, egyre több drón építős videót néztem meg a Youtube-on. Azt gondoltam magamban, hogy ez nekem is menne, ha lenne rá lehetőségem. Egy darabig még hanyagoltam a projektet, főleg anyagi meggondolásból. Ennek egy Banggood-os akció vetett véget, mikor is egy csomó drón alkatrészt 35% kedvezménnyel árultak (a szerk.: ez egy visszatérő dolog, általában a főbb ünnepek utáni raktársöprés alkalmával engednek sokat az árból. A blog ezeket jellemzően közzéteszi, ezért érdemes figyelni a hírek rovatot).

A terv az volt, hogy szép apránként minden hónapban veszek pár alkatrészt, így hamarosan, elkészül a gépem. Ahogy azt már megszokhattuk, ez sem a tervek szerint alakult. Folytatás következik…

A drónokat és az egyéb kiegészítőket itt vásárolhatjátok meg (az árak az árfolyam ingadozásának és az akciók függvényében változhatnak):